Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

GONDOLATOK/11. Pár perc alatt csúnyán „elszabhatod,”

2017. július 15. 20:51 - Barányi Ági

avagy, miről NE beszéljünk első alkalommal!

MOST FOGSZ ELÁJULN!

 

Kedves Olvasó, olyan kis „szösszenet” következik, mely a józan észt felülírja és számomra teljesen megmagyarázhatatlan.

Soha nem értettem, hogy felnőtt, értelmes emberek, miért tudnak úgy viselkedni, mintha valamilyen agyleszívott állapotban volnának.

 

Szóval, miről NE essen szó az első telefonbeszélgetésünk alkalmával kérdésre, egy 50 – es hölgy ügyfelem tapasztalatával válaszolnék!

 

Az oldalunkon megkereste őt egy 55 éves, diplomás, elvált férfi, akivel első, teljesen ismeretlenül lefolytatott kommunikációját írom le.

 

 

A férfi mondatai:

·        beszámolt a korábbi nőiről

·        a szex fontosságáról

·        2 db infarktusáról

·        egy 30 éves csajjal milyen fantasztikus  szexuális dolgokat élt meg

·        majd lényegre törően kifejtette, hogy a volt feleségével az volt az egyik gond, hogy szex közben száraz maradt a hüvelye!

 

 

Ugye milyen szuper?

Ügyfelem csak azért hallgatta végig, mert nem kapott levegőt, aztán kíváncsi volt, hogy meddig képes elmenni ismeretlenül ilyen témában?

Hát nagyon messzire!

Ő, kvázi mindent megtudott a pasi életéről úgy, hogy tőle elfelejtették megkérdezni: amúgy veled mi van?

A hölgynek, teljesen nyilvánvalóan az is eszébe jutott, hogy ez a pasi a következő kapcsolatában valószínűleg őt is ugyan ilyen gátlástalanul fogja kibeszélni!

No, ettől aztán valóban menekülőre fogta.

Ezután természetesen már nem kívánt találkozni a férfival, aki többször ráírt, mert nem igazán értette, hogy mi a baj? No, ugyan mi?

 

Uraim, ez nem őszinteség vagy vagányság, hanem mérhetetlen bunkóság és otrombaság a másikkal és a volt feleséggel szemben, aki mellesleg a gyermekei anyja…!

 

Máig sem értem, hogy miért érez valaki késztetést ilyen dolgokat elmondani?

 

Szóval, miről beszéljünk ismeretlenül?

 

Finoman tapogatózzunk!

Nagyon röviden szorítkozzunk a bemutatkozásra, család, munka,

szemmel látható, külső paramétereket adjunk meg magunkról, mit csinálunk szívesen: pl. kertészkedünk, sütünk - főzünk, sportolunk, tv – zünk, házi állatunk van – e? 

Amilyen gyorsan csak lehet, beszéljünk meg egy randit, mert a személyes találkozó után, már lehet, hogy többet nem is kívánok beszélgetni a másikkal.

 

SOHA NE TÁRULKOZZ KI EGY ISMERETLEN EMBERNEK!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 Locsolóbál, avagy egy „jótékony ármánykodás” története.  

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/10. A legelső „izgalmi” állapot

2017. július 10. 21:00 - Barányi Ági

avagy az első telefon „szentsége”!

A kezdetek nehézségei I. rész

 

Igen, ha tetszik, ha nem, az etikett szabályai szerint, a férfi feladata a kezdeményezés.

Abba most ne menjünk bele, hogy az ismerkedést mégis, ki indítja el valójában és mekkora változások történtek e téren a világban. 

(Arról sem szeretnék beszélni, hogy ez jó vagy rossz)

A kérdés ma már nem az, hogy ki telefonáljon először. A kapcsolat létrejöttét, minőségét nem ez fogja befolyásolni.

 

DE IGENIS az már BEFOLYÁSOLNI fogja,

                         hogy MIRŐL, ÉS HOGYAN BESZÉLÜNK!!

 

Az első telefonnál elvileg senki nem ismer senkit. Az előny annál van, aki hívja a másikat, mert ő úgymond felkészülhet.

A másik felet éri váratlanul a hívás.

1.     „VÁRATLAN”:

 

K   Kicsit átbeszélném ezt a dolgot, ugyanis ha valaki felteszi magát egy társkereső oldalra, az legyen szíves, ne játssza el az „azt sem tudom, miről beszél a másik…” színdarabot, mert aki hívja, az nyilván valahonnan kiolvasta az elérhetőségét.

    Fölösleges letagadni olyan dolgot, amiben nyakig benne vagyok.

2.     „IDŐZÍTÉS”

 

V Vegyük tudomásul, hogy olyan is megtörténhet, hogy felhívok valakit, és annak az illetőnek lehet, hogy éppen nem alkalmas az adott helyzet.

M Mivel senki nem „látó”, ezért nem tudhatjuk, hogy a felhívott hölgy/úr, éppen hol van, mit csinál, vagyis alkalmas - e az időpont?

 

Sokszor belefutottam én is, és mások is olyan szituba, hogy kaptam egy telefont és el kellett hárítanom, vagyis kértem, hogy legyen szíves később hívni, mert olyan helyen voltam, hogy kínos lett volna, ha a szerelmi életemet pl. a vonaton, vagy a postán sorban állva mindenki végighallgatja.

A baj csak az, hogy ezután már nem hívtak vissza.

Szóval, szerintem ezt a helyzetet meg lehetne érteni és nem pedig megsértődni.

Itt a háttérben bizonyára nagyobb dolgok vannak.

Sajnálom az olyan illetőt, aki nagyon nehezen, de összeszedi a bátorságát, aztán a másik fél elintézi őt egy rövid mondattal: bocsi most nem alkalmas a helyzet, kérlek, hívj később! 

Ettől a mondattól sok ember megrémül, azt hiszi, hogy elutasították vagy szórakoznak vele,(nyilván ilyen is van, de azt is tudomásul kell venni) és még inkább elbátortalanodik.

 

Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy ne tegyen ilyent, ne gondolja, hogy a másik le akarja rázni őt.

Képzelje csak el saját magát, ugyanilyen szituációba:

pl. egy egész vonat, vagy villamos/metró  hallgatná végig az ő kezdődő szerelmi életét.

Ő biztos nem élvezné a helyzetet, de az utasok annál inkább!

 

3„  "TÉMÁK”

 

A   Az első telefon katasztrofálissá válhat akkor is, ha valaki olyan dolgokról beszél, olyan témák felé „evez”, ami intim szférába tartozik. Mint említettem, itt két vadidegen ember első beszélgetéséről van szó. A folytatásban pár nap múlva beavatlak, az ügyfeleimtől hallott, hihetetlennek tűnő, de megtörtént, lélegzet elállító "első telefonbeszélgetésekbe"  Készülj!

 

 

 

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu)

 

Folytatás pár nap múlva:

Miről NE beszéljünk? (MOST FOGSZ ELÁJULNI!)

És miről IGEN? 

 

 

 

 

 

 . 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/9. Biztos, hogy mindenki megtalálja a párját,

2017. július 07. 20:59 - Barányi Ági

avagy „mártírok,munkahősök és mama – panzió lakói” fegyelem!

Nem, nem biztos!

 

Igen, van olyan, aki nem találja meg nálunk a párját.

Ezt, mint korábban említettem, senkinek sem lehet garantálni, sőt erre az első beszélgetésnél is nyomatékosan felhívjuk a figyelmet! 

 

Mi emberek, állandóan változó lelkiélettel éljük napjainkat. Ezek a belsőnkből fakadó, de a körülmények által befolyásolt érzelmek, amelyek később a cselekedeteinket fogják motiválni.

 

A társkeresésre rá kell hangolódni, foglalkozni kell a gondolattal.

Nem szabad társat keresni akkor, ha a múlt héten temettem el a páromat, vagy a múlt héten váltam el, vagy szakítottam!

Mindent meg kell gyászolni, aztán elengedni.

Ez iszonyúan nehéz folyamat.

 

Friss bánattal nem lehet jövőt építeni!

Nem lehet jövőt építeni akkor sem, ha a „munka hőse, vagy a család lelke” című szerepet játssza valaki, vagyis nincs ideje randizni, - mondja ő, mert akkor biztos, hogy éhen hal a család.

 

Akkor is nehéz társat találni, ha olyan előítélettel indulok el, hogy minden nő és minden férfi hülye. Szóval a pártalálás  RAJTUNK IS MÚLIK!

 

Több idősebb úr is panaszkodott az egyre  tipikussá váló, olyan helyzetekre, amikor is a szülővé váló gyerekek, a család, és az unokák nevében teljesen kisajátítják a nagymamát. „Mamapanziót” szeretnének, ahol „szögről leakasztható” legyen a nagyi.

A nagyszülőben keltett lekiismeretfurdalás a lehető legrosszabb. 

Az ilyen történeteknél a kapcsolat, szakítással végződik, ami hosszútávon senkinek sem jó.

Az unokák, hipp – hopp felnőnek, a nagyszülők pedig egyedül maradnak!  Egészséges önzésnek bele kell férnie a párkeresésbe!

 

Az az egyetemista fiú sem találta meg nálunk a párját, akinek az édesanyja hívott fel, hogy segítsek a fiának párt találni. A fiú az első beszélgetésünknél elmondta, hogy azon a karon, ahol ő tanul „csak 40 lány” van, ami szerinte nagyon kevés és ő még egyikkel sem randizott, mert nem tartotta alkalmasnak egyiket sem erre…! Hát ez igen!

 

A keresési beállításoknál nagyon kicsi intervallumokat adott meg, ami teljesen leszűkítette a talált személyek körét.

Bárkit ajánlottam, mindig talált valami kifogást: alacsony, magas, sovány, kövér…stb. Senkivel sem randizott.

Próbáltam inspirálni, hogy hozzunk már össze egy találkozót, de nem!

Itt nagyobb volt a probléma, mint ami, az én hatáskörömbe belefért.

Ilyen is van. Ezt természetesen előre nem lehet látni.

 

Sokszor felmerül a kérdés, mennyi ideig levelezzek valakivel, mikor jöjjön el az első randi ideje? Válaszom: amilyen gyorsan csak lehet!

Tilos, hetekig, hónapokig levelezgetni, akármilyen távol is laktok egymástól. Magyarországon nincsenek távolságok.

 

Aki kifogásokat keres és akadályokat gördít a találkozásotok elé, az mindig gyanús.

Higgy nekem, kedves olvasó!

Ne egy hatalmas pofára eséssel kezd az ismerkedést!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva: 

Az első telefon „szentsége”!

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/10. Kitől óvakodj legközelebb

2017. július 03. 17:10 - Barányi Ági

avagy nyolc év igaz története!

Kedves olvasó!

 

Mint írtam, sokat gondolkoztam azon, mi teheti még hitelesebbé a könyvemet? Ma is, nagyon sok ügyfelemmel tartom a kapcsolatot, nyílt titok volt, hogy könyvet készülök írni. 

Mária, egy belevaló üzletasszony felvetette, mi lenne, ha ő saját maga írná, meg a saját történetét? Vagyis „a mű, első kézből”íródna.

Ez fantasztikus  ötlet! – mondtam, és ha hiszik, ha nem, maga a női főszereplő, - Mária írta meg, közös életüket Józseffel!

 

Lássuk:

 

A mi történetünk 2007-ben kezdődött – kezdte Mária. Hajdúszoboszlóra utaztam, pedig már sokszor nyaraltam ott, mégis valahogy a vonaton ragadtam. Nem baj, gondoltam, a következő állomás Debrecen, ott leszállok és visszamegyek.

Volt még időm a másik vonat indulásáig, ezért sétáltam. Mindenütt céltudatosan nézegetem a kirakatokat, mert nekem is van egy boltom és hátha meglátok valami jó ötletet.

Ahogy szemlélődtem, a pályaudvaron egy hatalmas” XXXX Társkereső Iroda” plakáton akadt meg a szemem. Akkor már három éve özvegy voltam, és éreztem, hogy változtatni kellene.

Gondoltam, ez nem lehet véletlen, hogy eddig kellett eljönnöm, egy ilyen felfedezésért! Felhívtam a rajta lévő számot, a hölgy készségesen elmondta, hogy ez országos hálózat és keressem fel az irodát Vácon.

Ezzel én, el is felejtettem a történetet, addig, amíg itthon, egy reklámújságban, újra meg nem láttam az iroda hirdetését.

 

Közben bejött a boltba, egy addig ismeretlen férfi, aki fotókat hozott sokszorosításra, a nemrég elhunyt feleségéről. Éppen ott volt a barátnőm, akivel együtt sajnálkoztunk, - szegény ember, ő is egyedül maradt.

Teltek, múltak a napok, én egyre jobban éreztem, hogy lépnem kell!

Felhívtam azt a bizonyos váci számot, időpontot egyeztettem Ágival, az irodavezetővel.

 

Kiderült, hogy őt is ismerem az üzletből. Beregisztráltam és sokat beszélgettünk. Mivel nekem akkor még nem volt internetem, együtt keresgéltünk és találtunk néhány, megfelelő férfit.

Mindegyikkel beszélgettem, de semmi érdemleges. Bár volt köztük olyan „tündéri” alak, aki látatlanba felajánlotta, hogy eljönne ismerkedni egy hétvégére,mert így praktikus…, hát persze!

 

Egyik nap Ági futott be a boltba és izgatottan mondta, hogy most volt regisztrálni egy velem egykorú, özvegy úr, aki nem váci ugyan, de a munkája ide köti, és komoly kapcsolatot keres, nem cicababát.

Felnőtt gyerekei vannak, rendes, nyitott, józan életű. Szóval rám gondolt és már ajánlott is engem...!

Hozta a fotót, nézzem mag magamnak, mert szerinte összeillünk!

Egy ismeretlen, szomorú szemű férfi nézett rám, de ennek ellenére  szimpatikus volt. 

Hát üsse kő, ismerkedjünk, úgy is az élet dönti el!

Talán az Ági lendülete, pozitív hozzáállása váltotta ki belőlem azt az új érzést, amiben már régen nem volt részem.

Kezdtem vágyni arra, hogy megismerjem ŐT!

Tudod a telefonszámát, - kérdeztem, és tőlem szokatlan módon kezdeményeztem és felhívtam.

 

Ezután jött a meglepetés, izgatottan elmondtam a mondókámat, ki vagyok, és hol dolgozom, mikor is a vonal túlsó végén egy kellemes hang közli, tudja, hogy ki vagyok, mert nemrégiben nálam hívatott elő képeket.

És itt a kör bezárult.

Azt hittem leesik az állam! Másnap bejött az üzletbe és akkor szembesültünk azzal, hogy mi már hetek óta tudattalanul kerülgetjük egymást, de a közeledést mégsem mertük megtenni. 

Mind a kettőnknek be kellett menni a társkereső irodába, ahol Ági, aki mit sem sejtve az egészről, szintén valami Isteni sugallattól vezérelve, egymásnak ajánlott minket!

Ugye milyen érdekes az élet?  

 

József nagyon visszafogott alkat volt, a huszonéves lányával élt, aki később külföldre ment dolgozni.

A megismerkedésünk elején, szó szerint azt mondta: igaz, hogy ő nem egy fotómodell, de ha én is úgy gondolom, akkor szeretne engem jobban megismerni.

Nem tagadom, én is vágytam rá! Intelligens, dolgos, kommunikatív ember volt. Később hozzám költözött, rendbe tette a kertet, mindig kitalált valamit, amitől komfortosabbá tettük a házat.

Társas házban laktunk, ezért fontos volt, hogy a szomszédokkal is jó kapcsolatba kerüljön.

 

Kiderült, hogy verseket ír, nem is akár milyeneket, de sajnos csak a „fióknak”. Fotókiállításom képeihez is írt néhány soros versikét, aminek nagyon nagy sikere lett. 

Kapcsolatunk legszebb és legemlékezetesebb időszaka az volt, amikor a kiállításra készülve a Duna parton, a potyogó gesztenyék között andalogtunk, amikor otthon kereteztük a képeket, a közös alkotásainkat.

Nekem egy kapcsolatban mindig az jelentette a legtöbbet, ha közösen alkottunk valamit.

 

Később a munkája az ország másik végébe szólította, így havonta, már csak egy hétvégét tudtunk együtt tölteni, de azok is gyönyörűek voltak.

Egyre mélyebb érzésekkel kezdtünk kötődni egymáshoz.

Mikor a lánya külföldről haza látogatott, természetes volt, hogy nálam lakik. Éveken keresztül az én lakásom jelentette számára az otthont.

Az én gyerekeim is olyannyira befogadták őt, hogy a lányomat is az esküvőjén, József vezette az oltárhoz és az ő lánya volt a koszorúslány.

Nagyon gáláns volt, rokonok is dicsérték és én egyre büszkébb voltam.

Egy valódi családdá kezdtünk válni, és már – már idilli volt a helyzet.

Ági mindenkinek velünk példálózott és én ennek nagyon örültem.

Boldog voltam, hogy sikerült ilyen párra találnom, aki értékel, aki elismer és ez viszont is így van.

 

Sajnos Ilyenkor szokott becsapni a mennykő, és be is csapott!

Túl szép volt minden, vagy én nem vettem észre a jeleket.

Egy alkalommal, ahogy mostam a nadrágját, a zsebek ürítésénél furcsa és nagy összegű, befizetendő csekket találtam, amitől azt hittem, hogy eláll a lélegzetem.

Nem akartam hinni a szememnek. Amikor megkérdeztem, hogy mik ezek, indulatosan lekiabálta a fejemet, amihez egyáltalán nem voltam hozzászokva. Én bizony nem tágítottam és még elszántabban kértem magyarázatot:

hogy ez mi?

Erre kitalált valami idióta történetet, egy becsapásáról, ahol természetesen ő volt az áldozat. Ez hatalmas sokként ért engem.

Mivel nem tartottam hitelesnek a magyarázatát, sajnos kezdett meginogni bennem valami, de akkor még próbáltam lehiggadni és engedni, hogy megmagyarázza, a megmagyarázhatatlant.

Próbáltam hinni, mert az ember nem dob ki, egyik pillanatról a másikra 8 évet a kukába.

Árgus szemekkel figyeltem őt, ami tovább mérgezte a kapcsolatunkat

Egyre többször hazugságon kaptam, és innentől végleg megrendült a bizalom. Féltem, hogy magával ránt, és olyan dolgot csinál, amiből nekem is veszteségem lesz.

Visszavonhatatlanul eltört valami, és nem hittem már neki.

Én azt gondoltam, hogy a fizetésével gazdálkodik, hogy jól keres, ami egyfelől igaz is volt, de a hitelei miatt az egyik lyukat tömte be a másik után.

Belekerült egy ördögi körbe, ahonnan nem volt megállás.

 

Szóval, az én páromról, feketén - fehéren kiderült, hogy tele van adóssággal, notórius kölcsönkérő és hitelfelvevő. Kapcsolatunk elején tudtam, hogy gondjai vannak, de kértem, hogy rendezze le, mielőtt hozzám költözik.

Valószínűleg akkor azt meg is tette, de a jelek szerint nem tudta nullára tenni a dolgait.

Neki természetes volt, a „hitelből törlesszük a másik hitelt” életforma, nekem nem.

 

Nem akartam elkapkodni a szakítást.

Nagyon sokat gondolkoztam, Ágival is többször átbeszéltük a helyzetet, mert óriási nagy talány volt számomra, hogy tulajdonképpen, mire költi a pénzét? Sajnos valamilyen játékszenvedély állhatott ez mögött, amit ő mindig körömszakadtáig tagadott.

A lányomnak, a barátomnak meg a Jóistennek adtam kölcsön – magyarázatától már kezdtem teljesen kiborulni. Éreztem, hogy állandóan ködösít.

Nehéz volt kimondanom azt, hogy ELÉG!

 

József évtizedekig élt úgy, hogy lételeme volt a bizonytalanság a meggondolatlanság, a „lesz, ahogy lesz” életforma. Ő így tudott csak működni. Én pont az ellenkezője vagyok.

Velem csak pár évet élt nyugalomban, de a végére visszatért az eredeti állapotába. Elmondása szerint szeretett volna másféle életformát élni, velem próbált új életet kezdeni, de képtelen volt rá.  

Akkor és ott, lett vége nyolc évnek!

 

Én mindenképpen sikertörténetnek tartom, mert sok minden jót megéltünk, boldogok voltunk és szerettük egymást. Szegényebb lennék, a nyolc év nélkül, de ha már kínzó gondok vannak, és alapvető személyiség problémák, akkor elengedni és lépni is muszáj!

Valószínűleg az együtt eltöltött évek alatt, a hátam mögött is voltak „sumák dolgai”, csak én nem vettem észre.

 

Visszagondolva mindenképpen hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt nekem, mert kimozdított a hullámvölgyből, a családi tragédiák miatti önsajnálatomból, és elindított a változtatás útján.

Ez a nagybetűs VÁLTOZTATÁS lett volna az ő útja is, vagyis az eddigi romboló életmódjának a feladása. Csak ezt nem tudta teljesíteni.

 

Egy kapcsolat alapja pedig a BIZALOM! Szeretném a tanulságokat levonni, a sebeket beforrasztani és új kapcsolatot keresni, hogy azt is sikertörténetként tudjam megírni!

Örömmel mondhatom, hogy már alakul az újabb sztori…!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 

Biztos, hogy mindenki megtalálja a párját? 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/9. A sikerem csúcsa,

2017. június 30. 21:08 - Barányi Ági

avagy ásó - kapa - nagyharang és gyermekáldás

A "szakma, minden helyzetben, szakma"

 

Kedves olvasó, most olyan történetet osztok meg önökkel, ami egy társkereső irodavezetőjének a siker csúcsa!

 

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény Pisti, aki cipész volt. Nagyon ügyes kezű, szorgalmas mester hírében állt.

Komplikált ortopéd és kényelmi cipőket készített. Ez a szakma kihaló félben van, pedig egyre nagyobb szükség lenne rá.

A jó cipészek egyre keresettebbek lesznek.

 

Akkoriban az irodám mellett volt a műhelyük. Pisti egyedül élt egy bérelt szobácskában. Munkája végeztével a kíváncsiság áthozta beszélgetni, és én is átjártam isteni cipőket nézegetni és vásárolni.

 

Szóval az elejéről kezdem a sztorit: Megismerkedésünk után, szakmai ártalomtól vezérelve, kezdtem őt „kikérdezni”

Már itt nagyot dobban a szívem! Pisti Zala megyéből származott, méghozzá egy pici kis faluból Gyűrűsről.

Hát itt, akadt el a szavam, mert az én anyai nagyszüleim is ebből a faluból származtak. Valószínűleg ismerhették is egymást anno, mert kb. 100 lelkes pici helységről van szó.

Kicsi a világ, de ilyen véletlenek nem lehetnek! A nagyobb fizetés reményében költözött el otthonról. Pisti akkor már 40 év felé közeledett, meg szeretett volna állapodni.

Egyből késztetést éreztem a segítésre. Nem kellett sokáig beszélnem a társkereső iroda előnyeiről, mert már korábban eldöntötte, hogy beregisztrál. Bőszen keresgélt, találkozgatott, én is ajánlottam a csajszikat, de csak nem érkezett meg az igazi.

A randik után megkeresett, átbeszéltük a dolgait, én is éreztem, hogy valami még hiányzik.

Pisti egyre inkább komótosan, lustábban kezelte az egészet, láthatóan kezdett belefáradni. Sürgettem és piszkáltam őt, hogy ne adja fel, mert lassan letelik az egy év.

Nagyon sajnáltam az egészet, mert valóban segíteni akartam neki.

 

Irodánk más tevékenységgel is foglalkozott, különböző felnőtt tanfolyamokat is szervezünk

Ekkor éppen babysitter tanfolyam beiratkozására és indítására gyülekeztek a lányok. Egy rövid bemutatkozással kezdtünk. A szó, egy kedves, mosolygós, csendes lányhoz ért: X Lívia vagyok, 35 éves, a szomszéd faluban lakom a szüleimmel.

Saját családom még nincs, keresem a párom és az unokahúgom ikrein fogom gyakorolni a tanfolyamon tanultakat.

A „keresem a párom” mondat nagyon megragadta a figyelmemet, mert bizony azonnal beugrott az agyamba, a társkereső Pisti!

Hát ez az, - gondoltam, ezt a két embert én összehozom

 

Mivel Pisti nyilvánvalóan ismerkedni akart, gyorsan tisztáztam vele, hogy találtam egy lányt, akit személyesen bemutatnék neki, mert az elvárásainak megfelel és szerintem is hozzá való!

Mondanom sem kell, hogy hihetetlenül meglepődött, hogy így a semmiből előbukkan valaki, de szívesen állt a dolgok elébe.

No, ez az oldala rendben volt.

 

A következő kör Lívia volt, mivel őt kevésbé ismertem, nála kellett inkább tapogatóznom. Már alig vártam a következő találkozást, hogy feltegyem neki a kérdést:

Lívi, mit szólnál hozzá, ha bemutatnék neked egy nagyon rendes fiatalembert? Tudom, hogy te nem ezért jöttél ide, de lehet, hogy pontosan ezért hozott ide a sors. Pisti, kedves, dolgos, jó ember, szerintem, ti összeilletek!

Mondanom sem kell, hogy Lívia levegőt sem kapott erre a mondatomra, de szívesen vette az "égből pottyant férfi" szándékát.

 

Márpedig, kedves olvasó a csoda bennünk van!

Ezt a két fiatal megismerkedett, és a szemünk láttára olyan szépen fejlődött a kapcsolatuk, hogy öröm volt rájuk nézni.

 

Egy év múlva összeházasodtak, ahová én is meghívást kaptam és örömmel el is mentem.

Ebbe a lagziba, olyan boldogságot tapasztaltam az ifjú pár és a szülök részéről, amilyent kevés helyen lehet látni.

Örültem, hogy nem volt titkolózás megismerkedésükkel kapcsolatban és bizony jól esett a bemutatkozásomnál az a mondat: hogy tudjátok:

                                           Ági hozott össze minket.

 

A fiatalok később lakást béreltek Vácon és ma is boldogan élnek, hiszen 2016 márciusában megszületett várva várt tündéri babájuk: Regina

 

Kedves olvasó, nekem ők a csúcssiker!

 

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Kitől óvakodj legközelebb, avagy nyolc év igaz története 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/8. Beszéljünk az elit(nek hitt) társkeresésről,

2017. június 25. 20:53 - Barányi Ági

avagy mitől elit az elit?

(Tisztázzuk, NEM egy konkrét társkereső hálózatról beszélek)

 

Mi a feladata egy társkereső irodának?

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a társkereső irodák elsőrendű, vagyis alap feladata, hogy a beregisztrált tagok számára az adatbázisból, elvárásaiknak megfelelően, ismerkedési, párkapcsolat felvételi lehetőséget biztosítson! Nem több és nem kevesebb!

 

Vagyis a keresgélő AKTÍV részese legyen az életének.

Tudjon élni a rendszer adta lehetőséggel: levelet írhasson, telefonálhasson, tehát elkezdjen egyfajta ismerkedést, ami legyünk őszinték egy nagyon izgalmas, bizsergető folyamat.

Itt az ügyfél a rendszerbe való bekerülést fizeti meg és ezzel korlátlanul ismerkedhet.

 

Azt is tudniuk kell az érdeklődőnek, hogy az iroda a kapcsolatfelvétel eredményességét, a megbízó által keresett társ megtalálását nem garantálja, és nem is garantálhatja!

Ezt én minden érdeklődőnek elmondom.

Ez az alap csomag. Ezután jönnek a „finomítások” mikor már az irodavezetők is beszállnak a keresésbe és az ajánlásba.

Ezek a csomagok drágábbak, ezeknek is vannak különböző mértékei.

Itt már értelemszerűen a mi konkrét munkánkat is meg kell fizetni,

mert gondoskodunk az ügyfelekről, ha szükséges, átbeszéljük a tapasztalatokat.

Mivel mi ismerjük a nálunk regisztrált hölgyeket/urakat+ 10 év tapasztalatával+ ráérzéssel nagyon sikeres kommendálásokat végzünk.

 

Elgondolkodtató

 

Ilyen is van! Nagyon sok ügyfelemtől kapok ilyen, és ehhez hasonló észrevételeket

Ágika, sokszor tapasztalom, hogy az itt lévő nők/férfiak közül sokan hülyék, mit csináljak, nem erre számítottam, mert:

1.     nem írnak vissza a levelemre

2.     nem veszik fel a telefont

3.     ha felveszik, nyeglék, szemtelenek, tiszteletlenek

4.     ha találkozunk, szörnyűek, buták, bunkók

 

Kedves hölgyek és urak, EZ IS A TÁRSADALOM!  Sajnos, vagy nem sajnos, de ilyenek is vagyunk!

Mi nem tudjuk és nem is akarhatjuk a társadalmat megváltoztatni. Mi egy szolgáltatás részeként dolgozunk.

Ez egy mindenki számára nyitott rendszer, egy fórum, ahol a szolgáltatás elindításakor egyetlen kiválasztó tényező van, az anyagiak. (nyilván vannak  extrém esetek, ilyenkor nem lesz tag az illető, pl. ittas, más nevében akar regisztrálni, stb.)

Aki ezt befizeti, elfogadja és aláírja a feltételeket, az a rendszer tagja lesz, ill. irodai taggá válik. (vannak letiltások, de erről nem beszélnék)

 

Kedves olvasó, mi, irodavezetők a regisztrálásnál nem rakhatunk fel egy képzeletbeli mércét, hogy aki ezt „átugorja” az megfelel, aki nem, az nem lehet a klubtagunk. Ugye ezt senki nem gondolja komolyan!

Aztán ez a mérce, kinek a mércéje, az enyém, vagy a főnökömé, vagy egy központi etikai kódexé, de azt is ki írta?

Szóval nagyon sok itt a kérdés.

 

Ki vagyok én, hogy megmondjam valakiről, hogy ő rossz, ő pedig jó ember,

ő jó fej, ő rossz fej? Ha valaki pénzt áldoz valamire, akkor biztosan komolyan akar valamit, tehát társat keres, de hogy milyen ember, milyen hibái vannak, azt nem lehet tudni. 

Aztán, ha két ember találkozik, nem tudhatjuk, hogy egyik a másikból mit vált ki? Ki,hogy reagál ilyen – olyan helyzetekre?

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy fogadjuk el, ha valaki bunkó és szemtelen velünk, igenis azt rakjuk helyre és zárjuk rövidre dolgot.

 

Nagyon fontos: mindenkinek van egy élettere és oda azt enged be, akit akar!

Ez mindig az egyén döntése!

 

A próbálkozások pedig férjenek be a pártalálás folyamatába. Ne vegyünk mindent véresen komolyan, nem tudjuk megváltoztatni a világot, ezért a mi hozzáállásunkat kell módosítani. Ezt senki nem ússza meg.

A rendszer adta beállítási lehetőségekkel próbáljuk meg szelektálni az ismerkedéseket és összehangolni az igényeinket.

 

Sajnos sokszor a leírtak és a valóság között, fényévnyi különbség van, amik csak a személyes találkozáskor kezdenek kiderülni.

Jajaj, erre a mondatomra sokan felsikíthatnak, mert mindig azt állítottam, hogy az irodai ügyfelek egyik nagy előnye, hogy „úgymond ismerjük” őket, vagyis személyes regisztrálással valós adatok kerülnek a rendszerbe.

No, ez bizony igaz is!

 

De akkor most ismerem, vagy nem ismerem az ügyfelet?

Ez úgy néz ki, mintha ellentmondanék önmagamnak!

 

Most figyelj kedves olvasó: kb. egy órás beszélgetésből mi kihozzuk a lehető legtöbbet, vagyis nagyon sok minden „lejön” egy emberről, ami továbbiakban, az ismerkedésének alapját képezi.

Ez mind a kettőnk érdeke és baromi fontos az elinduláshoz.

Az adatlapra valós dolgok kerülnek ki, az tuti.  

 

De senki ne kívánja meg egy irodavezetőtől sem, hogy belelásson a másik agyába, lelkébe és ebből ilyen – olyan további következtetéseket levonva ajánljuk őt a másik félnek.

Ez szigorúan tilos! !

Nagyon szövevényes az emberi lélek. Ami nekem szimpi, vagy nem szimpi, az nem biztos, hogy a másik félnek is az lesz.

Az érdeklődést felkeltve, roppant tárgyilagosan kell ajánlanom a társkeresőket egymásnak, a többi úgyis rajtuk múlik!

 

Hosszú évek tapasztalata, + erős intuitív készség kell ahhoz, hogy ráérezzen egy irodavezető, X – nél, hogy hívja fel Y – t, mert ők összeillenek.

 

Ez szerencsére nálam igen sokszor működik, és nagy örömömre,

EGYBE IS KELNEK A PÁROK! No, erre viszont nincs receptem!

 

Jogos felvetés, akkor inkább megpróbálom a „diplomás társkeresőben”, vagy „ilyen – olyan” elittebb/nevesebb társkeresőben, ahol már eleve, a nevéből ítélve is, ki vannak szűrve a bunkók! Ha ez valóban így lenne, az nagyon szép lenne, de lássuk a valóságot!

 

Beszéljünk általánosságban az elit(nek  hitt) társkeresésről,

avagy mitől elit az elit? 

 

Nézzük először az elit szó valódi jelentését:

„Válogatott csoport, előkelő társaság, egy közösség színe java.

Magasabb szintű vagy rangú kisebb csoport, jellemzői miatt kiemelve a többi közül, pl: szakmai, társadalmi vagy képzettségi szintje miatt” (WikiSzótár)

Én még hozzátennék + 1 szintet: az anyagiakat

No, ezen kritériumok egyvelege adja az elit társkeresés alapjait. (egyfelől)

 

Mindenkinek van egy igényszintje és mindenki olyan társat keres, aki ennek a szintnek megfelel. (Ez így baromi szépnek és egyszerűnek hangzik.)

Természetes, hogy a társkereső hölgy/úr az általa leírt igényeknek megfelelően szeretne keresgélni, ismerkedni és az általa leírt elvárásoknak megfelelő partnerek jelentkezését várja.

Sem én, sem más nem szeretne „harcolni” az elvárásainak nem megfelelő személyekkel.

Az is természetes, hogy senki nem akar „rangon alul” randizni. Az is teljesen érthető, hogy sokan már azt sem szeretnék, ha telefonon hívogatnák a számukra nem megfelelő személyek.

 

Most a saját hálózatunkon belüli, magasabb, elit szolgáltatásról beszélek.

Szóval van egy színt, amit „belövünk” magunknak. És itt jön az irodavezetők nagy – nagy szerepe.

A magasabb kategóriát választóknak, akik értelem szerűen anyagilag is többet áldoznak az ügyért, mi irodavezetők is segítünk a pártalálásban.

Őket nem fogják zargatni nem kívánt érdeklődők.

A „papírforma” szerint, az igényesség jegyében, igényességet kapnak. 

Elit szolgáltatásban részesülnek.

 

Mit jelent ez pontosan? (az elit másfelől)

Ez azt jelenti, hogy kizárólag a személyességen alapulva, a mi kommendálásunkkal történik az ismerkedés. Őket a rendszerben nem láthatja mindenki, de a teljes inkognitó is lehetséges.

 

Ezt a részét garantálni tudjuk, de, hogy valójában mit takar az elit, az már egy másik, izgalmas és meglepő történet.

 

 

Most következzen az a bizonyos „másik, izgalmas történet”, ami meglepő lesz, vagy talán mégsem?

 

Három hónapja keresett meg egy magas egzisztenciájú, kimondottan gazdag, nagyon jól szituált, sármos, magas, 58 éves vállalkozó férfi, aki elvált és kereste következő párját.

Beszélgettünk, elmondta, hogy milyen hölgyet képzel el, hát igen! Most már nem szeretne mellé fogni, ebben kéri a segítségünket.

Ajánlottam egy volt ügyfelemet, aki egy 10-sel fiatalabb, mint ő, csinos, vékony szintén vállalkozó hölgy.

Pár hónapig működött is a dolog, de aztán vége lett a kapcsolatnak.

 

Az, hogy két ember teljesen passzoljon, az bizony maga a csoda!

Én akkor azt éreztem, hogy ők megfelelnek egymásnak, közös az érdeklődés, hasonló az értelmi és igényszint, lesz miről beszélgetniük.

Ilona valóban csinos, nőies nő volt, de ezek szerint tévedtem.

A mélyebb rezdüléseket, érzelmi finomságokat, szösszeneteket nem sikerült átlátnom.

Hogy mégis mi volt a baj? 

 

László azt gondolta, hogy nem tudja elbűvölni, nem tudja lenyűgözni Ilonát, ami neki nagyon fontos lett volna, mert ő ettől érezte magát igazi férfinak!

Sok volt neki ez a hölgy, vagyis túl önálló, túl magabiztos, és határozott, úgy érezte, nem tudja boldoggá tenni.

Ilona ugyan soha nem mondta ki, de valóban nem ájult el László vagyonától, attól, hogy napi szinten milliós döntéseket hoz, mert ő is nagyon jó volt a saját szakmájában.

A hölgy egyenlő szellemi társat és partnert keresett minden értelemben, a férfi az erejét akarta mutatni és ámulatba ejteni a másikat.

Ez a két igény nem találkozott és nem is fog soha találkozni, ezért történt a szakítás.

 

László kérte, hogy egy „egyszerűbb kis hölgyet” keressek, akit elvarázsolhat és hagyja is magát elvarázsolni, vagyis nem igazán „egyenlő társra” vágyott…! Akkor ő most „elit” társkereső volt?

 

Van, aki csak akkor érzi magát valakinek, ha folyamatosan visszajelzéseket kap és van olyan, aki tisztában van az értékeivel csodálat nélkül is!

 

Ha mindig papírforma szerint működnének ezek a dolgok, akkor nagyon kiszámítható lenne a világ, de, mint tudjuk, az ember ettől sokkal bonyolultabb lélek!

 

Egy másik történetben szintén, az elitnek gondolt diplomás, „kő gazdag” férfi volt  a legbunkóbb, ami sajnos egyre gyakoribb.

Egy tanárnő ügyfelemnek teljesen ismeretlenül azt mondta az  elit mérnök pasi a telefonba, „ha kibírtuk egymás nélkül húsz évig, akkor a következő húszat is kibírjuk” és letette a telefont. – gyönyörű, nem?

 

Természetesen most sem szeretnék általánosítani.  Az, hogy ki milyen ember valójában, az csak a személyes találkozásnál dől el.

Ugyanis a pénz, a vagyon, a beosztás, az egzisztencia mind – mind külcsín, a belsőnk, a lelkünk bugyrai, csak négyszemközt bontogathatók.

 

Sem sok – sok pénzzel, sem diplomával nem vehetünk kedvességet, szeretetet, megbecsülést, odafigyelést, bizalmat, hűséget és folytathatnám a könyv végéig ezeket az annyiszor emlegetett értékeket.

Mindenki mást keres, mindenkinek más a fontos, mindenkinek más az érték, de amit keresünk, csak nyitott szemmel találhatjuk meg! 

 

Egyetlen megoldás van, ismerkedni, lazán venni, és ha nem oké, korrektül tovább lépni!

Az irodavezetői ajánlásoknál sokszor belefutunk” ilyen – olyan” hölgyekbe/ urakba, de az igényesebb társkeresőknél az előzetes egyeztetések alkalmával, már tudjuk „finomítani” a dolgokat.

A bunkók, velünk is bunkók és az ügyfélhez már csak egy megszűrt réteg kerül. Természetesen garantálni, akkor sem tudunk mindent.  A következő lépéseket már mindenki saját maga teszi meg.

 

Saját tanulságaim, egy életre!

 

Ha az ügyfeleim kérdeznek valakiről, nekem nagyon finoman kell fogalmaznom, mert a véleményem meghatározó lehet. 

Nem tehetem meg, hogy  bárkit előre minősítsek ilyen – olyan hallott információk alapján, aztán ez a két ember mégis összejön, én pedig maradok a slamasztikába.

 

Irodavezetői pályafutásom elején történt meg velem, az irodában a laptopomról keresgéltem egy férfi ügyfelemnek, tapasztalatlan voltam, és elkezdtem a pasi szemével, de mégis női megitéléssel nézve minősíteni a hölgyeket:

ez a csaj vékony, kövér, csúnya, slampos, ronda, egyszer csak rám meredt a férfi és közölte:

hogy ez a hölgy igenis szép, ne mondjak ilyent, neki tetszik és ő azonnal fel szeretné venni vele a kapcsolatot.

 

 

Én azt hittem, hogy a szégyentől ott helyben elsüllyedek!

Hogy lehettem ilyen ostoba! Levontam a tanulságot, és azóta sem tettem és nem is teszek ilyent!

 

Egy életre megtanultam, a tetszés nagyon szubjektív!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva: Ásó - kapa - nagyharang és gyermekáldás, avagy a siker csúcsa!

 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/8. Ne akard a sorsot irányítani,

2017. június 21. 14:41 - Barányi Ági

avagy, a NEM-ek, IGEN-je!

Ha ez nem velem történik, nem hiszem el!

 

Egy határozott és számon kérő férfihang keresett: remélem, hogy tud fogadni, mert most van dolgom Vácon és elintézném ezt a „társkeresősdit”! Hü – ha, gondoltam és nagyon kíváncsi lettem erre a férfira. Egy óra múlva, már kopogott is az ajtón.

A szemem kikerekedett és a döbbenettől megszólalni sem tudtam, mert a férfi egy nagyon ismert színészre hasonlított

 

Mackós alkatú, alacsony, köpcös, barnás – őszes hajú, szakállas úr volt. Szerintem ő ezt tudhatta magáról és láthatóan élvezte is. Én pár másodperc alatt teljesen leizzadtam, mert a hasonlóság bizonytalanná tett. A bemutatkozás után megnyugodtam:

X Péter vagyok, - mondta ő, jaj, Istenem, de jó, hogy tévedtem, - gondoltam én! Elvált, 40 –s férfi, építési vállalkozó, Budapestről most költözött ki egy környékbeli, nagyon fejlődő városba. Jelenlegi munkája a fővároshoz köti, most kiállításokhoz pavilonokat épít. Nagy társasági életet él, ehhez keres társat.

 

Mik az elvárásai, - kérdeztem? Hogy mit szeretnék, azt nem tudom, dehogy mit, nem szeretnék, azt igen. Hát ez jól kezdődik, - gondoltam!

Szóval, mit nem szeretne?

NE LEGYEN BUDAPESTI, NE LEGYEN SZEMÜVEGES, NE LEGYEN FELTŰZÖTT HAJÚ, (kontyos) NE LEGYEN PEDAGÓGUS! 

 

Péter, hogy mit nem szeretne, azt nem kellene ennyire „kőbe vésni” mert ezek dolgok a visszájára szoktak fordulni. Azt én jobban tudom, - harsogta a fülembe

 

Az egész lényéből áradt, olyan érdekesen „fájdalmas” nagyképűség, amit akkor még nem tudtam megmagyarázni. Iszonyúan nyeglén beszélt velem. A mikor fizetésre került a sor, a papírpénzt, szinte odadobta elém.

Nézze Péter, itt nem kötelező tagnak lenni, ha nem tetszik, feláll és elmegy. Nem, nem, ő ezt szeretné, csak most ideges.

Rendben van uram. Kitöltöttük a papírokat, beregisztráltam, elmeséltem mindent, amit a rendszerről tudni kell és elment.

 

Eltelt egy pár hét, Péter újra telefonon keresett. Erősen feldúlt hangon akarta leharapni a fejemet. Uram, szép lassan mondja el, hogy mi történt, mert csak akkor tudok segíteni, ha megértem a panaszát, - mondtam!

Ágika, felháborító dolog történt, ez az egész hálózat úgy szar, ahogy van, nekem ebből elegem van!

Képzelje el, levelet írtam 10 hölgynek, akiket kinéztem magamnak és egyik sem válaszolt! Milyen dolog ez, hogy hülyének nézik az embert. stb, stb.

Miután szóhoz jutottam, úgy döntöttem, nem hagyom tovább ezt a stílust.

 

Kedves Péter, ha ön olyan hangvételű leveleket írt, amilyen bunkó stílusban velem szokott beszélni, akkor ne csodálja! Én sem válaszolnék önnek, abban biztos lehet…!

Hatalmas csönd a vonal végén. Ajaj, ezt talán nem kellett volna mondanom, - gondoltam, de most már mindegy, elöntötte az agyamat a méreg és kicsúszott a számon! Lehet, hogy” itt a vége, fuss el véle”, és azonnal kilép ez a pasi.

A döbbent csönd folytatódott, én pedig vártam, majd Péter csak annyit mondott: rendben, és letette a telefont.

 

Teltek, múltak a hetek, hónapok, ezek szerint Péterünk eltűnt. Nem lépett ki, nem tett panaszt rám a központban, szóval semmi.

 

Kedves olvasó, a sztori poénja most kezdődik. Jó pár hónap múlva csöngött a telefon, X Péter vagyok, Ágika szeretném megkeresni az irodába, mikor jó önnek? 

Itt valami történt, mert a hangvétel egész emberi volt.

Egyeztettünk időpontot és már fogalmaztam is magamba az elnézést kérő mondatokat. Nem akartam túlzásba vinni, de finomabban is mondhattam volna.

 

Szóval nyílt az ajtó és belépett Péter, egy csokor rózsával. Jézusom, ez most mi? Ágika, egy óriási vallomással tartozom: Mikor bejelentkeztem és legelőször eljöttem ide, előtte hagyott el a barátnőm.

Én úgy megharagudtam minden nőre, még önre is, hogy azt el sem hiszi. Annyira utáltam mindent és mindenkit, talán még magamat is!

A barátnőm budapesti, szemüveges, feltűzött hajú, kontyos, pedagógusnő volt, akit nagyon szerettem.

Ezért nem akartam ilyen nőkkel megismerkedni. Nagyon el voltam keseredve, majdnem beledöglöttem ebbe az állapotba.

Amikor leveleket irkáltam, tudtam, hogy nagyon kiosztó hangvételűek, de mindenkit bántani akartam. Az ön szavai után döntöttem el, hogy várnom kell és megnyugodni, mert ebből nem lesz kapcsolat.

Friss sebekkel mentem önhöz, ez volt a baj. 

 

Kb. 3 hónap múlva újra nekilendültem a dolgoknak, leveleztem, randiztam, kezdtem visszanyerni a normális énemet.

Csinosabbnál, csinosabb hölgyekkel ismerkedtem és kikötöttem egy Melinda nevű hölgynél, aki érdeklődött a munkám iránt is, és szívesen eljött velem a kiállítások megnyitójára, az általunk tervezett és épített pavilonokba.

Ez nekem nagyon jól esett, értékelte a munkámat.

Szóval nagyon jól alakultak a dolgok és már többet voltunk együtt, mint külön. Kezdtük a közös életünket fontolgatni.

 

Csak ámultam és bámultam, mert Péter olyan volt, mint akit kicseréltek, szemmel láthatóan sugárzott a boldogságtól. Azért jöttem el, mert ezt csak személyesen lehet elmondani.

 

Ekkor feltettem az ominózus kérdést, - Péter, ha jól értettem, sikerült olyan hölgyet választani, amilyent akart!

Nem Ágika! Olyan hölgyet sikerült választanom, amilyent NEM AKARTAM!

 

Vagyis, a hölgy, akivel most boldog vagyok, és együtt akarunk élni,

 

BUDAPESTI, SZEMÜVEGES, KONTYOS ÉS PEDAGÓGUS!

 

Ezért hoztam a csokor rózsát! És mindent köszönök!

Ettől a szám, szó szerint tátva maradt, majd olyan röhögésbe  kezdtünk mind a ketten, hogy zengett az iroda.

No, komment!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Az elit(nek hitt) társkeresésről

 

 

 

  

 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/7.„Holtomiglan – holtodiglan”

2017. június 16. 17:31 - Barányi Ági

avagy egy beteljesült álom története!

Fantasztikus társközvetítésem!

Ősz volt, csengett a telefon, egy kétségbeesett női hang szólt bele, X  Zsófia vagyok Budapestről, szeretnék időpontot egyeztetni Önnel.

Természetesen, - mondtam, lefixáltuk a kedd 16 órát. A megbeszélt időben meg is érkezett Zsófia. Első kérdésem nyilvánvaló volt, miért pont engem választott, mivel Bpesten több irodánk is van? Az igaz, - válaszolta, de egy ismerősöm volt már ebben az irodában és ő, Önt ajánlotta Ágika. Ez nagy dicséret! A legnagyobb ajánlólevél mindig, a szájhagyomány útján terjedő személyes tapasztalat. 

Zsófia, 50 – es, jól szituált, nagy beszélőkéjű, vidám, normál testalkatú hölgy volt.  Az elvárásai is reálisnak tűntek. Mivel nem volt internete, nem tudott otthon nézegetni, válogatni és leveleket fogadni, ezért én segítetten neki a keresésben. Elsősorban budapesti urakat nézegettünk, akik megfeleltek az elvárásainak és a fotó alapján is megnyerőek voltak. Kattintottam az oldalakat, és kiszemeltünk 3 férfit.  Az első legyen Béla.

A menetrend ilyenkor az szokott lenni, hogy én felveszem az urakkal a kapcsolatot, egy rövid telefonbeszélgetéssel felcsigázom az érdeklődésüket az általam ajánlott hölgy iránt, és ezzel el is indítottam a fantáziájukat. Magyarul, kellően megalapozom mindkét fél részéről az első találkozást. A többi már rajtuk múlik!

A férfiakról tudni kell, hogy a kezdeti fellángolás után, ellustulnak, elkényelmesednek, és szívesen veszik, ha foglalkoznak velük. Ezen ne múljon! Szóval Béla hívta Zsófiát, ahogyan ezt terveztük és innen már kizárólag a két ember alakítja az életét.

Pár nap múlva hív Zsófi, baj van és eljönne beszélgetni, - ha úgy érzed, gyere. Óriási krokodilkönnyekkel megérkezett, alig tudtam lenyugtatni, ő öngyilkos lesz, mert megalázták!  Egy pasi miatt, - hát te nem vagy normális, az a pasi még nem született meg, akiért egy nő ezt tegye, mesélj már!

Szóval, megbeszélték Bélával a találkozót és a mi hősnőnk beleesett az „első randik” nagy hibájába: hogy a férfi lakásán találkoztak, ráadásul ebédidőben, vagyis Zsófia elment Bélához. Hát igen, ez nagy hiba volt, mert ez a szituáció mindig kínos helyzeteket szül.

Két órára beszélték meg a találkozót, Zsófi nehezen, de megtalálta a házat, becsengetett. Kijött egy finoman szólva „nehézkes papa”, aki nem a dédi volt, hanem a mi Bélánk! Már itt el kellett volna rohannom, de szinte földbe gyökerezett a lábam.

Bementem és bátorkodtam mondani, hogy a fotón kicsit más voltál! Ez egy korábbi fotó volt, hümmögött, majd leültünk beszélgetni. Kis idő múlva csöngettek és hozták az ebédet. Ilyen későn ebédelsz, - kérdeztem? Ő a megszokott rutinnal megterített és elkezdett falatozni. Tőlem, még udvariasságból sem kérdezett annyit, hogy: megkínálhatlak? Szépen befejezte, majd közölte: ha már úgy is itt vagy elmosogathatnál? És én hülye, meg is tettem. Néha még utasítgatott, hogy mit, hova tegyek, ha már itt vagyok, mit, hova pakoljak a konyhában, mert ő szereti a rendet!

Ezután megérkezett a 10 éves unokája, és mintha ott sem lettem volna, elkezdtek beszélgetni. Itt lett tele a pohár. Már nagyon forrt bennem a méreg, félrehívtam  és elmondtam neki, -  hogy  nem azért jöttem, hogy asszisztáljak a délutánjához, hanem azért, hogy megismerkedjünk, vagyis  randizzunk!

Bélám közölte, hogy mi abban a probléma, hogy elmosogattam és itt van az unokája? Ő nem akar lusta nőt és én nem is vagyok neki megfelelő, ha nem értem meg, hogy ő csak a valóságot akarja megmutatni.

Miért hívtál ide, ha nem férek bele az idődbe, mert most is tanulsz az unokáddal - kérdeztem? Mire ő elképedve válaszolta: Zsófia, nekem fontos az unokám!  No, erre én már nem tudtam mit mondani, sarkon fordultam és otthagytam.

Tudom, hogy ezt egy órával előbb kellett volna megtennem! Iszonyúan megalázott!

Zsófia, mindenki tett már meg olyan dolgot, amiről tudta, hogy nem kellett volna. Senki nem tökéletes, fontos, hogy tanulj belőle. Felejtsük el, lépjünk tovább, és kész! Szerencsére nem történt tragédia. Keressünk egy hozzád illő úriembert!

Hála Istennek, nem ment el teljesen a kedve a társkereséstől, szép lassan megnyugodott és újra elkezdtünk nézegetni a laptopon. Egyszer csak Mártonhoz értünk. Én már korábban beszéltem vele egy másik hölggyel kapcsolatban. Budapesten élt, nagyon kedvesnek, udvariasnak tűnt, a magánélete is rendben volt, egy igazi úriember benyomását keltette.

Szóval, Mártont teljes szívvel tudtam ajánlani, mondtam, hogy ismerem, valós adatok vannak a regisztrációs lapján, próbáljuk meg őt. Márton nem lesz bunkó, mint az előző úr volt, de vonja le a tanulságot és ígérje meg, ha bármi nem tetszik, azonnal otthagyja!

Lerendeztem vele az ilyenkor szokásos ajánló telefont. Másnap délelőtt már hívta is Zsófit. Egy kávézóban megbeszélték a randit, ami nagyon jól sikerült. Végre egy rendes pasi, örömködött Zsófi, pont olyan, amilyent elképzeltem magamnak. Az első randi után még nagyon sok következett.

Teltek múltak a hetek, hónapok, és már el is felejtettem a dolgot, mikor is újra hív egy ismerős szám: X Zsófia vagyok, emlékszel még rám, - kérdezte? Hát persze, te vagy az öngyilkos jelölt, de ugye most nem ezt akarod újra? Dehogy is, pont az ellenkezőjét.

Ágikám, az ESKÜVŐNKRE szeretnélek meghívni! Én azt hittem elájulok. Összeházasodunk, és azt szeretnénk, ha te is ott lennél az egyházi ceremónián. Boldogan! Hát így történt az én első, fantasztikus társközvetítésem. És ami még ragyogóbbá teszi, hogy Zsófi és Márton, ma is együtt vannak!

Természetesen a központi irodánk honlapjára is felkerült ez az örömhír, hogy mindenkit inspiráljon: Soha ne add fel!                          

SIKER

Zsófia és Márton, két hagyományosan regisztrált ügyfelünk, márc. 20 –án örök hűséget esküdtek egymásnak egy református templomban. A szertartáson a társkereső iroda is képviseltette magát. Zsófi Vácon regisztrált 2009. novemberében, Márton a központi iroda ügyfele volt.
Megismerkedésük után azt mondták: EZ , ISTENI TALÁLKOZÁS VOLT, ÉS  ŐK MINDiG IS EGYMÁSRA VÁRTAK!!!!  
Mi csak gratulálni tudunk nekik és természetesen magunknak is!
SZERETNÉNK MINDENKIT BIZTATNI ARRA, HOGY AKI VALÓBAN KOMOLYAN GONDOLJA, AZ MEGTALÁLJA A PÁRJÁT!

 

Folytatás pár nap múlva: 3500 levél története

 

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/ 7. Hatalmas társkeresős bakik, avagy

2017. június 10. 23:23 - Barányi Ági

Mitől röhejesen ciki egy fotó, egy megjelenési név és egy adatlap?

 

Kedves Olvasó!  

Nagy és tiszteletreméltó lépés mindenkitől, hogy felkeressen egy társkereső irodát. 

Mára már sokat lazultak a társadalmi előítéletek, hála a médiának! Sok ismert ember örömmel felvállalja, nyíltan beszél az internetes társkereséséről, saját, személyes sikereiről és beteljesült boldogságáról.

Tehát egyre inkább nem ciki, sőt trendivé válik így párt keresni és párt találni. Ez bizony hatalmas előrelépés!

 

A szervezett társkeresés talán legnagyobb mérföldköve:

 

Jó fotó + normális megjelenési név + korrekt adatlap!

 

Nézzük csak sorjában, mit értek ez alatt:

Nem tisztem és nem is szeretném senkinek megmondani a tuti frankót.

Ki vagyok én, hogy bárkinek az arcába túrjam a fene nagy igazságokat, de fogadjátok el tőlem 10 év tapasztalatát, és néhány jó tanácsot,

mert bizony 10 év nagyon nagy idő!

 

AZ  ADATLAP

 

Szóval, a hozzánk forduló hölgy/úr, ha eldöntötte klubtagságát, elkezdjük a regisztrációt, az adatlap kitöltését.

Ez a folyamat, igen „bugyutának” tűnő kérdésekkel van tele, de lássuk be: egy teljesen idegen embernek, valamilyen információ, támpont kell ahhoz, hogy meg akarjon ismerni valakit. Valamiből ki kell indulnia.

 

Most csak a fontos dolgokat emelem ki:

·        Mivel az illető ott ül velünk szemben, csak VALÓS külső adatokat írhatok le (életkor, magasság, súly, stb)         

E   Ezek a paraméterek az első pillanatban úgy is láthatók. Nagyon ciki lenne az első randin a másik szemébe látni a döbbenetet, ha valótlant állítunk. NEM SZABAD HAZUDNI! 

·        Hogyan jellemezné önmagát, mondjon néhány gondolatot önmagáról – kérdésre, mindenki azt mondja el, amit fontosnak tart közölni. Ezt nyilván nem lehet ellenőrizni, mert mindenki úgy ítéli meg saját magát, ahogy akarja. Mi nem vagyunk bíróság. Ezek a dolgok, úgy is a hosszabb távú megismerés alapjai, idővel fognak csak kiderülni.

 

 

Tippek mindenkinek:

·        Soha ne azt írjuk magunkról a regisztrációnál, amit NEM szeretünk, NEM tudunk, NEM csinálunk jól, hanem amit IGEN!  Pl.: szívesen és finomakat főzök - sütök, állatbarát vagyok, stb.

·        Az elvárási listában sem azt írjuk, hogy NE igyon, NE legyen durva, (még jó), hanem: józan életű, káros szenvedélytől mentes társat keresek.

·         A másik embert, soha nem az érdekli, amit nem tudunk, hanem az, amit igen, vagyis egyeztetni akarja a leírtakat saját elképzeléseivel. Itt sem célszerű hazudni, mert pl: „szeretem az állatokat” és közben nem, akkor undorodni fogok a barátnőm/barátom macskájától/kutyájától és előbb utóbb az állatot „baleset” éri és az „örök vadászmezőkön” végzi az tuti!

 

 

A FOTÓ:

 

Itt nem az a lényeg, hogy ki szép és ki csúnya, mert az teljesen egyéni megítélés. De vannak olyan szempontok, amiket nem árt a siker érdekében betartani, mivel emiatt vagyunk itt! Szóval, miért tesz fel valaki iszonyúan idétlen, előnytelen fotót önmagáról?

·        mert ő azt jónak tartja,

·        vagy pedig, ő pontosan tudja, hogy ez ciki, de akkor is vagány akar lenni

 

Ezzel az elgondolással alapvetőleg semmi baj, mert sokan szeretünk vicceskedni, figyelemfelkeltőek, lenni, és pont  azért rakjuk ki magunkat ország – világ szeme elé, hogy végre észrevegyük egymást a leendő párunkkal! Ezeknek a honlapoknak, ez a célja!

 

Szeretünk lazának, trendinek mutatkozni, ami része az emberi természetnek, ezzel sincs semmi baj.

De gondoljuk csak tovább ezt a dolgot: ezek a fotók, egy adott pillanat, egy adott szituáció szüleményei, ami szintén oké lenne, ha egy családi albumba landolna. Mindegyikünk életében: van, volt, lesz is ilyen.

 

De az már nem oké, hogy felnőtt ésszel nem tudsz gondolkodni és a későbbi életedre nézve, vállalhatatlan képeket pakolsz ki, végtelen időre, milliók szeme elé!

Egy felnőtt ember agya abban is különbözik egy gyerekétől, hogy "messzebbre ellát", kvázi pár év, vagy évtized múlva, mit fogsz mondani: hogy bocsi, de ez a korszak lezárult az életemben, akkor így gondoltam és kész!

Csak hogy az internet nem felejt ám hapsikám, még akkor sem, ha te már nagyon szeretnéd. A következményeket pedig kőkeményen viselned kell!

Ha használod a világhálót, akkor tudnod kell, hogy ez örök érvényű!

 

Szóval, erre nagyon figyelj:

·        NE - ballagási fotót tegyünk ki!

·        NE - „egy 10km – re a sötét barlang mélyén, talpig  overálban lévő, vagy a hegy tetején sí maszkban álló ” fotónkat rakjuk ki, vagyis FELISMERHETŐ legyen, emberi távolságban!

·        NE - legyen fürdőruhás, félmeztelen, glottgatyás! Főleg ne, egy bizonyos koron túl!

·        NE – legyen rendetlenség, megvetetlen ágy a háttérben, mert az igénytelenséget sugároz!

·        NE – legyen a hölgyeknél ágyban, hálóingben fetrengő fotó!

·        Miért NE? Mert ezután senki ne csodálkozzon a beszólogatáson, a megjegyzéseken és az ajánlatokon. De ha valaki pont azt akarja, akkor legyen úgy!  Hogy később, milyen intim fényképet küldözgetünk egymásnak, az már csak két ember dolga, de itt az első körben az egész világ rajtunk fog röhögni.

·        LEGYEN összhang a fotó és a bemutatkozó szöveg között. Nincs annál röhejesebb, mint egy „alig fürdőruhás” kép alá ez írva: szerény, félénk, visszahúzódó…!

·        NE – mi csináljunk (ha lehet) magunkról fotót a fürdőszobai tükörben, mert ott 5-ször nagyobb a tokánk az orrunk, az összes ráncunk és esetleg olyan is lesz a képen, amit nem szeretnénk, pl: WC,  stb! Saját magunk fotózásával az a baj, hogy közeli, (mivel nincs 2 m – es karunk) ezáltal az arányok eltolódnak.

·        NE- legyen a fotón más, csak az az egy személy! Mert senki nem kíváncsi az anyukánkra, az apukánkra, a gyerekünkre és főleg nem az unokánkra. Ez nem kritika, hanem logika! Én most az első körben lévő fényképekről beszélek, később természetesen fontos megmutatni a családunkat, de az elején nem ők a főszereplők, hanem, mi. 

·        NE – fotózkodjunk kutyával, macskával és egyéb háziállattal, főleg nem az első képen, mert az azt sugallja, hogy nélküle nem tudunk élni. Ha valóban ezt az érzést akarjuk kiváltani, akkor legyen úgy, de ha nem, akkor ne keltsünk ilyen benyomást.

·        Én tudom, hogy az ügyfelek az irodában mit mondanak ilyen fotókra. Nagyon sokan az elvárásaik között határozottan feltűntetik, hogy : normális kapcsolata legyen a háziállatokkal.  Az állatbarát életet meg lehet diszkrétebben is oldani. Egy jó fotó, fél siker!

·       

M  Milyen a jó fotó?

LEGYEN HITELES, LEGYEN ELŐNYÖS: 2-3m távolságból készített,

az arc jól látható, mosolygós, kacér, határozott, nyílt tekintetű, természetes,félalakos, vagy/és teljes alakos, lehet ülni egy fotelban, vagy az asztalnál, stb! 

·        Milyen színű ruhát célszerű viselni?

Hosszú évek tapasztalata szerint a pasik szeme: egyszínű FEHÉR és PIROS színeken akad meg!

Természetesen ez nem kötelező, van, aki nem is szereti ezeket a színeket. Én nem szeretnék aranyszabályt mondani, mindenki olyan ruhába legyen, amilyenben jól érzi magát!

 

A saját fotónál vigyázzunk:

NE – legyen rajtunk fekete, vagy nagyon sötét szín, mert az szomorúságot, bánatot, gyászt sugallja!

NE – legyen olyan színű a blúz, ruha, amilyen a háttér, mert beleolvadunk

NE – legyenek a férfiak melegítőbe, atléta trikóba (nyáron sem), mert nem illik.

Nem kell öltöny, nyakkendő, de LEGYEN – sportos ing, vagy póló és mindig tiszta!

 

Mennyire legyen a döntésünknél meghatározó egy fotó?

 

Ezzel nagyon óvatosan kell bánni.

Természetesen itt nem arra gondolok, hogy valaki taszít, és mégis találkozom vele, mert az butaság.

Hanem arra, hogy sokan tudnak nagyon furfangosan előnyös fotót készítetni magukról, ami klasszisokkal vonzóbbá teszi őket a valósághoz képest.

De van ennek a fordítottja is.

Főleg a pasik képesek rémesen előnytelen képet feltenni magukról.

Ezért, ha valakiben egy pici fantáziát is látunk, inkább találkozzunk vele, mint, hogy elszalasszuk életünk szerelmét.

 

Megjelenési név

 

A legjobb, ha saját keresztnevünket adjuk meg, ahogyan megszólítanak minket.

NE legyen „gőgicsélő” megjelenési nevünk!

Ugyanis ezt a nevet nem kaptuk, hanem tudatosan mi választottuk magunknak. Ha tetszik, ha nem, ezek árulkodnak rólunk, vagyis ilyennek képzeljük magunkat.

Itt nem a humorosságról, a vicceskedésről beszélek, ami nyilvánvalóan belefér, hanem a bugyutaságról.

 

Pl: „dundi-mundika,  petyhütke,  csóróka, lóti - futika, nyamvatka,…”

(ilyenekkel találkoztam)

Szerinted ezeket olvasva, a másik, milyennek képzel el téged?

 

A „ka, ke,” kicsinyítő képzővel is vigyázzunk, mert pl. Lacika, Péterke stb. névvel egy 40, 50 éves 190 cm /100 kg – os pasi, hát, hogy is mondjam?

 

Hogy miért, mert itt nem anyuka aranyos fiacskájáról van szó, hanem egy FÉRFIRŐL, aki keresi élete párját, és akire egy nő FEL AKAR NÉZNI!

 

Mi történik az irodában?

Mindenki, aki eljön hozzánk, minimum egy órás beszélgetéssel tisztelünk meg, ez természetesen egy rugalmas intervallum. 

Lehet több és kevesebb, ezt mindig az érdeklődő dönti el. A kényelmes fotelben izguló, feszengő ember pillanatok alatt feloldódik, mert kellemes légkört teremtünk.

 

Picit meg kell ismerkednünk a társkeresővel, tehát első körben mesélnie célszerű önmagáról. Nyilván azt, amit fontosnak tart és annyit, amennyit szeretne megosztani velünk.

Nem hagyunk senkit fetrengeni a múltjában, a régi kapcsolataiban, (pedig azt baromira imádják az emberek),mert mi nem a múltjáért, hanem a jövőéért vagyunk ott.

Ezután feltesszük az ominózus kérdést, milyen korosztályt, milyen hölgyet/urat keres, milyen párral tudná elképzelni az életét?

Fontos, hogy mindig az ügyfél fogalmazza meg a saját elképzeléseit. Minden társkeresőt saját érdekében a realitások felé terelünk. Mit is jelent ez? 

 

Mindennek az alapja az önismeret. Elvileg mindenki saját magát ismeri a legjobban, de mégis a leggyakoribb hiba önmagunk alul, vagy felül értékelése, ill. túlzott elvárások megfogalmazása.

Ez a pártalálás legnagyobb zsákutcája! Nem a megváltoztathatatlan dolgaink ellen kell küzdeni, hanem a megváltoztathatókat kell alakítani.

Elsősorban nézzünk tükörbe, félreértés ne essék, nem az a fontos, hogy szép vagyok – vagy csúnya, mert az szubjektív,

hogy öreg vagyok - e, vagy fiatal, alacsony, vagy magas, mert az egy állapot, amivel együtt kell élni.  

 

Hanem az a fontos, hogy ne kövessünk el ilyen hibákat:

Hogy pl.: X – nek jelenleg egy foga van és szeretne maga mellé, egy,valóban csini királylányt, akit csak a fogorvos után kellene keresnie…!,

Vagy, egy 50 éves jól szituált pasi, 30 évesig keresi a nőt, akinek minimum 20 éves gyereke legyen, mert ő bizony már nem akar babázni…, ugye szuper!

 

Ilyen és ehhez hasonló elképzelésekkel, esélytelen párt találni! 

Azért kell mindenkit a realitások felé terelni, mert az ügyfél kudarca, a mi kudarcunk is, ami természetesen egyikünknek sem jó.

Mi, irodavezetők mindent elkövetünk azért, hogy a várva várt siker minél előbb bekopogtasson mindenki ajtaján.  

 

 

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 Folytatás pár nap múlva: Társkereső irodám valós történeteiből

"Holtomiglan - holtodiglan" avagy az első, általam összehozott esküvő!

 

 

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK /6. Társkereső típusok,

2017. június 05. 20:54 - Barányi Ági

avagy csodavárás felsőfokon és egyéb nyalánkságok!

Társkereső típusok

Egy dolgot mindenkinek baromira szem előtt kell tartani:

A társkereső iroda LEHETŐSÉG és nem pedig MEGOLDÁS!

A lehetőséget mi adjuk, de a megoldás a te kezedben van!

Ezt nagyon sokan nem akarják meghallani, mert mi emberek szeretjük, ha valaki megoldja helyettünk az életünket, vagy legalább is néhány problémánkat.

 PEDIG SENKI NEM FOG helyettünk semmit megoldani! (Ha mégis, annak mindig nagy ára van!) Igen, mi emberek úgy gondoljuk, hogy fizetünk, aztán hátradőlünk egy virtuális fotelben és várjuk a csodát! A csodavárás nagyon megy nekünk! Igen a párkeresés rohadtul nehéz dolog, megtalálni azt, akivel a legjobban passzolunk. Szerintem ez az élet legnagyobb kihívása. Tudom, hogy most magam ellen beszélek, de senkit nem akarok ámítani.

 

Tapasztalataim szerint a leggyakoribb társkereső típusok.

 

1.  CSAPDÁBAN: 

Az   az ügyfél, aki 100 – szor belemegy ugyanabba a csapdába, pedig nem kéne. Aki 100 – szor elhiszi Böbének/Jóskának, hogy csak őt szereti, és senki mást, és ezért 100 – szor visszafogadja a szerelmét, aki 100 – szor megcsalja. És ez után megkérdezi tőlem az irodában, hogy mit tegyen?????

No, szerinted mit? Ja, és hab a tortán, hogy a következő kapcsolatban is pontosan ugyan így jár! (Erre majd lesz egy döglesztő történetem)

 

2, ALKALMAZKODJ:

Nagyon elfoglalt, átlagos anyagiakkal, de állandóan spórolós ügyfél:

ez a típus finoman szólva „beosztó, nem nagyvonalú fajta” aki szintén annyit dolgozik, hogy soha semmire nem ér rá. Ha beleférsz a munkarendjébe, akkor lesz ideje rád, ha nem férsz bele, akkor nem lesz ideje rád!!

 

Vagyis te mindig CSAK A MÁSODIK HELYEN LESZEL!.

Tetszel neki, vágyik rád, veled semmi baj nincs, sőt, álmai nője vagy, csak a rohangálásai között van rád kb. napi 10 perce.

Ha azzal beéred, akkor jó, ha nem, akkor nem. (volt ilyen kapcsolatom, én nem értem be ennyivel) Az ilyen férfiak belemenekülnek a munkába, de mi elől is menekülnek?

Tapasztalataim szerint, saját maguk, saját érzelmeik elől. Ez annyira tipikus, hogy az hihetetlen!

Nincs idejük, nem akarják megélni az érzelmeket: van egy órám a szerelemre, mert tudod, mennem kell! Ja, amúgy este holt fáradtak. Kellene a kapcsolat, legyen mellette egy szuper társ, de a „FÉRJÉL BELE AZ ÉLETEMBE”című játékot játsszák egész életükben, a házasságuk is pontosan erre ment rá, de NEM AKARJÁK ÉSZREVENNI!

 

Pontosan mit: hogy egy nőnek ez kevés!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Egy hölgy ügyfelem elmesélte tapasztalatát az ilyen típusról:

 

Már az első beszélgetésükkor kifejtette, hogy: ettől - eddig dolgozom,

utána sportot nézek a tv-ben,

hétvégén kézi meccsre járok, meg ide, meg oda,

szóval, ha ez neked így jó, akkor próbáljuk meg.

Hát nem próbálták meg…!

Vonzalom, bizsergés, vágy, az együtt lét varázsa, no, ezeknek még a gondolata sem érintették meg a férfit, mert a racionális szempontok elsődlegesek voltak és mindent háttérbe szorítottak. Szupi nem? 

 

3.    ÁLMOK:

Az ügyfél, a regisztrálás után, ahogy az kell, randizik, próbálkozik, de valamiért nem jön össze a dolog. No, miért is? Mert bizony sokszor, bazi nagy falakat építünk, vagyis csak ilyen, meg csak olyan, meg csak amolyan megálmodott hölgyek, urak jöhetnek szóba.

 

Félre értés ne essék, én nem azt akarom mondani, vagy javasolni, hogy ne legyen igényünk, vagy a nekünk nem tetsző, bunfordi, bugyuta  emberekkel is találkozzunk, csak azért, hogy legyen valakink, hanem azt, hogy ha irreális gátakat emelünk, akkor bizony nehéz dolgunk lesz pl.:

 

hölgy keres: egyetemet végzett/40,5 évestől – 42,5 évesig,/193 cm – 196cm /73kg – 75kg/ 10 nyelven beszélő/gazdag vállalkozót

 

férfi keres: 32év – 34év/160cm – 165cm/40kg – 50 kg/ne legyen gyereke, de ha van, legalább 15 éves legyen!!! És ez a férfi 200 kg.

 

Minél reálisabb az igény, annál nagyobb az esély! Ezt tudni kell!

 

4.    MÉLTÓSÁGOS ÚR/NŐ

 Aki várja a sült galambot, vagyis „fizettem, hozd elém a leendő páromat”! Ő valóban passzív akar maradni, neki semmilyen plusz energiájába ne kerüljön ez a dolog. lenne ugyan ideje rá, de még hajlandóságot sem mutat semmilyen keresésre. Nekem mindig furcsa ez a helyzet, hogy valaki nem szeretne részese lenni a saját életének. Miért is, no, ennek is bizonyára megvannak mélyebb gyökerei.

Lesz is egy ilyen érdekes történetem!

 

5. CSODÁLJ ENGEM:

Nagyon elfoglalt, sikeres ügyfél: ő annyit dolgozik, hogy soha, semmire nem ér rá, társat keresni, meg különösen nem.

Ő az, aki nagystílűen eljátssza, hogy fogalma sincs, hogy tőle miért váltak el, mert mindenünk megvolt, de amúgy ez (látszólag) nem is nagyon érdekli, csak jöjjön már egy új kapcsolat!

Ő az, akinél a pénz visz mindent, vágyik ugyan az érzelemre, szeretné megkapni, de annyira még sem fontos, mint a pénz.

Ő, kvázi nem is érti, hogy miért nincs rendben a családi élete,

ja, hogy 100 x megcsalta a másikat, az igaz, de cserébe viszont mindent megadott a családjának, akkor mi a probléma?

Ez a típus nem fukar, sőt inkább gáláns és gyors sikert akar.

Szóval, a nagy duma után elkezd randizni, jöjjön a csini csaj, aztán indulás egzotikus nyaralásra.

Az a lényeg, hogy ájuljon el tőlem és csodáljon engem! Szupi nem?

Ilyen történet is lesz!

 

Természetesen ezek a példák, női és férfi viszonylatban egyaránt értendők.

Ez után jön a kudarc, hogy itt nem lehet párt találni, itt nincsenek megfelelő hölgyek/urak, ez nem jó hely, pedig jó hely!

Én személy szerint rengeteg ügyfél egymásra találásában bábáskodtam és nagyon sok esetben saját megérzésemre hagyatkozva hoztam össze párokat. Ezeket a sikereket mind megosztom veletek.

 

Irodai regisztráció, mint minőségi lehetőség

 

Aki belép egy ilyen irodába, döntés előtt áll, és a pénzéért elvárja, hogy mindent megtegyünk azért, hogy megtalálja a párját és ezt meg is kapja tőlünk!  Vagyis minőséget akar és minőséget is kap. Ez természetes.

Segítünk a keresésben, de nem helyette tesszük.

Én soha sem garantáltam senkinek, hogy biztosan megtalálja a párját, mert ez nagy hazugság lenne.

 

Szeretném bővebben kifejteni a minőség fogalmát: „valaminek a jóságát mérjük vele, megfelelés a vevő várható igényeinek kielégítésére”

 

A minőség alatt nem azt értem, hogy bejön valaki, leül a fotelba, behunyja a szemét, elképzeli leendő párját, aztán kinyitja és ez a valaki ott áll előtte.  Sajnos, ez még nem a Csipkerózsika társkereső! 

 

Ez ettől egy kicsivel bonyolultabb folyamat! Nem is azt tartom minőségnek, hogy aki bejön hozzám, csak okos, magasan  kvalifikált, tökéletes alakú, menő csávó vagy szuper hölgy lehet, divatos ruhában, sok pénzzel, gyönyörű kocsival és én, majd hasonló társsal hozom össze.

Hanem, igenis első körben azt értem minőség alatt, hogy felvállalja önmagát, tehát komolyan gondolja, önmagáról is hiteleset állít, és mást sem szeretne becsapni. 

Aki belép egy ilyen irodába, az tuti, hogy ő,- ő, és nem a 20 évvel ezelőtti énje.  Biztosan változtatni akar a sorsán, ami nagyon tiszteletre méltó.

 

Az akarata, az elszántsága már egyfajta minőség. Aztán az intimitás, hát igen, mindenki másképpen éli meg életének ezt a nehéz szakaszát, segítséget, törődést, biztatást szeretne, ezért fordul egy irodavezetőhöz.

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva: Hatalmas társkeresős bakik, avagy mitől röhejesen ciki egy fotó, egy megjelenési név, vagy egy adatlap?

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása