Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

RENDHAGYÓ/1. Hahó, Kedves Olvasóim!

2017. július 26. 21:05 - Barányi Ági

Ötletelésre hívlak, fontos a véleményetek!

 

Kérlek, SZAVAZZ, vagy MONDJ MÁST!

 

A társkeresős blogomnak egy  facebook oldalt szükséges létrehoznom,

melynek egy frappáns NEVET kell választani.

 

1. BloggerÁgi   2. Szerelemblog  (ezek még nem foglaltak)

 

Szerintetek, melyik a jobb? Vagy kellene egy még jobb?

                    Akkor rajta, segíts nekem!


Fontos szempont: egyedi, könnyen megjegyezhető, „beszédes”

 

Kérlek, SZAVAZZ, vagy MONDJ MÁST!

 

A legjobb, a blogomban nyilvánosságot és meglepetést kap! 

 

Köszönöm mindenkinek!

 

 Folytatás pénteken, 28-án:

Az első randi 13 parancsolata, avagy az a pillanat, amikor elrontom!

 

Aztán egy hét szünet, de aug.7-én vár rátok az újabb izgalom.

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/12. Ha csak a seggeden ücsörögsz, félő, hogy odaragadsz,

2017. július 23. 19:17 - Barányi Ági

avagy, a mélypont utáni első szárnycsapások.

Minden kezdet nehéz!

 

Kati egy csinos, törékeny nő, akit a férje 2 kisgyerekkel elhagyott.  Pontosabban, nem elhagyott, hanem olyan élethelyzetet teremtett, hogy kénytelen volt őt kidobni.

Ez egy nem ritka szituáció.

 

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, és mint minden az életben, ez is egy folyamat volt. Nem hiszek az olyan történetekben, hogy nem vettem észre semmit és egy napon elhagyott.

Ez nem igaz, ez hazugság. Az ember nem hülye, lehet, hogy későn veszed észre, de vannak jelek.

 

Szóval, a férj programozóként dolgozott, szuperül keresett és úgy gondolta, hogy jár neki egy kis „entyem, pentyem” vagyis online társkeresőkre regisztrált kalandot keresni.(sajnos ez sem egyedi) 

Esténként úgymond legálisan a számítógép előtt belemerült a munkába (is)! Anyuci rendezte a gyerekeket, fürdés, alvás és csend, mert apa ugye,dolgozik. Hihetetlen szemétség!

Apuci pedig éjszakánként hajtotta a nőket.

 

Addig, addig, amíg Kati felfigyelt a jelekre: cirkusz, kiabálás, bocsánatkérés, összeborulás, ígérgetés, újrakezdés.

Teltek a hetek, hónapok, a bizalmatlanság közéjük ékelődött és bizony, kutyából nem lett szalonna!

Újabb cirkusz, ígérgetés és sajnos válás.

 

Kati ottmaradt a 4 és a 10 éves fiaival egyedül. Ez a negyven kg-os, törékeny nő folytatta az életét egyedül!

Apu kb. 10 x annyit keresett, mint ő, de vakarni kellett róla a gyerektartást, ez egy külön történet.

 

Teltek, múltak az évek, Kati egyre önállóbb lett, megszokta ezt a helyzetet, egyedül intézett mindent, csak egy társ hiányzott az életéből.

Mikor is felajánlottam neki, hogy beregisztrálom a társkeresőbe.

Hát erre ő még nem volt elég érett, győzködtem, példálóztam, de nem.

Nem fogja kitenni magát, hogy nézegessék, mert ő nem olyan!

Kérdeztem, hogy milyen nem? Ő nem ku…va!

 

Az Isten áldjon meg, miről beszélsz - kérdeztem?

Itt fogsz elszáradni, mint egy kóró, most vagy életed legszebb éveiben, mire vársz? 

Szeretném, ha rám találna valaki – mondta.

Hát ez nagyon tipikus és romantikus, csak ahhoz te is kellesz!

Jelenleg ott tartasz, hogy az otthonod – munkahelyed – és az üzletek útvonalán, ahol te naponta jársz, ha maga Vilmos herceg (bár ő már foglalt) kérné meg a kezed, azt se vennéd észre, úgy bele vagy nőve a problémáidba.

 

Ez nem igaz, ő igen is nyitott, mert múltkor is egy férfi keresett egy valamilyen utcát, ő útbaigazította és közben megállapította, hogy a pasi nagyon jól nézett ki. Brávó – mondtam, ez egy Oscar díjas alakítás lehetett, de attól még egyedül vagy és még a randi gondolatától is be vagy tojva!

 

Szerencsére a hormonok aktívan dolgoztak és Katink nagy ellenállása kezdett alábbhagyni a társkeresést illetően.

Érezte, tudta, hogy szüksége van valakire, aki szereti, dédelgeti, aki mellett nő lehet, aki visszaadja a hitét, de bizony, minden kezdet nehéz, nagyon nehéz!

Hidd el, kedves olvasó, ezt én pontosan jól tudom, nekem sem ment másképp, mikor rólam volt szó…!

 

Természetesen gonoszul rásegítettem erre a folyamatra, gyakran meséltem sikeres találkozásokat, tudtam, hogy rettenetesen vágyódik egy normális kapcsolatra, de ki kellett várnom, hogy legalább annyira akarja, mint én.

 

Egyszer csak eljött ez a pillanat: Ági regisztrálj be!

No, nekem sem kellet több, kitöltöttük az adatokat és olyan fotót rittyentettem róla, hogy az csak, na!

A következő lépés ilyenkor az, hogy őt megszólítják a pasik, de neki is lehetősége van a rendszerben levelet írni annak, akit szimpatikusnak vél. Katinak az elején igen fura férfiak írtak, ezért tanácsoltam, hogy írjon valakinek, aki neki tetszik.

 

Hát itt jött a következő eretnekség!

Hogy képzelem én azt, hogy ő bárkit is megszólít?

Ez a férfi dolga, és ha valaki nem érzi magát eléggé férfinak, akkor neki nem is kell!

Hát ebbe rohadtul igazad van kedves barátnőm, maximálisan osztom a nézetedet, csak ezzel a fatengelyes gondolkodással egyedül fogsz maradni!

 

Ezennel elérkeztünk a nehéz kezdet második felvonásához.

Katikám, én megszólításként nem egy lánykérést gondolnék kicsikarni a másikból, hanem egy rövid szösszenetet írni, aztán majd lesz valami.

Egy ilyen levélnek, ügyes, kis kacér mondatnak kell lennie, ami még nem kínos egy hölgynek, vagyis fel kell dobni a labdát, aztán a férfi, fickósan ráharap, vagy sem. 

Nyilván úgy kell csinálni, hogy azt higgye, ő választott! 

A férfiak kevésbé keresgélnek a rendszerben, lustábbak, szeretik a gyors sikert.

Kati nagyon nehezen állt kötélnek, de végül is szép lassan elindult a saját fejlődése útján.

Rájött, hogy nem Istentől elrugaszkodott bűn megírni egy férfinak, hogy  szimpatikus nekünk.

Igen, valóban nehéz megtalálni azt a finom határt, amikor még nem nyomulunk, de diszkréten mégis megmutatjuk magunkat.

Ezen helyzetek aranyszabálya: a „kevesebb néha több!”

 

Fontos, hogy elinduljon körülöttünk egy áramlat, egy pezsgés, mert így szépen lassan mindenki kibújik a csigaházából.

Katink is ezt tette, az ő története még nem ért véget, róla még fogunk hallani. De még mennyire, nem is egyszer!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 

Ötletelésre hívom az olvasót!

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/11. Locsolóbál

2017. július 17. 21:44 - Barányi Ági

avagy „ jótékony ármánykodásom” története.

Csak el kell indulni!

 

A társkeresést nem csak irodai szintű munkával segítjük, hanem rendezvényekkel is. A most következő siker, egy bálban kezdődött…!

Időpontot egyeztettem egy kellemes férfival és nem csalódtam.

Kezében egy szál vörös rózsával lépett be hozzám

 

Bálint, aki a 60 –as éveiben járó, nagyon sármos, magas, egyetemet végzett, igazi úriember volt. Gyerekei felnőttek, unokái voltak, és sajnos 2 évvel ezelőtt meghalt a felesége.

A család nagyon összetartó lévén, együtt költöztek ki Budapestről egy közeli kisebb városba, ahol vettek egy háromlakásos társasházat, a lánya családja, a fia családja és Bálint számára.

Ahogy mesélt a feleségéről, a könnyeit törölgette.

A gyerekei inspirálták, - papa ne maradj egyedül, a mamát senki nem helyettesítheti, de kell valaki, akivel jól érzed magad, akivel el tudsz menni ide – oda, akivel beszélgethetsz  saját dolgaidról.

 

Tudtam, hogy igazuk van, mégis nehezen fogadtam el ezt a gondolatot, hiszen 40 évet éltem a feleségemmel, jóban és rosszban.

Lelkét nehezítette, hogy az egyik kislány unokája súlyos balesetet szenvedett, és már hosszabb ideje élet – halál között lebegett.

Mi, irodavezetők, sokszor szívszorító történteket hallgatunk végig.

Nekünk is nehéz ilyen helyzetekben megszólalni és okosságokat mondani. Bálint viszont már nem akart a múltban ragadni.

Tisztességgel meggyászolta a feleségét és lépni akart.

Nagyon becsültem érte.

 

Segítséget kért a válogatásnál, bár otthon a gyerekeinél volt internet, de ő ezt diszkréten akarta kezelni. Az elvárásai teljesen reálisak, így  elkezdtük a keresést.

Kiválasztottunk 3 hölgyet, a telefonszámot leírta és elindult a nagy útra.

Ezt megcsináltuk 3 – 4 alkalommal és becsületére legyen mondva, valóban próbálta megtalálni élete párját, de valami mindig hiányzott. Közeledett a Húsvét és a pesti központunk feldobta: szervezzünk Locsolóbált egy dunai rendezvényhajón!

Én üdvözöltem az ötletet, bár ez igen nagy melóval jár az irodavezetők részéről Az emberek először lelkesen rávágják, hogy persze, jönnek,

később aztán ilyen – olyan okok miatt alább hagy a hevület.

Főleg a férfiak a gyávák, jönnek a kifogások, nem tudok jól táncolni, ott fogok lötyögni. Természetes, hogy mindenkiben van a félsz.

A lányok rémálma pedig, hogy jaj, istenem milyen ciki lesz, ha nem kérnek fel, nem akarok petrezselymet árulni…stb.

 

Ezek érthető szorongások, ezért az ügyes szervezők, az ilyen helyzetekre is kitalálták már a megoldást.

Most beavatom az olvasót egy kis „műhelytitokba”

A táncos rendezvényeken animátorokat foglalkoztatnak, akik „mozgatják” a vendégeket.

Ezekben az egyszerű játékokban feloldódik a kezdeti feszültség és innen már könnyebben megy a csoportos és a páros tánc is.

Szóval ott tartottunk, hogy szerveztük a Locsolóbált. Meghirdettem az ügyfeleim között, jött is szép számmal jelentkező.

Tudtára adtam a hölgyeknek, uraknak, hogy én is megyek a bálba, ez biztonságot adott mindenkinek. Sőt, terveim szerint, vonattal menjünk, hogy mindenki tudjon koccintani.

Egy kis alkohol mindenki kedvét megdobja.

Az ilyen rendezvények szervezésénél a legnehezebb a hölgyek/urak és a korosztályok arányát előre látni. Egy 30 éves pasi sem óhajtana egész este egy 60 éves nővel táncolni, mindenki nyilván valóan a saját korosztályával szeretne ismerkedni. 

A hölgyek sem akarnak, pasi hiányába, egész este együtt táncolni.

Szóval nem egyszerű, mert itt „alaptörvény”, hogy mindenkinek jól kell éreznie magát, az est, csak jól sikerülhet!

Nekünk, szervezőknek, ezért óriási a tét, mert a jelenlévők elviszik a jó, vagy adott esetben a rossz hírünket!

 

Visszakanyarodva a szervezéshez, Bálint jelezte, hogy ő is jönne.

Hát ez nagyszerű, - mondtam, ezek mindig nagyon jó hangulatú rendezvények. Csinosan felöltözve, este 7 óra körül kis csapatunk megérkezett a hajóra, ilyenkor a helye már mindenkinek, ki van jelölve. 

Kellemes a zene, az animátorok ügyesen elkezdték a vendégeket mozgatni, nevetések, viccelődések és már oldódott is a légkör, egyre vidámabb lett a társaság. 

Hozták a vacsorát, az italt, ezután újabb nevetős műsorszámok következtek és indult a tánc.

Én éber szemekkel néztem a vendégeket, mert itt, nagy dolgok történhetnek és történtek is!

18 fős csapatomban több volt a hölgy, mint a férfi, de ez láthatóan nem zavarta őket, vidám, talpraesett csajok jöttek össze, akik pillanatok alatt feltalálták magukat, elkapták a hangulatot és pasikat is!

 

Egyedül az én Bálintom ült szomorkásan, láthatóan az emlékeibe zuhanva várta, hogy teljen az idő. No, ez így nem lesz jó, - gondoltam, éreztem, hogy ki kell találnom valamit.

Odamentem hozzá, hölgyválasz, - mondtam és felkértem.

Ez volt a legjobb, amit tehettem, ugyanis furfangosan a táncot úgy irányítottam, hogy jó nagy körben bejártuk a parkettet, így szemrevételeztem a „helyzetet” magyarul, Bálinthoz illő csajszit kerestem. 

A pesti kolléga  ügyfelei között, pár másodperc alatt kiszúrtam, egy kedves arcú, csinos, de igen magányosan üldögélő hölgyet, aki érzésem szerint Bálintunknak pont jó lett volna.

No, megvan a hölgy, akkor indulhat a kavarás!

 

Bálint, - látott már itt olyan hölgyet, akivel szívesen táncolna, vagy egyáltalán megismerkedne? Jaj, Ágika, dehogy is, eszembe jutottak a feleségemmel eltöltött szép esték, és nehéz lett a lelkem. Lehet, hogy el se kellett volna jönnöm.

Tudtam, éreztem, hogy most kell bedobnom a „csalit”, mert különben győz a szomorúsága.

No és szétnézett már a nőcik táján?- mert ha nem, akkor most azonnal tegye meg! Vegye észre, amit már mindenki észrevett, - mondtam és sejtelmesen mosolyogtam. 

Mit kellene észrevennem? Nézze csak ott, annál az asztalnál ül egy fehér blúzos, vállig érő, szőke hajú hölgy.

Ugye milyen csinos, kedves mosolyú, önnek hogy tetszik? - ezzel felállítottam a csapdát, amibe Bálintunk szépen bele is sétált. Igen, nekem is nagyon tetszik. Szívesen megismerkedne vele?

Hát igen, - mondta bátortalanul, de lehet, hogy nem lennék neki  szimpatikus. Kérje fel táncolni – javasoltam!

Tudtam, hogy egyenesbe vagyunk, már csak „ármánykodásom” utolsó mondata hiányzott: Örülök, hogy tetszik, mert a hölgynek is tetszik ön.

Észrevettem, hogy állandóan ide mosolyog, bizonyára nem énmiattam…!  Ágika, én ezt egyáltalában nem vettem észre, - biztos benne?

Bálint, egészen biztos vagyok, ezt én jobban meglátom.

 

Hatottak a mondataim és szerintem Bálintnak is tetszett a „kiválasztottam”, mert egyre izgatottabb lett és gyakrabban pillantott felé.

Vége lett a számnak, leültünk, szünet következett. Ilyenkor beszélgetések, jövés – menés, alakul ki.

Én azonnal felpattantam, megkerestem a pesti kollégát, hogy többet tudjak meg a kiszemelt hölgyről.

Egy özvegy jogásznő, Katalinnak hívták. Beszélgetésbe elegyedtünk, elmondtam, hogy az úr, akivel az előbb táncoltam, szeretne vele megismerkedni, mert nagyon vonzónak találja.

Elmondtam, amit ügyfelemről lehetett tudni, és kértem, hogy fogadja a közeledését.

 

Igen, képzelem, hogy most többen is, mit gondolnak rólam?

Igen, tudom, hogy ez a részemről egy hatalmas nagy „kavarás”, mert ezt a két embert én néztem ki egymásnak, én hívtam fel a figyelmüket, mert különben nem vették volna észre a másikat.

Igen, tudom, hogy ez veszélyes játék, de azért vagyunk itt…!

Szóval nem volt kockázat, mert biztos voltam benne, hogy két intelligens ember meg tudja oldani ezt a helyzetet, vagyis, ha szimpatikusak egymásnak tovább ismerkednek, ha nem, akkor nem.

Veszteség nincs, csak nyereség!

Nagyon sok esetben az elindulást kell megsegíteni, a többi már megy magától, és én ezt most itt bevállaltam!

 

Szóval újból kezdődött a zene és láss csodát, Bálint elindult Katalin felé!

Ezt a pillanatot látnom kell, és igen, igen, Katalin észrevette a közeledést és olyan hívogatóan mosolygott rá, ahogyan csak egy nő tud bátorítani egy férfit, aki valóban tetszik neki!

Istenem, - MOST KEZDŐDÖTT EL EGY KAPCSOLAT, és igazam lett!

Egész este táncoltak és beszélgettek, nevetgéltek.

 

Bálint hetekig nem jelentkezett, már kezdtek feledésbe merülni az események, mikor is az egyik nap egy vidám férfihang beleszólt a telefonba, -  X  Bálint vagyok, Ágika, szeretnék elmondani valamit, bemennék az irodába.

Várom!

 

Mint, akit kicseréltek, egy mosolygós, vidám férfi lépett be, kezében 3 szál vörös rózsával és mesélt és mesélt és mesélt! A bál után, már másnap hívtam Katalint.

Egyre többet találkoztuk és szép lassan elindult köztünk egy folyamat.

A gyerekeim és az unokáim is elfogadták, nagyon sokat vagyunk együtt.

Nem hittem volna, hogy ilyen létezik.

 

Ágika, ha akkor nem szól, hogy tetszem Katalinnak, akkor én észre sem veszem és soha az életbe nem megyek oda hozzá!

És képzelje el Ágika, a kis unokám is egyre jobban van, az orvosok szerint is, meg fog gyógyulni.

Csoda történt!

Igen, valóban csoda történt!

 

Hová is vezet egy jó kis ármánykodás - no, ugye?!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

 Folytatás pár nap múlva: 

Ha nem indulsz el, nem történik semmi, avagy a mélypont utáni első szárnycsapások.

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/10. Pár perc alatt csúnyán „elszabhatod,”

2017. július 15. 20:51 - Barányi Ági

avagy, miről NE beszéljünk első alkalommal!

MOST FOGSZ ELÁJULN!

 

Kedves Olvasó, olyan kis „szösszenet” következik, mely a józan észt felülírja és számomra teljesen megmagyarázhatatlan.

Soha nem értettem, hogy felnőtt, értelmes emberek, miért tudnak úgy viselkedni, mintha valamilyen agyleszívott állapotban volnának.

 

Szóval, miről NE essen szó az első telefonbeszélgetésünk alkalmával kérdésre, egy 50 – es hölgy ügyfelem tapasztalatával válaszolnék!

 

Az oldalunkon megkereste őt egy 55 éves, diplomás, elvált férfi, akivel első, teljesen ismeretlenül lefolytatott kommunikációját írom le.

 

 

A férfi mondatai:

·        beszámolt a korábbi nőiről

·        a szex fontosságáról

·        2 db infarktusáról

·        egy 30 éves csajjal milyen fantasztikus  szexuális dolgokat élt meg

·        majd lényegre törően kifejtette, hogy a volt feleségével az volt az egyik gond, hogy szex közben száraz maradt a hüvelye!

 

 

Ugye milyen szuper?

Ügyfelem csak azért hallgatta végig, mert nem kapott levegőt, aztán kíváncsi volt, hogy meddig képes elmenni ismeretlenül ilyen témában?

Hát nagyon messzire!

Ő, kvázi mindent megtudott a pasi életéről úgy, hogy tőle elfelejtették megkérdezni: amúgy veled mi van?

A hölgynek, teljesen nyilvánvalóan az is eszébe jutott, hogy ez a pasi a következő kapcsolatában valószínűleg őt is ugyan ilyen gátlástalanul fogja kibeszélni!

No, ettől aztán valóban menekülőre fogta.

Ezután természetesen már nem kívánt találkozni a férfival, aki többször ráírt, mert nem igazán értette, hogy mi a baj? No, ugyan mi?

 

Uraim, ez nem őszinteség vagy vagányság, hanem mérhetetlen bunkóság és otrombaság a másikkal és a volt feleséggel szemben, aki mellesleg a gyermekei anyja…!

 

Máig sem értem, hogy miért érez valaki késztetést ilyen dolgokat elmondani?

 

Szóval, miről beszéljünk ismeretlenül?

 

Finoman tapogatózzunk!

Nagyon röviden szorítkozzunk a bemutatkozásra, család, munka,

szemmel látható, külső paramétereket adjunk meg magunkról, mit csinálunk szívesen: pl. kertészkedünk, sütünk - főzünk, sportolunk, tv – zünk, házi állatunk van – e? 

Amilyen gyorsan csak lehet, beszéljünk meg egy randit, mert a személyes találkozó után, már lehet, hogy többet nem is kívánok beszélgetni a másikkal.

 

SOHA NE TÁRULKOZZ KI EGY ISMERETLEN EMBERNEK!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 Locsolóbál, avagy egy „jótékony ármánykodás” története.  

 

Szólj hozzá!

Gondolatok/9. I rész. A legelső „izgalmi” állapot

2017. július 10. 21:00 - Barányi Ági

avagy az első telefon „szentsége”!

A kezdetek nehézségei I. rész

 

Igen, ha tetszik, ha nem, az etikett szabályai szerint, a férfi feladata a kezdeményezés.

Abba most ne menjünk bele, hogy az ismerkedést mégis, ki indítja el valójában és mekkora változások történtek e téren a világban. 

(Arról sem szeretnék beszélni, hogy ez jó vagy rossz)

A kérdés ma már nem az, hogy ki telefonáljon először. A kapcsolat létrejöttét, minőségét nem ez fogja befolyásolni.

 

DE IGENIS az már BEFOLYÁSOLNI fogja,

                         hogy MIRŐL, ÉS HOGYAN BESZÉLÜNK!!

 

Az első telefonnál elvileg senki nem ismer senkit. Az előny annál van, aki hívja a másikat, mert ő úgymond felkészülhet.

A másik felet éri váratlanul a hívás.

1.     „VÁRATLAN”:

 

K   Kicsit átbeszélném ezt a dolgot, ugyanis ha valaki felteszi magát egy társkereső oldalra, az legyen szíves, ne játssza el az „azt sem tudom, miről beszél a másik…” színdarabot, mert aki hívja, az nyilván valahonnan kiolvasta az elérhetőségét.

    Fölösleges letagadni olyan dolgot, amiben nyakig benne vagyok.

2.     „IDŐZÍTÉS”

 

V Vegyük tudomásul, hogy olyan is megtörténhet, hogy felhívok valakit, és annak az illetőnek lehet, hogy éppen nem alkalmas az adott helyzet.

M Mivel senki nem „látó”, ezért nem tudhatjuk, hogy a felhívott hölgy/úr, éppen hol van, mit csinál, vagyis alkalmas - e az időpont?

 

Sokszor belefutottam én is, és mások is olyan szituba, hogy kaptam egy telefont és el kellett hárítanom, vagyis kértem, hogy legyen szíves később hívni, mert olyan helyen voltam, hogy kínos lett volna, ha a szerelmi életemet pl. a vonaton, vagy a postán sorban állva mindenki végighallgatja.

A baj csak az, hogy ezután már nem hívtak vissza.

Szóval, szerintem ezt a helyzetet meg lehetne érteni és nem pedig megsértődni.

Itt a háttérben bizonyára nagyobb dolgok vannak.

Sajnálom az olyan illetőt, aki nagyon nehezen, de összeszedi a bátorságát, aztán a másik fél elintézi őt egy rövid mondattal: bocsi most nem alkalmas a helyzet, kérlek, hívj később! 

Ettől a mondattól sok ember megrémül, azt hiszi, hogy elutasították vagy szórakoznak vele,(nyilván ilyen is van, de azt is tudomásul kell venni) és még inkább elbátortalanodik.

 

Szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy ne tegyen ilyent, ne gondolja, hogy a másik le akarja rázni őt.

Képzelje csak el saját magát, ugyanilyen szituációba:

pl. egy egész vonat, vagy villamos/metró  hallgatná végig az ő kezdődő szerelmi életét.

Ő biztos nem élvezné a helyzetet, de az utasok annál inkább!

 

3„  "TÉMÁK”

 

A   Az első telefon katasztrofálissá válhat akkor is, ha valaki olyan dolgokról beszél, olyan témák felé „evez”, ami intim szférába tartozik. Mint említettem, itt két vadidegen ember első beszélgetéséről van szó. A folytatásban pár nap múlva beavatlak, az ügyfeleimtől hallott, hihetetlennek tűnő, de megtörtént, lélegzet elállító "első telefonbeszélgetésekbe"  Készülj!

 

 

 

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu)

 

Folytatás pár nap múlva:

Miről NE beszéljünk? (MOST FOGSZ ELÁJULNI!)

És miről IGEN? 

 

 

 

 

 

 . 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/8. Biztos, hogy mindenki megtalálja a párját,

2017. július 07. 20:59 - Barányi Ági

avagy „mártírok,munkahősök és mama – panzió lakói” fegyelem!

Nem, nem biztos!

 

Igen, van olyan, aki nem találja meg nálunk a párját.

Ezt, mint korábban említettem, senkinek sem lehet garantálni, sőt erre az első beszélgetésnél is nyomatékosan felhívjuk a figyelmet! 

 

Mi emberek, állandóan változó lelkiélettel éljük napjainkat. Ezek a belsőnkből fakadó, de a körülmények által befolyásolt érzelmek, amelyek később a cselekedeteinket fogják motiválni.

 

A társkeresésre rá kell hangolódni, foglalkozni kell a gondolattal.

Nem szabad társat keresni akkor, ha a múlt héten temettem el a páromat, vagy a múlt héten váltam el, vagy szakítottam!

Mindent meg kell gyászolni, aztán elengedni.

Ez iszonyúan nehéz folyamat.

 

Friss bánattal nem lehet jövőt építeni!

Nem lehet jövőt építeni akkor sem, ha a „munka hőse, vagy a család lelke” című szerepet játssza valaki, vagyis nincs ideje randizni, - mondja ő, mert akkor biztos, hogy éhen hal a család.

 

Akkor is nehéz társat találni, ha olyan előítélettel indulok el, hogy minden nő és minden férfi hülye. Szóval a pártalálás  RAJTUNK IS MÚLIK!

 

Több idősebb úr is panaszkodott az egyre  tipikussá váló, olyan helyzetekre, amikor is a szülővé váló gyerekek, a család, és az unokák nevében teljesen kisajátítják a nagymamát. „Mamapanziót” szeretnének, ahol „szögről leakasztható” legyen a nagyi.

A nagyszülőben keltett lekiismeretfurdalás a lehető legrosszabb. 

Az ilyen történeteknél a kapcsolat, szakítással végződik, ami hosszútávon senkinek sem jó.

Az unokák, hipp – hopp felnőnek, a nagyszülők pedig egyedül maradnak!  Egészséges önzésnek bele kell férnie a párkeresésbe!

 

Az az egyetemista fiú sem találta meg nálunk a párját, akinek az édesanyja hívott fel, hogy segítsek a fiának párt találni. A fiú az első beszélgetésünknél elmondta, hogy azon a karon, ahol ő tanul „csak 40 lány” van, ami szerinte nagyon kevés és ő még egyikkel sem randizott, mert nem tartotta alkalmasnak egyiket sem erre…! Hát ez igen!

 

A keresési beállításoknál nagyon kicsi intervallumokat adott meg, ami teljesen leszűkítette a talált személyek körét.

Bárkit ajánlottam, mindig talált valami kifogást: alacsony, magas, sovány, kövér…stb. Senkivel sem randizott.

Próbáltam inspirálni, hogy hozzunk már össze egy találkozót, de nem!

Itt nagyobb volt a probléma, mint ami, az én hatáskörömbe belefért.

Ilyen is van. Ezt természetesen előre nem lehet látni.

 

Sokszor felmerül a kérdés, mennyi ideig levelezzek valakivel, mikor jöjjön el az első randi ideje? Válaszom: amilyen gyorsan csak lehet!

Tilos, hetekig, hónapokig levelezgetni, akármilyen távol is laktok egymástól. Magyarországon nincsenek távolságok.

 

Aki kifogásokat keres és akadályokat gördít a találkozásotok elé, az mindig gyanús.

Higgy nekem, kedves olvasó!

Ne egy hatalmas pofára eséssel kezd az ismerkedést!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva: 

Az első telefon „szentsége”!

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/10. Kitől óvakodj legközelebb

2017. július 03. 17:10 - Barányi Ági

avagy nyolc év igaz története!

Kedves olvasó!

 

Mint írtam, sokat gondolkoztam azon, mi teheti még hitelesebbé a könyvemet? Ma is, nagyon sok ügyfelemmel tartom a kapcsolatot, nyílt titok volt, hogy könyvet készülök írni. 

Mária, egy belevaló üzletasszony felvetette, mi lenne, ha ő saját maga írná, meg a saját történetét? Vagyis „a mű, első kézből”íródna.

Ez fantasztikus  ötlet! – mondtam, és ha hiszik, ha nem, maga a női főszereplő, - Mária írta meg, közös életüket Józseffel!

 

Lássuk:

 

A mi történetünk 2007-ben kezdődött – kezdte Mária. Hajdúszoboszlóra utaztam, pedig már sokszor nyaraltam ott, mégis valahogy a vonaton ragadtam. Nem baj, gondoltam, a következő állomás Debrecen, ott leszállok és visszamegyek.

Volt még időm a másik vonat indulásáig, ezért sétáltam. Mindenütt céltudatosan nézegetem a kirakatokat, mert nekem is van egy boltom és hátha meglátok valami jó ötletet.

Ahogy szemlélődtem, a pályaudvaron egy hatalmas” XXXX Társkereső Iroda” plakáton akadt meg a szemem. Akkor már három éve özvegy voltam, és éreztem, hogy változtatni kellene.

Gondoltam, ez nem lehet véletlen, hogy eddig kellett eljönnöm, egy ilyen felfedezésért! Felhívtam a rajta lévő számot, a hölgy készségesen elmondta, hogy ez országos hálózat és keressem fel az irodát Vácon.

Ezzel én, el is felejtettem a történetet, addig, amíg itthon, egy reklámújságban, újra meg nem láttam az iroda hirdetését.

 

Közben bejött a boltba, egy addig ismeretlen férfi, aki fotókat hozott sokszorosításra, a nemrég elhunyt feleségéről. Éppen ott volt a barátnőm, akivel együtt sajnálkoztunk, - szegény ember, ő is egyedül maradt.

Teltek, múltak a napok, én egyre jobban éreztem, hogy lépnem kell!

Felhívtam azt a bizonyos váci számot, időpontot egyeztettem Ágival, az irodavezetővel.

 

Kiderült, hogy őt is ismerem az üzletből. Beregisztráltam és sokat beszélgettünk. Mivel nekem akkor még nem volt internetem, együtt keresgéltünk és találtunk néhány, megfelelő férfit.

Mindegyikkel beszélgettem, de semmi érdemleges. Bár volt köztük olyan „tündéri” alak, aki látatlanba felajánlotta, hogy eljönne ismerkedni egy hétvégére,mert így praktikus…, hát persze!

 

Egyik nap Ági futott be a boltba és izgatottan mondta, hogy most volt regisztrálni egy velem egykorú, özvegy úr, aki nem váci ugyan, de a munkája ide köti, és komoly kapcsolatot keres, nem cicababát.

Felnőtt gyerekei vannak, rendes, nyitott, józan életű. Szóval rám gondolt és már ajánlott is engem...!

Hozta a fotót, nézzem mag magamnak, mert szerinte összeillünk!

Egy ismeretlen, szomorú szemű férfi nézett rám, de ennek ellenére  szimpatikus volt. 

Hát üsse kő, ismerkedjünk, úgy is az élet dönti el!

Talán az Ági lendülete, pozitív hozzáállása váltotta ki belőlem azt az új érzést, amiben már régen nem volt részem.

Kezdtem vágyni arra, hogy megismerjem ŐT!

Tudod a telefonszámát, - kérdeztem, és tőlem szokatlan módon kezdeményeztem és felhívtam.

 

Ezután jött a meglepetés, izgatottan elmondtam a mondókámat, ki vagyok, és hol dolgozom, mikor is a vonal túlsó végén egy kellemes hang közli, tudja, hogy ki vagyok, mert nemrégiben nálam hívatott elő képeket.

És itt a kör bezárult.

Azt hittem leesik az állam! Másnap bejött az üzletbe és akkor szembesültünk azzal, hogy mi már hetek óta tudattalanul kerülgetjük egymást, de a közeledést mégsem mertük megtenni. 

Mind a kettőnknek be kellett menni a társkereső irodába, ahol Ági, aki mit sem sejtve az egészről, szintén valami Isteni sugallattól vezérelve, egymásnak ajánlott minket!

Ugye milyen érdekes az élet?  

 

József nagyon visszafogott alkat volt, a huszonéves lányával élt, aki később külföldre ment dolgozni.

A megismerkedésünk elején, szó szerint azt mondta: igaz, hogy ő nem egy fotómodell, de ha én is úgy gondolom, akkor szeretne engem jobban megismerni.

Nem tagadom, én is vágytam rá! Intelligens, dolgos, kommunikatív ember volt. Később hozzám költözött, rendbe tette a kertet, mindig kitalált valamit, amitől komfortosabbá tettük a házat.

Társas házban laktunk, ezért fontos volt, hogy a szomszédokkal is jó kapcsolatba kerüljön.

 

Kiderült, hogy verseket ír, nem is akár milyeneket, de sajnos csak a „fióknak”. Fotókiállításom képeihez is írt néhány soros versikét, aminek nagyon nagy sikere lett. 

Kapcsolatunk legszebb és legemlékezetesebb időszaka az volt, amikor a kiállításra készülve a Duna parton, a potyogó gesztenyék között andalogtunk, amikor otthon kereteztük a képeket, a közös alkotásainkat.

Nekem egy kapcsolatban mindig az jelentette a legtöbbet, ha közösen alkottunk valamit.

 

Később a munkája az ország másik végébe szólította, így havonta, már csak egy hétvégét tudtunk együtt tölteni, de azok is gyönyörűek voltak.

Egyre mélyebb érzésekkel kezdtünk kötődni egymáshoz.

Mikor a lánya külföldről haza látogatott, természetes volt, hogy nálam lakik. Éveken keresztül az én lakásom jelentette számára az otthont.

Az én gyerekeim is olyannyira befogadták őt, hogy a lányomat is az esküvőjén, József vezette az oltárhoz és az ő lánya volt a koszorúslány.

Nagyon gáláns volt, rokonok is dicsérték és én egyre büszkébb voltam.

Egy valódi családdá kezdtünk válni, és már – már idilli volt a helyzet.

Ági mindenkinek velünk példálózott és én ennek nagyon örültem.

Boldog voltam, hogy sikerült ilyen párra találnom, aki értékel, aki elismer és ez viszont is így van.

 

Sajnos Ilyenkor szokott becsapni a mennykő, és be is csapott!

Túl szép volt minden, vagy én nem vettem észre a jeleket.

Egy alkalommal, ahogy mostam a nadrágját, a zsebek ürítésénél furcsa és nagy összegű, befizetendő csekket találtam, amitől azt hittem, hogy eláll a lélegzetem.

Nem akartam hinni a szememnek. Amikor megkérdeztem, hogy mik ezek, indulatosan lekiabálta a fejemet, amihez egyáltalán nem voltam hozzászokva. Én bizony nem tágítottam és még elszántabban kértem magyarázatot:

hogy ez mi?

Erre kitalált valami idióta történetet, egy becsapásáról, ahol természetesen ő volt az áldozat. Ez hatalmas sokként ért engem.

Mivel nem tartottam hitelesnek a magyarázatát, sajnos kezdett meginogni bennem valami, de akkor még próbáltam lehiggadni és engedni, hogy megmagyarázza, a megmagyarázhatatlant.

Próbáltam hinni, mert az ember nem dob ki, egyik pillanatról a másikra 8 évet a kukába.

Árgus szemekkel figyeltem őt, ami tovább mérgezte a kapcsolatunkat

Egyre többször hazugságon kaptam, és innentől végleg megrendült a bizalom. Féltem, hogy magával ránt, és olyan dolgot csinál, amiből nekem is veszteségem lesz.

Visszavonhatatlanul eltört valami, és nem hittem már neki.

Én azt gondoltam, hogy a fizetésével gazdálkodik, hogy jól keres, ami egyfelől igaz is volt, de a hitelei miatt az egyik lyukat tömte be a másik után.

Belekerült egy ördögi körbe, ahonnan nem volt megállás.

 

Szóval, az én páromról, feketén - fehéren kiderült, hogy tele van adóssággal, notórius kölcsönkérő és hitelfelvevő. Kapcsolatunk elején tudtam, hogy gondjai vannak, de kértem, hogy rendezze le, mielőtt hozzám költözik.

Valószínűleg akkor azt meg is tette, de a jelek szerint nem tudta nullára tenni a dolgait.

Neki természetes volt, a „hitelből törlesszük a másik hitelt” életforma, nekem nem.

 

Nem akartam elkapkodni a szakítást.

Nagyon sokat gondolkoztam, Ágival is többször átbeszéltük a helyzetet, mert óriási nagy talány volt számomra, hogy tulajdonképpen, mire költi a pénzét? Sajnos valamilyen játékszenvedély állhatott ez mögött, amit ő mindig körömszakadtáig tagadott.

A lányomnak, a barátomnak meg a Jóistennek adtam kölcsön – magyarázatától már kezdtem teljesen kiborulni. Éreztem, hogy állandóan ködösít.

Nehéz volt kimondanom azt, hogy ELÉG!

 

József évtizedekig élt úgy, hogy lételeme volt a bizonytalanság a meggondolatlanság, a „lesz, ahogy lesz” életforma. Ő így tudott csak működni. Én pont az ellenkezője vagyok.

Velem csak pár évet élt nyugalomban, de a végére visszatért az eredeti állapotába. Elmondása szerint szeretett volna másféle életformát élni, velem próbált új életet kezdeni, de képtelen volt rá.  

Akkor és ott, lett vége nyolc évnek!

 

Én mindenképpen sikertörténetnek tartom, mert sok minden jót megéltünk, boldogok voltunk és szerettük egymást. Szegényebb lennék, a nyolc év nélkül, de ha már kínzó gondok vannak, és alapvető személyiség problémák, akkor elengedni és lépni is muszáj!

Valószínűleg az együtt eltöltött évek alatt, a hátam mögött is voltak „sumák dolgai”, csak én nem vettem észre.

 

Visszagondolva mindenképpen hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt nekem, mert kimozdított a hullámvölgyből, a családi tragédiák miatti önsajnálatomból, és elindított a változtatás útján.

Ez a nagybetűs VÁLTOZTATÁS lett volna az ő útja is, vagyis az eddigi romboló életmódjának a feladása. Csak ezt nem tudta teljesíteni.

 

Egy kapcsolat alapja pedig a BIZALOM! Szeretném a tanulságokat levonni, a sebeket beforrasztani és új kapcsolatot keresni, hogy azt is sikertörténetként tudjam megírni!

Örömmel mondhatom, hogy már alakul az újabb sztori…!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 

Biztos, hogy mindenki megtalálja a párját? 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/9. A sikerem csúcsa,

2017. június 30. 21:08 - Barányi Ági

avagy ásó - kapa - nagyharang és gyermekáldás

A "szakma, minden helyzetben, szakma"

 

Kedves olvasó, most olyan történetet osztok meg önökkel, ami egy társkereső irodavezetőjének a siker csúcsa!

 

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény Pisti, aki cipész volt. Nagyon ügyes kezű, szorgalmas mester hírében állt.

Komplikált ortopéd és kényelmi cipőket készített. Ez a szakma kihaló félben van, pedig egyre nagyobb szükség lenne rá.

A jó cipészek egyre keresettebbek lesznek.

 

Akkoriban az irodám mellett volt a műhelyük. Pisti egyedül élt egy bérelt szobácskában. Munkája végeztével a kíváncsiság áthozta beszélgetni, és én is átjártam isteni cipőket nézegetni és vásárolni.

 

Szóval az elejéről kezdem a sztorit: Megismerkedésünk után, szakmai ártalomtól vezérelve, kezdtem őt „kikérdezni”

Már itt nagyot dobban a szívem! Pisti Zala megyéből származott, méghozzá egy pici kis faluból Gyűrűsről.

Hát itt, akadt el a szavam, mert az én anyai nagyszüleim is ebből a faluból származtak. Valószínűleg ismerhették is egymást anno, mert kb. 100 lelkes pici helységről van szó.

Kicsi a világ, de ilyen véletlenek nem lehetnek! A nagyobb fizetés reményében költözött el otthonról. Pisti akkor már 40 év felé közeledett, meg szeretett volna állapodni.

Egyből késztetést éreztem a segítésre. Nem kellett sokáig beszélnem a társkereső iroda előnyeiről, mert már korábban eldöntötte, hogy beregisztrál. Bőszen keresgélt, találkozgatott, én is ajánlottam a csajszikat, de csak nem érkezett meg az igazi.

A randik után megkeresett, átbeszéltük a dolgait, én is éreztem, hogy valami még hiányzik.

Pisti egyre inkább komótosan, lustábban kezelte az egészet, láthatóan kezdett belefáradni. Sürgettem és piszkáltam őt, hogy ne adja fel, mert lassan letelik az egy év.

Nagyon sajnáltam az egészet, mert valóban segíteni akartam neki.

 

Irodánk más tevékenységgel is foglalkozott, különböző felnőtt tanfolyamokat is szervezünk

Ekkor éppen babysitter tanfolyam beiratkozására és indítására gyülekeztek a lányok. Egy rövid bemutatkozással kezdtünk. A szó, egy kedves, mosolygós, csendes lányhoz ért: X Lívia vagyok, 35 éves, a szomszéd faluban lakom a szüleimmel.

Saját családom még nincs, keresem a párom és az unokahúgom ikrein fogom gyakorolni a tanfolyamon tanultakat.

A „keresem a párom” mondat nagyon megragadta a figyelmemet, mert bizony azonnal beugrott az agyamba, a társkereső Pisti!

Hát ez az, - gondoltam, ezt a két embert én összehozom

 

Mivel Pisti nyilvánvalóan ismerkedni akart, gyorsan tisztáztam vele, hogy találtam egy lányt, akit személyesen bemutatnék neki, mert az elvárásainak megfelel és szerintem is hozzá való!

Mondanom sem kell, hogy hihetetlenül meglepődött, hogy így a semmiből előbukkan valaki, de szívesen állt a dolgok elébe.

No, ez az oldala rendben volt.

 

A következő kör Lívia volt, mivel őt kevésbé ismertem, nála kellett inkább tapogatóznom. Már alig vártam a következő találkozást, hogy feltegyem neki a kérdést:

Lívi, mit szólnál hozzá, ha bemutatnék neked egy nagyon rendes fiatalembert? Tudom, hogy te nem ezért jöttél ide, de lehet, hogy pontosan ezért hozott ide a sors. Pisti, kedves, dolgos, jó ember, szerintem, ti összeilletek!

Mondanom sem kell, hogy Lívia levegőt sem kapott erre a mondatomra, de szívesen vette az "égből pottyant férfi" szándékát.

 

Márpedig, kedves olvasó a csoda bennünk van!

Ezt a két fiatal megismerkedett, és a szemünk láttára olyan szépen fejlődött a kapcsolatuk, hogy öröm volt rájuk nézni.

 

Egy év múlva összeházasodtak, ahová én is meghívást kaptam és örömmel el is mentem.

Ebbe a lagziba, olyan boldogságot tapasztaltam az ifjú pár és a szülök részéről, amilyent kevés helyen lehet látni.

Örültem, hogy nem volt titkolózás megismerkedésükkel kapcsolatban és bizony jól esett a bemutatkozásomnál az a mondat: hogy tudjátok:

                                           Ági hozott össze minket.

 

A fiatalok később lakást béreltek Vácon és ma is boldogan élnek, hiszen 2016 márciusában megszületett várva várt tündéri babájuk: Regina

 

Kedves olvasó, nekem ők a csúcssiker!

 

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Kitől óvakodj legközelebb, avagy nyolc év igaz története 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/7. Beszéljünk az elit(nek hitt) társkeresésről,

2017. június 25. 20:53 - Barányi Ági

avagy mitől elit az elit?

(Tisztázzuk, NEM egy konkrét társkereső hálózatról beszélek)

 

Mi a feladata egy társkereső irodának?

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a társkereső irodák elsőrendű, vagyis alap feladata, hogy a beregisztrált tagok számára az adatbázisból, elvárásaiknak megfelelően, ismerkedési, párkapcsolat felvételi lehetőséget biztosítson! Nem több és nem kevesebb!

 

Vagyis a keresgélő AKTÍV részese legyen az életének.

Tudjon élni a rendszer adta lehetőséggel: levelet írhasson, telefonálhasson, tehát elkezdjen egyfajta ismerkedést, ami legyünk őszinték egy nagyon izgalmas, bizsergető folyamat.

Itt az ügyfél a rendszerbe való bekerülést fizeti meg és ezzel korlátlanul ismerkedhet.

 

Azt is tudniuk kell az érdeklődőnek, hogy az iroda a kapcsolatfelvétel eredményességét, a megbízó által keresett társ megtalálását nem garantálja, és nem is garantálhatja!

Ezt én minden érdeklődőnek elmondom.

Ez az alap csomag. Ezután jönnek a „finomítások” mikor már az irodavezetők is beszállnak a keresésbe és az ajánlásba.

Ezek a csomagok drágábbak, ezeknek is vannak különböző mértékei.

Itt már értelemszerűen a mi konkrét munkánkat is meg kell fizetni,

mert gondoskodunk az ügyfelekről, ha szükséges, átbeszéljük a tapasztalatokat.

Mivel mi ismerjük a nálunk regisztrált hölgyeket/urakat+ 10 év tapasztalatával+ ráérzéssel nagyon sikeres kommendálásokat végzünk.

 

Elgondolkodtató

 

Ilyen is van! Nagyon sok ügyfelemtől kapok ilyen, és ehhez hasonló észrevételeket

Ágika, sokszor tapasztalom, hogy az itt lévő nők/férfiak közül sokan hülyék, mit csináljak, nem erre számítottam, mert:

1.     nem írnak vissza a levelemre

2.     nem veszik fel a telefont

3.     ha felveszik, nyeglék, szemtelenek, tiszteletlenek

4.     ha találkozunk, szörnyűek, buták, bunkók

 

Kedves hölgyek és urak, EZ IS A TÁRSADALOM!  Sajnos, vagy nem sajnos, de ilyenek is vagyunk!

Mi nem tudjuk és nem is akarhatjuk a társadalmat megváltoztatni. Mi egy szolgáltatás részeként dolgozunk.

Ez egy mindenki számára nyitott rendszer, egy fórum, ahol a szolgáltatás elindításakor egyetlen kiválasztó tényező van, az anyagiak. (nyilván vannak  extrém esetek, ilyenkor nem lesz tag az illető, pl. ittas, más nevében akar regisztrálni, stb.)

Aki ezt befizeti, elfogadja és aláírja a feltételeket, az a rendszer tagja lesz, ill. irodai taggá válik. (vannak letiltások, de erről nem beszélnék)

 

Kedves olvasó, mi, irodavezetők a regisztrálásnál nem rakhatunk fel egy képzeletbeli mércét, hogy aki ezt „átugorja” az megfelel, aki nem, az nem lehet a klubtagunk. Ugye ezt senki nem gondolja komolyan!

Aztán ez a mérce, kinek a mércéje, az enyém, vagy a főnökömé, vagy egy központi etikai kódexé, de azt is ki írta?

Szóval nagyon sok itt a kérdés.

 

Ki vagyok én, hogy megmondjam valakiről, hogy ő rossz, ő pedig jó ember,

ő jó fej, ő rossz fej? Ha valaki pénzt áldoz valamire, akkor biztosan komolyan akar valamit, tehát társat keres, de hogy milyen ember, milyen hibái vannak, azt nem lehet tudni. 

Aztán, ha két ember találkozik, nem tudhatjuk, hogy egyik a másikból mit vált ki? Ki,hogy reagál ilyen – olyan helyzetekre?

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy fogadjuk el, ha valaki bunkó és szemtelen velünk, igenis azt rakjuk helyre és zárjuk rövidre dolgot.

 

Nagyon fontos: mindenkinek van egy élettere és oda azt enged be, akit akar!

Ez mindig az egyén döntése!

 

A próbálkozások pedig férjenek be a pártalálás folyamatába. Ne vegyünk mindent véresen komolyan, nem tudjuk megváltoztatni a világot, ezért a mi hozzáállásunkat kell módosítani. Ezt senki nem ússza meg.

A rendszer adta beállítási lehetőségekkel próbáljuk meg szelektálni az ismerkedéseket és összehangolni az igényeinket.

 

Sajnos sokszor a leírtak és a valóság között, fényévnyi különbség van, amik csak a személyes találkozáskor kezdenek kiderülni.

Jajaj, erre a mondatomra sokan felsikíthatnak, mert mindig azt állítottam, hogy az irodai ügyfelek egyik nagy előnye, hogy „úgymond ismerjük” őket, vagyis személyes regisztrálással valós adatok kerülnek a rendszerbe.

No, ez bizony igaz is!

 

De akkor most ismerem, vagy nem ismerem az ügyfelet?

Ez úgy néz ki, mintha ellentmondanék önmagamnak!

 

Most figyelj kedves olvasó: kb. egy órás beszélgetésből mi kihozzuk a lehető legtöbbet, vagyis nagyon sok minden „lejön” egy emberről, ami továbbiakban, az ismerkedésének alapját képezi.

Ez mind a kettőnk érdeke és baromi fontos az elinduláshoz.

Az adatlapra valós dolgok kerülnek ki, az tuti.  

 

De senki ne kívánja meg egy irodavezetőtől sem, hogy belelásson a másik agyába, lelkébe és ebből ilyen – olyan további következtetéseket levonva ajánljuk őt a másik félnek.

Ez szigorúan tilos! !

Nagyon szövevényes az emberi lélek. Ami nekem szimpi, vagy nem szimpi, az nem biztos, hogy a másik félnek is az lesz.

Az érdeklődést felkeltve, roppant tárgyilagosan kell ajánlanom a társkeresőket egymásnak, a többi úgyis rajtuk múlik!

 

Hosszú évek tapasztalata, + erős intuitív készség kell ahhoz, hogy ráérezzen egy irodavezető, X – nél, hogy hívja fel Y – t, mert ők összeillenek.

 

Ez szerencsére nálam igen sokszor működik, és nagy örömömre,

EGYBE IS KELNEK A PÁROK! No, erre viszont nincs receptem!

 

Jogos felvetés, akkor inkább megpróbálom a „diplomás társkeresőben”, vagy „ilyen – olyan” elittebb/nevesebb társkeresőben, ahol már eleve, a nevéből ítélve is, ki vannak szűrve a bunkók! Ha ez valóban így lenne, az nagyon szép lenne, de lássuk a valóságot!

 

Beszéljünk általánosságban az elit(nek  hitt) társkeresésről,

avagy mitől elit az elit? 

 

Nézzük először az elit szó valódi jelentését:

„Válogatott csoport, előkelő társaság, egy közösség színe java.

Magasabb szintű vagy rangú kisebb csoport, jellemzői miatt kiemelve a többi közül, pl: szakmai, társadalmi vagy képzettségi szintje miatt” (WikiSzótár)

Én még hozzátennék + 1 szintet: az anyagiakat

No, ezen kritériumok egyvelege adja az elit társkeresés alapjait. (egyfelől)

 

Mindenkinek van egy igényszintje és mindenki olyan társat keres, aki ennek a szintnek megfelel. (Ez így baromi szépnek és egyszerűnek hangzik.)

Természetes, hogy a társkereső hölgy/úr az általa leírt igényeknek megfelelően szeretne keresgélni, ismerkedni és az általa leírt elvárásoknak megfelelő partnerek jelentkezését várja.

Sem én, sem más nem szeretne „harcolni” az elvárásainak nem megfelelő személyekkel.

Az is természetes, hogy senki nem akar „rangon alul” randizni. Az is teljesen érthető, hogy sokan már azt sem szeretnék, ha telefonon hívogatnák a számukra nem megfelelő személyek.

 

Most a saját hálózatunkon belüli, magasabb, elit szolgáltatásról beszélek.

Szóval van egy színt, amit „belövünk” magunknak. És itt jön az irodavezetők nagy – nagy szerepe.

A magasabb kategóriát választóknak, akik értelem szerűen anyagilag is többet áldoznak az ügyért, mi irodavezetők is segítünk a pártalálásban.

Őket nem fogják zargatni nem kívánt érdeklődők.

A „papírforma” szerint, az igényesség jegyében, igényességet kapnak. 

Elit szolgáltatásban részesülnek.

 

Mit jelent ez pontosan? (az elit másfelől)

Ez azt jelenti, hogy kizárólag a személyességen alapulva, a mi kommendálásunkkal történik az ismerkedés. Őket a rendszerben nem láthatja mindenki, de a teljes inkognitó is lehetséges.

 

Ezt a részét garantálni tudjuk, de, hogy valójában mit takar az elit, az már egy másik, izgalmas és meglepő történet.

 

 

Most következzen az a bizonyos „másik, izgalmas történet”, ami meglepő lesz, vagy talán mégsem?

 

Három hónapja keresett meg egy magas egzisztenciájú, kimondottan gazdag, nagyon jól szituált, sármos, magas, 58 éves vállalkozó férfi, aki elvált és kereste következő párját.

Beszélgettünk, elmondta, hogy milyen hölgyet képzel el, hát igen! Most már nem szeretne mellé fogni, ebben kéri a segítségünket.

Ajánlottam egy volt ügyfelemet, aki egy 10-sel fiatalabb, mint ő, csinos, vékony szintén vállalkozó hölgy.

Pár hónapig működött is a dolog, de aztán vége lett a kapcsolatnak.

 

Az, hogy két ember teljesen passzoljon, az bizony maga a csoda!

Én akkor azt éreztem, hogy ők megfelelnek egymásnak, közös az érdeklődés, hasonló az értelmi és igényszint, lesz miről beszélgetniük.

Ilona valóban csinos, nőies nő volt, de ezek szerint tévedtem.

A mélyebb rezdüléseket, érzelmi finomságokat, szösszeneteket nem sikerült átlátnom.

Hogy mégis mi volt a baj? 

 

László azt gondolta, hogy nem tudja elbűvölni, nem tudja lenyűgözni Ilonát, ami neki nagyon fontos lett volna, mert ő ettől érezte magát igazi férfinak!

Sok volt neki ez a hölgy, vagyis túl önálló, túl magabiztos, és határozott, úgy érezte, nem tudja boldoggá tenni.

Ilona ugyan soha nem mondta ki, de valóban nem ájult el László vagyonától, attól, hogy napi szinten milliós döntéseket hoz, mert ő is nagyon jó volt a saját szakmájában.

A hölgy egyenlő szellemi társat és partnert keresett minden értelemben, a férfi az erejét akarta mutatni és ámulatba ejteni a másikat.

Ez a két igény nem találkozott és nem is fog soha találkozni, ezért történt a szakítás.

 

László kérte, hogy egy „egyszerűbb kis hölgyet” keressek, akit elvarázsolhat és hagyja is magát elvarázsolni, vagyis nem igazán „egyenlő társra” vágyott…! Akkor ő most „elit” társkereső volt?

 

Van, aki csak akkor érzi magát valakinek, ha folyamatosan visszajelzéseket kap és van olyan, aki tisztában van az értékeivel csodálat nélkül is!

 

Ha mindig papírforma szerint működnének ezek a dolgok, akkor nagyon kiszámítható lenne a világ, de, mint tudjuk, az ember ettől sokkal bonyolultabb lélek!

 

Egy másik történetben szintén, az elitnek gondolt diplomás, „kő gazdag” férfi volt  a legbunkóbb, ami sajnos egyre gyakoribb.

Egy tanárnő ügyfelemnek teljesen ismeretlenül azt mondta az  elit mérnök pasi a telefonba, „ha kibírtuk egymás nélkül húsz évig, akkor a következő húszat is kibírjuk” és letette a telefont. – gyönyörű, nem?

 

Természetesen most sem szeretnék általánosítani.  Az, hogy ki milyen ember valójában, az csak a személyes találkozásnál dől el.

Ugyanis a pénz, a vagyon, a beosztás, az egzisztencia mind – mind külcsín, a belsőnk, a lelkünk bugyrai, csak négyszemközt bontogathatók.

 

Sem sok – sok pénzzel, sem diplomával nem vehetünk kedvességet, szeretetet, megbecsülést, odafigyelést, bizalmat, hűséget és folytathatnám a könyv végéig ezeket az annyiszor emlegetett értékeket.

Mindenki mást keres, mindenkinek más a fontos, mindenkinek más az érték, de amit keresünk, csak nyitott szemmel találhatjuk meg! 

 

Egyetlen megoldás van, ismerkedni, lazán venni, és ha nem oké, korrektül tovább lépni!

Az irodavezetői ajánlásoknál sokszor belefutunk” ilyen – olyan” hölgyekbe/ urakba, de az igényesebb társkeresőknél az előzetes egyeztetések alkalmával, már tudjuk „finomítani” a dolgokat.

A bunkók, velünk is bunkók és az ügyfélhez már csak egy megszűrt réteg kerül. Természetesen garantálni, akkor sem tudunk mindent.  A következő lépéseket már mindenki saját maga teszi meg.

 

Saját tanulságaim, egy életre!

 

Ha az ügyfeleim kérdeznek valakiről, nekem nagyon finoman kell fogalmaznom, mert a véleményem meghatározó lehet. 

Nem tehetem meg, hogy  bárkit előre minősítsek ilyen – olyan hallott információk alapján, aztán ez a két ember mégis összejön, én pedig maradok a slamasztikába.

 

Irodavezetői pályafutásom elején történt meg velem, az irodában a laptopomról keresgéltem egy férfi ügyfelemnek, tapasztalatlan voltam, és elkezdtem a pasi szemével, de mégis női megitéléssel nézve minősíteni a hölgyeket:

ez a csaj vékony, kövér, csúnya, slampos, ronda, egyszer csak rám meredt a férfi és közölte:

hogy ez a hölgy igenis szép, ne mondjak ilyent, neki tetszik és ő azonnal fel szeretné venni vele a kapcsolatot.

 

 

Én azt hittem, hogy a szégyentől ott helyben elsüllyedek!

Hogy lehettem ilyen ostoba! Levontam a tanulságot, és azóta sem tettem és nem is teszek ilyent!

 

Egy életre megtanultam, a tetszés nagyon szubjektív!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva: Ásó - kapa - nagyharang és gyermekáldás, avagy a siker csúcsa!

 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/8. Ne akard a sorsot irányítani,

2017. június 21. 14:41 - Barányi Ági

avagy, a NEM-ek, IGEN-je!

Ha ez nem velem történik, nem hiszem el!

 

Egy határozott és számon kérő férfihang keresett: remélem, hogy tud fogadni, mert most van dolgom Vácon és elintézném ezt a „társkeresősdit”! Hü – ha, gondoltam és nagyon kíváncsi lettem erre a férfira. Egy óra múlva, már kopogott is az ajtón.

A szemem kikerekedett és a döbbenettől megszólalni sem tudtam, mert a férfi egy nagyon ismert színészre hasonlított

 

Mackós alkatú, alacsony, köpcös, barnás – őszes hajú, szakállas úr volt. Szerintem ő ezt tudhatta magáról és láthatóan élvezte is. Én pár másodperc alatt teljesen leizzadtam, mert a hasonlóság bizonytalanná tett. A bemutatkozás után megnyugodtam:

X Péter vagyok, - mondta ő, jaj, Istenem, de jó, hogy tévedtem, - gondoltam én! Elvált, 40 –s férfi, építési vállalkozó, Budapestről most költözött ki egy környékbeli, nagyon fejlődő városba. Jelenlegi munkája a fővároshoz köti, most kiállításokhoz pavilonokat épít. Nagy társasági életet él, ehhez keres társat.

 

Mik az elvárásai, - kérdeztem? Hogy mit szeretnék, azt nem tudom, dehogy mit, nem szeretnék, azt igen. Hát ez jól kezdődik, - gondoltam!

Szóval, mit nem szeretne?

NE LEGYEN BUDAPESTI, NE LEGYEN SZEMÜVEGES, NE LEGYEN FELTŰZÖTT HAJÚ, (kontyos) NE LEGYEN PEDAGÓGUS! 

 

Péter, hogy mit nem szeretne, azt nem kellene ennyire „kőbe vésni” mert ezek dolgok a visszájára szoktak fordulni. Azt én jobban tudom, - harsogta a fülembe

 

Az egész lényéből áradt, olyan érdekesen „fájdalmas” nagyképűség, amit akkor még nem tudtam megmagyarázni. Iszonyúan nyeglén beszélt velem. A mikor fizetésre került a sor, a papírpénzt, szinte odadobta elém.

Nézze Péter, itt nem kötelező tagnak lenni, ha nem tetszik, feláll és elmegy. Nem, nem, ő ezt szeretné, csak most ideges.

Rendben van uram. Kitöltöttük a papírokat, beregisztráltam, elmeséltem mindent, amit a rendszerről tudni kell és elment.

 

Eltelt egy pár hét, Péter újra telefonon keresett. Erősen feldúlt hangon akarta leharapni a fejemet. Uram, szép lassan mondja el, hogy mi történt, mert csak akkor tudok segíteni, ha megértem a panaszát, - mondtam!

Ágika, felháborító dolog történt, ez az egész hálózat úgy szar, ahogy van, nekem ebből elegem van!

Képzelje el, levelet írtam 10 hölgynek, akiket kinéztem magamnak és egyik sem válaszolt! Milyen dolog ez, hogy hülyének nézik az embert. stb, stb.

Miután szóhoz jutottam, úgy döntöttem, nem hagyom tovább ezt a stílust.

 

Kedves Péter, ha ön olyan hangvételű leveleket írt, amilyen bunkó stílusban velem szokott beszélni, akkor ne csodálja! Én sem válaszolnék önnek, abban biztos lehet…!

Hatalmas csönd a vonal végén. Ajaj, ezt talán nem kellett volna mondanom, - gondoltam, de most már mindegy, elöntötte az agyamat a méreg és kicsúszott a számon! Lehet, hogy” itt a vége, fuss el véle”, és azonnal kilép ez a pasi.

A döbbent csönd folytatódott, én pedig vártam, majd Péter csak annyit mondott: rendben, és letette a telefont.

 

Teltek, múltak a hetek, hónapok, ezek szerint Péterünk eltűnt. Nem lépett ki, nem tett panaszt rám a központban, szóval semmi.

 

Kedves olvasó, a sztori poénja most kezdődik. Jó pár hónap múlva csöngött a telefon, X Péter vagyok, Ágika szeretném megkeresni az irodába, mikor jó önnek? 

Itt valami történt, mert a hangvétel egész emberi volt.

Egyeztettünk időpontot és már fogalmaztam is magamba az elnézést kérő mondatokat. Nem akartam túlzásba vinni, de finomabban is mondhattam volna.

 

Szóval nyílt az ajtó és belépett Péter, egy csokor rózsával. Jézusom, ez most mi? Ágika, egy óriási vallomással tartozom: Mikor bejelentkeztem és legelőször eljöttem ide, előtte hagyott el a barátnőm.

Én úgy megharagudtam minden nőre, még önre is, hogy azt el sem hiszi. Annyira utáltam mindent és mindenkit, talán még magamat is!

A barátnőm budapesti, szemüveges, feltűzött hajú, kontyos, pedagógusnő volt, akit nagyon szerettem.

Ezért nem akartam ilyen nőkkel megismerkedni. Nagyon el voltam keseredve, majdnem beledöglöttem ebbe az állapotba.

Amikor leveleket irkáltam, tudtam, hogy nagyon kiosztó hangvételűek, de mindenkit bántani akartam. Az ön szavai után döntöttem el, hogy várnom kell és megnyugodni, mert ebből nem lesz kapcsolat.

Friss sebekkel mentem önhöz, ez volt a baj. 

 

Kb. 3 hónap múlva újra nekilendültem a dolgoknak, leveleztem, randiztam, kezdtem visszanyerni a normális énemet.

Csinosabbnál, csinosabb hölgyekkel ismerkedtem és kikötöttem egy Melinda nevű hölgynél, aki érdeklődött a munkám iránt is, és szívesen eljött velem a kiállítások megnyitójára, az általunk tervezett és épített pavilonokba.

Ez nekem nagyon jól esett, értékelte a munkámat.

Szóval nagyon jól alakultak a dolgok és már többet voltunk együtt, mint külön. Kezdtük a közös életünket fontolgatni.

 

Csak ámultam és bámultam, mert Péter olyan volt, mint akit kicseréltek, szemmel láthatóan sugárzott a boldogságtól. Azért jöttem el, mert ezt csak személyesen lehet elmondani.

 

Ekkor feltettem az ominózus kérdést, - Péter, ha jól értettem, sikerült olyan hölgyet választani, amilyent akart!

Nem Ágika! Olyan hölgyet sikerült választanom, amilyent NEM AKARTAM!

 

Vagyis, a hölgy, akivel most boldog vagyok, és együtt akarunk élni,

 

BUDAPESTI, SZEMÜVEGES, KONTYOS ÉS PEDAGÓGUS!

 

Ezért hoztam a csokor rózsát! És mindent köszönök!

Ettől a szám, szó szerint tátva maradt, majd olyan röhögésbe  kezdtünk mind a ketten, hogy zengett az iroda.

No, komment!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Az elit(nek hitt) társkeresésről

 

 

 

  

 

 

 

Szólj hozzá!