(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)
(rém) telefonos randi Ágika főszereplésével
(még nem voltam irodavezető)
Azokat hívom telefonos sztoriknak, amik nem jutottak el a találkozásig.
1-2 levélváltás, telefonbeszélgetések és ezzel vége is. Hát mit mondjak, itt is vannak csodák A kiválasztásnál mindig az első alapelv érvényesült: csak hozzám illő, független pasi jöhet szóba és lehetőleg ne az ország másik felébe lakjon. Ezzel a kifejezéssel már óvatosan bánok, mert a korábbi pasik is a kiválasztásnál „jónak bizonyultak”, aztán valami mindig elrontódott.
Szóval írtam néhány nekem, valónak. Ezek a férfiak ezer levelet is kaphatnak, de láss csodát, válasz is érkezett. Ilyenkor a legjobb az azonnali telefonszám csere, aztán majd úgy is eldől.
telefon 1.
Ha tudom, hogy keresni fognak, teljes lázban égek. Jólesik ez az érzés. Szóval vártam Ferenc hívását, hogy pontosan melyik nap fog keresni, azt nem fixáltuk le. Általában egyedül vagyok esténként, ez nagyon jó, mert nem kell elvonulni, suttogni, bátran tudok válaszolni.
Elérkezett a nagy pillanat, csörgött a telefon, X Ferenc vagyok, B Ágival szeretnék beszélni. A szívem hevesen vert, és elkezdtünk nagyon nyögve –nyelősen beszélgetni. Munkahely, család, gyerekek?
Furcsállottam, hogy többször kérdez a hangomról, milyen érdekes, milyen erős, milyen határozott, olyan rekedtes egy kicsit. Te cigarettázol? Nem, én nem cigizek, mondtam. Neked mindig ilyen a hangod? Igen, ilyen, válaszoltam.
Én bugyuta, azt hittem, hogy dicsérni fogja, mert valóban egyedi hangfekvésem van.
Hát nem, éppen az ellenkezője történt!
Ferenc közölte: ha neked valóban mindig ilyen a hangod, akkor én nem szeretnék veled megismerkedni és letette a telefont!
Ez igen, legalább az elején, őszintén megmondta, de abban a pillanatban az én hangom is elakadt és azt hitem, hogy ott helyben elájulok…! Hát ez aztán nem egy tökölős pasi. Biztos egy kis „barbybabát” várt, és megijedt, vigasztaltam magam, de lehet, hogy nem is akart igazán ismerkedni, stb…! Barátnők, telefon, ahogy az lenni szokott.
telefon 2.
Azért nem fogom feladni ilyen könnyen! Jöjjön ismét a hagyományos forma, hátha mégis itt vár a szerencse. Újabb újság hegyeket vásároltam, „férfi keres nőt”rovat, válogatok, keresgélek, nézzük az internetet is, no, igen, Mátyás, ő lesz az én emberem!
Mátyás 185/90, elvált, diplomás, 2 nagy gyerek, kedves, gyengédségre vágyik, hűséges stb. Annyi szép volt róla írva, túl fényesnek is tűnt. Válaszoltam, én sem bántam csínján a saját fényezésemmel. Megadtam az elérhetőségemet is.
Teltek, múltak a napok, egyszer csak egy kora esti órában hív Mátyás. Bevallom nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, és nem is volt nyögve-nyelős, határozottan szimpatikus volt. Bár egy dolog felkeltette a figyelmemet, túl nagy zaj volt körülötte. Rá is kérdeztem, te hol vagy most, hogy ilyen hangzavart hallok?
Kissé meglepődve magyarázkodni kezdett, hogy egy kávézóban hazafelé, ez a törzshelye, itt szokta elintézni a telefonjait. Miért nem otthon? Tettem fel a logikus kérdést, hát mert lehet, hogy bejönnek a fiaim és ez meg az…
No, jó, gondoltam, hát te tudod. Eltelt pár nap, nálunk szombaton családi szülinapi ebéd volt.
Szépen megterített asztal a húgomék a gyerekekkel, és én a lányommal. Ilyenkor nagy családi nevetgélések, sztorizások vannak, olyan olaszos hangulat. Egyszer csak csörög a telefonom, hát ez ki lehet, kicsit arrébb mentem, fogalmam nem volt, ki lehet szombaton ebédidőben.
Egy női hang szólt bele és mondta, hogy B Ágnessel szeretne beszélni, én vagyok, válaszoltam.
Ettől kezdve sikítva, őrjöngött, hogy a família kezébe megállt a kanál, mint a filmekben, mindenki meredten nézett rám. Látták, hogy gubanc van, intettem és átmentem a másik szobába, de a válaszaimat nem lehetett, nem hallani.
Szóval a tényállás: ez a hölgy az én kedves Mátyásom hites felesége volt, aki rájött, hogy az ő férjecskéje mit művel. Megtalálta a nők válasz leveleit és benne az elérhetőségeket.
Jól éreztem én, azért beszélt ő egy kávézóból, mert otthon az anyu várta. Szegény asszony magából kikelve, üvöltötte le a fejem és elcsukló hangon mondta, hogy ő a jövő héten kórházba megy egy komoly műtétre és szálljak le a férjéről!
Hát ez gyönyörű! Elhebegtem, hogy nagyon sajnálom, de nem én voltam a kezdeményező, én mit sem sejtve válaszoltam a hirdetésre, de ezennel ünnepélyesen kilépek a dologból - mondtam és kinyomtam a telefont.
Nagyon kínosan éreztem magam, nem is azért, mert engem átvertek, hanem azért, mert elképzeltem, hogy leélsz valakivel egy életet és ilyen gusztustalan, gagyi módon becsapod. Volt mit mesélnem a barátnőknek.
Ezek a történetek voltak társkeresésem első lépései. Az elején sokszor mérgelődtem, kiakadtam, hogy történhetnek meg velem ezek a dolgok? Tényleg minden férfi ilyen? Miért sikerül másnál ráéreznem arra, hogy ki, kit vonz, ki, kihez passzol és saját magamnál ez miért nem működik?
Aztán rájöttem, hogy nem hiába voltak ezek a találkozások, közhely ugyan, hogy ebből tanulunk, pedig igen, tanulunk és fejlődünk. Lehet toporogni és sajnálni magunkat, de nem érdemes. Legalább egy kicsit vegyük tudomásul, hogy mi is hibásak vagyunk saját történeteinkben.
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
Folytatás pár nap múlva:
Egyáltalában létezik olyan ember, aki nekem megfelel,
