Akkor folytatom, szóval:

MEGNYITOTTAM A TÁRSKERESŐ IRODÁMAT!

Nagyon nagy volt az elszántságom, mert tudtam, hogy működik, hiszen mi voltunk az élő példa.

Eszembe jutott az asztrológus, aki nem is olyan régen a csillagokból, pontosan így látta a jövőmet. Ilyen véletlenek nincsenek!  Kicsit féltem, hogy Zoltánnal lévő kapcsolatomat ez a tevékenység rossz irányba fogja befolyásolni, de nem! Legalább is az elején még nem. Számomra ő volt a férfi és a munkám során mást nem is láttam annak.

Többen is kérdezték, hogyan működik ez, hiszen az irodába az „éhes férfiak” jönnek! Mindenki munkájában van kísértés, Zoltán sem szerzetesek és apácák között dolgozott. Ez a helyzet ékes bizonyítéka volt annak, hogy ha két ember között rendben van minden, oda senki nem férkőzhet be. Én hűséges típus vagyok. Teltek a hónapok, rengeteget utaztunk, mivel nagy gyerekeink voltak, nem kellett senkihez alkalmazkodni.

A kezdeti nehézségek után, egyre sikeresebben alakítottam a vállalkozásomat. Rendszeresen jártam tréningekre, ahol nagyon sokat tanultam. Egyre több ötletem támadt Zoltánom vállalkozásával kapcsolatban is, ösztönöztem őt a fejlesztésekre, változásokra, amit mindig valamiért hárított. Akkor még nem értettem, hogy miért, csak később világosodtam meg.

Ahogy telt az idő, egyre gyakrabban voltak köztünk feszültségek, sértődések viták. Én azt hittem, hogy ezek beleférnek a kapcsolatunkba. Egyre többször tette szóvá, lendületes, határozott habitusomat. December vége volt, terveztük a szilvesztert, de már az is, olyan nyögve – nyelősen alakult. Semmit nem fixáltunk le, pedig imádtunk táncolni mind a ketten. Hozzám folyamatosan jöttek az ügyfelek, élveztem ezt a munkát és nem vettem észre, hogy közben elcsúszott az életünk.

Épp az irodában voltam, beszélgettem valakivel, mikor Zoltán telefonált,- szívem visszahívlak, mert most nem jó, - mondtam. Elrendeztem a dolgaimat, jó hangulatban, humorosan hívtam vissza, azt hittem az estét beszéljük meg, de ettől egy kicsit többről volt szó, az egész további életünket átírta egy mondattal!

 Ági én szakítani akarok, megbeszéltük, ha nem megy tovább, szólunk,- most szóltam, nem akarom folytatni és a jövő évet így elkezdeni, - majd letette a telefont.

Mint mondtam, szilveszter délelőtt volt.  Akit én FÉRFINAK gondoltam, akivel évek óta együtt élek, telefonon szakított velem!  Nem tudta idetolni a képét és a szemembe mondani!  Ugye milyen férfias? Egy kisebb fajta sírógörcs kapott el, nagyon fájt. Szerettem volna átbeszélni, javítani, de iszonyúan véglegesnek tűntek ezek a mondatok, mint aki már régen döntött, csak most merte ilyen „férfiasan”, telefonon elmondani.

Kétségbe estem, beborult felettem az ég!  A szakítás sose jó, az egyik rákészül, a másik szenved. A miérteken gondolkoztam és nagyon sajnáltam magam. Hogyan tovább, ki fog nekem segíteni az életemben, a munkámban, mert annyira önállónak azért nem éreztem magamat. Mikor már reálisabban tudtam gondolkodni, nagyon sok hibára, jelre jöttem rá, amiket időben észre kellett volna vennem!

Tanulság:

Mikor megismerkedtünk, egy hullámvölgyben  lévő nőci voltam, tele gonddal, problémával. Zoltán volt az erős, ügyes vállalkozó pasi, akire felnéztem. Rengeteget segített a magánéletemben és a munkámban is. Ő ezt a helyzetet láthatóan élvezte is, ebben az életszakaszomban ismert meg, nem tudta, hogy én alapvetően, nem ilyen vagyok.

Neki akkor egy okos, értelmes, csinos kis mucuskára volt szüksége, aki elég bizonytalan az élet dolgaiban és ő az erős férfi, majd mellette áll.

Ez a leosztás, sok kapcsolatban, nagyon jól működik!  Nekem, a vállalkozás adta sikerélmények egyre nagyobb önbizalmat adtak, kezdtem a saját fejem után menni, a régi énemhez közelíteni, amit ő nem ismerhetett.

Sőt, Zoltán vállalkozásában is megláttam a fehér foltokat, kvázi, miben lehetne fejlődnie? 

Ez volt az a pillanat, amikor „tökön szúrva” érezte magát!!

Egy félszeg nő, akit ő segített felállni, aztán mindent jobban fog tudni és föléje kerekedik, no, azt már nem!

Miért nem tudtam jobban figyelni a jelekre? Talán azért, mert az aprócska sikereimtől szárnyalni kezdtem, és nem vettem észre, amit észre kellett volna venni. 

Ági, akármennyire fáj, ennek bizonyára így kellett történnie, lejárt az időnk!  A kis mucuskából visszataláltam önmagamhoz. 

Az asztrológus ismerősöm egyszer azt mondta, amikor két ember szakít és hevesen kiosztja a másikat, hatalmas igazságok röpködnek a levegőben.

Mindig figyelj oda, hogy első indulatban, zsigerből, mit vág a fejedhez a másik, mert egyrészt, a kapcsolatban neki az fájt a legjobban, másrészt tuti, hogy igazságot mond rólad, - honnan tudom, hogy igazság?

Onnan, hogy neked az baromira fog fájni! 

Hát ez valóban telitalálat volt, mert kaptam egy olyan kritikát, hogy belezöldültem! Már akkor éreztem, tudtam, hogy igaz.

Olyannyira belém mart, hogy máig cseng a fülemben, sőt jelenleg is próbálok rajta változtatni.

Összességében hálás vagyok mindenért, mert komoly útravalót kaptam. Mikor kétségbe esetten, sírva kérdeztem, Zoltán, hogy fogom én ezt egyedül csinálni, nekem fontos volt, hogy mellettem álltál, hogy számíthattam rád.

Az én sikerem, a te sikered is, hogy fogom én ezt tovább folytatni?

Itt jött, az a mondat, amivel erőt adott,(de akkor én azt, abban a pillanatban, gonoszkodásnak éltem meg.)

Olyan erőt, hogy sok év távlatából, ma is emlékszem rá:

                        ÁGI, TE KÉPES VAGY RÁ!  Igaza lett! 

Ez egy életre szólt. Köszönöm neki!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu)

Folytatás pár nap múlva: Műhelytitkok, avagy valójában mi is történik az irodában?  (Most aztán minden „izgit” megtudsz!)

(még nem voltam irodavezető)

Századszor tört rám, a tele van a hócipőm az egyedül léttel, - érzés!

Komolyan tenni akartam már valamit. Elmentem egy asztrológushoz is, „T’- hez, hittem is benne, meg nem is. A csillagok állása szerint jön a pasi az életemben és rövid időn belül vállalkozni fogok.

No, azt már nem, csattantam fel, én a biztos állásomat soha nem adom föl egy bizonytalanért! Micsoda hülyeség – gondoltam. Telt, múlt az idő, egy barátnőm a szülővárosomban társkereső irodavezető volt, egy országos hálózat részeként dolgozott. Felhívtam őt Zsuzsi, nincs egy épkézláb pasid, mert már lassan saját magamban sem hiszek. Figyelj, mondta, van itt egy férfi, egészen normálisnak tűnik.. Mit veszthetsz, szólok neki, megadom a telefonszámodat, találkozzatok jó?

Rendben, válaszoltam, de nem nagyon hittem benne. Még aznap este csöngött a telefon. Felvettem, beleszólt egy nagyon kellemes hang, ő  X  Zoltán és engem keresett.

Ledermedtem, azt hittem eláll a szívverésem, ő lesz az, az „egészen normális férfi”. Az irodavezető Zsuzsától kaptam meg a telefonszámát és szeretnék megismerkedni önnel. Holnap délután jó lesz? – kérdezte. Jaj, az nem jó – hebegtem, akkor holnap után? Jaj, az sem jó.  Akkor, mikor jó? Hát nem is tudom, - nyöszörögtem, hogy ilyen - olyan elfoglalt vagyok, természetesen nem volt igaz, de annyira meglepett a dolog, hogy idegességemben össze-visszabeszéltem.

Erre nagy csend lett, majd bölcsen folytatta: Hölgyem, ha ön soha nem ér rá, akkor miért keres társat? Ez a mondat pillanatok alatt kijózanított, - holnap este 4 óra jó lesz, vágtam rá!  Találkahelynek a lakásunktól két sarokkal arrébb lévő utcát adtam meg. Hozzám nagyon közel volt, de ő ezt nem tudhatta.

Másnap fél 4-kor már lázasan készülődtem, Szeptember volt és még igen meleg, tehát vékony ruha és egy pulcsi. Már nagyon izgultam, cicoma, kence, parfüm és minden, ami kell. Háromnegyed 4-kor érkezett haza a lányom, váltottunk pár szót, ő tudott a dolgaimról. Ahogy kinéztem az ablakon, látom, hogy megáll a házunk előtt egy szép autó és kiszáll egy jól szituált, sármos pasi, nézeget és elindul, az általam megadott utca felé. Nóri nézd, ezzel a pasival fogok találkozni – nyilallt belém! Anya, te megadtad egy vadidegen pasinak, hogy hol lakunk? Kérdezte elképedve,- dehogy adtam meg mondtam, - de akkor honnan tudod, hogy ő az, ha nem ismered?  Tudni, nem tudom, csak ez az érzésem.

4 óra volt, elindultam a találkahelyünkre, igen ő volt az, Zoltán, akire az ablakból ráéreztem. Ő állt meg a házunk előtt. Ilyen véletlenek nincsenek! Bemutatkoztunk, végre itt éreztem azt az érzést, amire már régóta vágytam. Nem az Ámor nyilát, nem a mindent elsöprő vágyat, hanem egyszerű, sima érzést: ezzel a férfival, most itt minden kerek! Végre! Rendben van rajta minden,  szimpatikus, a külleme oké, nyitott a világra, jó humora van, jó a beszélőkéje, tisztelettudó, hogy mi lesz ebből, nem tudom, de a belépő jól sikerült, az biztos.

Egy kb. 2 órás, első randi már jelent valamit? Kérdeztem a barátnőimtől, hát persze, tuti, hogy tetszel neki, jaj de jó, örömködtem! Eltelt két nap és semmi. Én fel nem hívom, az biztos, ha akar valamit, akkor keressen ő. És keresett, találkoztunk egyszer, kétszer, százszor, kialakult egy kapcsolat, amit már nagyon – nagyon rég óta megérdemeltem. Kölcsönösen megismertük egymás családját, a gyerekeink is elfogadtak és lassan, lassan elkezdtünk összecsiszolódni.

Mind a kettőnknek volt saját otthona, ő 20 km-rel lakott arrébb egy másik településen, a munkája is néha úgy alakult, hogy otthon kellett lennie, ezért az összeköltözés csak részben történt meg. Ez volt a legideálisabb állapot. Nekem szükségem van a szabadságra, függetlenségre, de fontos, hogy érezzem, tartozom valakihez, hogy mellettem állnak, hogy szükség van rám. Pasi legyen a talpán, aki ezt kibírja! Zoltán még pár évig kibírta.

Nagyon szeretett motorozni, én is többször vele mentem, merész volt, de soha nem meggondolatlan, ezt is imádtam benne. Többször elmondtuk baráti társaságban, hogy sorsszerű a megismerkedésünket, ami engem egyre jobban érdeklődővé tett a társkereső irodák tevékenysége felé. Mindig ott motoszkáltak a fejemben azok a kérdések, van-e erre kereslet, valóban összehoznak-e ott párokat? De hát micsoda ostoba kérdés, hiszen mi vagyunk erre az élő példa! Egyre jobban foglalkoztatott a téma. Eszembe jutottak a korábbi intuícióim, akkor én, ezek szerint képes vagyok megérezni ilyen dolgokat?

A gondolataim állandóan e körül forogtak, egyre eltökéltebb lettem.  Valóban vágytam rá, igen, én ezt szeretném csinálni! Elmeséltem Zoltánnak, hogy mit szólna, ha ilyen tevékenységbe kezdenék? Ő is látott benne fantáziát, és teljes mellszélességgel támogatott!  Elindultam hát az utamon. Az eredeti állásomat nem adtam föl, mellette vállalkoztam. Szerződést kötöttem egy országos hálózat tulajdonosával. Részt vettem felkészítőkön, megismerkedtem az irodavezetőkkel, tapasztalatcseréken voltam, megkaptam az adatbázist, béreltem egy irodát a város központjában és,

MEGNYITOTTAM A TÁRSKERESŐ IRODÁMAT!

még nincs vége, folytatás következik

Találkozás a nagy „ő”- vel!  II.rész

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

 (Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

(rém) telefonos randi Ágika főszereplésével

(még nem voltam irodavezető)

Azokat hívom telefonos sztoriknak, amik nem jutottak el a találkozásig.

1-2 levélváltás, telefonbeszélgetések és ezzel vége is. Hát mit mondjak, itt is vannak csodák  A kiválasztásnál mindig az első alapelv érvényesült: csak hozzám illő, független pasi jöhet szóba és lehetőleg ne az ország másik felébe lakjon. Ezzel a kifejezéssel már óvatosan bánok, mert a korábbi pasik is a kiválasztásnál „jónak bizonyultak”, aztán valami mindig elrontódott.

Szóval írtam néhány nekem, valónak. Ezek a férfiak ezer levelet is kaphatnak, de láss csodát, válasz is érkezett. Ilyenkor a legjobb az azonnali telefonszám csere, aztán majd úgy is eldől.

 telefon 1.

Ha tudom, hogy keresni fognak, teljes lázban égek. Jólesik ez az érzés. Szóval vártam Ferenc hívását, hogy pontosan melyik nap fog keresni, azt nem fixáltuk le.  Általában egyedül vagyok esténként, ez nagyon jó, mert nem kell elvonulni, suttogni, bátran tudok válaszolni.

Elérkezett a nagy pillanat, csörgött a telefon, X Ferenc vagyok, B Ágival szeretnék beszélni. A szívem hevesen vert, és elkezdtünk nagyon nyögve –nyelősen beszélgetni. Munkahely, család, gyerekek?  

Furcsállottam, hogy többször kérdez a hangomról, milyen érdekes, milyen erős, milyen határozott, olyan rekedtes egy kicsit.  Te cigarettázol?  Nem, én nem cigizek, mondtam.  Neked mindig ilyen a hangod? Igen, ilyen, válaszoltam.

Én bugyuta, azt hittem, hogy dicsérni fogja, mert valóban egyedi hangfekvésem van.

Hát nem, éppen az ellenkezője történt!

Ferenc közölte: ha neked valóban mindig ilyen a hangod, akkor én nem szeretnék veled megismerkedni és letette a telefont!

Ez igen, legalább az elején, őszintén megmondta, de abban a pillanatban az én hangom is elakadt és azt hitem, hogy ott helyben elájulok…!  Hát ez aztán nem egy tökölős pasi. Biztos egy kis „barbybabát” várt, és megijedt, vigasztaltam magam, de lehet, hogy nem is akart igazán ismerkedni,  stb…! Barátnők, telefon, ahogy az lenni szokott.

telefon 2.

Azért nem fogom feladni ilyen könnyen! Jöjjön ismét a hagyományos forma, hátha mégis itt vár a szerencse. Újabb újság hegyeket vásároltam, „férfi keres nőt”rovat, válogatok, keresgélek, nézzük az internetet is, no, igen, Mátyás, ő lesz az én emberem!

Mátyás 185/90, elvált, diplomás, 2 nagy gyerek, kedves, gyengédségre vágyik, hűséges stb. Annyi szép volt róla írva, túl fényesnek is tűnt. Válaszoltam, én sem bántam csínján a saját fényezésemmel. Megadtam az elérhetőségemet is.

Teltek, múltak a napok, egyszer csak egy kora esti órában hív Mátyás. Bevallom nagyon kedélyesen elbeszélgettünk, és nem is volt nyögve-nyelős, határozottan szimpatikus volt. Bár egy dolog felkeltette a figyelmemet, túl nagy zaj volt körülötte. Rá is kérdeztem, te hol vagy most, hogy ilyen hangzavart hallok?

Kissé meglepődve magyarázkodni kezdett, hogy egy kávézóban hazafelé, ez a törzshelye, itt szokta elintézni a telefonjait. Miért nem otthon? Tettem fel a logikus kérdést, hát mert lehet, hogy bejönnek a fiaim és ez meg az…

No, jó, gondoltam, hát te tudod. Eltelt pár nap, nálunk szombaton családi szülinapi ebéd volt.

Szépen megterített asztal a húgomék a gyerekekkel, és én a lányommal. Ilyenkor nagy családi nevetgélések, sztorizások vannak, olyan olaszos hangulat. Egyszer csak csörög a telefonom, hát ez ki lehet, kicsit arrébb mentem, fogalmam nem volt, ki lehet szombaton ebédidőben.

Egy női hang szólt bele és mondta, hogy B Ágnessel szeretne beszélni, én vagyok, válaszoltam.

Ettől kezdve sikítva, őrjöngött, hogy a família kezébe megállt a kanál, mint a filmekben, mindenki meredten nézett rám. Látták, hogy gubanc van, intettem és átmentem a másik szobába, de a válaszaimat nem lehetett, nem hallani.

Szóval a tényállás: ez a hölgy az én kedves Mátyásom hites felesége volt, aki rájött, hogy az ő férjecskéje mit művel. Megtalálta a nők válasz leveleit és benne az elérhetőségeket.

Jól éreztem én, azért beszélt ő egy kávézóból, mert otthon az anyu várta. Szegény asszony magából kikelve, üvöltötte le a fejem és elcsukló hangon mondta, hogy ő a jövő héten kórházba megy egy komoly műtétre és szálljak le a férjéről!

Hát ez gyönyörű! Elhebegtem, hogy nagyon sajnálom, de nem én voltam a kezdeményező, én mit sem sejtve válaszoltam a hirdetésre, de ezennel ünnepélyesen kilépek a dologból - mondtam és kinyomtam a telefont.

Nagyon kínosan éreztem magam, nem is azért, mert engem átvertek, hanem azért, mert elképzeltem, hogy leélsz valakivel egy életet és ilyen gusztustalan, gagyi módon becsapod. Volt mit mesélnem a barátnőknek.

Ezek a történetek voltak társkeresésem első lépései. Az elején sokszor mérgelődtem, kiakadtam, hogy történhetnek meg velem ezek a dolgok? Tényleg minden férfi ilyen? Miért sikerül másnál ráéreznem arra, hogy ki, kit vonz, ki, kihez passzol és saját magamnál ez miért nem működik?

Aztán rájöttem, hogy nem hiába voltak ezek a találkozások, közhely ugyan, hogy ebből tanulunk, pedig igen, tanulunk és fejlődünk. Lehet toporogni és sajnálni magunkat, de nem érdemes. Legalább egy kicsit vegyük tudomásul, hogy mi is hibásak vagyunk saját történeteinkben.

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Folytatás pár nap múlva:

Egyáltalában létezik olyan ember, aki nekem megfelel, avagy, ébresztő Ágika!  

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

negyedik rémtörténet, Ágika főszereplésével

(még nem voltam irodavezető)

Egy újabb lovag a láthatáron, (az olimpia évében jártunk) és még mindig egyedül. Ági kezdjünk egy újabb fejezetet, nyisd ki a szíved és indulj.

Mindegy, hogy mi volt korábban, most jobban odafigyelsz az intő jelekre. Oké, rendben! Elő az internetet: Géza,180/70, mérnök, független, Bpest, 2 nagy gyerek. Ez nagyon jó! Leleveleztük és még a héten találkozót akart, ő jön el Vácra. No, ez igen – gondoltam, ez a pasi egy úri ember, legalább nem húzza, vonja, hanem a tettek mezejére lép.

Akkor még nem is gondoltam, hogy mennyire! A sztori egy gázpalack cserével kezdődött. Ugye, mindenki emlékszik ezekre a régi tűzhelyekre, ma már inkább nyaralókban, és kerti partikhoz használják.Ha kiürült, a palackot cserélni kellett. Én éppen készültem életem újabb nagy randijára, mikor is megérkezett a tesóm és sógorom, hogy megoldja ezt a dolgot. Amíg ő szerelt én természetesen örömködve meséltem, hogy kilátásba van egy újabb lovag! Közben elkezdtem: a mit vegyek fel, jaj, nincs egy göncöm sem, ugye csinos leszek– műsoromat. Kiválasztottunk egy dögös, rövid, vállpántos, lenge nyári ruhát. Jó barna vagyok, a lábaim jók, azt kell mutogatnom! A sógor pasisan meg is jegyezte, aztán vigyázz magadra, nehogy bajod essék! Ne viccelj már, délután 3 óra van, és a főtéren találkozunk.

Együtt léptünk ki a házból, felajánlották, hogy elvisznek, cserébe meglesik a pasit. No, azt már nem, majd én először felmérem a terepet, mondtam, és szépen komótosan elindultam a randi színhelye felé. Percek alatt a sarokra értem, ahonnan beláttam az egész teret. Ő a megbeszélt helyen állt és várt. (ő legalább várt) Atya ég, ez egy nagyon jó pasi! Magas, vékony, sármos, vagányul van felöltözve, no, végre! Határozott mozdulatokkal elindultam feléje, ő megfordult, rám nézett, először én nyújtottam a kezem, ahogy azt illik és bemutatkoztunk: Ági – X Géza. Minden idegszálamat mozgósítottam, csak a szemét figyeltem, oké, tetszem neki!

Sétáljunk, vagy beüljünk egy presszóba? – kérdezte. Mivel hőség volt, javasoltam a presszót, és egy jó fagyit.  Aznap éppen az olimpia megnyitója volt. Gondoltam egy merészet, a kínos kezdeti beszélgetések megkönnyítésére. Szóval feltettem az ominózus kérdést: szoktad nézni az olimpiai megnyitókat? Igen, nagyon látványosak – jött a válasz. Van kedved most is belenézni és közben beszélgethetünk,- vetettem fel, mert akkor keressünk egy kivetítős helyet!

Erre Gézám felém fordulva, kajánul  közölte, hogy akkor menjünk hozzád…! Az én szemeim felakadtak, elkezdtem dadogni, majd nagy nehezen elhebegtem, hogy azt nem gondolnám!

Erre Gézám egyszerűen odavágta, ha nem, akkor, szevasz! Sarkon fordult és otthagyott....!!

Én kővé meredve, se köpni, se nyelni nem tudtam. Mielőtt megütött volna a guta, kínomban elkezdtem hangosan nevetni. Hazaértem, ekkor nyílt az ajtó és hozták a tesómék a gázpalackot.  A világ legtermészetesebb módján kérdezte: te mégsem indultál el? De igen és már vissza is jöttem, ez volt a világ legrövidebb randija, kb. 5 perc!

Elmeséltem a röpke randit és majd megszakadtunk a röhögéstől. A sógor mégis csak pasiból volt, mert odaszúrta - igen Ági, igaza volt ennek a fickónak, te vagy a hibás, ha szép csíkos pizsamával vártad volna és gőzölgő lecsóval, akkor minden rendben lett volna…!

Erre majdnem megöltük őt, de úgy nevettünk, hogy majdnem megszakadtunk. És én, még ezt a pasit neveztem úri embernek!  A barátnőim már várták a telefont, ők is megkapták a sztorit én pedig a soros vigasztalást.

Tanulság

Ez a pasi semmi mást nem akart, csak egy alkalmi nőt. Megint nem mértem fel jól a terepet, mert abban a pár levelében is a szex volt a középpontban. Ő érezhette a válaszaimból, hogy ez nálam másképpen működik, de ezek szerint nem érdekelte, mert bepróbálkozott. Kérdezgettem én is a családja dolgairól, ilyen – olyan rövid válaszokat adott is rá, de a vezérgondolat mindig ez volt. A fiairól sem beszélt szépen, élik a maguk életét, mondta, nem igazán foglalkozunk egymással…! Igen Ági, ezek voltak a jelek, Nagyon jól nézett ki, megjelenésében a csajok álma lehetett. Azért akart velem, a saját otthonom környékén találkozni, hogy az alkalmi összebújáshoz legyen meg az ingyen hely. Hát ez fantasztikus, és én még ezt úri embernek tartottam!

Egy pasi, aki ennyire nem tiszteli a nőt! Iszonyúan felháborodtam. Ennyire nem látok át a szitán?  Ingyen K..va! Hát ez nem én vagyok hapsikám!  Ő Casanova akart lenni, de én nem erre vágytam!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 Folytatás pár nap múlva: Telefonos sztorik, avagy, az „egy kört se futottak” kategóriája

 (Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

Már gyakorló irodavezetőként:

Kik jönnek az irodába?

A gonoszkodó közvéleménnyel tudatom, hogy nem csak a balfékek! Természetesen ők is, de nem csak ők!

Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak, - szokták mondani! Hát nem kell izgulni, nem is akarjuk!

Tudomásul kell venni, hogy sokan, sokfélék vagyunk. Abban a világban, ahol 10 házasságból 5 – 6 válással végződik, ahol a szinglik száma hihetetlen méreteket ölt, ott lehet vicceskedni, de ezeknek a statisztikáknak iszonyú súlyuk van. Nem akarok semmilyen tudományos, vagy morális boncolgatásba belemenni, de a tények, azok tények.

Gondoljunk csak bele abba az érdekességbe, hogy a technika által, milyen sokfajta kapcsolatfelvételi lehetőségünk van. Megnyomunk egy gombot és a világ másik felével is tudunk beszélni, vagy levelet küldeni. Akkor miért élünk ilyen sokan egyedül, miért vagyunk ennyien magányosak, miért nem találja ennyi ember a párját, ha pedig megtalálta, miért válunk el olyan gyorsan?

Ha én ezt tudnám, akkor ez olyan sikerkönyv lenne, ami ezer évre megalapozná a hírnevemet. Ezt valóban csak a jó Isten tudhatja, de azért mi, földi halandók is gondolkodhatunk rajta! 

Az biztos, hogy mindent akarunk, és azt is gyorsan akarjuk.  A technika annyira hozzászoktatott minket a hip-hop megoldásokhoz, hogy el sem tudjuk képzelni a „mindennek eljön az ideje”mondás bölcsességét.

Hiába akarunk mi vagányak, trendik, modernek, lenni, ha a lelki folyamatok nem gyorsultak fel! Szóval kik jönnek be az irodába? Bárki, aki több lehetőséget akar. A lehetőség a kulcs, ami nem csak mennyiségi, hanem minőségi, akár volt már házas, akár nem. 

Azt a lépést, hogy valaki felvegye a telefont és bejelentkezzen hozzám, nagyon bátor tettnek tartom. Kell egy nagyfokú elszántság, hogy leküzdje az ismeretlentől való, teljesen normális félelmét. Ha valakinek elindult a lelke, előbb vagy utóbb, de lépnie kell! 

A beszélgetéshez fontos a nyugodt légkör, mert ez egy bizalmas szituáció.  Aranyszabály:  Ami az irodában kettőnk közt elhangzik,  az  kettőnk közt is marad. 

Nem lehet visszaélni senki bizalmával, akár kötünk szerződést, akár nem! Elérkeztünk egy fontos momentumhoz, senkit nem kötelez semmire, ha eljön érdeklődni, tájékozódni, beszélgetni. Ha nem tetszik neki ez a lehetőség, vagy még gondolkodni szeretne, nyugodtan feláll és kisétál az ajtón. Itt semmi nem kötelező!

Segítség a józan észnek !

·        ÓVATOSAN KEZELD, és szerintem NE IS AKARD, hogy kizárólag helyetted más keresgéljen!  Ez nem azt jelenti, hogy az irodavezető ne segítsen, sőt ellenkezőleg, ajánljon neked, de te is keress, légy részese az életednek!

·        ÓVATOSAN KEZELD, ha a honlap által ajánlott 15 – 20 hölgy/úr mindegyike gyönyörű, elegáns, kifogástalan küllemű, szexis, sármos. (bizony van ilyen) Ők csalinak vannak kitéve.  Ami túl szép, túl csilli – villi, ott mindig turpisság van, ők nem valóságos személyek, ezek nem életszerű ajánlatok! A valódi élet nem ilyen.

·        ÓVATOSAN KEZELD, ha „képeskönyvből” és nem egy saját adatbázisból mutogatnak ügyfeleket és te nem férhetsz hozzá, vagy kedved szerint nem válogathatsz!

·        ÓVATOSAN KEZELD, ha a honlapon csak tanácsadás, tréningek és egyéb személyiségfejlesztések vannak, ami nagyon jó, de feltétlenül ragaszkodj hozzá, hogy átnézhesd az elvárásaidnak megfelelő hölgyeket/urakat, vagyis kedvedre válogathass! Ha ezt nem teszik lehetővé ilyen – olyan indokokkal és ezután látatlanba kapsz 2 – 3 elérhetőséget, akkor nincs elég ügyfél!

·         ÓVATOSAN KEZELD, ha csak pár fotót mutatnak, vagy még azt sem, vagy közlik veled, hogy felhívnak, ha beregisztrált a te elvárásaidnak megfelelő ügyfél! – Soha nem fog!

·        ÓVATOSAN KEZELD, ha az irodavezető szidja a konkurenciát, vagy más ügyfeleken humorizál!

·        ÓVATOSAN KEZELD, ha csak telefonon tudsz beszélni az irodavezetővel, és a semmiből választva, csekken lehet elküldeni az összeget, a nem létező szolgáltatásra. Még akkor is, ha számlát kapsz róla, mert számlád lesz, csak párod és pénzed nem!

·        ÓVATOSAN KEZELD, ha valakinek nincs irodája és egy „alkalmas” helyen,

pl.: cukrászdában szeretne veled találkozni. Ez ugyan is gagyi dolog. Egy magára valamit is adó vállalkozónak legyen egy nyugodt, kényelmes helye. Micsoda személytelen dolog, hogy a magánéletemet, a gondjaimat, egy olyan helyen mesélem el, ahol nincs intimitás, ahol mellettem fél méterre mások ülnek. Ha ezzel nem tisztelem meg a hozzám fordulót, akkor az illető nem is érdekel igazán, csak a pénze!

·        ÓVATOSAN KEZELD a házhoz menő irodavezetőt. (Természetesen kivételt képez, ha valaki idős, beteg, vagy mozgásában korlátozott) Ebben az esetben, előre meg kell alkudni, vagyis pontosan tudnod kell, hogy mennyit kell fizetni. Ott már nem lehet visszalépés, mert nagyon kellemetlen, ha már megtettek érted ennyi utat. Az üzletnek meg kell köttetnie.

Tanulság

Ezek a nevetségesnek tűnő dolgok, nagyon is valóságosak.

Sok - sok társkereső kopogtat be hozzám, az irodába és elmeséli korábbi „kalandjait” az ismeretlenül, csekken feladott pénzekről, és a fent említett„cukiságokról”, amit most már nagyon kellemetlenül él meg.

Hogy miért dőlnek be sokan ilyen helyzeteknek? Mert egyrészt tapasztalatlanok, nem tudják, hogy mit várhatnak el, hogyan működik, mihez van joguk, inkább nem kérdeznek, csak ne nézze őket senki butának, stb, stb. Aztán azért, mert hinni akarnak, ami nem baj, csak ez a vágy olyan erős, hogy eltompítja a racionális gondolkodást.

De ott van a másik oldal, a nagyon is felkészült manipuláló, aki bizony ezt kihasználja, ő nagyon – nagyon bűnös a dologban.  Az embereket könnyű megvezetni, amikor válságot, nehéz pillanatokat élnek át.

Az életünk egy virtuális hullámvasút és mindenki segítséget, fogódzót keres, amikor a lejtő felé sodródik. Ezért hívom fel a figyelmedet azokra a veszélyekre, buktatókra, melyeket egy nyilván valóan tapasztalatlan ember nem láthat.  Óvatosan kezeld a túl szép lehetőségeket, mert nagy része mind kamu!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Folytatás pár nap múlva: Gines rekordot döntöttem,

avagy, a világ legrövidebb (rém)randija!

Hogy a randin, NE vele találkozz! BRRR (vagy lehet, hogy akarod?)

 (Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

Már gyakorló irodavezetőként:

Kedves Olvasó!

Végigvezetlek téged egy folyamaton, a társkeresés gondolatának megszületésétől a párod megtalálásáig.

10 évnyi tapasztalattal, gyakorló irodavezetőként rengeteg emberrel beszélgettem/beszélgetek és számos kapcsolatot hoztam össze. (amiről majd itt, folyamatosan olvashatsz)  A hosszú évek észrevételeit, levont tanulságokat, tapasztalatokat megosztom veletek. Egy biztos, hogy senki nem bújhat ki a saját bőréből. Átmenetileg elfed mindent az „entyem, pentyem”, de egy idő után, mindenki  hozza a formáját, ami tuti biztos.

Tök mindegy, hogy párodat, egy társkereső irodában, vagy az interneten, vagy „spontán” keresed, mert az emberi természet mindenütt ugyan úgy működik.  

Ami viszont nem mindegy, az a társkereső irodában kapott segítség és egyéb hozzáadott értékek!

Az „IGAZI való világ”, mindig a kulisszák mögött van, csak figyelj oda!

Tapasztalataim alapján segítek neked eligazodni, szépítés, félrebeszélés, „mismásolás”nélkül, hogy mire figyelj, mik az előnyök és a hátrányok, a buktatók, az átverések, mit tegyél, és mit ne tegyél.

De a megoldás a TE kezedben van.

Vicces, humoros és izgalmas olvasmány lesz, kortól és nemtől függetlenül, Mindenkinek!!!

Társkeresés + internet!

Szögezzük le, társkeresés mindig is volt és mindig is lesz! Korábban az ezzel foglalkozókat kerítőnőknek, ezt a tevékenységet, kommendálásnak hívták. Társadalmi igény hívta életre.

A forradalmat az internetes társkeresés hozta el. Ez sokak fejében óriási dilemmát okozott. Most elsősorban a szemérmesebb fiatalokra és a 40-es korosztálytól idősebbekre gondolok.

Ők úgy érzik, hogy a társkeresés, az „együtt járás, az udvarlás, mindenkinek a magánszférájába tartozó, teljesen intim dolog. Ezzel szemben az internetes keresgélés minden, csak nem intim! Ez az egyik buktatója.

Bizony, kellemetlen lehet, ha pl. egy egész iskola röhög, a tanár úr társkeresésén, vagy egy város a polgármesterén.

Az internet másik buktatója, hogy kontroll nélkül, mindent elbír. Mindenki azt ír magáról, amit akar, érettségi fotót tesz fel az 50 éves férfi/ nő, de már az is megtévesztő, ha 10 évvel ezelőtti az a kép.

Bizony az internetnek óriási az előnye és óriási a hátránya.

A kulcs, pedig az ember, aki használja!

Szóval elindult egy káosz, egy zavaros, amiből egyáltalában nem könnyű kihalászni a valódi érzelmeket! Akarva, akaratlan megtévesztjük a másikat, aztán a személyes találkozásnál sikítva rohanunk el, hogy: anyám, én nem ezt a lovat akartam!(lásd a blog fotót az önbizalommal teli „csodálatos” pasiról) )

Nagyok a csalódások, a kiábrándulások, elszáll a bizalom, megsérül a lelkünk, amit nagyon nehéz helyrehozni.

Sok kérdés felvetődik egy emberben, amikor azt olvassa: társkereső iroda.

Mit rejt ez egyáltalán, miért van erre szükség, nem ciki-e odamenni, tényleg csak a balfékeknek van erre szükségük, és csak a maradék van ott?

Kifizetek egy csomó pénzt és mégsem találom meg a páromat?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem is és nyilvánvalóan mindenki másban.

Miért is jön valaki társkereső irodába?  (társkereső iroda = hagyományos társkeresés)

Mert NINCS ELÉG LEHETŐSÉGE  ÉS  IDEJE A HÉTKÖZNAPI  ISMERKEDÉSRE!

Mert e témában már 100 kört megfutott, 100 borzalommal találkozott és már kezd beleunni.

Mert lassan, de biztosan betelik az a bizonyos pohár!

Ezért előbb – utóbb eljön a pillanat, amikor intimitást, személyességet és igényességet akar!

Miért is fizet valaki komolyabb összegeket, ha ott van a nyílt internet?

Hát pontosan azért, mert elege lett!

Nem akar becsapva lenni, nem akar mindenki előtt látható lenni, és amiatt a plusz miatt, amit egy irodavezető a személyiségével adni tud.

Aki fizet, az nem fog hazudni, alapvető dolgokban valótlant állítani, mert azt megteheti az ingyenes online oldalakon.

Miért fizetne, ha ingyen is hazudhat? (Természetesen, a hazudozásokat nem szeretném általánosítani!)

Ez a legnagyobb szűrő és a legnagyobb különbség az online és az irodai társkeresés között! Itt elindul egyfajta bizalom. 

A másik fontos dolog, hogy a privát életében, senki nem találkozhat annyi nővel/férfival, mint amennyivel itt a rendszerben és mindenki azért van itt, amiért ő, vagyis párt találni.

Közös a sors és közös az érdek, ami nyitogatja az érzelmeket.

Mivel nincs tapasztalatom, honnan tudom, hogy melyik társkereső (céget) irodát válasszam?  (láss a színfalak mögé!)

ILYEN IS VAN, VIGYÁZZ!!

·        Soha ne menj olyan társkereső irodába, ahol nincs elég ügyfél, vagyis nincs kiből válogatni! Ezt honnan lehet tudni?

·        Ezt onnan lehet tudni, hogy NINCS HONLAPJA!

·        HA VAN HONLAPJA, akkor legyen nyilvános, mindenki számára elérhető, de leginkább a saját ügyfelei számára megtekinthető adatbázissal!

·        Hozzám is fordulnak elfoglalt, vezető beosztású hölgyek/urak. Időhiányban szenvednek, ezért maximális segítséget kérnek.  Az irodavezető személyes segítsége soha nem keverendő össze a kevés ügyfél elfedésével, ami egy hatalmas trükközés !

·        Az irodák elsőrendű feladata, hogy a megadott információk, adatok alapján, párkapcsolati lehetőséget közvetítsen, vagyis a társkereső minél nagyobb adatbázisból tudjon választani, az elvárásainak megfelelő hölgyek/urak közül. Tudjon keresgélni és velük kapcsolatot kezdeményezni.

·        A legelfoglaltabb ügyfélnek is legyen lehetősége a beregisztrálás után körülnézni az adatbázisban. Ha ez nem így van, akkor kevés ember van rendszerben és az intimitás fedőnév alatt, inkább misztifikálás, és sumákolás van! (bizony van ilyen hely is) természetesen, ha felvállaljuk a kockázatot, akkor legyen úgy, de utána ne panaszkodjunk

·        Senki nem akarna úgy nagy pénzt fizetni egy társkereső irodába, hogy beregisztrálás után sem tud belenézni az adatbázisba, mert rajta kívül csak 3 - 4 ember lézeng a rendszerben, amit ő nyilván nem tud!

N  No, ekkor történik az, hogy egy ügyes kis szöveggel nem engednek, vagy technikailag nem is tudod megnyitni a rendszert.

·        Ekkor jön az ókusz – pókusz, hogy majd ő, az irodavezető megkeresi helyetted a párodat, de ő is a nulla adatbázisból dolgozik, csakhogy ezt te nem tudod!!!!!

·        Ekkor jön a jó kis duma : ne keresgélj, majd mi keresünk helyetted hozzád illő párt! Ez a szöveg mindig bejön, mert elolvadsz a készséges felajánlástól és az elegánsan tálalt semmitől, pedig, ha tudnád? Majd jön az irodavezető „sakkozása” és pult alól kapsz néhány nevet és telefonszámot, ami egy beépített emberé vagy egy családtagé. Ez pszichológiailag azért fontos, mert az ügyfélnek éreznie kell, a vele való törődést, hiszen fizetett! Az irodavezető pedig alig várja a következő ügyfelet, hogy be tudjon már mutatni neked egy valódi társkeresőt.

·        És itt jön a következő buktató, ha pl.a várakozó hölgy 50-es, és a várva várt új beregisztráló férfi 35 éves! No, ez a baromi ciki, mert nem mondhatod a pasinak, hogy várjon még 30 évet, a csajszi, pedig ne öregedjen tovább! És ezzel elkezdődnek a nagy átverések! Ezt hívják az adatbázis feltöltésének, ami nagyon hosszú folyamat, és amit nyilván nem kötnek az orrodra.

·        Ha nem figyelsz, vagy szemérmeskedsz és nagyvonalúan kiengeded a kezedből az irányítást, bizony a pénzedért kapsz egy nagy semmit!

·        A csillogó, jó hírű név sem garancia, nézz körül, ne dőlj be a praktikáknak, és ne hagyd magad félre vezetni!

Vedd észre, hogy ha nem engednek belenézni a „pakliba”!  Szerinted mekkora esélyed van „bekötött szemmel” párt találni?

A jó és korrekt társkeresők honlapjai átláthatóak, rengeteg  lehetőséget, információt tartalmaznak, a központ és az irodák munkaidőben, sőt az irodavezetők még azon túl is hívhatóak, vagyis biztonságot és segítséget adnak. Egyértelművé van téve az online, és az irodai szolgáltatás. Nálunk ingyenesen is működik a hatalmas online rész, ami mindenki számára elérhető és mellette működünk mi, az irodák, az igényesebb, személyesebb, hagyományos regisztrációval. Tehát már otthonról bárki beléphet hozzánk, és ingyen is megnézheti a lehetőségek egy részét.

Kedves olvasó, ha ezek a feltételek nincsenek, veszélyes vizekre evezel!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 Folytatás pár nap múlva:  Kik jönnek a társkereső irodába?

Ehhez néhány jó tanács: óvatosan kezeld, ha…!

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

Harmadik rémtörténet Ágika főszereplésével

 (rém) Randi 3.

(még nem voltam irodavezető)

Lám, lám, milyen bölcs ez az élet!

Ősz volt és nagyon hideg, iszonyú szélvihar már napok óta.

Gondoltam, meg kéne próbálni egy újabb randit, jönnek az ünnepek, a szilveszter, kellene már mellém egy pasi.

Következzen Gábor, akit szintén az internetről ismertem meg.

A nagyobb szerencse reményében, én akartam választani, ezért én szólítottam meg őt. Pesti, független, rendezett körülmények között élő, korban hozzám illő, nagyon jó orgánumú férfi volt.

Többször hívtuk egymást, kedves, kommunikatív, és normális  gondolkodású embernek tűnt.

Elmondta, hogy a mobiljával a napokban egy kis baleset történt, de azért nem szeretné megszakítani társkeresését, ezért most csak vezetékes telefonról tud beszélni. Még szerencse, hogy az otthoni vállalkozása miatt erre anno, szüksége volt.

Ezt teljes mértékben elfogadtam, sőt, egyfajta bizalmi kategóriának is elkönyveltem, mert aki vezetékesről „mer hívni”, ott teljesen kizárható a környezetében egy feleség, élettárs, barátnő, kvázi valóban egyedül él.

Ez a tény a társkeresésnél nálam igen fontos szempont.

Ezt így meg is beszéltem magammal. Bármikor rácsörögtem, mindig kedélyesen elbeszélgettünk, ami alátámasztotta az elképzelésemet.

Hát akkor minél előbb vágjunk bele, gondoltam, egy rövid személyleírás magunkról és induljon, az első találkozás. Pénteki napot ajánlottam, 16 óra a Nyugatiban, a West End felöli kijáratnál.

Hideg és nagyon szeles nap volt, ami egyre erősödő szélviharba ment át.

Kissé hezitáltam, hogy elinduljak-e, de a kíváncsiság erősebb volt.

15 óra után értem be, no, mi egy nő első dolga, hát a mosdó keresése, hogy rendbe szedje magát.

Ezt tettem én is, cicoma, rúzs, parfüm, ruha- és frizuraigazítás, szóval, minden, ami kell. A legjobb formámat próbáltam hozni, oké Ági, csini vagy!

Néztem az órát, hogy el ne késsek, közben természetesen a kirakatokat is szemrevételeztem.

A szívem erősen kalapált, mivel még nem láttuk egymást. Mi lesz, ha nem tetszem neki? Ági ez a kérdés már nem „játszik”, így döntöttünk, felnőttek vagyunk.

Amúgy a pasi is lehet borzadály. Ha korábban fotót cserélünk, az úgy is csak egyfajta támpont, a személyiség ettől sokkal fontosabb!

Ez így legalább izgi lesz, biztatgattam magam, - hát az is volt!

16 óra, várok még 3-4 percet, ami ugyebár íratlan nőcis szabály!

Négy óra 4 perc, mosolyogva kilibbenek, mint egy celeb, már csak a „csapó” és a lesifotósok hiányoztak.

Nagy pátosszal nézek jobbra, nézek balra, elvileg ott kellett volna várnia a nagy Ő-nek, de nem volt ott!

Egyetlen tébláboló pasi sem illett a megadott képbe.

Hát ez szuper, ez valóban baromira izgi, pillanatok alatt a hideg ellenére teljesen leizzadtam, akkor most mi van, megfordult a koreográfia?

No, mindegy, Ági semmi baj, nyugi, nincs pánik, gondolkodj és alkalmazkodj a helyzethez, most akkor én várok.

De abban a pillanatban belém nyilallt a következő „szuper” érzés, biztosan távolabbról meglesett és olyan ronda lehetek, hogy azonnal elfutott! 

Ilyen „csodálatos” intuícióim jöttek, de szerencsére az egyre fagyosabb szélnek köszönhetően, lassan az „agymenésem” helyreállt és visszatért belém a normális élet.

Szóval, itt valami más lehet! Most mit csináljak? Hívjam, ne hívjam? De ugye nekem csak vezetékes számom volt. Ez egy irtó hülye helyzet.

Ha hívom, lehet, hogy ciki leszek, ha nem, akkor megfagyok. Azt eldöntöttem, hogy várok, de meddig?

Oké, még sétálok 4 óra 10-ig, nem jött, no, még várok negyed 5-ig, nem jött. Ági most kell felhívni – hívtam, nem vette fel, nincs otthon, ez jó, tehát elindult. No, akkor most mi is van?

Ahogy az a nagy könyvben írva vagyon, jöttek a teóriák. Elindult, de kidőlt egy fa és megállt a villamos, elindult, de baleset miatt lezárták az utat, elindult, de…..no, itt a vége. Gondoltam fél 5-ig várok, ezután felülök az első vonatra és hazamegyek. Így tettem. 

A vonaton szó szerint forrt bennem a méreg, ami az elkeseredettségemmel párosult. Ez valahogy látszódhatott is rajtam, mert ember fia, nem mert, még csak a közelembe sem leülni!

Mivel nem akartam mások füle hallatára szerelmi ügyeket intézni, megpróbáltam lenyugodni. Volt időm latolgatni, mit mondjak neki, ha egyáltalán felveszi a telefont és nem vert át, mert hát ez is benne volt a pakliba, bár a beszélgetéseink alapján ezt nem feltételeztem róla.

Teljesen idiótának éreztem magam, átfagyva kb 18 órára hazaértem. Egyszerűen nem értettem a helyzetet. Berontottam a lakásba, nagy levegő és telefon…!

Kicsengett, felvette az, ismerős, mackós hang, X Gábor, tessék? (még köszönni is elfelejtettem, rárontottam, mint egy oroszlán)

·       gi vagyok, Gábor neked most hol kellett volna lenned, mit beszéltünk meg, kérdeztem? (ilyen kis kedvesen)

·        Válasz: 4-kor a Nyugatiban, és én ott is voltam!

·        Gábor, te nem voltál ott, mert én 4 óra 4 perckor léptem ki a West End ajtaján, ami kettő lépésre van a megbeszélt helytől, és te nem voltál ott! Miért kellett átverned?  

·        Válasz: Én nem vertelek át, én ott voltam 16 óra 00 perckor, de te nem voltál ott, és én eljöttem!

·        Micsoda, te nem voltál képes várni rám pár percet?

·        Válasz: Miért vártam volna, négy órát beszéltünk meg és te nem voltál ott, ezért eljöttem!

·        Gábor, te komolyan azt kérdezed tőlem, hogy miért vártál volna? – hát a tiszteletért, hogy tesznek érted valamit, a gesztusért, amit én ismeretlenül megtettem feléd, te esélyt se adtál nekem, aki oda - vissza 80 km - t utaztam ezért a találkozásért? Tudom, hogy én ajánlottam fel, de megbeszéltünk valamit, és én bíztam benned. Te, aki 10 percre laksz a Nyugatitól, eljátszottad a hisztis, pattogós, bölcsődés agyú pasit?

Milyen férfi vagy te?

Nem fért volna az életedbe néhány perc várakozás? Akár a vonat is késhetett ebben az ítéletidőben!

Hát tudod, most már rájöttem, miért vagy te egyedül, mert iszonyúan önző alak vagy és egy hatalmas nagy bunkó!

·        Ezzel kinyomtam a telefont!

Tanulság 3.

Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, egy újabb kudarc…, aztán elkezdtem gondolkodni az ő fejével. Nem, nem akartam felmenteni, de próbáltam elképzelni a szitut, mi vezetett idáig? Ez a mamlasz, de hatalmas egójú pasi, nyilván kínosnak érezte a várakozást, őt aztán ne várassák meg, ő pontos ember, nem fog egy ismeretlen nőért itt ácsingózni ebben az ítéletidőben. Ha jön - jön, ha nem - nem, őt nem fogja senki átverni! Rajta ne röhögjön a fél Nyugati!

Az fel sem merült a pici, pontos agyába, hogy ehhez a találkához én hoztam a nagyobb áldozatot. Pár perc várakozás, nem átverés, hanem életszerű megoldás, és egy kapcsolat reményében, lehet, hogy meg is éri!

Urasága, inkább a megfutamodást választotta, mint a gondolkodást.

Amúgy a mobiltelefon hiánya csak tetézte a helyzetet, ami egyértelműen az ő „sara” volt. Valószínűleg már alapjáraton is ilyen fatengelyes, keményfejű lehetett.

Ki tudja?  Percekkel később ott voltam én, aki ugyanott ácsingóztam a viharban. Nekem sem esett jól, de engem nem érdekelt, hogy ki mit gondol? Kinek tartozom én elszámolással?

A randiknak nagy tanulságai vannak, és a tanulságoknak mindig ára van,- meg kell élni, - ahogyan ezt is!

Abban a pillanatban mélységes fájdalmat és szomorúságot éreztem, az önbecsülésem mínuszba ment át. 

Miért éppen velem történnek meg ezek a dolgok? Mindenkinek van párja, csak nekem nincs – hangulatba kerültem, kicsit még „fetrengtem” az önsajnálatba, aztán jöttek az életmentő gondolatok.

Lelki szemeimmel elképzeltem magam néhány élethelyzetben, ahol ez a pasi,  minden pillanatban hozná a rugalmatlan formáját! Atya Isten, hát ez nekem a halál lenne!

Lám, lám, akivel NEM kell találkoznod, azzal NEM is találkozol! Ugye milyen bölcs ez az élet!  Ez a pasi nem nekem való! Tudták az égiek! Ági, téma lezárva, lapozzunk, jöhet a következő!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Folytatás pár nap múlva: Egy kis szakma/ Láss a „díszletek” mögé!

Miért is jön valaki társkereső irodába?

Honnan tudom, hogy melyik társkereső (céget) irodát válasszam?  

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

Még nem voltam irodavezető

Szerintem a társkeresés a legnehezebb és a legproblémásabb emberi tevékenység. Kiadni magad mindig nehéz és kockázatos.

Rajtam ne röhögjön senki, én nem vagyok olyan…, ezek természetes emberi érzések, én sem gondolom másképp. Aztán kell egy „égi” irányító, amikor az ismerkedés minden szereplője jó időben, jó helyen van!

Hát ez történt velem kb 10 évvel ezelőtt. Ezek az események kezdtek kimozdítani a világ vége hangulatból, ezek voltak az első lépések, az első inspirációk  ahhoz, hogy társkereső irodát nyissak.

                         Most jöjjenek az izgalmas előzmények!

Kezdeti intuíciók:

Börzsönytúra

Tavasz volt, talán május. Korábbi önmagamhoz képest nagy kiránduló lettem. A korábbit nem volt nehéz űberelni, mert az nulla volt. A testvéremmel, Beával és a barátnőimmel, plusz ilyen olyan aktuális csapattal ezt a nullát feltornáztuk évi 6 – 8 alkalomra. A világvége hangulatomban teljes mellszélességgel a kirándulások felé nyitottam. Szóval elindítottam a „nem savanyodok be” projektet és itt ért össze az egyéni életem a sorsfeladatommal. Jókor voltam jó helyen!

Márianosztráról túráztunk Királyrétre. Ez egy országos túra része volt, aki járatos ezekben a dolgokban az tudja, hogy, ilyenkor az ország minden részéből érkeznek amatőr,(mint mi) és igazolt túrázók. Egyik  kollégám is szervező  volt, kapacitált, hogy vágjunk neki, nem lesz olyan nehéz…! Mindenki egyénileg nevezett be és érkezett Márianosztrára, az indító állomásra.

Én a tesómmal mentem és elgondolásunk szerint kettecskén akartunk nekivágni a hegyeknek, hogy közben meg tudjuk beszélni a családi dolgokat. Belőttünk egy tempót, ami azért volt fontos, hogy látó távolságba előttünk is legyen egy csapat és utánunk is, nehogy eltévedjünk. Vittünk magunkkal enni és inni valót kb. 100 évre, ahogy az amatőréknél szokás.

Már az első állomásnál odacsapódott hozzánk egy fiatal, egyetemista lány egy hatalmas kutyával, hogy engedjük már meg neki, hogy velünk tartson, mert ő egyedül van, és nem ismeri a terepet.

Hát erre mit lehetett mondani? Baromira nem örültünk, mert innentől nem volt magánpletyka, de hát, ha közösségre vágysz, akkor vannak íratlan szabályok is! Ő volt Kata, aki Budapesten élt, egyetemre járt, de már nagyon húzta-nyúzta és unta is. A szülei is piszkálták, mikor fejezi be, és egyébként is induljon el a nagybetűs életbe, mert már 28 éves! Panaszkodott, hogy nem kerek körülötte semmi, szóval minden lapos és érdektelen, a pasik is szörnyűek!

Egyébként sárkányrepülőzik egy budapesti XY szakosztályban, ami nagyon tetszik neki. Hallgattuk ezt a csinos, fiatal teremtést, akinek látszólag mindene megvolt és mégsem találta a helyét a világban.

Közben egy tisztásra értünk, ahol rönkfából asztalok és padok voltak, itt a rutinos túrázók is leültek egy kicsit enni-inni. Nekünk sem kellett több, előkerültek a szendvicsek.

Távolabb egy padnál magányosan ült egy hátizsákos férfi és cigizett. Nagyon mókásan eregette a füstöt. Ő is túrázó volt. A körülöttünk lévő aktívak, szép lassan elindultak, már csak mi maradtunk és a füstölgő pasi. Nekünk sem kellett több, konstatáltuk, hogy ez rémségesen egészségtelen és borzasztó a természettel szemben, ezt mi nem hagyhatjuk szó nélkül, természetesen belekötöttünk…!

Nem voltunk rest odakiabálni,- kedves sporttárs, ez hogy egyeztethető össze az egészséges életmóddal?

A férfi vette a lapot, odajött hozzánk, bemutatkozott, ő volt Péter! Innen már négyen mentünk tovább, plusz a kutya.

Péter  sem úszta meg az önmagáról való mesélést, Budapesten élt, a 30-as éveinek a végén járt, egy ismert TV csatornánál  sokat dolgozik, rengeteget éjszakázik, tele van problémával, feszültséggel.

Túl volt egy hosszabb kapcsolaton, most egyedül él, mert hát ugye a nők! Ide is azért jött, hogy kikapcsolódjon. A mi Katánk figyelmesen végighallgatta, majd olyan vehemensen ugrott neki és osztotta őt a cigivel és az életmódjával kapcsolatban, hogy én csak ámultam bámultam.

Péterünk pedig olyan átszellemülten hallgatta és csodálattal nézte a lányt, hogy, csak, na!

Mögénk kerülve többször lemaradtak és beszélgettek. Kata szidta Pétert, mint egy rossz gyereket, Péter pedig úgy tűnt, mint akinek most éppen erre van szüksége. Kölcsönösen piszkálódtak, csipkelődtek, heccelődtek, mint, akik évek óta ismerik egymást.

Ezen a ponton éreztem, hogy KAPCSOLAT SZÜLETIK, és ez a két ember összetartozik! Egy keskeny ösvénynél Kata mellém keveredett, ahol megbeszéltük, hogy Péter ugyan felelőtlen, de rendes ember és nagyon jó pasi!

Kata, te nagyon tetszel ennek a férfinek, és ez szerintem kölcsönös! Tágra nyílt szemmel hallgatott. Ő még nem érezte azt, ami számomra már nyilvánvaló volt, itt bizony erős vonzalom van. 

Még volt előttünk pár kilométer, pedig már nagyon fáradtak voltunk. Péter, hogy kicsit fényezze a megszürkült renoméját, mesélni kezdte, hogy ő bizony sárkányrepülőzik Bpesten az XY szakosztálynál…! Kata felkiáltott – én is! Óriási nevetés, megbeszélték ki kinek az edzője, ki kit ismer?

De akkor miért nem találkoztunk eddig? Hát ez az élet nagy kérdése…!

Ez a két fiatal egy városban lakott, évek óta egy sportegyesület tagjai és el kellett jönniük egy Börzsöny túrára, hogy jó időben, jó helyen legyenek!

A hab a tortán, kb egy év múlva az a kollégám, aki  ebben a  túrában is szervező volt, egy másik túra kapcsán találkozott Katával és Péterrel, akik azt üzenték nekem, hogy mindent köszönnek, mert ők már EGY PÁR!

Ennek a párnak köszönök mindent, mert megerősítették bennem azt az érzést, hogy komolyabban foglalkozzak a társközvetítés gondolatával. Ez a két ember valószínűleg akkor is összekerült volna, ha ott nekem nincsenek megérzéseim, és nem tudatosítom a lelkükben elinduló folyamatot, de ki tudja? Jó ezt nekem így gondolni, én sem véletlenül láttam és éreztem meg ezeket a csodákat és nem véletlenül voltam ott, abban az időben, azon a helyen.

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Folytatás pár nap múlva: rém – TÖRTÉNET/2., A férfilogika mélységei.Ahol újra én voltam a főszereplő!

GONDOLATOK a nagy „Ő” előtt

(még nem voltam irodavezető) 

Életünk egyik legfontosabb része a társkeresés és a párkapcsolat. Mégis ezt a fontos dolgot a világon sehol nem tanítják az iskolákban, sehol nincs tankönyvbe leírva! Ugye milyen érdekes? 

Már hallom is a teljesen kézenfekvő választ: erre azért nincs tananyag, mert minden ember, minden lélek, minden kapcsolat, minden szerelem más. No, ez hatalmas igazság! De akkor mit akarunk, miért nyavalygunk, miért szenvedünk, és miért mondogatjuk, „ha ezt tudtam volna”? 

Hol akad el a józan gondolkodásunk, hol veszítjük el az eszünket?

Pedig ha párkapcsolatunk rossz, minden rossz, ha jó, minden jó!

Bizony nem mindegy, mikor, hogyan lépünk, kell-e egyáltalán, vagy még várjunk? Mit vesztünk és mit kaphatunk, mit adunk föl és mi várható helyette, nem fogjuk - e megbánni, és még számtalan a megválaszolatlan kérdés.

Sokan ismerik Henry Ford mondását, amit imádok, mert mindig, minden helyzetben aktuális:

"Akár azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk rá, akár azt, hogy nem, igazunk lesz”.

Az ember megbeszéli önmagával, vagyis igazolja önmagát a döntéseiben, hiszen azért cselekedett úgy, ahogy. De egy rossz életbe, egy változtatni kéne helyzetbe, egy önsajnálatba, ha hosszú ideig beleragadunk, abból nagy baj lesz. Mindenkinek el kell döntenie, hogy az előtte álló 10,20, …50, 60…évben ÉLNI akar, vagy csak éldegélni. Én élni akartam!

Következzen a nagy „Ő”- nek hitt, kis „ő”

rém – TÖRTÉNET/1., ahol én voltam a főszereplő!

Bemelegítésnek, saját kalandozásaimból, az évekkel ezelőtt velem történt esetekből:

Kedves Olvasó, én sem vagyok különb ám senkitől! Én is ugyan olyan esendő, és meggondolatlan tudok lenni, mint bárki más.

Olvassátok el, az általam átélt, hihetetlen történetet. Ekkor még nem voltam irodavezető, csak egy társra vágyó, tini lányát egyedül nevelő anyuka.

Első „rémtörténet”, Ágika föszereplésével!

Mint korábban említettem, egyedül maradtam, és már nagyon elegem lett ebből az érzésből. A lányom is kapacitált, anya ne maradj egyedül, klassz csaj vagy, igenis lépjél!  Megfogadtam a tanácsát.  Szép és vonzó akartam lenni, fontos akartam lenni és szeretve akartam lenni!

Első alapelv: csak hozzám illő, független pasi jöhet szóba és lehetőleg ne az ország másik felébe lakjon. Második alapelv: mindenről be kell számolnom a barátnőimnek!

(rém) Randi 1.

Sokadik próbálkozás után, végre rám talált egy számomra megfelelőnek gondolt férfi az interneten!

Talán én is fontos lehetek valakinek, lelkendeztem! Gyermektelen, korban hozzám illő, özvegy pasi, Budapesten lakik, autók egyedi fejlesztésével foglalkozik, szóval rendelésre ilyen-olyan plusz kütyüket tesznek drága autókba. Küldtem magamról fotót, láttam az övét is, elment… Ági ne legyél hülye, ez lesz az első randid, indulj el! Július volt, kb. 40 fok.

Csini voltam, kikenve-kifenve, ahogy az a nagy könyvbe írva vagyon és nagyon izgultam! Pesten találkoztunk, Vácról a Nyugatiba érkeztem. Az első pillanatban kiszúrtam, várt a nagy Ő, kezében egy csokor virággal, amitől én irtóra meghatódtam, pont, mint a filmekben. Ő is megismert, bár ne tette volna, mert már a második pillanatban félig meghaltam.

Szóval a látvány: az édesapám korabeli műszálas trevíra pulcsiban, iszonyúan bő, bokalengő, barna szövetnadrágban, nadrágtartóval és úgy izzadt a szerencsétlen, hogy azt rossz volt nézni!

Én feszülős fehér vászonnadrágban, színes pántos blúzban. Azt mindenki el tudja képzelni, hogy mit éreztem! Egy bácsi állt előttem, akinek én sajnos nagyon tetszettem.

Mivel nem volt gyakorlatom, nem tudtam pontosan mit kellene tennem, de éreztem: vagy elájulok, vagy folytatom.  

Ugye mindenkinek ismerős ez a szitu? Az életet választottam, így hát jöjjön, aminek jönnie kell! Legyen ez a bácsi Károly, javasolta, menjünk a Margit szigetre. Én közben azt sem tudtam, hova nézzek, mit mondjak, legszívesebben otthagytam volna. Ági ezt nem teheted, mondta egy hang, becsület is van a világon! A szigetre érve leültünk egy padra, dög voltam, mert egy naposat választottam, én bírom a meleget, Károly meg csak izzadjon, akkor gyorsabban szabadulok.

Mesélj magadról, biztattam,(kár volt) hát elkezdte: egy órán keresztül a meghalt feleségét méltatta, aki sokkal idősebb volt, mit ő, mindent megcsinált neki, hogy vele maradjon. Így éltek 15 évig, amikor is beteg lett és meghalt.

Ezután fotókat vett elő, amin egyenként megmutatta a 9 macskáját, akiket most ő gondoz. Istenem segíts, de ekkor már a sikítás határán voltam, csak azért nem szaladtam el, mert kínomban nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok, merre kell kimenni a szigetről.

Károlyom még ezt is tudta fokozni, elővett egy megsárgult, 20-25 évvel ezelőtti másik fotót, amin egy csinos, fiatal lány mosolygott, akkori divat szerinti ruha – és hajviselettel. Elérzékenyülve mutatta, hogy ez az ő első szerelme és ilyesmi lányt keres.

Hát ez volt a hab a tortán, én azt hittem, hogy ott a helyszínen meghalok…! Felugrottam, mi nem egymást keressük, kiáltottam és elszaladtam. Lesz, ami lesz, de valahogy megtalálom a Nyugatit. Ha ez nem velem történik, nem hiszem el. Szingli életem első randija! Gratulálok magamnak, ha ettől nem megy el a kedvem, akkor semmitől!

Tanulság

Próbáltam megfejteni, hogy miért történhetett ez, hiszen egy világ választott el minket! Tapasztalatlan voltam, Károly is csak ismerkedni akart, és a maga módján kezdte az életét elmesélni.

Én is hibáztam, mert voltak jelek, csak figyelmen kívül hagytam. A vágy, hogy randizhassak és történjen már valami, erősebb volt. A netes levelezésünket visszaolvasva örökké a nejéről és a macskáiról beszélt, az első szerelme csak grátisz volt.

Mi tagadás, nagy tanulság volt számomra, remélem a számára is!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Folytatás pár nap múlva:A pillanat, amikor észrevettem, hogy meglátom a láthatatlant!

 (Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

Már gyakorló irodavezetőként:

Megvallom én is, mint sokan mások, a párkeresésemet legelőször a könnyedebb online rendszerben kezdeném, és anno, kezdtem is.

Nem szeretnék pálcát törni, ezen társkeresési forma fölött, de nagyon nagy óvatosságra intek mindenkit!

Én naivan azt hittem, hogy erre már senkit sem kell figyelmeztetni, de sajnos még sokan, 2017 – ben is „önként és dalolva mennek bele a csőbe”! Természetesen itt is vannak korrekt, rendes társkeresők és a nagy számok törvénye alapján sokan meg is találják a párjukat. Ez egy könnyedebb, saját magunk által vezérelt forma, és ami a fontos, nem kell elköteleződni. Viszonylag kevés pénzért ismerkedhetsz, azt írsz magadról, amit akarsz, olyan fotót teszel fel, amilyent akarsz, és akkor hagyod ott a dolgokat, amikor csak akarod.

De bizony ez az előny, egyben a hátránya is. Nagyon sokan kalandot keresnek, és eszük ágában sincs a valóság talaján maradni.

Bemutatok egy tanulságos esetet, ami az online rendszerünkben, 2017 első hónapjaiban történt.

Hölgy ügyfelünk felháborodott levelet írt nekem, mint irodavezetőnek, ugyanis  

ÁTVERTÉK!

Teljesen szokványos az alap szituáció:

40-es értelmiségi hölgy, 45 - 55 év közötti, független, józan életű, belső értékekkel rendelkező férfit keresett.  (Hát kapott is!)

Az átverés lényege:

Egy külföldön élő szélhámos pasi, akivel hetek óta levelezett és már – már tervezték is a jövőt, becsapta őt. Mint kiderült több hölgy is a horgára akadt, azzal a hazugsággal, hogy a pasi jelenleg függetlenként bemutatkozva kereste a párját és külföldi otthonában álom életet biztosít majdan, leendő szerelmének.

Lebukott, mert feleség és 2 gyereke volt kint.(valahogy ez kiderült)

Mikor a nő számon kérte, a szélhámos pasi nem hogy megszégyenülve eltűnt volna, hanem otrombán kinevette, megalázta őt!

Idézem: „élvezte és szórakoztatta ez a kihívó szituáció” - gyönyörű, nem!

Ezután ügyfelünk felháborodott: miért nem szűri ezt ki a társkereső rendszer, miért nem ellenőrizzük az adatokat, vagy nézzük át a leveleket? Ez rontja a mi hitelességünket, mivel mások is bekerültek ebbe a csapdába.

Igen kedves olvasó, ez bizony nagyon elgondolkodtató, itt mindenkinek van egy kicsi igazsága, egyedül a férfi viselkedése volt egyértelműen undorító.

Tanulság:

Én maximálisan megértem a hölgyet, ő tiszta lapokkal játszott, és ezt várta a másiktól is. De tessék már komolyan belegondolni abba, hogy meddig mehet el egy online társkereső hálózat üzemeltetőjének kompetenciája? Ez egy fórum. A tagok közé bárki otthonról felregisztrálhat, beírja az adatait, elutalja az összeget és ismerkedik, mert erre fizetett. Ilyen fórumokon összegyűlnek az ismerkedni vágyó hölgyek/urak, akár jó, akár rossz emberek. A többi mindig rajtunk múlik!  A rendszernek nem az a dolga, hogy vizslassa és mérlegre tegye az embereket, hanem az, hogy technikailag szuper oldalt biztosítson.

A kevésbé szuper emberekről pedig nem tehetünk! (van ugyan moderálás,de az az „illetlen” fotókat és szövegeket szűri ki)

Sem joga, sem lehetősége sincs senkinek nyomozgatni az adatok valódiságáért, nem is beszélve a levelezésekről. Nagyon furcsa lenne, ha több százezres ügyfélkörünk után detektívesdit játszanánk, és napra készen figyelnénk az óriási levelezgetés igazság tartalmát.

Például ilyen módon, számon kérnénk valakit:

"Jancsi, maga huncut fiú, mert hazudott az adatlapjában, nem független, felesége és két gyereke van és különben is, nem 53 éves, hanem 60.

Nem 80 kg, hanem 100, nem is egészséges, mert veseköve van.

Maga csúnya-csúnya férfi, ne csapja be Juliskát, mert azt nem szabad"….!  Ugye ez teljesen abszurd lenne!

A hölgy csupán szeretetre, szerelemre vágyott, de sajnos, ilyenek is vagyunk! Hiszünk, mert hinni akarunk, de a kulcs mindig a mi kezünkben van. Tudom, hogy nehéz közeledni, ha már az elején bizalmatlannak kell lennünk és fenntartásokkal kell fogadnunk a másik szavait.  Sajnos ez társadalmi probléma, ami természetes hatással van a társkeresők világára is.

A legfontosabb: Meg kell tanulnunk odafigyelni az életünkre és megvédeni magunkat!  És ezt soha ne mástól várjuk!

Adok egy MEGOLDÁSI TIPPET!

·        Igen, lassú léptekkel kell közelednünk egy ismeretlen ember felé.

·        Nem szabad azonnal kitárulkozni és figyelni kell minden jelre.

·        A másik fél is írjon, beszéljen (viber, skype) a körülményeiről, munkájáról, családjáról, de komoly érzelmeket személyes találkozás nélkül ne szövögessünk!

·        Minél előbb kezdeményezzünk személyes találkozást!

Ezek aranyszabályok!

Természetesen az említett „urat” semmi nem menti fel becstelen viselkedésétől!  A hölgy pedig ne csüggedjen, és örüljön annak, hogy ilyen emberrel nem keveredett semmilyen viszonyba, mert az az élet sem lehet „piskóta”, amit ez a férfi nyújthat a saját családjának…..!

Ezért szorgalmazom én a komoly társkeresőknek az irodai, vagyis személyességen alapuló, hagyományos társkeresést.

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed! 

folytatás pár nap múlva: a nagy „Ő”- nek hitt, kis „ő”!)