Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

GONDOLATOK/13. Hogyan érhető el a siker,

2017. augusztus 28. 20:11 - Barányi Ági

avagy akkor én most egy lúzer vagyok?

Kedves olvasó!

10 éves irodavezetői munkásságom alatt, rengeteg társkeresővel találkoztam, akik megtiszteltek a bizalmukkal. Nagyon sok párt hoztam össze, hogy hogyan? Figyelemmel, nyitottsággal és intuícióval!

Ez az a plusz, amellyel, egy irodavezető, ha rendelkezik, sikerekre, sőt csodákra képes! Ezt lehet fejleszteni, de alapvetőleg vagy van, vagy nincs! Ezek a csodák indulnak el, az irodai regisztráció alkalmával és az ott kapott bármilyen segítséget hívom, „minőségi lehetőségnek.” 

Ehhez bizony kelletek Ti/ Önök is, akaratukkal, elszántságukkal és nyitottságukkal. Természetesen a siker akkor a legfényesebb, ha a nálunk regisztrált időszakban találnak egymásra a párok.

De mivel az ember fejlődése egy folyamat, a siker akkor is gyönyörű, ha a mi segítségünkkel, de jóval később teljesedik be a szerelem.

Először is tisztázzuk, hogy mi is az a SIKER?

WikiSzótár: „Kedvező végeredmény; olyan helyzet, állapot vagy következmény, ami korábbi elvárásainknak megfelel, és arra tudatosan törekedtünk, szándékunk irányult rá”

Általánosságban: a „siker jelentése, elérni valamit, amit kitűztél.

Annyit jelent, hogy amit akarsz, eléred. Végighaladsz egy-két cselekvés sorozaton, megteszel dolgokat és egyszer csak elérkezel a beteljesüléshez.

A végére érsz. Kész. Megvan. Az egész élet csupa ilyesmikből áll.”

Hogyan érhető el a siker?

„A siker, tanulás útján érhető el. A tanulás, gyakorlásokon és hibázásokon át vezet.” (internet)

Egy társkereső iroda egyértelmű sikere, ha az ott regisztráló hölgyek/urak, minél előbb megtalálják végleges (tűnő, gondolt) párjukat!

Ennek aztán híre megy, és egyre többen akarnak élni ezzel a lehetőséggel! Lássuk be, hogy azért ez nem olyan egyszerű!

 

Bármilyen szolgáltatást veszünk igénybe, ott „magunkkal visszük, magunkat”, vagyis a személyiségünket.

Tehát a szolgáltatást adó, „hozott anyagból dolgozik” Mi csak abból tudunk táplálkozni, arra tudunk alapozni, amit az ügyfél láttatni enged magából, ill. amit mond. Ez mindenütt így van (orvosnál, ügyvédnél stb).

Csak hogy nálunk mind a két fél társkereső, tehát két léleknek kell passzolnia egymással.

Egy tapasztalt irodavezető sok mindent „levesz” de nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk a pártalálásban, nem pedig az, hogy bíráljunk, és neveljünk.

Egy ember életét senki nem tudja és ne is akarja átlátni egy – két óra alatt.

 

Nézzük csak meg még egyszer a SIKER jelentését: „elérni valamit, amit kitűztél…,vagyis, amit akarsz, eléred”.

Ez mind gyönyörűen hangzik, és nagyon sokan ezzel az eufórikus hangulattal lépnek be hozzánk.

Az első nagy hiba, ha valaki csodát vár! Igen, ha hiszik, ha nem, sokan vannak így. Fizettem, tedd a dolgod, találd meg a páromat!

A csoda akkor jön el, ha nyitottak vagyunk, mi is akarjuk a változást és hajlandóak is vagyunk tenni érte, itt a TENNI szócskán van a hangsúly!

 

Munkánk leghatásosabb reklámja valóban az, ha minden klubtagunk megtalálná a párját, hiszen azért jön ide!

De az élet ettől sokkal bonyolultabb rendszer.

Itt kanyarodnék vissza egy korábbi gondolathoz, hogy nem tudjuk, ki milyen „lélekkel” jön hozzánk?

Én azt mondom, hogy a siker, mindenkiben benne van, csak azt nem tudjuk, hogy az oda vezető úton, hol tart?  Nézzük csak még egyszer:

 „A siker, tanulás útján érhető el. Végighaladsz egy-két cselekvés sorozaton, megteszel dolgokat.

Az egész élet csupa ilyesmikből áll!”

 

Ez a mondat nagyon - nagyon igaz, mert ez a cselekvés sorozat, maga az ÉLET FOLYAMATA!

Tőled függ, hogy TUDATOSABB életet kívánsz élni, vagy csak úgy „csordogálsz.”

„A tanulás, gyakorlásokon és hibázásokon át vezet.”

Hatalmas igazság, de mit is értünk ez alatt?

 

Nem baj, ha sokat randizol, ismerkedj, hódíts, flörtölj, csábíts!

Lehet, hogy egyik sem a megfelelő, csak vond le a tanulságokat, gondold át, miért éppen ők? Mi volt bennük a közös, mert valami volt, az biztos!

 

Mi vonzott bennük?  Lépj el onnan, ha valami nem úgy alakul, de tegyél meg mindent azért, akit jónak ítélsz.

Ez az út küzdelmes, de megéri és ebben én segíteni tudok.

 

A „nem tetszek egy csomó embernek” érzése NEM KUDARC!

Miért, neked talán mindenki tetszik?

A kísérletezés a próbálkozás SEM KUDARC!

 

Ezek mind – mind a társkeresés természetes velejárói, ezektől nem kell félni!

Egy biztos, nincs siker, ha nem állunk bele abba a dologba, amit el akarunk érni!

 

Vedd észre, ha már a harmadik pasi/nő után, ugyan azt a szöveget fújod, hogy: te milyen szerencsétlen vagy és téged mindenki csak kihasznál!

Biztos vagyok benne, hogy pontosan érzed azt a pillanatot, amikor ez a kihasználás elkezdődik, és tuti, hogy bevillan az a gondolat: ezt már nem kellene hagynom!

No, akkor ki a hibás? 

Igen, hibázni is jogunk van, mert senki sem tökéletes.

De mi az, hogy tökéletes? Mutassunk egy embert, aki tökéletes!

Én a magam részéről, nem is szeretnék tökéletes lenni, mert a tökéletesnek nincs párja, nincs barátja, mert mindenki kevésnek érzi mellette magát.

 

Szóval, nem az a baj, hogy hibázunk, hanem az, ha beleragadunk és egy életen át ott maradunk a (szarba).

Nem váltunk, pedig tudjuk, hogy váltani kellene, aztán szépen emésztjük magunkat, vagy iszunk, mint az állat, megbetegszünk, és időnek előtte meghalunk.

Ha feladjuk, nem is akartuk igazán a változást!

 

Ezzel az életformával az a legnagyobb baj, hogy nem csak minket emészt el, hanem átadjuk a mintát a gyerekeinknek, de erről nem szeretnék beszélni, mert ez a könyv nem ezért íródott.

 

Évekkel ezelőtt megkeresett az irodában egy férfi. Jól szituált, 50 – es éveinek a végén járó úr, aki igen magas beosztásban dolgozott.

A nevét sem mondta meg, csak érdeklődött a lehetőségekről.

Elmesélte az élethelyzetét, és én szó szerint lemerevedtem:

felnőtt gyerekei már külön éltek, teljesen elhidegült a feleségétől, a 3 szobás, gyönyörű nagy lakásukat nem adták el, mert megszokták 35 év alatt, a nappaliban közösen nézték a TV-t, az egyik kisszoba az asszonyé, a másik kisszobában néha az egyik felnőtt gyerekük lakott és ez a férfi a SPÁJZBAN aludt egy ágyon!

 

A főzést, bevásárlást is közösen végezték, mert így olcsóbb!

Hát nem gyönyörű!

Felvázoltam neki a lehetőségeket, ő eljátszott a gondolattal, milyen jó lenne egy kis öröm az életébe. Talán abban az egy percben boldog is volt.

Pontosan tudta, hogy hol a hiba, és azt is, hogy mit kellene tenni, de nem lépett, feladta!

A napokban láttam őt a piacon, alig ismertem meg.

Egy megroggyant, összement, öregember lett belőle, aki hamarosan bele fog halni az életébe.

Miért is?

Őt is tanította az élet valamire és tudta, hogy nem jól él, de nem javított.

Az ő döntése volt! Rossz döntés, megfizet érte!

Nincs jogom bírálni és nem is teszem.

 

Kedves olvasó!

Sikertörténeteket ígértem, de tanulás, gyakorlás, hibázás nélkül nincsen siker. Korábban már utaltam rá, hogy ez még nem a „Csipkerózsika társkereső”

Az élet a legnagyobb rendező, és higgyék el, hogy nem mindig a rossz a rossz!

De mi is az, hogy rossz?

Amíg 2 ember eljut addig, hogy jó időben, jó helyen legyen, addig bizony, akarva, akaratlanul, hosszú utat jár be és nagyon sokszor van, rossz időben, rossz helyen, vagy legalább is úgy gondolják!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

A szívével lát jól az ember, avagy a lélekpárok találkoztak!

(Egy látássérült férfi története)

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/15. Nem csak a 20 éveseké a világ,

2017. augusztus 19. 21:17 - Barányi Ági

avagy, az élet a legnagyobb rendező, csak merj élni!

Franciska egy apró, törékeny hölgy volt.

 

Budapestről költözött Vácra, itt lakott az öccse, akihez bánata elviselésében szeretett volna közelebb lenni.

Sajnos a sors nagyon kegyetlen volt, mert évekkel ezelőtt, imádott, egyetlen fiát elveszítette. Amíg a férje élt, addig közösen támogatták egymást, de pár évvel ezelőtt, őt is eltemette.

 

Ezzel a szomorúsággal kopogtatott be hozzám 2012 – ben, ekkor volt 77 éves. Hihetetlen élni akarással megáldott asszony volt.

Ágika, azért jöttem el, mert borzasztó a magány és nagyon szomorú az életem.  Én semmi mást nem szeretnék, csak kicsit tartozni valakihez, beszélgetni és jól érezni magamat.

Nekem nincs számítógépem, nem tudok ide – oda nyomogatni, tessék nekem segíteni.

Franciska, a segítséget meg tudom ígérni, de tuti sikert, azt nem.

Mindent el fogok követni, az biztos.

 

Felvettük az adatokat, készítettünk fotót és elindítottuk a „gépezetet”.

Első körben vártunk, hogy érkezik – e telefon, vagy levél, de bizony semmi.

Ez után Franciskát behívtam az irodába, hogy ott személyesen, együtt keresgéljünk.

A távolság számára nem volt mérvadó, ő szívesen utazott és költözött volna, ha arra érdemes úriembert találunk.

 

Nagy bőszen elkezdtünk keresgélni, és 4 férfit ki is választottunk.

Leírtam az elérhetőségeiket és ügyfelemet biztattam, hogy hívja fel őket.

Ez után Franciska eltűnt a látókörömből és 4 év múlva, 2016 - ban eljött, hogy elmondja szívmelengető története további részleteit.

 

Most Franciska saját elbeszélése következik:

 

Mikor kiválasztottuk ezt a 4 férfit, hazamentem, és találgattam, ki legyen az első. Megállt a tekintetem Dezsőn, aki tanárember volt és X megyében lakott. Gondoltam, először őt próbálom meg felhívni.

Kicsengett, felvette, elmondtam, hogy ki vagyok, miért hívom, szóval tisztáztuk a körülményeket és azonnal elkezdtünk beszélgetni.

Éreztük mind a ketten, hogy szimpatikus a másik és egyre gyakrabban telefonáltunk egymásnak.

Dezső akkor már 79 éves volt és 8 éve özvegy. Gyerekei, unokái a városban közismert diplomás emberek voltak.

Telefonon már nagyon jól ismertük egymást, mikor is Dezső eldöntötte, hogy találkozni akar velem.

 

A távolság igen nagy, gondoltuk, felezzük meg. Ő eljött kocsival Pest alá egy városkába, én pedig vonattal elmentem addig.

A drágám, már látott engem, mert ő tudta kezelni az internetet, de én csak most láttam őt először.

Ágika, a szívem beleremegett ebbe a találkozásba!

Órákig beszélgettünk, nevetgéltünk egy étteremben és nagyon finomakat ettünk.

Ezután mindenki hazament, majd másnap felhívott és elmondta, hogy mivel nem vagyunk már fiatalok, nem szeretné, sokáig húzni az időt.

Ő el tudna fogadni engem társnak, és ha én is el tudnám fogadni őt, akkor szeretné, ha hozzá mennék lakni.

 

Ágika, én olyan boldog voltam, amilyen már évek óta soha!

2 – 3 hét alatt elrendeztem a dolgaimat, ez alatt az én párocskámmal naponta beszéltem telefonon, ő több alkalommal is eljött hozzám, megnézte, hogy hol lakom. 

Egyetlen kérése volt, egymás családját tartsuk tiszteletben!

Ez számomra természetes volt.

Eljött az odaköltözésem napja, összeszedtük a ruháim nagy részét, a lakásomat bezártam, rábíztam a testvéremre és elindultam a boldogság felé!

 

Ágika, képzelheti, hogy mennyire izgultam.

Ez egy hatalmas lépés volt, ennyi idősen fejest ugrottam az ismeretlenbe.

Az igaz, hogy bármikor hazajöhettem volna, ha valami nem kerek, de akkor is nagyon nagy döntés volt. Valami belül azt súgta, hogy helyesen cselekszem.

 

Engem az a család olyan szeretettel várt és azonnal befogadott. Dezsőkém gyerekei, unokái olyan kedvesek, aranyosak voltak, hogy azt el sem tudom mondani.

Megismerkedtem szegény felesége testvérével is és az egész nagy rokonságával. Én egy „tyúkanyó” típus vagyok, állandóan sütöttem, finomakat főztem, rendeztem a kertet, jöttek a gyerekei, olyan vendégségeket rendeztünk, hogy most is öröm rá gondolnom.

Sokat utaztunk, rokonlátogatásokra, fürdőkbe, színházba jártunk.

Mivel az én Dezsőm tanárember volt, a városban a volt tanítványai sokszor üdvözölték.

Ilyenkor engem is bemutatott és én nagyon büszke voltam, hogy mellette lehetek. Osztálytalálkozókra is eljártunk, sokszor meghívták a diákjai, mindenki szerette.

Én olyan boldogan éltem vele, hogy azt el sem lehet mondani.

Mikor a Jóisten korábban elvette tőlem a szeretteimet, azt hittem, hogy ebben a bánatban kell meghalnom, de cserébe kaptam egy másik családot, gyerekestül, unokástul, óriási összetartó rokonsággal.

Ágika, én ott úgy éltem, ahogy mindig is szerettem volna.

 

Mondta is az én drágám, ha nem mész el abba az irodába, akkor soha nem találkozunk.

 

Sajnos az élet csak két és fél évig ajándékozott meg minket ezzel a boldogsággal. 2015 – ben az én drága párom megbetegedett és rövid időn belül meghalt.

Addig is tudtam, hogy a családja szeretett és elfogadott, de azóta is annyi figyelmességet, szeretetet kapok, hogy azt el sem lehet hinni.

A gyerekei felajánlották, hogy maradjak nyugodtan abban a házban, nekik nincs rá szükségük.

Nagyon kedvesek voltak, de ott, csak az én Dezsőmmel éreztem jól magam. Minden rá emlékeztetett, ezért inkább visszajöttem az otthonomba.

A családja ma is rendszeresen felhív, még a külföldön élő lánya is. Meglátogatnak a Pesten tanuló egyetemista unokák, szóval a szívem nagyon fáj, de mégis boldog.

 

Jelenleg is ajándékokkal halmoznak el, bármikor számíthatok rájuk.

Sőt komoly pénzösszegekkel is támogatnak, ami ellen én tiltakozom, mert nekem nincs rá szükségem.

Ilyenkor az a válasz: Franciska, te boldoggá tetted és gondoskodtál az apukánkról, sőt az egész családot kényeztetted, akkor engedd meg nekünk, hogy ezt mi is megköszönjük, mert ezzel minket teszel boldoggá.

 

Ágika 81 éves vagyok, szeretnék ezzel az emlékkel élni, ameddig lehet.

Azért mondtam el, hogy írja meg a történetünket.

Legyen ez példa arra, hogy valóban „nem csak a 20 éveseké a világ” és mindenki bátran használja ki, amit az élet kínál!

 

Lehet ehhez bármit is hozzátenni? Ez így kerek, ahogy van!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

  

 Folytatás pár nap múlva

Hogyan érhető el a siker? 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/14. Varázslatos levelek,

2017. augusztus 12. 22:46 - Barányi Ági

avagy egy kis modernkori hülyítés!

KEDVES OLVASÓ!

ITT HALLGATHATOD MEG!

 

http://lanchidradio.hu/videok/188312

 

Az a  megtiszteltetés és öröm ért, hogy meghívást kaptam, a

LÁNCHÍD RÁDIÓ, BOSZORKÁNYSZOMBAT című életmód magazinjába.

Pfliegel  Dóra műsorvezetővel beszélgettünk: - 10 éves társkereső irodavezetői tapasztalataim és ezen blog kapcsán, a párkeresésről a kapcsolatok útvesztőiről és az egyéni felelősségünkről.

AZ ADÁS:

Lánchíd Rádió, Boszorkányszombat

 2017. augusztus 12 - én (szombat)19 órától 100.3 Mhz frekvencián hallható!!!

 

Jolán, 2 fiát egyedül nevelő 40 – es hölgy. 

 

A férje egy másik nőnél kereste a boldogságot, magyarul - lelépett.

Jolán szeretett volna változtatni a helyzetén, ezért megkeresett az irodában. Nehezen szánta rá magát, nem is saját maga miatt, hanem a kamasz fiaival rengeteg gondja volt, nem nagyon boldogult velük.

Kinek a nyakába varrjam ezeket a problémákat, - kérdezte? 

 

Ha úgy vesszük, ez a dolog jól is elsülhet, mert ha találhatsz olyan pasit, aki klasszul kijön a gyerekekkel, akkor nyert ügyed van.

Szerinted ennek mekkora az esélye, kérdezte?

Nem akarok hazudni, de elég kicsi, és ehhez a kicsihez is nagyon sokat kell keresgélned.

Hát ez nem túl biztató!

 

Jolán mégis belevágott, mert már nagyon vágyott egy kis szeretetre, ölelésre. Lelkileg felkészült az elutasításokra is, a realitások talaján akart maradni, jöjjön, aminek jönnie kell!

De a következő sztorira nem számított sem ő, sem én!

 

Bőszen levelezett, találkozgatott, de senki nem volt jelentős.

Egyszer csak jelentkezett Gyuri, aki gyönyörű leveleivel hívta fel magára a figyelmet.Olyan szívhez szóló, idézeteket, szófordulatokat írt, hogy Jolánunk már kezdett olvadozni.

No, erre már én is felfigyeltem.

Mi újság, a XXI század Cyranójával ismerkedtél meg? Ki lehet ő?

Hát én nem tudom, Ági, de ez a férfi gyönyörű leveleket ír nekem, bizonyára a lelke is hasonlóan finom lehet!

Jaj, jaj, jaj, gondoltam, ilyenkor nagyon vigyázni kell, mert ezek a szerelmes írások, bizony könnyen rabul ejtik a hölgyek szívét.

 

Így próbált taktikázni a nagy Ő is!

Azonnal találkozz vele, egy percig se késlekedj, mert ez így túl szép!

Gondolod? Mi tagadás,- igen!

Gyuri egy nagyon kedves, rendes férfi benyomását keltette, bár szóban már közel sem volt olyan sziporkázó, mint írásban.

Amit tudni lehetett róla: 42 éves, alkalmazott, elvált, van egy fia,

aki nem vele élt.

 

Az első randi a Duna parton volt, beszélgetés,nevetgélés andalgás, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Szépen haladt a dolog, megbeszélték a következő randit is.

Gyuri meglepetésként színházba akarta vinni Jolánt, de ha csak színházba akarta volna, az én mesém is tovább tartott volna!

 

Szóval randi megbeszélés, sms Jolánnak:

Meghívlak egy színházba, de csak akkor, ha utána velem alszol, + egy nevetős smájli!

Jolánunk ezt tréfának vette, sms vissza Gyurinak:

no ne viccelj + egy szmájli. 

 

Annál is inkább így gondolkozott, mert már az első találkozásuknál elmondta korábbi rossz tapasztalatát, az olyan férfiakról, akik már a kezdetek, kezdetén együtt akarnak a "nőkkel lenni", amire ő teljességgel képtelen.

Jolánunk azt gondolta,hogy ezt a férfi megértette és pontosan ezért, az sms - t valóban viccnek gondolta.

 

Gyurival ez a második találkozása volt, semmilyen különösebb vonzódást nem érzett, és ő sem látott ilyent a férfi szemében, mozdulataiban.

Egyszerűen beszélgettek, ismerkedtek, aztán majd lesz valami, vagy nem lesz! 

 

Hát lett is!

A színház feledhető volt, hazafelé a kocsiban beszélgettek, de Gyurin már útközben is érződött egyfajta feszengés.

Ahogy a városba értek, nekiszegezte a kérdést: hol fogunk aludni,

akkor megyünk hozzád?

Jolán se köpni, se nyelni nem tudott.

Hogy képzeled, összesen 4 órája ismerlek, kétszer találkoztunk, én nem sexpartnert keresek, hanem érzelmeket, komoly kapcsolatot.

Arról már nem is beszélve, hogy a fiaim otthon vannak.

 

Én világosan megírtam, hogy mit szeretnék és te nem mondtad,

hogy nem – mondta Gyuri!

 

Én az egészet viccnek vettem, eszembe sem jutott, hogy komolyan gondolod - mondta Jolán.

Márpedig ezt komolyan kérdeztem, ha nem akarod, akkor kiszállsz és szépen hazamész magadnak, - kiáltotta "a mi drága Gyurink"!

Akkor inkább kiszállok, válaszolta remegő hangon Jolán!

 

Mindenki el tudja képzelni ezt a "csodálatos" szituációt?

Az autó hirtelen megállt, ügyfelem kiszállt és éjjel, korom sötétben, gyalog hazament erről a szuper randiról.

Eközben nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen, de legalább megszabadult, ettől a "trampli lelkű" fickótól!

 

Hát ennyit a levélben elküldött szép szavakról és a valóságról!

 

Másnap reggel csörgött a telefonom, és Jolán elmesélte ezt a szépreményű találkát.

Annak örültem, hogy közben (szerintem kínjában) nevetett, tehát sikerült a lelkében arra a polcra tenni, ahová ez az ember való.

 

Engem mélységesen felháborítottak a dolgok.

Sokáig gondolkodtam, hogy beszéljek – e ezzel a "férfinak látszó tárggyal" és elmagyarázzam neki, hogy mit nevezünk bunkóságnak

és mi az, hogy tisztelni a nőt!

Kedves Olvasó, még nem tettem le róla!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Nem csak a 20 éveseké a világ, avagy, az élet mindig tartogat meglepetéseket!

 

 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/13. A lelkünk mélyén tudjuk, hogy kire várunk

2017. augusztus 07. 20:55 - Barányi Ági

avagy, mindennek eljön az ideje! (tuti)

 

Klára fittness edző, 30 éves, csinos, magas, barna hajú lány.

 

Randizott, ismerkedett, kereste a párját, élte az életét.

Munkája mellett barátnőivel túrázni járt, aktívan futott, biciklizett.

Az edzőteremben ismerkedtünk meg, sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy „földim”, abba az iskolába járt, ahová korábban én is, sőt a szüleit is ismertem.

 

Sokat beszélgettünk, többször kérdezgetett az irodai dolgokkal kapcsolatban. Barátkozott a regisztráció gondolatával. Nem akarta sürgetni saját magát, de érezte, hogy nincs a közelében elég fiú, akikkel ismerkedhetne.

Egyszer csak gondolt egy merészet, eljött hozzám és belépett a társkereső hálózatunkba.

Én megígértem, hogy segíteni fogok, ennyivel tartozom a régi ismerősöknek.

 

Belevetettük magunkat a keresgélésbe. Szorgalmasan nézegettük az elvárásainak megfelelő pasikat, de csak nem akadt egy sem, aki megfelelő lenne.

Néhányan „megéltek” 1-2-3-randit, ott aztán valami miatt mindig megállt a dolog. Már én is nagyon restelltem, pont őt nem tudom egy rendes sráccal összehozni! Ez nem volt jó érzés nekem sem.

Teltek, múltak a hetek és letelt az egy éves tagsága.

Szerintem, én rosszabbul viseltem a helyzetet, mint ő.

Megbeszéltük, hogy továbbra is ajánlani fogom neki a fiúkat, de most egy kicsit lazítani szeretne ezen a téren.  Rendben, pihenj egy kicsit, ne görcsöljünk rá!

 

Anyukájával is néha összefutottam, aki nagyon kérte: Ágikám tégy már egy kis csodát, Klárikám olyan rendes lány, megérdemli, hogy rátaláljon egy ugyanolyan rendes fiú!

Tudom, tudom, - mondtam, nem veszem le róla a szemem, hidd el, eljön az ideje! Én ezt így is gondoltam.

Klári közben függetlenedett a szüleitől, albérletbe költözött és bőszen spórolt egy saját kis egyszobás lakásra.

 

Eltelt egy újabb év, és én elkezdtem újra  kommendálni neki, ahogyan azt megígértem. Egyszerűen nem hittem el, hogy nem sikerül!

A rendszerben jöttek – mentek a Klárihoz illő srácok, randizgatott is ezzel – azzal, de egyik sem volt az igazi.

Aztán, 2015 tavaszán időpontot kért nálam, egy fiatal, mérnök srác, Zsombor. Beszélgettünk, most ért véget egy hosszabb kapcsolata, felejteni szeretne és újra ismerkedni. Családot szeretne, gyerekeket és egy klassz, kedves, csinos lányt maga mellé.

Ekkor nyilallt belém a gondolat: KLÁRI!

Mivel nem eszik olyan forrón a kását, előbb keresgéljen egy kicsit, neki is jár a szabad választás joga!

 

A gondolat csak nem hagyott nyugodni, felhívtam Klárit.

Hogy állsz a pasikkal, mert nekem lenne egy ajánlatom.

Alig kezdtem bele, már a vonal túlsó végén jött is a válasz. Ági, már ne is folytasd, nem aktuális, képzeld, 3 hónapja járok egy fiúval, nem akarom elkiabálni, de alakulnak a dolgok…!

Oké, rendben van, sajnáltam, de ez van.

 

Megint eltelt 2 hónap és nagyot fordult a világ. Klári szomorúan közölte, hogy az a fiú, aki miatt nem volt aktuális az ajánlatom, az  a fiú, már nincs.

Ági, ugye nem haragszol, de ha az a srác még független, akiről a társkereső kapcsán beszéltél, akkor én szívesen megismerkednék vele!

 

NA, VÉGRE,- gondoltam, nem hogy haragszom, inkább örülök! 

Azt nem tudom, hogy most hol tart a keresésben, de akcióba lépek, az biztos! Ma sem tudom megmondani, hogy miért éreztem azt, hogy szerintem ez a két fiatal ÖSSZEILLIK, de ez egy belső, egyre erősödő gondolat volt.

 

Felhívtam Zsombort, érdeklődtem a dolgai iránt: Ágika semmi különös nincs velem, - mondta, nehezen megy ez a társkeresés nekem!

Hála az Istennek, - gondoltam!

Szóval Zsombor, jöjjön be, legyen szíves az irodába, szeretnék valakit ajánlani.

 

No, itt az idő, most ügyesen kell kevernem a kártyákat és a „boszorkány gömböt is jól kell forgatnom”, mert ennek a fiúnak bizony el kell indulnia Klári felé! 

Zsombor kicsit megilletődve érkezett meg és elkezdtünk beszélgetni: szóval a lényegre térnék, azért hívtam ide, mert ajánlani szeretnék egy hölgyet, aki korábban szintén az ügyfelem volt, azóta letelt a tagsága, és most már nem fogja tudni megnézni őt a klubtagok között. 

Azóta sem találta meg a párját.

Ezt a lányt a privát életemből is ismerem.

Ezután elmondtam mindent, amit Kláriról tudni kellett. 

 

Zsombor szeme felcsillant, no, ez jó jel, - gondoltam. Fotót tudnék – e mutatni, - kérdezte?  Nem, nincs fényképem róla, de legyen „tökös fiú” és kockáztasson, vállalja be a találkozót! Nem fogja megbánni! 

 

Megadtam a telefonszámot és elment.

Azonnal hívtam Klárit és tájékoztattam a dolgokról: Zsombor fel fog hívni és ti jó páros lesztek!

Jaj, Ági, még nem is ismerjük egymást! Higgy nekem, - mondtam!

 

És kedves olvasó, láss csodát! Már az első randin órákig beszélgettek. Naponta találkoztak, egyre jobban vonzódtak egymáshoz. A 2016-os helyzet: pár hetes együtt járás után, Klári odaköltözött Zsomborhoz, a közben vett kis garzonját, pedig örömmel kiadta.

 

A fitneszteremben hetente találkozunk, ott csak kérdőn rápillantok és a válasz: EGY BOLDOG MOSOLY! - Ami nekünk elég is!

 

Ugye, mindennek eljön az ideje! A következő lépést nem szeretném elkiabálni, de már várom az esküvői meghívást. Annak is el fog jönni az ideje!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva: A varázslatos levelek

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása