Főszereplőmet nevezzük Lászlónak, aki középkorú, nagyon fitt, fiatalos gondolkodású, jó megjelenésű értelmiségi férfi.
Az életkora azért nem lényeges, mert egy embertípust szeretnék inkább bemutatni, amely nem korfüggő.
Megismerkedő beszélgetésünkben felvázolta az elképzeléseit, érintőlegesen utalt rá, hogy kizárólag összeköltözős kapcsolatot szeretne.
A mondataiban akkor még nem éreztem semmilyen „veszélyt”, ami a későbbiekben gond lenne.
Több hölgyet is megfelelőnek tartottam számára, de valahogy, valami, soha nem stimmelt. Igen rejtélyes oknál fogva mindenki csak egyetlen telefonbeszélgetést „élt meg”.
Egy ilyen „telefonos sztori” után, egy hölgy sms – ben csak annyit írt nekem: Ági ez a fickó egy VICC!
Hihetetlennek tartottam, és bizony gondolkodóba ejtett, mert ezek szerint, nagyot tévedtem! A tények azt bizonyították, hogy hiba csúszhatott a gépezetbe, pedig Lászlót jó pasinak ítéltem!
A fotója, az adatlapja rendben volt, tehát a „mondókájával” lehetett a baj!
Ennek a gubancnak a végére járok, mivel, ő maga is erősen méltatlankodott saját helyzetén, nem értve, hogy mi történik körülötte, és már – már az irodát kezdte okolni saját eredménytelenségéért.
Ezért a „nyomozást” vele kezdtem. A gyors megoldás híveként, rá is csörögtem, hogy akkor beszéljük meg a dolgainkat!
Kedves olvasó, azt mindenkinek tudnia kell, hogy nekünk irodavezetőknek, nem az a dolgunk, hogy az elakadó társkeresőknek megmondjuk a „tuti frankót”!
Isten ments! Mi jogon, mi alapján tehetnénk ezt?
Ezekbe a beszélgetésekbe akkor szoktam belemenni, amikor már több ügyfelemet érinti, és igénylik a személyes segítséget.
Akkor is inkább átbeszéljük a dolgokat, és közösen próbálunk megoldást keresni.
Hát, bizony elég tipikus dolog történt!
Első körben próbáltam ügyfelem szempontját megtudni.
László, ön egy klassz férfi, mit gondol, mi lehet a probléma, hogy minden hölgy elmenekül, ill. mindenkit lepasszol az első beszélgetés után?
Ágika, nekem ezek a hölgyek nem felelnek meg!
De miért, mi a gond?
Nem értem őket, szépen beszélgetünk az életünkről, hobbinkról, ki hol lakik, és hogyan képzeljük a jövőt.
Jó, Jó, ez így nagyon korrekt, de valami csak történik, amitől elrohannak, mert én bizony így értesültem!
Hát talán annyit, hogy már az elején le akarom tisztázni, hogy én minél előbb szeretnék megállapodni, vagyis összeköltözni. Fölöslegesen ne húzzuk az időt, és aki ezt nem akarja, azzal én már nem is találkozom. Minek költsek én kávézgatásra?
Nekem a „füleim kettéálltak” ezen mondatok hallatán!
László, ön komolyan így kezdi a beszélgetést, hogy már az első percekben, ilyen „vágykeltő” gondolatok keretében, „betolja” a hölgyek orra alá, hogy ezt akarom, és kész?
Igen, Ágika, fölöslegesen ne fussunk köröket!
Atya Isten, hát ez a férfi tényleg a VICC kategória!
Uram, hol vannak itt az érzelmek?
Önnek mi a prioritása? Költözés, érzések nélkül, aztán a többi majd lesz valahogy, vagy érzelem + vágy, aztán a költözés?
Hát itt volt ez a bizonyos „kutya, de nagyon mélyre elásva”.
A gond csak az volt, hogy ügyfelem, ezt olyan meggyőződéssel tárta elém, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondta volna el.
László, remélem, azt tudja, hogy ezzel ajtóstul rohan a házba, és azon ne is csodálkozzon, hogy egy önmagára igényes hölgy ettől elmenekül!
Én is ezt tenném!
Ha hónapok óta nem ért el eredményt, ezzel a „kedves invitálással”, akkor csak kellene módosítania?
Ágika, Ágika, volt azért valaki, aki szívesen jött volna, - no, és ő hol van?
Jaj, jaj, nekem meg ő nem tetszett, Isten mentsen meg attól a nőtől!
Hát ez szuper, mondtam, ha önnek ilyen „ex katedra” elgondolásai vannak, akkor kár volt hozzánk regisztrálnia.
Elég lett volna feladni egy hirdetést ezzel a szöveggel:
Költözés kis szimpátiával, vagy a nélkül!
Higgye el, bőven lett volna jelentkező! Ja, hogy milyen hölgyek, az már egy másik történet, de legalább költözni akarnak!
Próbáltam érvelni, megmagyarázni, hogy az eddigi sikertelenséget figyelembe véve, gondolja át és valahogy tegye „középre” az elképzeléseit.
László, - két ember összeköltözése, többnyire egy megismerkedési folyamat vége, nem pedig az eleje, de ezzel az előre hozott akarattal, teljesen elriasztja a jobbnál jobb hölgyeket, aztán csodálkozik, hogy még mindig egyedül van. Nem célszerű, pláne ismeretlenül, az első alkalommal ennek a fontos kérdésnek az eldöntéséről beszélni.
Ennek még nem jött el az ideje!
Nem is beszélve arról, hogy mindezt, hát hogy is mondjam csak, igen sértően tálalja, pedig az ön részéről is egy hatalmas rizikó, hipp – hopp, bárkit az otthonába fogadni? Ugye, igazam van?
Főszereplőnk láthatóan gondolkodóba esett, ami baromi jó volt, mert senkit nem lehet rábeszéléssel eltántorítani a meggyőződésétől, úgyhogy, alapjaiban kellett az elgondolását megtorpedóznom!
Hát jó Ágika, való igaz, nekem is fontos a szerelem a szeretet.
Én mindenkivel, csak tisztességesen, előre tisztázni akartam a dolgokat, de bizonyára ez lehetett a baj!
Ha ön azt tanácsolja, hogy ezzel a kérdéssel az elején még ne foglalkozzak, akkor megfogadom.
Mégis csak jobban ért a nők nyelvén, mint én!
No, ebbe maradtunk, és én naiv módon, azt hittem, hogy ezzel a megbeszéléssel, és az érvekkel, le is zártuk a dolgot.
Telt, múlt az idő, László kikerült a látószögemből, gondoltam, most már egyedül is elboldogul.
Közben időpontot egyeztettem Évával, aki, online regisztrált volt, de a több segítség reményében, irodai szolgáltatást kért.
Beszélgettünk, ismerkedtünk, mikor is eszembe jutott László, akivel szerintem jó páros lennének.
Azonnal hívtam is őt, hogy ajánlok egy újabb hölgyet. László, a megbeszéltek szerint, ügyesen és okosan hódítson!
Oké Ágika, rendben lesz!
Ezennel útjára engedtem a dolgokat.
Pár nap múlva, érdeklődve rátelefonáltam Évára, hogy mi újság az ismerkedéssel?
No, most figyelj Kedves Olvasó!
Igen, László megkeresett, nagyon kedves, udvarias volt.
Elkezdtünk beszélgetni a munkánkról, a gyerekekről, szóval az életünkről, de pár perc múlva hirtelen, nagyon határozottan, azzal folytatta, hogy csak akkor folytassuk a beszélgetést, ha én is összeköltözős kapcsolatot szeretnék, mert ő csak olyan hölgyekkel akar megismerkedni, aki igen rövid időn belül odaköltözik hozzá.
És még hozzátette, hogy ő már nem akar fölösleges köröket futni és mindenféle randevúkra költeni!
Én ettől teljesen elámultam és miután szóhoz jutottam, azt válaszoltam, hogy ezt ilyen hamar nem tudom megígérni, mert ahhoz sok mindennek passzolni kell és letettem a telefont.
Hát ez „óriási” – gondoltam!
Most én is leteszem a telefont és az biztos, hogy megfojtom az ügyfelemet! Legszívesebben ezt tettem volna.
Teljesen felbőszített ez a hír, de ha valaki önként és dalolva rontja el a saját életét, azzal nincs mit tenni, ehhez nekem már nem lehet több közöm!
De a kisördög továbbra is ott bujkált bennem. A sorsnak bizonyára még dolga volt velünk, mert innen – onnan bőven kaptam visszajelzést, emberünk „csodálatos hódítási” kísérleteiről!
Szóval, „őkelme” nem tudta, vagy nem akarta megérteni a jelzéseket, mert számtalan ügyfelem jelezte, hogy itt bizony gond van!
Mindannyian egytől egyig ezt állították.
A nagy baj az volt, hogy ő nem értett meg engem és én nem értettem meg őt!
Elkezdtem gondolkodni, ezen az erőszakos összeköltözési rohamon.
Vizsgáljuk meg a kérdést több szempontból!
László oldaláról egyfelől érthető az informálódás, mert már nem akart egyedül élni. Ezért nyilván nem akart olyan hölgyekkel tervezni, akiknek eszük ágában sincsen az összeköltözés. De az sem mindegy, hogy hogyan siettetjük a dolgot!
Lehet ez valakinek fontos, de a sürgető költözéstől a másik fél úgy megijed, hogy hanyatt homlok elmenekül.
10 év társkereső irodavezetői munkásságom alatt, nem láttam olyan hölgyet, aki szeretett volna pillanatok alatt kiszakadni a saját közegéből, és rövid ismeretség után, egy - lássuk be, - vadidegen férfival összekötni az életét, kvázi odaköltözni, ahol ő a legnagyobb alkalmazkodásban, élhet.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ilyen jól sikerült sztori nem történhet meg, de lássuk be hatalmas nagy a kockázat.
Viszont volt olyan hölgy, aki futna László karjaiba, de neki nem kellett –
no, igen!
Kedves olvasó, az ilyen gyors, előre leosztott akaratoknál, nem érzelmekről és vágyakról van szó, hanem inkább „gazdasági” kapcsolatokról beszélünk. Szerencsére a mi kultúránk nem így működik, és nem kényszerülnek
se nők, se férfiak arra, hogy finoman szólva, a kapcsolatból „kihagyják az érzelmeket” !
Most nézzük a hölgyek oldaláról a dolgot.
Többnyire mindenkinek van saját otthona, őket körülvevő szép családja, vagy gyerekei, akik iskolába járnak, munkahelye, szóval megszokott életritmussal rendelkeznek.
Egy kívülálló emberért ezt nagyon kevesen fogják pillanatok alatt, meggondolatlanul, sitty – sutty otthagyni! És szerintem nem is szabad!
Ez egy folyamat, aminek a játékszabályait be kell tartani!
De szép lassan, a kapcsolat fejlődésével, az érzelmek szárnyalásával, minden alakítható, megoldható, változtatható.
Az elhamarkodott dolgok, meggondolatlan cselekedetekbe torkolnak, és ha mégsem úgy alakul a két ember közötti kapcsolat, akkor Isten áldjon….?
Tanulság
Igen azt mindig korrektül közölni kell a másikkal, hogy összebútorozós kapcsolatot szeretnék. Ez egy fontos kérdés! De két ember között úgyis alakul, vagy nem alakul, fejlődik, vagy nem fejlődik az érzelem.
Nem szabad sürgetőnek lenni!
Most borzasztó „ünneprontó” leszek, de az én tapasztalatom szerint a nagyon gyors ilyen akarat mögött, mindig „egyéb” okok vannak.
A férfi oldaláról a sürgető vágy mögött az áll, hogy = ez a nő lássa el a házimunkát, és szolgálja az én kényelmemet, de minél hamarabb!
A hölgyek oldaláról a sürgető vágy mögött az áll, hogy = ez a férfi legyen anyagi támasz, vagy, lássa el a ház körüli teendőket/ a nagy kertet/ a gazdaságot, de minél hamarabb!
Ezt hívom én „kényelmi” effektusnak.
Tudom, tudom, most nagyon sokan felháborodnak, hogy van kivétel és ezt nem így gondolják!
Az együttélés viszont nem tréfa.
Az az elgondolás, hogy mind a hölgyek, mind az urak, szeretnék folytatni az általuk évtizedek alatt felépített életformájukat, nagyon is érthető, emberi dolog, teljesen reális elképzelés, csak közben történt egy hatalmas változás, amiért valaki új társat keres, aki egy teljesen új személyiség!
Két ember, aki már hosszú éveket, évtizedeket leélt korábbi kapcsolat(ok)ban, akarva, akaratlanul magával hoz olyan viselkedési, értékrendi normákat, amit percek alatt nem lehet áthangolni.
Tehát a „gyors költözés kis szimpátiával” elképzelés, nagyon megbosszulhatja magát.
László érvei is valamilyen szinten érthetőek voltak, de az időt nem szabad kispórolni az érzelmek alakulásából!
Az ember nem adhatja el a lelkét a kényelméért, mert azt a testen fogja megbosszulni!
László sajnos nem értette meg az „élet szavát” hogy a siettetés, a kellő vonzalom kispórolása, nem fog a javára válni, mert a következő hölgy is, ugyan így sikítva menekült el tőle.
Sajnos a megoldás még várat magára!
Miért nem vesszük észre, ha rossz úton járunk?
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu)
Folytatás pár nap múlva:
A csábító fotók története, avagy egy ember, aki még időben észhez tért!
