Klára fittness edző, 30 éves, csinos, magas, barna hajú lány.

Randizott, ismerkedett, kereste a párját, élte az életét.

Munkája mellett barátnőivel túrázni járt, aktívan futott, biciklizett.

Az edzőteremben ismerkedtünk meg, sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy „földim”, abba az iskolába járt, ahová korábban én is, sőt a szüleit is ismertem.

Sokat beszélgettünk, többször kérdezgetett az irodai dolgokkal kapcsolatban. Barátkozott a regisztráció gondolatával. Nem akarta sürgetni saját magát, de érezte, hogy nincs a közelében elég fiú, akikkel ismerkedhetne.

Egyszer csak gondolt egy merészet, eljött hozzám és belépett a társkereső hálózatunkba.

Én megígértem, hogy segíteni fogok, ennyivel tartozom a régi ismerősöknek.

Belevetettük magunkat a keresgélésbe. Szorgalmasan nézegettük az elvárásainak megfelelő pasikat, de csak nem akadt egy sem, aki megfelelő lenne.

Néhányan „megéltek” 1-2-3-randit, ott aztán valami miatt mindig megállt a dolog. Már én is nagyon restelltem, pont őt nem tudom egy rendes sráccal összehozni! Ez nem volt jó érzés nekem sem.

Teltek, múltak a hetek és letelt az egy éves tagsága.

Szerintem, én rosszabbul viseltem a helyzetet, mint ő.

Megbeszéltük, hogy továbbra is ajánlani fogom neki a fiúkat, de most egy kicsit lazítani szeretne ezen a téren.  Rendben, pihenj egy kicsit, ne görcsöljünk rá!

Anyukájával is néha összefutottam, aki nagyon kérte: Ágikám tégy már egy kis csodát, Klárikám olyan rendes lány, megérdemli, hogy rátaláljon egy ugyanolyan rendes fiú!

Tudom, tudom, - mondtam, nem veszem le róla a szemem, hidd el, eljön az ideje! Én ezt így is gondoltam.

Klári közben függetlenedett a szüleitől, albérletbe költözött és bőszen spórolt egy saját kis egyszobás lakásra.

Eltelt egy újabb év, és én elkezdtem újra  kommendálni neki, ahogyan azt megígértem. Egyszerűen nem hittem el, hogy nem sikerül!

A rendszerben jöttek – mentek a Klárihoz illő srácok, randizgatott is ezzel – azzal, de egyik sem volt az igazi.

Aztán, 2015 tavaszán időpontot kért nálam, egy fiatal, mérnök srác, Zsombor. Beszélgettünk, most ért véget egy hosszabb kapcsolata, felejteni szeretne és újra ismerkedni. Családot szeretne, gyerekeket és egy klassz, kedves, csinos lányt maga mellé.

Ekkor nyilallt belém a gondolat: KLÁRI!

Mivel nem eszik olyan forrón a kását, előbb keresgéljen egy kicsit, neki is jár a szabad választás joga!

A gondolat csak nem hagyott nyugodni, felhívtam Klárit.

Hogy állsz a pasikkal, mert nekem lenne egy ajánlatom.

Alig kezdtem bele, már a vonal túlsó végén jött is a válasz. Ági, már ne is folytasd, nem aktuális, képzeld, 3 hónapja járok egy fiúval, nem akarom elkiabálni, de alakulnak a dolgok…!

Oké, rendben van, sajnáltam, de ez van.

Megint eltelt 2 hónap és nagyot fordult a világ. Klári szomorúan közölte, hogy az a fiú, aki miatt nem volt aktuális az ajánlatom, az  a fiú, már nincs.

Ági, ugye nem haragszol, de ha az a srác még független, akiről a társkereső kapcsán beszéltél, akkor én szívesen megismerkednék vele!

NA, VÉGRE,- gondoltam, nem hogy haragszom, inkább örülök! 

Azt nem tudom, hogy most hol tart a keresésben, de akcióba lépek, az biztos! Ma sem tudom megmondani, hogy miért éreztem azt, hogy szerintem ez a két fiatal ÖSSZEILLIK, de ez egy belső, egyre erősödő gondolat volt.

Felhívtam Zsombort, érdeklődtem a dolgai iránt: Ágika semmi különös nincs velem, - mondta, nehezen megy ez a társkeresés nekem!

Hála az Istennek, - gondoltam!

Szóval Zsombor, jöjjön be, legyen szíves az irodába, szeretnék valakit ajánlani.

No, itt az idő, most ügyesen kell kevernem a kártyákat és a „boszorkány gömböt is jól kell forgatnom”, mert ennek a fiúnak bizony el kell indulnia Klári felé! 

Zsombor kicsit megilletődve érkezett meg és elkezdtünk beszélgetni: szóval a lényegre térnék, azért hívtam ide, mert ajánlani szeretnék egy hölgyet, aki korábban szintén az ügyfelem volt, azóta letelt a tagsága, és most már nem fogja tudni megnézni őt a klubtagok között. 

Azóta sem találta meg a párját.

Ezt a lányt a privát életemből is ismerem.

Ezután elmondtam mindent, amit Kláriról tudni kellett. 

Zsombor szeme felcsillant, no, ez jó jel, - gondoltam. Fotót tudnék – e mutatni, - kérdezte?  Nem, nincs fényképem róla, de legyen „tökös fiú” és kockáztasson, vállalja be a találkozót! Nem fogja megbánni! 

Megadtam a telefonszámot és elment.

Azonnal hívtam Klárit és tájékoztattam a dolgokról: Zsombor fel fog hívni és ti jó páros lesztek!

Jaj, Ági, még nem is ismerjük egymást! Higgy nekem, - mondtam!

És kedves olvasó, láss csodát! Már az első randin órákig beszélgettek. Naponta találkoztak, egyre jobban vonzódtak egymáshoz. A 2016-os helyzet: pár hetes együtt járás után, Klári odaköltözött Zsomborhoz, a közben vett kis garzonját, pedig örömmel kiadta.

A fitneszteremben hetente találkozunk, ott csak kérdőn rápillantok és a válasz: EGY BOLDOG MOSOLY! - Ami nekünk elég is!

Ugye, mindennek eljön az ideje! A következő lépést nem szeretném elkiabálni, de már várom az esküvői meghívást. Annak is el fog jönni az ideje!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

Folytatás pár nap múlva: A varázslatos levelek