Minden kezdet nehéz!

Kati egy csinos, törékeny nő, akit a férje 2 kisgyerekkel elhagyott.  Pontosabban, nem elhagyott, hanem olyan élethelyzetet teremtett, hogy kénytelen volt őt kidobni.

Ez egy nem ritka szituáció.

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, és mint minden az életben, ez is egy folyamat volt. Nem hiszek az olyan történetekben, hogy nem vettem észre semmit és egy napon elhagyott.

Ez nem igaz, ez hazugság. Az ember nem hülye, lehet, hogy későn veszed észre, de vannak jelek.

Szóval, a férj programozóként dolgozott, szuperül keresett és úgy gondolta, hogy jár neki egy kis „entyem, pentyem” vagyis online társkeresőkre regisztrált kalandot keresni.(sajnos ez sem egyedi) 

Esténként úgymond legálisan a számítógép előtt belemerült a munkába (is)! Anyuci rendezte a gyerekeket, fürdés, alvás és csend, mert apa ugye,dolgozik. Hihetetlen szemétség!

Apuci pedig éjszakánként hajtotta a nőket.

Addig, addig, amíg Kati felfigyelt a jelekre: cirkusz, kiabálás, bocsánatkérés, összeborulás, ígérgetés, újrakezdés.

Teltek a hetek, hónapok, a bizalmatlanság közéjük ékelődött és bizony, kutyából nem lett szalonna!

Újabb cirkusz, ígérgetés és sajnos válás.

Kati ottmaradt a 4 és a 10 éves fiaival egyedül. Ez a negyven kg-os, törékeny nő folytatta az életét egyedül!

Apu kb. 10 x annyit keresett, mint ő, de vakarni kellett róla a gyerektartást, ez egy külön történet.

Teltek, múltak az évek, Kati egyre önállóbb lett, megszokta ezt a helyzetet, egyedül intézett mindent, csak egy társ hiányzott az életéből.

Mikor is felajánlottam neki, hogy beregisztrálom a társkeresőbe.

Hát erre ő még nem volt elég érett, győzködtem, példálóztam, de nem.

Nem fogja kitenni magát, hogy nézegessék, mert ő nem olyan!

Kérdeztem, hogy milyen nem? Ő nem ku…va!

Az Isten áldjon meg, miről beszélsz - kérdeztem?

Itt fogsz elszáradni, mint egy kóró, most vagy életed legszebb éveiben, mire vársz? 

Szeretném, ha rám találna valaki – mondta.

Hát ez nagyon tipikus és romantikus, csak ahhoz te is kellesz!

Jelenleg ott tartasz, hogy az otthonod – munkahelyed – és az üzletek útvonalán, ahol te naponta jársz, ha maga Vilmos herceg (bár ő már foglalt) kérné meg a kezed, azt se vennéd észre, úgy bele vagy nőve a problémáidba.

Ez nem igaz, ő igen is nyitott, mert múltkor is egy férfi keresett egy valamilyen utcát, ő útbaigazította és közben megállapította, hogy a pasi nagyon jól nézett ki. Brávó – mondtam, ez egy Oscar díjas alakítás lehetett, de attól még egyedül vagy és még a randi gondolatától is be vagy tojva!

Szerencsére a hormonok aktívan dolgoztak és Katink nagy ellenállása kezdett alábbhagyni a társkeresést illetően.

Érezte, tudta, hogy szüksége van valakire, aki szereti, dédelgeti, aki mellett nő lehet, aki visszaadja a hitét, de bizony, minden kezdet nehéz, nagyon nehéz!

Hidd el, kedves olvasó, ezt én pontosan jól tudom, nekem sem ment másképp, mikor rólam volt szó…!

Természetesen gonoszul rásegítettem erre a folyamatra, gyakran meséltem sikeres találkozásokat, tudtam, hogy rettenetesen vágyódik egy normális kapcsolatra, de ki kellett várnom, hogy legalább annyira akarja, mint én.

Egyszer csak eljött ez a pillanat: Ági regisztrálj be!

No, nekem sem kellet több, kitöltöttük az adatokat és olyan fotót rittyentettem róla, hogy az csak, na!

A következő lépés ilyenkor az, hogy őt megszólítják a pasik, de neki is lehetősége van a rendszerben levelet írni annak, akit szimpatikusnak vél. Katinak az elején igen fura férfiak írtak, ezért tanácsoltam, hogy írjon valakinek, aki neki tetszik.

Hát itt jött a következő eretnekség!

Hogy képzelem én azt, hogy ő bárkit is megszólít?

Ez a férfi dolga, és ha valaki nem érzi magát eléggé férfinak, akkor neki nem is kell!

Hát ebbe rohadtul igazad van kedves barátnőm, maximálisan osztom a nézetedet, csak ezzel a fatengelyes gondolkodással egyedül fogsz maradni!

Ezennel elérkeztünk a nehéz kezdet második felvonásához.

Katikám, én megszólításként nem egy lánykérést gondolnék kicsikarni a másikból, hanem egy rövid szösszenetet írni, aztán majd lesz valami.

Egy ilyen levélnek, ügyes, kis kacér mondatnak kell lennie, ami még nem kínos egy hölgynek, vagyis fel kell dobni a labdát, aztán a férfi, fickósan ráharap, vagy sem. 

Nyilván úgy kell csinálni, hogy azt higgye, ő választott! 

A férfiak kevésbé keresgélnek a rendszerben, lustábbak, szeretik a gyors sikert.

Kati nagyon nehezen állt kötélnek, de végül is szép lassan elindult a saját fejlődése útján.

Rájött, hogy nem Istentől elrugaszkodott bűn megírni egy férfinak, hogy  szimpatikus nekünk.

Igen, valóban nehéz megtalálni azt a finom határt, amikor még nem nyomulunk, de diszkréten mégis megmutatjuk magunkat.

Ezen helyzetek aranyszabálya: a „kevesebb néha több!”

Fontos, hogy elinduljon körülöttünk egy áramlat, egy pezsgés, mert így szépen lassan mindenki kibújik a csigaházából.

Katink is ezt tette, az ő története még nem ért véget, róla még fogunk hallani. De még mennyire, nem is egyszer!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

Folytatás pár nap múlva:

Ötletelésre hívom az olvasót!