(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)
Még nem voltam irodavezető
Szerintem a társkeresés a legnehezebb és a legproblémásabb emberi tevékenység. Kiadni magad mindig nehéz és kockázatos.
Rajtam ne röhögjön senki, én nem vagyok olyan…, ezek természetes emberi érzések, én sem gondolom másképp. Aztán kell egy „égi” irányító, amikor az ismerkedés minden szereplője jó időben, jó helyen van!
Hát ez történt velem kb 10 évvel ezelőtt. Ezek az események kezdtek kimozdítani a világ vége hangulatból, ezek voltak az első lépések, az első inspirációk ahhoz, hogy társkereső irodát nyissak.
Most jöjjenek az izgalmas előzmények!
Börzsönytúra
Tavasz volt, talán május. Korábbi önmagamhoz képest nagy kiránduló lettem. A korábbit nem volt nehéz űberelni, mert az nulla volt. A testvéremmel, Beával és a barátnőimmel, plusz ilyen olyan aktuális csapattal ezt a nullát feltornáztuk évi 6 – 8 alkalomra. A világvége hangulatomban teljes mellszélességgel a kirándulások felé nyitottam. Szóval elindítottam a „nem savanyodok be” projektet és itt ért össze az egyéni életem a sorsfeladatommal. Jókor voltam jó helyen!
Márianosztráról túráztunk Királyrétre. Ez egy országos túra része volt, aki járatos ezekben a dolgokban az tudja, hogy, ilyenkor az ország minden részéből érkeznek amatőr,(mint mi) és igazolt túrázók. Egyik kollégám is szervező volt, kapacitált, hogy vágjunk neki, nem lesz olyan nehéz…! Mindenki egyénileg nevezett be és érkezett Márianosztrára, az indító állomásra.
Én a tesómmal mentem és elgondolásunk szerint kettecskén akartunk nekivágni a hegyeknek, hogy közben meg tudjuk beszélni a családi dolgokat. Belőttünk egy tempót, ami azért volt fontos, hogy látó távolságba előttünk is legyen egy csapat és utánunk is, nehogy eltévedjünk. Vittünk magunkkal enni és inni valót kb. 100 évre, ahogy az amatőréknél szokás.
Már az első állomásnál odacsapódott hozzánk egy fiatal, egyetemista lány egy hatalmas kutyával, hogy engedjük már meg neki, hogy velünk tartson, mert ő egyedül van, és nem ismeri a terepet.
Hát erre mit lehetett mondani? Baromira nem örültünk, mert innentől nem volt magánpletyka, de hát, ha közösségre vágysz, akkor vannak íratlan szabályok is! Ő volt Kata, aki Budapesten élt, egyetemre járt, de már nagyon húzta-nyúzta és unta is. A szülei is piszkálták, mikor fejezi be, és egyébként is induljon el a nagybetűs életbe, mert már 28 éves! Panaszkodott, hogy nem kerek körülötte semmi, szóval minden lapos és érdektelen, a pasik is szörnyűek!
Egyébként sárkányrepülőzik egy budapesti XY szakosztályban, ami nagyon tetszik neki. Hallgattuk ezt a csinos, fiatal teremtést, akinek látszólag mindene megvolt és mégsem találta a helyét a világban.
Közben egy tisztásra értünk, ahol rönkfából asztalok és padok voltak, itt a rutinos túrázók is leültek egy kicsit enni-inni. Nekünk sem kellett több, előkerültek a szendvicsek.
Távolabb egy padnál magányosan ült egy hátizsákos férfi és cigizett. Nagyon mókásan eregette a füstöt. Ő is túrázó volt. A körülöttünk lévő aktívak, szép lassan elindultak, már csak mi maradtunk és a füstölgő pasi. Nekünk sem kellett több, konstatáltuk, hogy ez rémségesen egészségtelen és borzasztó a természettel szemben, ezt mi nem hagyhatjuk szó nélkül, természetesen belekötöttünk…!
Nem voltunk rest odakiabálni,- kedves sporttárs, ez hogy egyeztethető össze az egészséges életmóddal?
A férfi vette a lapot, odajött hozzánk, bemutatkozott, ő volt Péter! Innen már négyen mentünk tovább, plusz a kutya.
Péter sem úszta meg az önmagáról való mesélést, Budapesten élt, a 30-as éveinek a végén járt, egy ismert TV csatornánál sokat dolgozik, rengeteget éjszakázik, tele van problémával, feszültséggel.
Túl volt egy hosszabb kapcsolaton, most egyedül él, mert hát ugye a nők! Ide is azért jött, hogy kikapcsolódjon. A mi Katánk figyelmesen végighallgatta, majd olyan vehemensen ugrott neki és osztotta őt a cigivel és az életmódjával kapcsolatban, hogy én csak ámultam bámultam.
Péterünk pedig olyan átszellemülten hallgatta és csodálattal nézte a lányt, hogy, csak, na!
Mögénk kerülve többször lemaradtak és beszélgettek. Kata szidta Pétert, mint egy rossz gyereket, Péter pedig úgy tűnt, mint akinek most éppen erre van szüksége. Kölcsönösen piszkálódtak, csipkelődtek, heccelődtek, mint, akik évek óta ismerik egymást.
Ezen a ponton éreztem, hogy KAPCSOLAT SZÜLETIK, és ez a két ember összetartozik! Egy keskeny ösvénynél Kata mellém keveredett, ahol megbeszéltük, hogy Péter ugyan felelőtlen, de rendes ember és nagyon jó pasi!
Kata, te nagyon tetszel ennek a férfinek, és ez szerintem kölcsönös! Tágra nyílt szemmel hallgatott. Ő még nem érezte azt, ami számomra már nyilvánvaló volt, itt bizony erős vonzalom van.
Még volt előttünk pár kilométer, pedig már nagyon fáradtak voltunk. Péter, hogy kicsit fényezze a megszürkült renoméját, mesélni kezdte, hogy ő bizony sárkányrepülőzik Bpesten az XY szakosztálynál…! Kata felkiáltott – én is! Óriási nevetés, megbeszélték ki kinek az edzője, ki kit ismer?
De akkor miért nem találkoztunk eddig? Hát ez az élet nagy kérdése…!
Ez a két fiatal egy városban lakott, évek óta egy sportegyesület tagjai és el kellett jönniük egy Börzsöny túrára, hogy jó időben, jó helyen legyenek!
A hab a tortán, kb egy év múlva az a kollégám, aki ebben a túrában is szervező volt, egy másik túra kapcsán találkozott Katával és Péterrel, akik azt üzenték nekem, hogy mindent köszönnek, mert ők már EGY PÁR!
Ennek a párnak köszönök mindent, mert megerősítették bennem azt az érzést, hogy komolyabban foglalkozzak a társközvetítés gondolatával. Ez a két ember valószínűleg akkor is összekerült volna, ha ott nekem nincsenek megérzéseim, és nem tudatosítom a lelkükben elinduló folyamatot, de ki tudja? Jó ezt nekem így gondolni, én sem véletlenül láttam és éreztem meg ezeket a csodákat és nem véletlenül voltam ott, abban az időben, azon a helyen.
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
Folytatás pár nap múlva: rém – TÖRTÉNET/2., A férfilogika mélységei.
