GONDOLATOK a nagy „Ő” előtt
(még nem voltam irodavezető)
Életünk egyik legfontosabb része a társkeresés és a párkapcsolat. Mégis ezt a fontos dolgot a világon sehol nem tanítják az iskolákban, sehol nincs tankönyvbe leírva! Ugye milyen érdekes?
Már hallom is a teljesen kézenfekvő választ: erre azért nincs tananyag, mert minden ember, minden lélek, minden kapcsolat, minden szerelem más. No, ez hatalmas igazság! De akkor mit akarunk, miért nyavalygunk, miért szenvedünk, és miért mondogatjuk, „ha ezt tudtam volna”?
Hol akad el a józan gondolkodásunk, hol veszítjük el az eszünket?
Pedig ha párkapcsolatunk rossz, minden rossz, ha jó, minden jó!
Bizony nem mindegy, mikor, hogyan lépünk, kell-e egyáltalán, vagy még várjunk? Mit vesztünk és mit kaphatunk, mit adunk föl és mi várható helyette, nem fogjuk - e megbánni, és még számtalan a megválaszolatlan kérdés.
Sokan ismerik Henry Ford mondását, amit imádok, mert mindig, minden helyzetben aktuális:
"Akár azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk rá, akár azt, hogy nem, igazunk lesz”.
Az ember megbeszéli önmagával, vagyis igazolja önmagát a döntéseiben, hiszen azért cselekedett úgy, ahogy. De egy rossz életbe, egy változtatni kéne helyzetbe, egy önsajnálatba, ha hosszú ideig beleragadunk, abból nagy baj lesz. Mindenkinek el kell döntenie, hogy az előtte álló 10,20, …50, 60…évben ÉLNI akar, vagy csak éldegélni. Én élni akartam!
Következzen a nagy „Ő”- nek hitt, kis „ő”
rém – TÖRTÉNET/1., ahol én voltam a főszereplő!
Bemelegítésnek, saját kalandozásaimból, az évekkel ezelőtt velem történt esetekből:
Kedves Olvasó, én sem vagyok különb ám senkitől! Én is ugyan olyan esendő, és meggondolatlan tudok lenni, mint bárki más.
Olvassátok el, az általam átélt, hihetetlen történetet. Ekkor még nem voltam irodavezető, csak egy társra vágyó, tini lányát egyedül nevelő anyuka.
Első „rémtörténet”, Ágika föszereplésével!
Mint korábban említettem, egyedül maradtam, és már nagyon elegem lett ebből az érzésből. A lányom is kapacitált, anya ne maradj egyedül, klassz csaj vagy, igenis lépjél! Megfogadtam a tanácsát. Szép és vonzó akartam lenni, fontos akartam lenni és szeretve akartam lenni!
Első alapelv: csak hozzám illő, független pasi jöhet szóba és lehetőleg ne az ország másik felébe lakjon. Második alapelv: mindenről be kell számolnom a barátnőimnek!
(rém) Randi 1.
Sokadik próbálkozás után, végre rám talált egy számomra megfelelőnek gondolt férfi az interneten!
Talán én is fontos lehetek valakinek, lelkendeztem! Gyermektelen, korban hozzám illő, özvegy pasi, Budapesten lakik, autók egyedi fejlesztésével foglalkozik, szóval rendelésre ilyen-olyan plusz kütyüket tesznek drága autókba. Küldtem magamról fotót, láttam az övét is, elment… Ági ne legyél hülye, ez lesz az első randid, indulj el! Július volt, kb. 40 fok.
Csini voltam, kikenve-kifenve, ahogy az a nagy könyvbe írva vagyon és nagyon izgultam! Pesten találkoztunk, Vácról a Nyugatiba érkeztem. Az első pillanatban kiszúrtam, várt a nagy Ő, kezében egy csokor virággal, amitől én irtóra meghatódtam, pont, mint a filmekben. Ő is megismert, bár ne tette volna, mert már a második pillanatban félig meghaltam.
Szóval a látvány: az édesapám korabeli műszálas trevíra pulcsiban, iszonyúan bő, bokalengő, barna szövetnadrágban, nadrágtartóval és úgy izzadt a szerencsétlen, hogy azt rossz volt nézni!
Én feszülős fehér vászonnadrágban, színes pántos blúzban. Azt mindenki el tudja képzelni, hogy mit éreztem! Egy bácsi állt előttem, akinek én sajnos nagyon tetszettem.
Mivel nem volt gyakorlatom, nem tudtam pontosan mit kellene tennem, de éreztem: vagy elájulok, vagy folytatom.
Ugye mindenkinek ismerős ez a szitu? Az életet választottam, így hát jöjjön, aminek jönnie kell! Legyen ez a bácsi Károly, javasolta, menjünk a Margit szigetre. Én közben azt sem tudtam, hova nézzek, mit mondjak, legszívesebben otthagytam volna. Ági ezt nem teheted, mondta egy hang, becsület is van a világon! A szigetre érve leültünk egy padra, dög voltam, mert egy naposat választottam, én bírom a meleget, Károly meg csak izzadjon, akkor gyorsabban szabadulok.
Mesélj magadról, biztattam,(kár volt) hát elkezdte: egy órán keresztül a meghalt feleségét méltatta, aki sokkal idősebb volt, mit ő, mindent megcsinált neki, hogy vele maradjon. Így éltek 15 évig, amikor is beteg lett és meghalt.
Ezután fotókat vett elő, amin egyenként megmutatta a 9 macskáját, akiket most ő gondoz. Istenem segíts, de ekkor már a sikítás határán voltam, csak azért nem szaladtam el, mert kínomban nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok, merre kell kimenni a szigetről.
Károlyom még ezt is tudta fokozni, elővett egy megsárgult, 20-25 évvel ezelőtti másik fotót, amin egy csinos, fiatal lány mosolygott, akkori divat szerinti ruha – és hajviselettel. Elérzékenyülve mutatta, hogy ez az ő első szerelme és ilyesmi lányt keres.
Hát ez volt a hab a tortán, én azt hittem, hogy ott a helyszínen meghalok…! Felugrottam, mi nem egymást keressük, kiáltottam és elszaladtam. Lesz, ami lesz, de valahogy megtalálom a Nyugatit. Ha ez nem velem történik, nem hiszem el. Szingli életem első randija! Gratulálok magamnak, ha ettől nem megy el a kedvem, akkor semmitől!
Tanulság
Próbáltam megfejteni, hogy miért történhetett ez, hiszen egy világ választott el minket! Tapasztalatlan voltam, Károly is csak ismerkedni akart, és a maga módján kezdte az életét elmesélni.
Én is hibáztam, mert voltak jelek, csak figyelmen kívül hagytam. A vágy, hogy randizhassak és történjen már valami, erősebb volt. A netes levelezésünket visszaolvasva örökké a nejéről és a macskáiról beszélt, az első szerelme csak grátisz volt.
Mi tagadás, nagy tanulság volt számomra, remélem a számára is!
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
Folytatás pár nap múlva:A pillanat, amikor észrevettem, hogy meglátom a láthatatlant!
(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)
