Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

GONDOLATOK/17. Milyen társkereső az, ahol nem találom meg a páromat?

2018. január 21. 16:45 - Barányi Ági

avagy, Miért is nem találom meg az igazi páromat?

Kedves Olvasó!

Üdvözlök mindenkit! Új év - új lehetőségek!

 

Az új év elején természetesen én is számot vetettem az eddigi dolgaimmal, írásaimmal és bizony, a statisztikák alapján azt láttam, hogy legsikeresebb blogom a :

„Velem biztosan valami baj lehet, ha nem találom a páromat”

téma volt.

Törtem a fejem a MIÉRTEKEN?

 

Hát azért az baromi nyilvánvaló, hogy legjobban az foglalkoztatja  az embereket, ami leginkább megérinti, ami leginkább húsbavágó, ami az ő pici kis életükben a legaktuálisabb!

Ezen nincs is mit tovább feszegetni.

 

Aztán megint elgondolkodtam, hogy életünket hiába szövi át teljesen a technika, a milliónyi önismereti és ismerkedési fórum/csatorna, mégis ott tartunk, hogy a legolvasottabb, a „…nem találom a páromat” c. fejezet.

Azért ez nagyon elszomorító, nem?

 

A karácsonyi, újévi forgatagban, de jelenleg is, mindegyikünk rengeteg jókívánságot, bölcs üzenetet kap.

Gépiesen küldözgetjük a bazi nagy igazságokat:

„ha ezt meg azt teszed, és így és úgy élsz, akkor ez meg az lesz és akkor te ilyen, meg olyan fasza gyerek vagy/leszel.”

Ezeket elolvassuk, aztán megállapítjuk: ó, mi is pont ilyen fasza gyerekek vagyunk, aztán továbbküldjük.

 

No, és akkor mi van, mi változik?

Ennek tudatában, talán jobbak leszünk? Jobban élünk, jobbak lesznek a kapcsolataink, jobban fogjuk szeretni a gyerekeinket vagy a szüleinket?

Egy nagy frászt!

Olyan „ropogós” bölcsességek száguldoznak az éterben, hogy az csak, na!

 

Ha ezeknek az igazmondásoknak, csak 10% -át fogadnánk meg, már kiürülnének az orvosi rendelők, a pszichológusok várótermei, és a társkereső irodák honlapjaira kitehetnénk a táblát:

MEGTELT A SZÍVÜNK BOLDOGSÁGGAL

Bocsi, elfogyott a társra váró, társra vágyó klubtag, mert

MINDENKI ELKELT! MINDENKI MEGTALÁLTA A PÁRJÁT!

Vagyis, aki ide bejön, sitty – sutty boldogan, szerelmi mámorban repkedve kilibben az ablakon…!

 

Szóval akkor, hol is van a kutya elásva?

Miért nem találjuk meg a párunkat, vagyis „milyen társkereső az, ahol nem találom meg a páromat?”

Igen, ez egy teljesen jogos felvetés, én magam is feltenném ezt a kérdést!

Eddig rengeteg sikertörténetet, rengeteg boldogságot írtam le, de azért lássuk meg az érem másik oldalát is!

 

Ezen témát 2 okból hoztam elő.

Egyrészt a „sikertelen” ügyfeleimmel kapcsolatban, akik a nálam regisztrált időszak alatt, nem találták meg a párjukat,

A másik apropó, egy híres színész vallomása.

 

Akkor vegyük sorban: szóval, jelenleg is nagyon sok „pártában”/egyedül maradt társkereső ügyfelemmel találkozom jövet – menet az utcán és bizony többük arcáról leolvasható a kudarc, a boldogtalanság és az általuk hangoztatott elégedetlenség is.

Ez nekem nyilván sem emberileg, sem „reklámügyileg” nem jó.

 Hogy miért írok magam ellen, erről a kínos témáról?

a.     Mert ha nem írok, akkor is van, akkor is létezik, akkor is suttogják!

b.     Mert a világon senki nem fogja nekem elhinni, hogy az én irodámban, csak boldogság és az angyali mámor repked.

 

Tehát ezzel a ténnyel foglalkoznom kell, ezért két dolgot tehetek:

1.     lehet erről tudomást SEM venni és úgy tenni, mint akit nem érdekel!

2.     lehet ezzel IGEN csak foglalkozni!

Mivel emberből vagyok, bevallom először az elsőt választottam, vagyis nem érdekelt, nem én vagyok a hibás. Én mindent megtettem, de ez az ő élete és nem az enyém! Ebben bizony nagy igazság van.

 

Aztán ahogy teltek az évek, egyre inkább presztízskérdést csináltam a sikerességemből. Főként azért, mert egyre több általam összehozott pár, összeházasodott!

Ezt a „munkát”csak élvezettel lehet csinálni és én szeretem az embereket összeboronálni. Jól működnek az intuícióim, és szép lassan azt vettem észre, hogy  a velem szemben ülő társkereső férfiről/nőről, már az első, megismerkedő beszélgetés után nagy valószínűséggel, meg tudtam tippelni, hogy mekkora valódi eséllyel regisztrál be a rendszerünkbe, magyarul, ezen idő alatt rátalál - e a párjára, vagy sem!

 

Ezen én is nagyon elcsodálkoztam, mert ez az én kommendálásomtól teljesen függetlenül működött.

Később már tudatosan figyeltem az embertípusokat, a történéseket és az összefüggéseket.

Lehet, hogy pár száz évvel ezelőtt, boszorkányként a máglyán végeztem volna, de akkor is így van! (200 éve nem vállaltam volna be!)

Természetesen voltak/vannak kivételek, de bizony,

FÉLREÉRTHETETLEN JELEK IS!

Ezekre a jelekre, majd szentelek egy egész blogot!

Érdekes lesz!

 

Szóval, miért nem találjuk meg a párunkat a privát életben és/vagy a társkeresőn sem? Miért olyan „K” nehéz ez?

 

Ezen téma felvetésének másik oka, egy facebookon olvasható hír volt, mégpedig: Hölgyeim és Uraim, a pasik pasija, a csupa nagybetűs FÉRFI megdöbbentő vallomása!

Vagyis: Alain Delon, akit a 40 – től fölfelé senkinek sem kell bemutatni, aki korának egyik legvonzóbb, legnagyobb sex szimbóluma, most 83 éves. Megszámlálhatatlan szerelmi partnere, barátnője, jó néhány felesége volt, egyikük a csodálatos, Sissy királynét alakító, Romy Schneider.

Szóval, hogy miért fontos az ő véleménye nekünk?

Hát azért mert Alain Delon a két lábon járó ikon = életöröm + tapasztalat!

Ha valaki tudja, hogy mitől „döglik a légy”, akkor ő, igen!

Az ő szavára érdemes odafigyelni!

 

No, a minap azt nyilatkozta egy TV – nek /újságnak:

hogy MÉG MINDIG KERESI AZ IGAZI PÁRJÁT!

Jelentkezők ugyan szép számmal vannak, de a lelke mélyén, még nem találta meg az IGAZIT!

Hát vaze, ettől én teljesen beájultam!

Megmondom őszintén, nem erre számítottam, csalódtam!

Ugyan is, a sima hír mögött azonnal a tudatalattimra zuhant a társkeresés minden nagybetűs, színfalak mögötti ÜZENETE!

 

Lehet ezen viccelődni, röhögni, rálegyinteni, de ennek számomra, mint társkereső iroda vezetőnek, hatalmas tapasztalati értéke, hatalmas kulissza titka van!

Nyilván, senki nem gondolhatja komolyan, hogy én konkrétan a színész szerelmi életéért aggódom, itt egészen másról van szó!

Szóval, hölgyeim és uraim, gondoljuk csak bele magunkat!

Ha ez a férfi nem találta/találja az igazit, aki egész életében a „tutiban fürdött”, aki hihetetlen fizikai adottságokkal van megáldva, aki jobbnál jobb szerepeket, nőket, hatalmas elismeréseket kapott?

Akinek az egész élete a lehetőségek tárháza volt, akinek a lábai előtt a világ női részlege hevert?

Aki évtizedeken át csillogott, villogott, jött, ment, ismerkedett, utazott, filmezett, falta a nőket, akkor bizony, ehhez képest, mekkora eséllyel keresheti az egyszerű ember fia, lánya,

a „Józsik, Bélák, Jánosok…Katik és Marcsikák az igazit”?

 

Nyilván minden személyiség más, de az egyszerű emberek élik a maguk kis életét és nincs sem anyagi, sem más módjuk „kipróbálni a lehetőségek tárházát”, vagyis megismerkedni egy csomó „nem igazival” ahhoz, hogy rátaláljanak az igazira!

 

Tudom, tudom, hogy ez nyilván nem csak ettől, meg nem csak attól függ, és ezt a „tragédiát” ő is és mi is, túl fogjuk élni, de ez a hír több okból is „pofáncsapósan” elgondolkodtató.

 

Miért is? Mit szűrjek le ebből? Az én irodavezetői életemre mi ennek a tanulsága?

Hát az, hogy én eddig, minden hozzám forduló társkereső ügyfelet nyitottságra, próbálkozásra, merész keresgélésre inspiráltam, vagyis egy

„merj élni, ismerkedni” életvitelre! (most is azt teszem)

És akkor lám – lám, betoppan az évszázad egyik” sármőr” színésze, aki bizony„mert élni”! Akit mindenki irigyelt, aki híres, sikeres, gazdag, vonzó,

csilli – villi életet élt, akire a sors két kézzel öntötte az élet örömeit, aki egész életében nyitott és merész volt.

És egyszer csak nyolcvan egynéhány évesen azt nyilatkozza, hogy: ő bizony MÉG NEM TALÁLTA MEG AZ IGAZIT!  

Kvázi, hiányzik az életéből valaki/valami!

 

Akkor Alain Delonra is érvényes az az állítás, hogy: „Vele is biztosan valami baj lehet, ha nem találja a párját?”

No, erre mondanám azt, hogy „beszarás”, hát ki, ha ő nem?

 

Szóval, akkor hol kell keresni az igazit?

 

A nagybetűs ÉLET tapasztalata alapján, meg kell állapítanunk,

 

hogy nem kívül, hanem BELÜL (is)!

 

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Bekukkantás a modernkori átverések tárházába, avagy ők se hitték volna! 

 

 

                                                                                                                                                 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/25. „Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon”

2017. december 13. 20:00 - Barányi Ági

avagy, Judit barátnőm révbe ért!

Kedves Olvasó!

 

Ezzel az epizóddal a mai napon, dec. 13 – án, a történet főszereplőnőjét szeretném köszönteni a 46. születésnapján. ISTEN ÉLTESSEN JUDIT!

(Ezért nem a szokott időben jelent meg)

 

Szóval, Judit barátnőm 2017.08.21 – én férjhez ment!

Én voltam a tanúja.

Ez lehetne egy szokványos sikertörténet, de bizony nem az.  

Annál sokkal, de sokkal több!

 

Judit próbálkozásairól több fejezetet is írtam, mert göröngyös utat járt be a boldogságig. Az ő élete hozta az összes olyan példát, amit akár önismereti előadásokon is bemutathatnánk, mint hihetetlen, de mégis igaz, életutat. Iskolapéldája lehetne annak a lelki fejlődésnek, hogy egy teljesen kilátástalan önmarcangolásból hogyan lehet felállni, vagyis „Ági, most kéne meghalnom” című drámából, hogyan alakult ki, egy angyali szerelem!

Ha valaki azt hiszi, hogy ilyen csak a mesékben van, no, akkor nagyon téved! 

 

·        Ő volt az, akiről a könyv elején azt a sztorit írtam, hogy 10 évvel ezelőtt elküldte a baromi jól kereső férjét, mert a számítógépes munkája révén, éjszakánként „cicamicákat”  hajtott a neten és alkalomadtán „ki is próbálta őket”.

·        Ő volt az, aki törékeny nőként ezután, 33 évesen ott maradt 2 kicsi fiával, akiknek a nevelése nem volt fáklyásmenet!

·        Ő volt az, aki nagyon nagy unszolásomra regisztrált be a társkeresőbe, mert nem akarta „árulni” magát!

·        Ő volt az, aki „ajándékba” kapta az élettől Marcikát, a látássérült férfit, akivel ebben a társkeresőben ismerkedett meg, és életre szóló barátságot kötöttek.

·        Ő volt az, akit egy ismerkedés alkalmával a második randin, a színházból hazajövet egy „kedves férfi” egyszerűen kitett az autójából, mivel nem akart vele hetyegni.

·        Ő volt az, aki azt mondata, hogy neki már biztosan „nem jár” a boldogság!

 

 

AZTÁN FORDULT A KOCKA!

 

Judit évek óta tagja volt a társkereső rendszernek, mert komoly elszántsággal kereste a párját. A privát életében is nyitott szemmel járt és próbálkozott. Nagyon sokszor levonta azt a tanulságot, hogy a férfiak keresik a határozott, jó nőt, aztán ha ott van, nem bírják elviselni.

Akkor tulajdonképpen kit is keresnek?

 

Legelső próbálkozásai, szárnycsapásai évekkel ezelőtt kezdődtek, mikor is a társkereső rendszerünkben, egy hazánkban praktizáló külföldi orvossal ismerkedett meg. Kedves, rendes ember, 3 kicsi gyerekkel, akiket majd ide akart  hozni, mert Magyarországon szeretné nevelni őket

Ez a férfi is a gyors cselekedetek embere volt, mert azonnal nősülni és költözni is akart. No, itt már Juditunk is úgy gondolta, hogy ez egy kicsit sok(k), ő is gyorsan döntött: NEM!

 

Következett egy közeli településen élő, mérnök srác, akivel többször is találkoztak, aztán úgy eltűnt, mint a kámfor. Nem volt valami etikus dolog, de így oldotta meg. Hát mit mondjak…?

 

Ezek a mozgalmasnak tűnő párkeresési akciók, hosszú évek gyümölcsei.

Mikor az ember a gondok mélyén csücsükél, és keresi a fogódzót, akkor bizony, nem lát  reálisan, sőt!

 

Szóval, 2016 januárját írtunk, és az én teljesen elkeseredett barátnőm, hála Istennek, újra nagy elszántsággal dobta be magát a társkeresésbe.

Ez az érzés mindig hullámvasút jellegű volt, egyszer fent, egyszer lent.

Akkor éppen a mélyben volt.

„Ági látod, én már nem kellek senkinek, most már feladom” című nyüglődését végighallgatva, újfent erőt öntöttem belé.

Ne aggódj, eljön a te párod is, csak ne add fel, szavakkal próbáltam lelkesíteni.

 

Az egyik este viszont történt valami, ami gyökerestől megváltoztatott mindent! Megcsörrent a telefonom, látom Judit hív.

Már készültem a „jaj, Istenem meg ne halj már megint” szövegemmel, mikor is tőle teljesen szokatlan, lelkes hangon szólt bele: Ági, TALÁLTAM VALAKIT! Nézd meg nekem gyorsan ezt a férfit! Már nyitottam is a laptopot és láss csodát, egy „k” jó pasi nézett le rám a fotóról.

Sikítva közöltem vele, azonnal írjál rá, egy percet se késlekedj!

Igen, kedves olvasó, ez az a Judit, aki korábban azon veszekedett velem, hogy ő bizony nem fog egy férfit sem megszólítani, és most mintha egy varázspálcával kólintották volna fejbe, azonnal írt a fotón mosolygó Andrásnak!

 

És ekkor elkezdődött, egy varázslatos történet:

Andris 45 éves, 189 cm magas, normál testalkatú, független, angolul kiválóan beszélő, távközlési műszaki területen dolgozó, Budapesten élő agglegény. „Bingó”!

Ez kezdetnek nem is rossz! Idős édesapját pátyolgatta, és nagyon szoros, szeretetteljes kapcsolatot ápolt, Gödön élő nővérével és annak családjával.

Ez a pasi, a nők álma és bálványa lehetett, mert ilyen testi adottságok mellett, még sármos és intelligens is. Szóval, Judit ráírt, ő válaszolt és elkezdtek levelezni.

 

Én szorgalmaztam a találkozót, mert az egy fontos momentum.

Kedvenc helyemet ajánlva, a West End egyik kávézóját. Tudod, bármi baj van, felugrasz, és már pattansz is fel a vonatra. Ez egy jól bevált stratégia.

 

Egy szép februári napon megtörtént az első találkozó, ahol bizony kettőjük között, kipattant az a bizonyos isteni, mesebeli szikra! Az első csók sem váratott sokáig magára.

Juditunkat pedig teljesen kicserélték! Vidám és nevetős lett, egyre szexisebb cuccokat kezdett hordani, dudorászott, és olyan könnyen vette az élet dolgait, amibe eddig majdnem beledöglött, mintha, valamilyen elvarázsolt kastélyban élne!

A munkatársai meg is állapították: no, csak, no, csak, ez már szerelem a javából!

 

De hát, miért is lenne már minden kerek? Hát most mi a problémád megint, drága Juditom? Szóval Ági, minden nagyon szép és jó, szeretjük egymást, csak az én Andrisomnak állandóan mehetnéke van, vagyis 1 – 2 napnál többet nem akar, nem bír nálam tölteni.

Állítása szerint nem tudja lefoglalni magát és ilyenkor feszengőssé válik. Megbántani nem akar, ő is érzi, hogy ez a dolog nekem nem esik jól, de az elköteleződés még nem megy neki.

Mit gondolsz erről – kérdezte egyik nap tőlem?

Nézd Judit, szerintem várj, ne sürgess semmit, ez a dolog meg fog érni.

Ez a pasi 45 évig rohangált, csapongott, cikázott a csajok között, nyilván a helyzet neki is új.

Várj, az idő eldönti. Így is lett!

 

Andrisunk szép lassan kezdte megszokni azt az érzést, hogy CSALÁD. Judit 8. osztályos fiával egyre jobb kapcsolatot alakított ki, férfias dolgokról beszélgettek, együtt mentek ide – oda, és napról - napra kezdett beérni az a bizonyos gyümölcs. A fiúk között, a korábbi komoly rivalizálásból, pasis cinkosság alakult ki.

Andrisunk egyre többször kereste az alkalmat, hogy Juditnál maradhasson, és láthatóan a kezdeti tartózkodás, egyre erősebb ragaszkodássá vált.

Ezzel el is telt fél év, 2016 karácsonyát írunk.

 

Egyik este újból csengett a telefonom: Judit! Nagy vidáman veszem fel, no, mi újság?

Ági, Ági képzeld el mi történt? Jézus Máriám, ijedtem meg én is, szépen sorjában meséld: tudod, karácsony másnapján Gödre mentünk Andrisom tesójáékhoz. Már ott éreztem, hogy valami titokzatosság van a levegőben. Ajándékosztás következett, szépen mindenki bontogatta a saját csomagját.  Amikor én kerültem sorra, megállt a levegő, hirtelen néma csend lett, és minden szempár rám meredt.

Jézusom, mit rontottam el?

Judit, ne csigázz, mond már mi történt, mert felrobban a fülemen a telefon!

Képzeld Ági, bontok ki egy bazi nagy csomagot, benne egy még kisebb és benne egy GYŰRŰ! Én ott elájultam!

 

Andrisom összekapart az ájulásból és azt mondta, hogy ezt tekintsem a kezdetnek, mert ez még nem karikagyűrű, hanem SZERELEM-GYŰRŰ!

A család puszilgatott örömében, én pedig a gyönyörűségtől elsírtam magam!

Mi tagadás, én is!

Andris nagyon romantikus alkat és valóban kezdett beérni az a bizonyos gyümölcs!

A „fiatalok” egyre több időt töltöttek egymással, és valódi „szerelmes szövetséget” alkottak.

 

Újabb 3 hónap telt el, és egy szép tavaszi estén, egy komoly beszélgetés alkalmával Andris hihetetlen határozottsággal, feldobta nekem a házasság gondolatát.

Elmondása szerint, ilyen érzéseket, még senki iránt nem táplált.

Mivel ő még nem volt házas, ezért higgyem el, hogy tudatában van a felelősségének.

Nagyon átgondolta az érzéseit és a mondatait: SZÁNDÉKA KOMOLY! Barátnőm másodszor is elájulni készült!

Mikor újfent magához tért és az aktuális sírásától meg tudott szólalni, próbálta Andrist a realitások talajára visszarángatni.

No, jó szívem, de a fiaim ezt már biztos, hogy nem fogják, olyan könnyen megemészti.

Ez igaz, de szerintem kérdezzük meg tőle, ill. tőlük! Barátnőm harmadszor is elájulni készült!

 

Hogyan képzeled ezt? Juditom, kivárjuk a legjobb alkalmat, te ne csinálj semmit, csak figyelj!

És egy szép májusi este, elhozta, azt a” bizonyos legjobb alkalmat”.

Ekkor jött az, amire sem én, sem az én kamasz gyerekem, egyáltalán nem számított:

Ádám, mint férfi a férfivel, szeretnék veled egy fontos dolgot megbeszélni, mert számít a véleményed!

A fiacskám szeme kezdett kikerekedni, érezte a helyzet emelkedett hangulatát. Tudod és látod, hogy édesanyád fontos nekem, szeretem őt.

Szeretném, ha engem befogadnátok, szívesen tartoznék ehhez a szerető családhoz, ezért most, mint a család, egyetlen jelen lévő férfi tagjától,  MEGKÉREM ÉDESANYÁD KEZÉT!

 

A fiamnak tátva maradat a szája, nem kapott levegőt, még szerencse, hogy ült. Erre végképp nem számított.

Nézd, folytatta Andris, nem kell most válaszolni, hirtelen ért ez a lánykérés téged, aludj rá, és gondold át.

Ádámom hosszasan, először az Andris, aztán az én szemembe nézett, láthatóan ösztönösen tudatában volt a helyzet súlyával.

Csak annyit mondott: jóóó, hát IGEN!

 

Kedves Olvasó!

Ez volt az a pillanat, amikor Andris megfordította a világot, megszelídítette az oroszlánt.

Miért is, mert ezzel a hadicsellel megnyerte az évszázad csatáját!

Hölgyeim és uraim, ezt a bölcs huszárvágást tanítani kellene!

Ugye mindenki érti, hogy mi történt?

Azt történt kérem szépen, hogy egy pedagógiát nem tanult, egyszerű, józan gondolkodású ember rájött arra, amire milliónyi okos tojás nem, hogy

 

1.     Egy gyereket, főleg kamasz gyereket, úgy lehet megnyerni, ha fontosnak tartod, vagyis adsz a véleményére. Sőt jelen esetben a család rangidős férfitagjává emelve, ő dönthetett az anyukája és a saját jövőjéről, vagyis döntés helyzetben került, és ez, lássuk be, baromira imponált neki! (kinek nem?)

 

2.     Egy anyát a gyerekén keresztül lehet legjobban megnyerni, ha látja, érzi, hogy az a férfi, aki őt szereti, elfogadja a gyerekét is, sőt, a gyereke is viszont elfogadja a szeretett férfit. Ha ez megvan, minden megvan! 

Természetesen, butaság lenne azt hinni, hogy ha Ádám nemet mond, akkor ez megváltoztatja Andris elszántságát, de ugye, hogy így, mennyivel emberibben oldódott meg a dolog?

Ádám, még aznap este neten tájékoztatta a Hollandiában élő bátyját, hogy „Képzeld Attila, Andris megkérte tőlem az anyu kezét, és én beleegyeztem, ugye, jól tettem?”

Andrisunk ezen lovagias cselekedete volt az, amitől Juditunk újfent elájult, de most már a gyönyörűségtő!

Ez az este kinyitotta a szívek kapuit, és elkezdődhetett, az „újkori családalapítás”

 

Andris egyre jobban élvezte az „apaságot”és teljesen beilleszkedett.

Judit nagynénije (egyetlen élő felmenője) is nagyon megszerette az új családfőt. Lassan szervezni kezdték az esküvőt, közben Ádám középiskolai felvételijén segédkezett, ballagásán pedig, büszke „pótapukai státuszban” feszített.

Pontosan úgy ketyegtek a mindennapjaik, ahogyan az, egy normális családban szokott, amire Judit mindig is vágyott.

 

Olyan gyönyörű most az élete, hogy néha már azon kapja magát, hogy ezt a boldogságot, már el sem bírja!

No, ekkor mondom én neki azt, hogy erre az érzésre mindig emlékezz, mert az élet még nagyon sok kihívást és megpróbáltatást fog elétek gördíteni.

És ennek a boldogságnak életetek végéig ki kell tartania!

 

Kedves olvasó, nekem ez a történet a sikerek sikere, mert én pontosan tudom, hogy honnan indultunk, mennyit próbálkoztunk és kínlódtunk, mennyit sírtunk és nevettünk!

 

És íme, egy esküvői fotó, ahová, 2017. 08.21 -én megérkeztünk!

Legyen ez a történet mindenkinek példa arra, hogy:

„várj reám s és megjövök, hogyha vársz, nagyon”

 

Ezzel a bloggal kívánok mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT és egy

álombeteljesítő 2018 – as  esztendőt!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás: 2018 január első hetében. 

 

 

 

 

 

 

 

1.  

 

 

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/16. ÖNSZERETET-- hol vagy?

2017. december 03. 19:33 - Barányi Ági

avagy, ébresztő már emberek!

Kedves Olvasó! JÁTÉKRA HÍVLAK - izgi lesz!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy EMBER, (nő/férfi), aki nagyon magányosnak érezte magát.

Szeretett volna változtatni, párt találni, boldogan élni, ezért ismerkedett, kapcsolatokat alakított ki, de sajnos mindig:

      rászedték, becsapták, átverték, kihasználták!

 

Egyszer csak rátalált egy fantasztikus megoldásra, vagyis bement egy társkereső irodába, például hozzám!  

 

De most, képzeletben cseréljünk helyet! TE legyél ÉN!

Üdvözlöm, Kedves XY!

Jó napot kívánok, Ágnes!

 

Ágika, én most már olyan társat szeretnék, aki nem gazember és nem fog,

átverni, becsapni, rászedni és kihasználni!

Tud ebben nekem segíteni, van ilyen nő/férfi, az önök rendszerében, mert én olyan szerencsétlen vagyok!  Ugye, segít nekem!

 

Nem fogjátok elhinni, ilyen és ehhez hasonló mondatok, végzettségtől, beosztástól, kortól, nemtől, függetlenül, a társkeresők 80% - tól, napi szinten elhangzik.

 

Kedves Olvasó!

Egy társkereső iroda falára legszívesebben ezt írnám fel, bazi nagy  betűkkel

ÖNSZERETET kell!

Sokan azt hinnék, megőrültem, mert az emberek nem saját maguk szeretetéért, hanem mások szeretetéért/szerelméért keresnek meg minket.

Egy olyan elvarázsolt, gyönyörű állapotért, ahonnan együtt mennek majd tovább az élet kanyargós útján! (pontosabban, ennek a lehetőségéért)

 

Mindenki úgy gondolja, hogy az ÖNSZERETET – ÖNELFOGADÁS érzésének semmi köze MÁS SZERELMÉHEZ, vagyis a párunk megtalálásához, egy boldog élethez.

Tovább megyek: mindenki úgy gondolja, hogy az

ÖNSZERETET– ÖNELFOGADÁS érzésének semmi köze ahhoz, hogy a kapcsolataidban becsapnak, kihasználnak, átvernek.

Pedig nagyon is VAN!

 

Tapasztalataim szerint, ez a párkeresés Alfája és Omegája,

vagyis a kezdete és a vége! (most nem a mámorító, észveszejtő szerelemről beszélek)

MIÉRT is MONDOM EZT?  -  ITT MEGTUDOD!

 

Akkor néhány percre, cseréljünk helyet! TE leszel ÉN!

Elmondom az alapszitut:

Egy hölgy telefonon bejelentkezett, időpontot egyeztettünk, ez oké!

A találkozónk előtti napon felhív, hogy ő mégis lemondaná ezt a lehetőséget, mert átgondolta/átértékelte a dolgot és másképpen döntött, ez is oké, semmi gond!

A lemondásában viszont érződött a kétség, és a velem való beszélgetés szándéka.

Azt mindig megérzem, ha valaki, be szeretne avatni az életébe, úgymond „meg akarja magyarázni” a döntését. (én nyilván, ezt soha nem kérem) Ilyenkor a magyarázkodásra, nem másnak, hanem mindig az egyénnek van szüksége, vagyis ezzel próbálja felmenteni saját magát, saját maga előtt!

Micsoda tudat alatti játszmák! Fura, mi?

 

Szóval, akkor te most egy társkereső iroda vezetője vagy, csörög a telefonod,

felveszed!

 

Üdvözlöm Ágika, én Juliska vagyok. Azért mondanám le a találkozót, mert mégsem szeretnék új társat.

A helyzet az, hogy most van egy párom, Jancsi, hát az igaz, hogy nagyon nehéz vele, de hát kinek kellenék én?

Már nem vagyok fiatal, néha beteges is vagyok, meg az alakom is megváltozott és egyáltalában nem vagyok már szép. Jancsival elvagyuk, akkor meg minek változtassak?”

 

KÉRDÉS: Milyen ember ez a Jancsi, mit lehet tudni róla?

Jancsi, hát ő egy narcisztikus ember.

 

KÉRDÉS: Ezt, hogy érti Juliska?

Ezt úgy értem, hogy ő csak magát szereti, nem becsül engem, nem is érdeklem őt, szerintem nem szeret, csak megszokott. Mindig neki van igaza, ő mindent jobban tud! Így aztán elvagyunk.

 

KÉRDÉS: Juliska, jó ez, elég ez önnek?

Jaj dehogy elég, de hát mit csináljak, és ha nem találok mást?

 

KÉRDÉS: Juliska, ezt a gondját elmondta már a párjának, tud róla?

Persze, igen, ezen sokat veszekszünk, néha változik valami, aztán visszaállnak a régi dolgok.

 

KÉRDÉS: Ha ön csúnyának/rossznak ítéli önmagát, és a Jancsi annyira szuper, akkor gondolom, hogy ő legalább egy Brad Pitt!

Jaj – jaj dehogy is, nevetett! Hát ő sem szép, mindig fáj valamije, veszekedős, állandóan morog, de hát már pár éve együtt vagyunk, megszoktuk egymást.

 

KÉRDÉS: Juliska, ön szereti Jancsit?

Hááát nem nagyon, de ha nincs jobb? Nem akarok egyedül maradni!

 

KÉRDÉS: Juliska, akkor most ön még így akar élni kb. 20 – 30 évig?

Hát nem is tudom, azért jó lenne megpróbálni mással, mert sokszor már nagyon elegem van. Ezért is akartam elmenni önökhöz, de hát olyan bizonytalan vagyok, nem tudom, mit kellene tennem?

 

KÉRDÉS: Juliska, ön szereti saját magát?

 

JAJ, UGYAN MÁR, MI SZERETNI VALÓ LENNE RAJTAM?

 

Mit gondolsz erről? Mit mondanál Juliskának? Te hogyan folytatnád ezt a beszélgetést?

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Ezt nem fogod elhinni! 

 

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/15. Miért mész szembe önmagaddal,

2017. november 26. 18:09 - Barányi Ági

avagy „miért hagytuk, hogy így legyen” margójára

Kedves Olvasó!

 

Az elmúlt 2 részes blogom, hatalmas érdeklődést váltott ki, jöttek a levelek,

sőt, még a telefonok is. Én ennek nagyon örültem, pedig kaptam hideget, meleget egyaránt.

Legtöbben  hitetlenkedtek és baromira felfoghatatlannak tartották az egészet, sokan megvédték és sokan hülyének gondolták Andort.

Vallom, hogy amiről beszélni kell, arról beszélni kell.

Igen, igen, lányok – fiúk, hölgyek – urak, ez a történet, szinte HIHETETLEN!

 

Célom pontosan a figyelem felkeltés, a meghökkentés és az elgondolkodtatás volt!

Nem véletlenül, mert ez a sztori jóval túlmutat Andoron, ez egy jelenség,

ami  két ember közötti nagyon komoly elferdülésről szól.

Igen, azért is örültem, a rengeteg kérdésnek, észrevételnek, mert akkor talán az olvasó is elgondolkodik a saját helyzetén is.

Mondjuk így: én jobban élek, vagy pontosan ilyen szarul.

Nyilván, minden élet más, de a kaptafa hasonló, és mindenki pontosan érzi, hogy melyik oldalon áll.

 

Szóval, MIÉRT, MEGYÜNK SZEMBE SAJÁT MAGUNKKAL?

MIÉRT HAGYJUK, HOGY  ÍGY LEGYEN?

 

Talán azért, mert nem ismerjük saját értékeinket? Hát az bizony meglehet!

Van – e kapcsolat az önismeret és a párválasztás között?

Szerintetek?

Az életünk mozgatórúgói:

ÖNISMERET – ÖNÉRTÉKELÉS – ÖNBIZALOM = LELKI EGYENSÚLY

 

Nézzük meg nagyon leegyszerűsítve ezeket a fogalmakat!

 

Önismeret = önmegértés, vagyis ki vagyok én, és milyen vagyok?

Önértékelés = önmagunk kritikai megítélése és minősítése.

Önbizalom = hit saját magunkban!

 

Miért van egyik embernek több önbizalma, mint a másiknak?

Miért tűr az egyik, és miért hagyja, hogy kihasználja a másik, no, és a másik miért használja ki?

Mitől függ, hogy az emberekben hogyan működnek ezek a dolgok?

 

Induljunk ki abból, hogy ez a történet, valóban megdöbbentő és szinte hihetetlen.

De gondoljunk csak bele, hogy a dolgokat, más megélni, más elmesélni, más meghallgatni és más olvasni róluk.

Amikor benne vagyunk az események lendületében, amikor szeretnénk, hogy jól menjenek a dolgaink, amikor szerelmesek vagyunk, vagy kötődünk, vonzódunk valakihez, amikor vágyunk a simogatásra, a kedvességre, akkor sokszor megteszünk olyant, amiket különben soha nem tennénk meg.

Szükségünk van a szeretetre és ezért őrült dolgokra is képesek vagyunk.

 

 

Kedves Olvasó, ugye te is csináltál már ilyent?

Nyugi, én is, és szerintem mindenki.

A szeretet adása és kapása  egy normális emberi vágy. Az, hogy két felnőtt, szabad akaratából, az együttlétük/együttélésük során, hogyan érzi jól magát és hogyan élik meg a mindennapjaikat, az csak rájuk tartozik!

És ezek kulcsfontosságú szavak, hogy a „két felnőtt ember”. Mert ha bármelyikük nem érzi ezt megfelelőnek, akkor bizony a felismerés után, előbb vagy utóbb, de CSELEKEDNI FOG!

 

Biztos, hogy sokan voltunk, vagyunk, leszünk, olyan helyzetben, hogy valami nem stimmel, valami baj van a kapcsolatunkkal.

Ha ehhez még jön egy család, gyerekek, anyagiak, akkor bizony az ember nehezen borít. Nagyon nehezen. Megpróbál mindent, ami csak elképzelhető, mert az  együtt töltött  éveket, évtizedeket nem lehet, csak úgy kidobni az ablakon.

Azt, hogy valaki mennyit és mit tűr el, mikor lesz ELÉG, az is teljesen emberfüggő. Kívülről minden másképpen látszik, mint belülről.

Más szövegelni róla és más megélni.

 

Adhatunk és kaphatunk tanácsot, de két ember dolgában nem dönthet senki más, csak ők. Lehet benne maradni a langyos szarba, de ha nagyon felborul valami, akkor bizony LÉPNI KELL, mert mindannyian belehalunk.

Amúgy, a „belehalás” is EGY LÉPÉS, egy döntés!

 

Szóval, miért tűrt Andor, miért alakulnak ki ilyen és ehhez hasonló viszonyok, miért nem érezte, hogy itt csak a pénzét akarják, és valami K..ra eltolódott?

 

Egyáltalán, egy férfi/nő önérzete, miért nem „kiabál”, hogy ÁLLJ, ebből ELÉG?

 

Mert szeretetre, szerelemre vágyunk és azt gondoljuk, hogy ez még belefér.

Bizony,nagyon nehéz meghúzni azt a bizonyos határvonalat, mert kis naivan mindig azt gondoljuk, hogy ez az utolsó „pofon”, amit el kell viselnünk és ezután a másik tuti, hogy belátja a hibáját és javul a helyzet.

Hát, egy nagy frászt javul, a másik századszorra sem látja be!  

Ez után joggal kérdezhetnénk, hogy az „ez még belefér” állapotnak, mekkora az ára?

Hát óriási, és mindig, mindenki busásan megfizeti, nem csak pénzben, hanem lélekben is.

Korábban beszéltünk arról, hogy objektíven nézve, az ember,mindig a saját útját járja, ezért a saját mércéje szerint, mindig helyesen dönt, kvázi a saját szempontjából igaza van, azért is cselekszik úgy, ahogy!  

Én soha életemben nem halottam és nem láttam olyan embert, aki azt mondta volna: én most szándékosan ártani akarok magamnak és rosszul akarok cselekedni!

 

Ez baromság! Az lehet, hogy legbelül már érzed, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb döntés, de valamiért mégis ezt választottad, vagyis  ez a

TE DÖNTÉSED.

Abban a pillanatban, ezt tartottad a legjobbnak.

Az egy másik kérdés, hogy időtálló volt - e, vagy sem, vagy netán hagytad – e magad befolyásolni másoktól, vagyis, hagytad, hogy döntsenek helyetted. Félreértés ne essék, az sem baj, ha mások véleményét meghallgatod, de ha 100 – ból, 100 – szor más mondja meg, hogy mit akarjál, és te ezt felnőtt emberként hagyod, hát az már nem is TE VAGY!

De a NEM te vagy, is TE VAGY!

No, miért is hagyod?

 

Én is átéltem ilyen érzéseket, de akkor még nem tudtam megfogalmazni. Amiért én hagytam magam, annak a legfőbb oka a FÉLELEM volt.

Nagyobb biztonságot éreztem, ha benne maradok a „langyosba”, mint ha változtatok.

Reszkettem a változástól. Igen, féltem a rám zúduló felelősségtől, hogy innentől mindent egyedül kell megoldanom. Másrészt, fontos volt mások véleménye, vagyis, hogy ki mit szól hozzá?

Ezekkel a feszültségekkel „labdáztam” a lelkemben, és próbáltam magamnak bemesélni, hogy a rossz, nem is olyan rossz, sőt, néha már egészen jó volt, mert az ember egy idő után képes megszokni a szart is, kvázi természetes lett a „nekem ez jutott”, vagyis egy megfonnyadt lelkiállapot.

Állandóan mérlegeltem magamban a lehetőségeket és észre sem vettem, hogy közben ketyegett az életem

 

Aztán jött a latolgatás, a „mások, hogy csinálják” időszaka:

1.     „X” borított és jobb neki

2.     „Y” is borított, és rosszabb neki

3.      „Z” nem borított és egészen jó elvannak

4.      „W” sem borított és beledöglött!

No, most akkor én hova álljak?

 

Aztán rájöttem, hogy az élet nem ennyire sarkos, nem ennyire fekete – fehér. Nagy bajunk az, hogy nem látjuk magunkat kívülről, pedig kéne!

 

Kedves Olvasó!

Azért sem szeretnék pálcát törni senki felett, mert egyrészt nincs jogom, másrészt, mint írtam, a saját bőrömön tapasztaltam ennek az életformának a nyomorát, harmadrészt, nem olyan egyszerű dolgok ezek.

Egy viszont nagyon fontos, hogy még azelőtt lépj, mielőtt visszafordíthatatlan károsodások nem történnek.

 

Szóval!

Mielőtt szétcincálnánk ezt a jó embert, akinek már nem is a személye lényeges, hanem maga a jelenség, nevezzük, „Andor effektusnak” akit egyáltalán nem kívánok felmenteni, - sajnos nincs egyedül a világban.

 

Hadd elevenítsek fel, két, „nagyon is igaz sztorit”!

Szerintetek a tragikus sorsú, világhírű,  Whitney Houston, miért nem lépett, miért nem hagyta ott az idióta férjét, aki a hírek szerint belevitte a narkóba, az alkoholba, verte, rendszeresen megalázta, vagyis tönkretette, amibe aztán szépen bele is halt?

No, miért nem?

Egy Ilyen híresség, millió helyre elmehetett volna és állítólag el is ment kezeltetni magát, akkor miért nem tudott KILÉPNI?

Nagy igazság, hogy lépni még időben kell, mert utána eljön a minden mindegy állapot és a vég.

De mondhatnám a rock nagyit, Tina Turnert, akit évekig vert a férje, és ő ezt hagyta, nem lépett.

Miért?

Aztán szerencsére mégis eljött a pillanat, amikor elege lett.

Miért tűrte egyáltalán? Most csak őket említeném, de sajnos az utca embere is kapásból tudna mondani számtalan példát.

Gondolom, abban senki sem kételkedik, hogy egyik esetben sem az anyagiak hiánya volt a probléma, de akkor mi volt a hiba, mi volt az a kötelék, az a húzóerő, ami miatt nem tudtak új életet kezdeni?

 

Mi egyszerű halandók azt gondolnánk, hogy ezek a híres emberek vesznek egy másik házat, (van is nekik), elköltöznek, megrázzák magukat, slussz – passz, és megy az életük tovább!

Aztán még sem rázzák meg magukat, még sem jön el a slussz – passz és mégsem megy az életük tovább!

De miért?

 

Mert a lélek nem egyszerű „találmány”!

A gyerekkori tapasztalataink, de sokan azt állítják, hogy még az előző életünkből szerzett tapasztalatok is befolyásolják cselekedeteinket.

A szeretve levés, pedig a legfontosabb dolog a világon.

Szóval akkor, hol is van a baj?

 

Lehet, hogy viselkedésünkért nem is vagyunk felelősek, lehet, hogy nem is tehetünk róla?

Szép is lenne, ha a bíróság előtt a bűnözők is azt mondanák,

bocsi Bíró Úr, én nem tehetek semmiről, mert előre el volt rendeltetve, ez törvényszerű cselekedet volt tőlem!

Hát ez ugye VICC!

 

Ha tetszik, ha nem, az (ép értelmű) embernek bizony van FELELŐSSÉGE!

Lehet azt mondani, hogy az öröklés + a karma + az otthoni példa + ez + az!

Igen – igen, ezek valóban sarkalatos pontok, de bizony van szabad akaratunk és a cselekedeteinkért vállalni kell a FELELŐSSÉGET, mert az élet minden percét megélni és a dolgainkban döntenünk, itt és most kell!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 

Önszeretet, hol vagy?

 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/24. Miért hagytuk, hogy így legyen,

2017. november 19. 21:19 - Barányi Ági

avagy, szerelemben soha sincsen igazság! II.RÉSZ

Mi jöhet még, - kérdeztem? Hát a java!

Kedves Olvasó! 

Akkor lássuk a javát  II.RÉSZ

Réka visszajött és megbeszéltük a dolgainkat. De a nyugalom, a normális élet csak pár napig tartott, mert, azon kaptam őt, hogy az én gépemen a társkereső oldalon férfiakkal flörtöl.

Azonnal patáliát csaptam, hogy tehetsz ilyent, miért nem vagyok neked elég, miért nem vagy hozzám kedves? Réka a szemembe ordította, hogy ő nem szerelmes belém és azért nem kedvesebb, és a saját testével sem elégedett. Te egy gyönyörű szép 40 – es nő vagy, ne viccelj már, - mondtam! És ekkor kibökte, hogy őt azzal boldoggá tudnám tenni, ha szebb és nagyobb mellei lennének!

Andor, ugye nem…..! Csattantam fel, mert már alig tudtam nyugodtan ülni. De igen Ágika, megcsináltattam a mellét és rendszeresen jártunk vissza a magánklinikára kezeltetni az arcát, ilyen – olyan eljárásokkal. Mindene szép lett (eddig is az volt) és én vártam a felém irányuló változást, de az bizony elmaradt. Ne érjek hozzá címszóval, egyre rosszabb lett a helyzet, a szex előtte sem, de sajnos utána sem volt jó. Mi nem szeretkeztünk, hanem „elvégeztük a dolgot”, pedig én mást akartam!

Andor, ez borzasztó! Igen, tudom Ágika, látom a szemében, hogy most harmadszor, vagy inkább századszor, de végleg fel kellett volna állnom.

Sokan mondták, hogy csak a pénzem kell neki, és ezt én is tudtam, de szerettem őt. Egy nő rokonom, akinek szintén panaszkodtam rávett, hogy csináljuk meg Rékával azt a húzást, hogy elmondom neki, hogy tönkre mentem, nincs több pénz.

Vajon mi fog történni? Igen, az, amire számítottunk, barátnőm összepakolt, mert neki dolga van otthon és az általam vásárolt autóval hazament. Se levél, se telefon, se semmi. Kb 2 hét múlva folytattuk a becsapást, mert sms – ben megírtam, hogy bejöttek a pénzek, rendeződtek a dolgaim, és láss csodát, Réka felhívott és másnap megjelent.

A ridegsége folytatódott és én már egyre elkeseredettebb lettem. Állandó követelőzések, veszekedések és végül elment! Én iszonyúan szenvedtem, mert nehéz volt belátnom, az amúgy nyilvánvaló igazságot.

Kedves olvasó, ezeket a mondatokat én alig akartam elhinni. Ezt horror történetnek hívják, pedig minden szava valóság. Ez a „tündéri románc”, 1,5 évig tartott!

Igen, a jogos kérdés, hogy miért? Nem szeretném és nincs is jogom senkit bírálni, de ügyfelem áldását adta sztorijának közlésére.

A kérdések mindenkiben és bennem is egyformán vetődnek föl: miért gondolja azt valaki magáról, hogy ő nem érdemel jót, kedvességet, neki mindent el kell viselnie, mindig csak adnia, adnia, a szeretetet pedig koldulnia kell?

Miért érzi azt valaki, hogy az a normális, ha az ő lelkét, bárki is megnyomorítja és miért nem képes ez ellen tenni? Miért hagyja valaki, hogy állandóan megalázzák? Ez túlmutat egy irodavezető kompetenciáján. Itt mély traumák vannak, de nem csak Andor oldaláról.

Boncolgassuk egy kicsit Rékát, mert felnőtt embernek, bizony felelőssége is van. Ő teljesen helyénvalónak élte meg, hogy átverjen valakit, aki láthatóan szerette, és milliókat költött rá. Ha most megkérdeznénk, lehet, hogy azt mondaná, hogy ő többször megmondta a férfinak, hogy nem szereti (ami így is volt), de Andor ragaszkodott hozzá, ami sajnos szintén így is volt.

Csak kedves Réka, vannak bizonyos etikai szabályok, amit büntetlenül senki nem léphet át. Nem lehet visszaélni, kihasználni, hazudni senkinek, nem lehet áltatni valakit, érzelmeket, vágyakat kelteni a másikban, komoly anyagi haszon reményében!

Már abba bele sem szeretnék gondolni, hogy Réka 20 éves kicsi fiacskája mit látott, mit szűrt le ebből a szituációból? Mert ha azt, hogy amit az anyukája csinál, az normális és így kell átverni és kiszipolyozni a másikat,-  mondjuk a férfit,-  akkor lehet, hogy pár év múlva ő is hazahoz egy „kis Rékát”, aki pontosan olyan lelketlenül bánik el vele, mert az a helyénvaló. Ennek bizony minden esélye megvan, mert a minta ott volt előtte.

Kedves olvasó, senkit nem lehet önmagától megvédeni! Mindenki elkövetett és el is fog követni, kisebb – nagyobb – és még nagyobb hibát, ezt senki nem ússza meg, de ha rájöttünk, és nagy nehezen kikecmeregtünk a gödörből, akkor az Isten áldja meg, TANULJUNK már belőle!

Andort, Réka előtt egy másik hölgy, hasonló képen „szabadította meg” több millió forintjától!

Csak remélni tudom, hogy most már valóban tanult belőle!  NO, KOMMENT!

U.i.

Eszembe jutott egy nagyon régi Kovács Kati szám:

Hol az igazság?! Hol az igazság?!
Szerelemben soha nincsen igazság!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:                               

Önismeret és a társkeresés,

avagy „a szerelemben, soha sincsen igazság” margójára

avagy, miért mész szembe önmagaddal?

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/23. Miért hagytuk, hogy így legyen,

2017. november 12. 18:40 - Barányi Ági

avagy, szerelemben soha sincsen igazság! I.RÉSZ

I.RÉSZ

Kedves Olvasó!

Földi életünk legeslegnagyobb kihívása, amivel napi szinten mindenki megküzd, ami mozgatja az életünket, ami befolyásolja gondolatainkat, ami vezeti a cselekedeteinket, ha bevalljuk, ha nem, ez körül forog, az egyéni kis világunk! (jaj, sokan, most huncutabb dolgokra gondolnak)

Ez az: ÖNISMERET – ÖNÉRTÉKELÉS – ÖNBIZALOM = LELKI EGYENSÚLY

Van – e kapcsolat az önismeret és a párválasztás között?

Szerintetek?

Miért van egyik embernek több önbizalma, mint a másiknak?

Miért tűr az egyik, és miért hagyja, hogy kihasználja a másik, no, és a másik miért használja ki?

Miért gondolod, hogy jól érzed magad és közben beledöglesz a mindennapokba?

Mitől függ és miért billen el ezeknek a dolgoknak az aránya? Hát ezt a tudós világ már nagyon rég óta kutatja. 

 

A szakemberek szerint mindenki egy „láthatatlan puttonnyal” születik, amiben az öröklött tulajdonságok vannak, ehhez kapjuk a földi életünkben szerzett tapasztalatokat.

Vagyis első körben ezek a tapasztalatok a mikrokörnyezetünkben szerzett hatások, magyarul a családi nevelés, amihez szép lassan hozzá adódnak az egyre szélesedő környezeti hatások.

Ez a hatalmas egyveleg, (az ezotéria szerint, a karmikus), saját fejlődési utunk. No, ezeknek az összessége zuhan ránk, és ebben kellene, nap, mint nap, helyt állnunk! Csak nem mindegy, hogy hogyan?

 

Kedves Olvasó!

Játszottál - e már olyant, hogy nézegetted az utcán veled szembejövő párokat? Én igen.

Nagyon sok esetben érdekes dolgot figyelhetsz meg.

Mit is?

Hát azt, hogy percek alatt belelátsz az egész életükbe!

Figyeld csak meg!

Hogyan kell ezt érteni?

Az utcán, a padon ülve, villamoson, metrón, no, a legjobb a vonaton, azonnal látod, hogy ez az emberpár boldog, vagy most gyilkolják, vagy már meggyilkolták egymást.

A testbeszéd, a mozdulatok, az öltözék (nem a divat), a mimika, a hanghordozás, mindent elárul.

Látod, hogy ki a főnök és ezt milyen intelligenciával élik meg?

Mindenütt megvan a vezér, de nem mindegy, hogy ezt hogy csinálja?

Próbálja megtartani az egyensúlyt, vagy kibelezi a másikat.

Ugye láttunk már ilyent is, olyant is?

 

Nem véletlenül hoztam elő a témát, mert számomra is kirívó esettel a napokban szembesültem.

Megkeresett egy korábbi ügyfelem: 50 – es, jól szituált magas, normál testalkatú, jó szakmával rendelkező, igen jó anyagi körülmények között élő férfi, nevezzük Andornak.

Kedves Olvasó, nekem ritkán düllednek ki a szemeim, amikor valaki mesél önmagáról, de itt és most, ki is estek.

Én azt hittem, hogy más dimenzióban, a boszorkány mesék és elvarázsolt törpikék világában vagyok!

A sztori címe:

Miért és megint csak miért?

Andor jól szituált 50 – es 180/80 kg, ideálisan jó testalkatú, klassz vállalkozó. Évek óta elvált, két felnőtt gyermeke külön él. Ő, egy Vác melletti faluban, gyönyörű nagy családi házban lakik egyedül. Két évvel ezelőtt volt irodai ügyfelem, akkor kisebb – nagyobb találkozásoktól eltekintve, sajnos nem volt szerencséje. Bár, most se lett volna!

Miután lejárt a tagsága, gondolta, hogy a rendszerünkben maradva, de, „online üzemmódban” folytatja a keresést, tehát én napi szinten kiszálltam a dologból. Azért írom, hogy napi szinten, mert bevált gyakorlatom, hogy később is számon tarom az „embereimet” és ha olyan valaki regisztrál új ügyfélként, akit összeillőnek gondolok a korábbiakkal, akkor ezt az „összehozást” meg is teszem. Megjegyzem, hogy ez a dolog működik és nagyon sok ügyfelemnek találtam már így párt.  (erről már korábban írtam is néhány sztorit)

Visszatérve Andorhoz, pár napja felhívott, hogy segítsek rajta, szeretné kiönteni a szívét, mert bizony nagyon rászedték. 

Következzék Andor

Ágika, miután lejárt az irodai tagságom és nem találtam hozzám illő hölgyet, nagyon elkeseredtem, mert ezt bizony hatalmas kudarcnak éltem meg. Folyton az járt az eszembe, hogy velem nagy baj lehet, mert én, nem kellek senkinek. Újra elindultam az online részben, ahol rengeteg hölgynek írtam és egyszer csak válaszolt egy csinos pesti csajszi. Nevezzük őt Rékának.

Pár levelet váltottunk, beszéltünk telefonon, amiből megtudtam, hogy van egy 20 éves fia. Ez rendben van, de találkozzunk, szorgalmaztam, minél előbb szeretnélek személyesen megismerni. Réka kicsit húzta az időt, amit egyáltalán nem értettem, aztán megértettem.

Ez a budapesti hölgy, Debrecen melletti volt! Andor látta, hogy én erre azonnal elhúztam a számat. Tudom Ágika, látom az arcán, először itt kellett volna otthagynom őt, mert hazudott, de nagyon csinosnak véltem, és már nagyon akartam valakit magam mellé.

Mivel sokszor ingázott, napokig nálam volt, aztán utazott haza, szóval ez a járkálás, vonatozás egyre inkább nehézkessé vált. Beszélgettünk is róla, mikor Réka gondolt egyet és merészet, hogy mennyivel könnyebb lenne az utazgatása, ha lenne egy autója, hát vegyek már neki! És én vettem neki egy autót, az ő nevére, amit én tankoltam.

Andor, ez szerintem merész lépés volt, mert a magam részemről korainak tartok ilyen komoly és gáláns ajándékot, de ha szerették egymást és minden rendben volt önök között, akkor nincs miért aggódni.

Hát azt nem nagyon mondanám! Ezt, hogy érti-kérdeztem? Réka hisztis, ordítozós nő volt, nem főzött, nem csinált semmit nálam. És ami nagyon rossz volt, hogy nem volt kedves, hidegen viselkedett velem. Nem szeretgetett, nem simogatott, nem ért hozzám soha.

És Ön ezért hálából vett neki egy autót – gratulálok, mondtam!

Tudom Ágika, látom a szemébe, másodszor itt kellett volna szakítani. Réka örült az ajándékoknak, de én több érzelmi viszonzást vártam volna. No, ez még mind semmi!

Kértem, hogy költözzünk össze, hiszen az időnk nagy részét úgy is nálam töltötte a fiával (20 éves!) Ilyenkor természetesen elláttam őket minden földi jóval, állandóan kirándulni jártunk, sajnos hármasban. Ezt is szóvá tettem, de ő csak hisztisen hárított: hová tegyem a fiamat – kérdezte? Hozzám azért nem költözött, mert kicsi fiacskája még szakiskolába járt.

Én mindent megtettem a jó kapcsolatért, sokszor mentünk hétvégén vásárolni, ahol 60 – 70 ezer forintokért ruhákat vettem nekik, amit mindig hazavittek. Kérdeztem is, hogy miért, de abból is csak veszekedés támadt.

Ez sem volt elég. Réka sokat hazudott nekem. Egyszer iskolakezdés előtt mérgesen hazautaztak az általam vásárolt autóval, mert állítólag tankönyvosztás volt a  „pici fiának”.No, engem nem csapsz be, gondoltam és odatelefonáltam az iskolába, ahol a titkárnő elmondta, hogy a könyvek kiosztása folyamatos, ezért külön nem kell bemenni. Azonnal hívtam őt, de napokig nem vette fel, mikor megnyugodott ő keresett...!

Karácsonykor és szilveszterkor sem nagyon akart velem lenni, mert azt mondta, hogy őt a gyárban pont akkorra osztották be, holott ilyenkor egységesen leállnak a munkahelyek.

Én már nem bírtam hallgatni ezt a „borzadályt” és megkérdeztem: Andor, Ön miért érzett arra késztetést, hogy egyre többet és többet adjon ahhoz, hogy szeressék? Miért nem érezte, hogy valami elcsúszott, miért nem tett ellene? Azért Ágika, mert szerettem ezt a nőt.

Andor, de hol volt a józan esze? Tudom, tudom, de még nincs vége…!

Mi jöhet még, - kérdeztem? Hát a java!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva: II.RÉSZ

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/22. Kinek a kudarca,

2017. november 05. 22:16 - Barányi Ági

avagy meddig vagyunk bilincsben?

Főszereplőnk Gabriella, elvált, diplomás hölgy.

 

Budapestről költözött a Duna kanyarba. 2 gyermeke már felnőtt, tőle messzebb éltek, és ő egyedül maradván, egyre magányosabbnak érezte magát.

Ezért döntött úgy, hogy felkeres az irodában.

Amikor találkoztunk, nagyon meglepődtem, mert egy kortalan, törékeny, tini lány alkatú hölgy állt előttem.

 

Mesélni kezdte az életét, és abban a pillanatban, hatalmas erővel szakadt ki belőle, a hosszú évek keserűsége.

Pár évvel ezelőtt elvesztette a fiát, amit az óta sem tudott feldolgozni.

Sajnos, mi is nagyon sokszor hallunk szívszorító történteket és bizony mélységes tiszteletem és csodálatom azoké, akik az ilyen helyzetekből, minden erejükkel megpróbálnak felállni.

 

Szóval, Gabriella elindult, hogy legalább a magányát felváltsa egy szerető párkapcsolatra.

Hatalmas bánatának, ez a veszteség, csak az egyik fele volt, a másik felére később derült fény!

Gabriella elmondta, hogy ő már évek óta próbálkozik, és ilyen – olyan, szintén neves társkeresőknél is regisztrált, de egyik sem volt jó.

Évek alatt senkivel sem tudott megismerkedni. 

 

Ajaj, gondoltam, itt valami nem stimmelhet.

Korábbi adatlapjára nagyon csinos és nevetős fotókat tett fel, tehát, azok is rendben voltak, elvárásai is reálisak, de akkor mi lehet a baj?

A regisztrációnál tőlem, irodavezetői segítséget kért.

Ez a dolog úgy működik, hogy maga a társkereső hölgy/úr is aktív részese az életének, vagyis, ő is keresgél, levelezik, kapcsolatokat épít, de a teljes sikerhez, plussz ajánlásokkal, én, mint aktív segítő/tanácsadó járulok hozzá.

 

Telt – múlt az idő, többször is rákérdeztem: mi újság kit láttál, aki számodra szimpatikus, levelezel – e valakivel, szóval  beindult már a gépezet?

Bármikor érdeklődtem, mindig kitérő, elterelő választ adott: nem értem rá, nem láttam még megfelelő férfit, stb.

Sokszor volt fura érzésem vele kapcsolatban, bár ezt azonnal elhessegettem, mondván senki sem fizet azért, hogy ne csináljon semmit.

Ezt ingyen is megteheti, amúgy miért tenné, ha magányos?

 

Megint csak teltek, múltak a hetek és bizony, nem kevés idő kellet ahhoz, hogy rájöjjek: Gabriellánknak,  esze ágában sincs, sem keresgélni, sem kapcsolatot  építeni. Ő továbbra is nyugodtan ült a babérjain.  

No, ez a helyzet számomra egyre kínosabb és érthetetlenebb volt.

Egyrészt teljesen megnehezítette a saját, és az én dolgomat, másrészt egy klubtag, aki nem kevés pénzt áldozott arra, hogy az itt lévő lehetőségektől megváltozzék az élete, miért ennyire passzív?

Abszolút nem volt világos, hogy valaki miért jön ide, ha nem akar semmit?

Miért jó neki, hogy „a keresés vágyában” ringatja magát, úgy, hogy nincs is „keresési vágy!”?  

Mikor rákérdeztem, csak ennyit válaszolt: Jaj Ági, nézelődök én,

de neked óriási a tapasztalatod, ehhez te jobban értesz, úgyis megtalálod a nekem valót.

Láthatóan, hiába magyaráztam, hogy ez nem így működik, mert nem én fogok együtt élni a kiválasztott férfival, hanem ő, és a döntés az ő kezében van, az érveim nem hatották meg.

Vagyis látszólag megértette, de változás akkor sem történt.

Egyre inkább úgy tűnt, mintha hárítana és menekülne, - de mi elől?

 

A megérzésem azt súgta, itt valami más van!

Ha valaki ennyire nem akar élni, az általa megfizetett lehetőséggel, az mögött mindig van valami rejtett üzenet. Az én dolgom, viszont nem a mérlegelés, hanem a segítés, ha az ügyfél a passzivitást választja, el kell fogadnom. Nagyon nem jó irány, de akkor legyen így!

 

Megint eltelt néhány hét és én szorgalmasan „szállítottam” Gabriellánk felé, az alkalmasnak vélt férfiakat.

Az ő feladata, most már csak annyi volt, hogy megnézze és rábólintson arra, aki megkaphatja az ő telefonszámát, ill. akivel randizni szeretne.

Teljes csodálatomra, több esetben is, látatlanban rávágta a legjobb pasikra is, hogy „nem az én esetem”.

 

Teltek a napok, hetek, újabb 2-3 férfit választottam, aki az elvárásai alapján számításba jöhetett, de Gabriella őket is zsigerből elutasította.

Egyre erősebben körvonalazódott bennem, az a felismerés: Nem a pasikban van a hiba, hanem……!  

Bizony – bizony, Gabriellában, mert bármilyen sármos férfit, akár, Antonio Banderas közeledését is visszautasítaná!   

No, itt kell kapisgálnom, itt van a kutya elásva!

Őszintén szólva, egyszerre bántott és mérgesített ez a tehetetlenség, mert nem láttam a kiutat.

Szép lassan kezdett elhatalmasodni rajtam az az érzés, hogy „most már, csak azért se adom föl, a végére járok ennek a sztorinak”!

Ekkor ugrott be, a szokásos  mentő ötletem:  Gabriella, mutass már a rendszerünkben legalább egy olyan típusú férfit, aki tetszik neked, kvázi számításba jöhet.

 

No, ekkor jött a hatalmas meglepetés!

Gabriella elkezdett hebegni, hápogni, mert kiderült, hogy bele se nézett az adatbázisba, vagyis meg se nézte a társkereső férfiakat.

Fogalma sem volt róla, hogy kik azok, akiket ő, zsigerből elutasított.

A megérzésem sajnos beigazolódott, egyáltalában nem érdekelte őt!

 

Küldött viszont valamit, ami bombaként robbant!

Egy privát fotót, ezzel a felirattal:  Ági, ilyen férfit keresek!

Ajaj jaj, jaj, jaj, jaj!

Ez egy 5 évvel ezelőtti, összebújós fénykép volt, róla és az akkori párjáról….!

 

Ezzel megoldódott a rejtély, ami sajnos az én sejtésemet és az ő „bilincsét” igazolta.  

Ő, ezt a férfit kereste, vagyis, egy ÁLMOT!

Azért szisszentem fel az első mondatainál, hogy sok társkereső irodában volt, de egy kapcsolatot sem sikerült összehoznia, mert ez a hihetetlen kötődés, nála már évek óta tartott.

 

Kedves Olvasó!

Most tudom, hogy magam ellen beszélek, de aki nincs túl egy kapcsolaton, annak teljesen felesleges, vagyis önámítás,  bármilyen regisztrációba belemennie, mert senki nem tudja megoldani a problémáját.

Gabriella tökéletesen érezte, hogy baj van és változásra van szüksége, de ő ezt, egy külső erőtől várta.

Ezért volt elégedetlen a korábbi irodákkal is.

Müller Pétert idézem:  „A változtatás mindig belűről fakad, megoldani a problémáját, mindenki csak önmaga tudja”

 

Mivel nem volt túl ezen a kapcsolaton, ezért el sem tudta engedni.

Nem csak lélekben, de külső megjelenésében is a volt párját kereste.

Ez az érzés, annyira fogva tartotta, hogy még egy egészséges keresési kíváncsiság sem hajtotta őt. 

A szíve teljesen be volt zárva és közben vergődött, mint egy kalitkába zárt kismadár. Csak a kulcs nála volt!

Ezért mutathattam én neki bármilyen klassz pasit, meg se érintette őt.

 

Gabriellát én emberileg teljesen megértettem, mert a gyermeke elvesztése után a szerelme elvesztését hatalmas tragédiaként élte meg. Ez a két veszteség iszonyatos béklyóba tette őt, amiből nem tudott szabadulni.

Az elengedés és a tovább lépés csatáját, mindenkinek a saját érdekében,

előbb – utóbb, meg kell vívnia. Meg bizony!

 

Miért?

Azért, mert az ember, életre született és a visszavezető utat meg kell találnia ahhoz, hogy a lelkében helyre tegye a veszteséget, és a gyászt.

Le kell tennie a múlt terhét, amivel már önmagát is elkezdte felőrölni.

Ha ez a folyamat elindul, akkor fog bekopogtatni az új szerelem.

Ennek az ideje is elkövetkezik.

 

Gabriellának még időre volt szüksége, még nem állt készen erre, ezért elégedetlenül hagyta el a társkeresőt, mondván: nem tettem meg mindent, hogy megtalálja a párját.

De ha eljön az ideje, visszavárom!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 

Miért és megint csak miért?

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/14. Miért verjük át saját magunkat is,

2017. október 29. 19:34 - Barányi Ági

avagy, az online társkeresés pszichológiája II.RÉSZ

II.RÉSZ

Szóval ott tartottunk, hogy az emberi élet/lélek hatalmas nagy bugyrában, mindenki tart valahol, mégpedig a saját útján, és a szerint gondolkodik, dönt és cselekszik.

És ekkor „főszereplő/1.” beregisztrál egy online társkeresőbe, ahol bizony

 „szabad a gazda”!

verzió/1.: Emberünk teljesen korrekt, és függetlenként keresi, kedves, rendes, aranyos, független párját. No, ez lenne az ideális!

verzió/2.: Emberünk nem „igazán ideális”, vagyis házasként úgy gondolja, hogy szeretne körülnézni, hódítani, szerelmi szálakat szövögetni, kvázi tudatosan átverni másokat.

Nyilván egyáltalán nem izgatja őt, hogy ezzel megszégyeníti saját szeretteit is, majd pedig hipp - hopp eltűnik, mert esze ágában sincs feladni a jól bevált környezetét.

Tehát ez a „drága jó fej férfi/nő” szemrebbenés nélkül szélhámoskodik.

Itt még „csak”érzelmi átverés van!

verzió/3.: Emberünk megjátszott udvarlással, hölgyek esetén csábítással,  különböző ürüggyel, kisebb – nagyobb összegeket akar kicsalni.

Itt már anyagi átverés van!

 

Tapasztalataim szerint, sajnos ezek a „rossz típusú emberek”, egyszerre több szálon is futtatják az „eseményeket”, az áldozatok pedig nem tudnak egymásról!

Szerintetek bármelyikük, érez valamiféle lelkiismeret furdalást?

Megnyugtatok mindenkit NEM!

Nem akarom felmenteni, de a „pici kis agyukkal”, itt tartanak!

Ez okoz nekik boldogságot, ami szörnyű!

Egy tudatosan „átverő ember”, lelketlen, és megkockáztatom, hogy gonosz és aljas! Nem érdekli, hogy a másik szenvedni fog, hogy a másikat lelkileg, vagy anyagilag is szétzúzza. NEKI LEGYEN JÓ!

 

Ugye azt mondtuk, hogy mindenki azt teszi, amit jónak ítél, hát ez a szerencsétlen, ezt jónak ítélte, no, azért lehet, hogy lelke mélyén érezte, hogy ez nem teljesen oké, de a vágy erősebb volt.

 Nyilván, a „pici agy” nem mentség a viselkedésére, de sajnos így van, ő még a fejlődésében ilyen mélyen tart.

Megkockáztatom, hogy ez a „főszereplő/1.” is egy szánalmas áldozat!

No, a világért sem akarom felmenteni, - sőt!

 

Most nézzük, hogy ki van a másik oldalon, vagyis „főszereplő/2.”

Elvileg ő/ők, lesz/lesznek átverve!

No, hogyan is történik ez?

Átverni, mint írtam, több dologgal is lehet pl: szerelmi ígéretekkel, ajánlatokkal, van, aki itt megáll, mert neki ennyi „mámor” elég.

Ez is iszonyúan gusztustalan, de van, aki ezt a „szerelmi mámort” csak eszköznek használja és megtoldja „tündéri” pénzlenyúlással.

 

Igen, kedves olvasó, a következőkben írok olyan sztorit, ami pár hónapja a szemem előtt zajlik. Konkrétan nem velem, de sajnos, egy ici - pici közöm, nekem is van hozzá! Vérlázító történet lesz!

 

Szóval a másik oldal a befogadó:  

Ahhoz, hogy egy tudatosan „átverő hiéna” lecsaphasson, kell egy befogadó is, egy „áldozat”, a szó jelentése: romboló hatást elszenvedő személy, aki nem képes kivédeni az őt ért, rá nézve bajt okozó behatást (wikipédia)

Magyarul, egy olyan lélek, aki bizonytalan, és elhiszi pl. néhány telefonbeszélgetésből, e-mailből, hogy ő látatlanban is szerelmi gerjesztő, de olyannyira, hogy néhány „csintalan” beszélgetés után, tuti, hogy egy házassági ajánlat is beficcen a dologba.

A szép szavaktól elájul és nem képes felmérni a valódi veszélyt!

 

Kedves Olvasó, ilyenről szól két korábbi blogbejegyzés:

Kész átverés show, és a Csábító fotók története, – nagyon tanulságos.

Egy külföldön élő szélhámos pasi, akivel hetek óta levelezett a hölgy és már – már tervezték is a jövőt, becsapta őt. Függetlenként bemutatkozva, külföldi otthonában álom életet biztosít majdan, leendő szerelmének. 

Lebukott, mert feleség és 2 gyereke volt kint.(valahogy ez kiderült)

Mikor a nő számon kérte, a szélhámos pasi nem hogy megszégyenülve eltűnt volna, hanem otrombán kinevette, megalázta őt!

Idézem: „élveztem és szórakoztatott ez a kihívó szituáció” - gyönyörű, nem!

 

Bárki jogosan kérdezhetné, a hölgy miért hitte ezt el?

Mert „főszereplő/2.” is olyan lélekkel rendelkezett, hogy hinni akart, ki volt éhezve a szeretetre.

Végre valahára, abban a fél/1 órában „valakinek érezhette magát”. Ő is csak azt tette, amit jónak látott és igaznak gondolt. Sok esetben, azért jelez a belső hang, hogy ”vigyázz”, de azt is elnyomja a „na, ugye, hogy én is fontos vagyok, és a „boldog akarok lenni” érzése.

Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy jogod van átverni, ha valaki hisz neked, szó sincs róla! De sajnos ők, könnyű prédák a gátlástalan emberek számára.

„Főszereplő/1.”, pedig erre dögkeselyűként ráérez, kvázi lesi az alkalmat.

 

Néhány gyakorlati tanács: mi lehet gyanús, mire kell figyelni?

·        ha ilyen – olyan okokra hivatkozva, mindig csak a másik fél hívhat

·        ha mindig meghatározott időben tudtok csak beszélgetni

·        ha ez az idő, különös módon, csak éjjel van

·        nem beszél/ír, sem magáról, sem a családjáról

·        ha pár nap után,- ismeretlenül - imád, ömleng, és csak te vagy a világon

·        ha rövid időn belül, „bolondultan szerelmes lesz beléd”

·        ha rövid időn belül házassági ajánlatot kapsz

·        ha „véletlenül” soha nem jön össze a találkozó

·        ha netán találkoztok, de a saját otthonába soha nem visz el

·        ha elkezd bármilyen ürüggyel, kisebb összegeket kérni

·        ha soha nem ismerheted meg a barátait, rokonait

·        ha összevissza ígér és a megvalósításkor vele mindig történik valami

pl.: baleset, leesik, eltörik, kórházba kerül, rosszul lesz, vki meghal, vagy történik vmi, és neki sürgősen oda kell mennie, stb.

 

Kedves Olvasó!

Ha állandóan ilyeneket tapasztalsz, és egyre többször vannak rossz érzéseid, akkor bizony bazira átvertek!

 

Az ember boldogságra vágyik és ezt a (látszólagos) érzést, sokszor még hazugságok árán is fent akarja tartani. Aztán, ha nem vigyázunk, szép lassan áldozattá válhatunk, ami hosszú távon, nagyon, de nagyon személyiség romboló tud lenni.

 

Mit tegyünk? - Javaslat

·        Ha már beleestünk ilyen – olyan dolgokba, átvertek, megszívattak, - lépj ki, zárd le a történetet, volt, ami volt! Tévedtél, hibáztál, ennyi! Nem kell magadat keresztre feszíteni, hanem, felállni és lépni kell! Mással is történtek már rossz dolgok, az élet megy tovább!

·        Ha már képes vagy, NEM csak a másikat okolni a történtekért, akkor már jó úton jársz, ugyanis létezik olyan, hogy SAJÁT FELELŐSSÉG!

Af enti példában említett hölgy, olyannyira elhárította ezt, hogy a társkereső hálózat működtetőjén kérte számon, hogy miért nem szűri ki a csalókat?

·        DE, legyél képes belátni, hogy TE HIBÁZTÁL, NEKED KELL EZUTÁN VÁLTOZTATNOD! (ha nem akarsz legközelebb is átverve lenni)  A másik ember szemétségével ne foglalkozz, mert nem tudsz mit kezdeni vele, nincs rá hatásod! (a sors neki is be fogja nyújtani a számlát) Nem kell magadat szadizni, de nyugodt, őszinte pillanatodban gondold végig, hogy hol csúszott el a dolog? Lásd meg azokat a pontokat, amikor már érezted, hogy baj van, de még mindig mentséget kerestél!

·        Önmagunkban is, nyíltan és konkrétan fogalmazzuk meg, mondjuk ki: igen ezt elb…tam, mert, itt és itt, már gyanakodnom kellett volna. Igen, ezt és ezt, és ezt, már nem szabadott volna elhinnem.

·        Müller Péter: „A változtatás mindig belűről fakad, megoldani a problémáját, mindenki csak önmaga tudja”

Tanácsokat adunk – kapunk, ez a világ rendje, de a döntés mindig az egyén kezében van, mert mindenki maga tehet, a saját sorsáért!

Nem vagy rossz ember, azért mert hibáztál, mindenki hibázik, sőt, hiba nélkül nincs élet.

Csak indulj el és lépj tovább!

Akkor győztél, ha minden porcikád elfogadta és akarja ezt az érzést.

Képes vagy rá, menni fog!

 

Kedves Olvasó!

Egy dán gondolkodó, Soren Kierkegaard bölcsességét osztom meg veletek:

 

„az életet csak visszamenőleg értjük meg, de előrefelé kell élnünk!”

 

Ha ezt az egyensúlyt megtalálod, tiéd a világ!

A hiénák garantáltan nem találnak rád többé!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva:

Kinek a kudarca, avagy meddig legyünk bilincsben? 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK /13. Miért verjük át saját magunkat is

2017. október 22. 19:37 - Barányi Ági

avagy, az online társkeresés pszichológiája I.RÉSZ

Kedves Olvasó!

I.RÉSZ

Erről a kérdésről akár „6 millió évig” is lehetne beszélgetni, gondolatokat cserélni, érveket - ellenérveket ütköztetni.                        online társkeresés = tuti kicseszés!?

Bizony, mindenki  röhögésre gerjedve tudná mesélni, az aktuálisan átélt, vagy másoktól hallott sztorijait.

Szerintem a világon mindenkinek van ilyen története, ez már amolyan sikk!

 

Miért jó és miért rossz az online társkeresés? Ha nem jó, még is, miért csináljuk? Miért akarunk belehalni olyan dologba, amiről tudjuk, hogy rossz nekünk? Miért verünk át másokat, miért hagyjuk, hogy minket átverjenek?

No, és ami a legkülönlegesebb,

miért verjük át saját magunkat is? 

Ugye milyen érdekes kérdések? 

 

Egy biztos, hogy mindenki a LEGJOBBAT AKARJA SAJÁT MAGÁNAK,

amivel az égvilágon, semmi baj sincsen.

Akár észrevesszük, akár nem, cselekedeteinkben mindig tükrözzük az aktuális érzelemvilágunkat. Már a csapból is ezek az okosságok folynak, és mégis, miért nem vesszük észre, ha rossz úton járunk?

De mi az, hogy rossz?

 

Sokan arra várnak, hogy valaki megmondja, de ki mondja meg ezt nekünk? Azért ezt baromi fontos lenne tudni, nem?

Sajnos, a mai világban rengeteg ember jár rossz úton. De miért?

Vagy lehet, hogy azt hiszik, hogy az övék a jó út?

De mi is azt hisszük, hogy miénk a jó út! Akkor most kinek van igaza?

Egy jó út van, vagy több?

Egyáltalán, ki mondja meg azt, hogy mi a jó, és mi a rossz?

 

No, ezzel el is érkeztünk az emberi létünk egyik legfontosabb kérdéséhez! Nyilván évszázadokkal ezelőtt is voltak „jó és rossz utak”, csak akkor nem volt ennyire nyilvános és tudományoskodó az élet.

200 éve, senki sem tudta az ország másik végén, hogy Röcsögefalván,

Béla bácsi, vagy Mari néni, éppen a jó, vagy a rossz úton jár?

Amúgy, a kutyát sem érdekelte, de őket sem!

 

Szóval, online társkeresés!

Amiért jó:

baromi nagy lehetőség (felhozatal); szabadságérzés;  személytelen;

kimozdít a mindennapokból;  gyors, bármit írhatok;  nincs kontroll; 

azonnali gyógyír;  bizsergető érzés; kipróbálhatom magam;  fontos vagyok;

én is kellek valakinek;  hasonló problémái vannak másoknak is;  „sorstársérzés”;  ha várok valamit – jobban érzem magam;  nincs benne kudarc (azt hisszük);  

teszek is valamit, -  meg nem is;  bármikor, következmények nélkül  kiléphetek;

 

Amiért rossz:

személytelen;  bármit írhatok; nincs kontroll;  bátran átverhetek mást;

bármikor, következmények nélkül  kiléphetek; itt csak a „maradék” emberek vannak;…..

Ugye milyen érdekes, szinte mindegyik vélemény állhat a jó és a rossz oldalon is, (sok) minden nézőpont kérdése!

(Kedves Olvasó, én ennyit tudtam összeszedni, szívesen fogadom, ha írsz még!)

 

Szóval, az emberek többsége pontosan ismeri, az online társkeresés veszélyeit, és mégis belemegy, - miért?

Természetesen, nem akarom azt állítani, hogy  ezen forma nem lehet sikeres, hogy ott csak rossz emberek vannak, mert ez nem igaz.

Bizony, nagyon sokan, ezeken az oldalakon találták meg a szerelmet, és életük párját. Mégis, amikor azt halljuk, hogy online társkereső,

mindenki sunyin mosolyog.

 

De nézzük a kezdeteket! Mi a motivációja annak, aki ide felregisztrál?

1.     Egyedül vagyok, mert még nincs párom.

2.     Egyedül vagyok, mert volt ugyan párom, de elhagytak, elváltam, meghalt.

3.     Egyedül vagyok, még nem tudom, hogy akarok- e változtatni, próbálkozom.

4.     Nem vagyok egyedül, akivel vagyok, az nem rossz, de kíváncsi vagyok, ki   akarom magam próbálni

5.     Nem vagyok egyedül, de akivel vagyok, az már rossz, ezért akarom kipróbálni. (még nem akar lépni)

6.     Nem vagyok egyedül, de akivel vagyok, az már rossz és lépni akarok.

7.     Nem akarok senkit, csak másokat pofátlanul átverni, lelkileg és anyagilag.

 

Kedves Olvasó, számtalan a variáció, számtalan az ok – okozat.

Itt, kevés pénzért mindenki elindulhat és csak az Isten tudja, hogy hol áll meg,

„kit, hogyan talál meg? De, akkor mi a baj?

 

Mint korábban írtam, az emberi lélek legfontosabb motivációja, hogy mindig jót akar magának, vagyis jól akarod érezni magad.

Vannak átmeneti hullámvölgyek, mélypontok, de abba azért mész bele, mert tudod, hogy megéri. (pontosan így van, amikor fogorvoshoz mész,

ahol „K - ra”szenvedsz, de tudod, hogy utána jó lesz.)

 

Müller Péter egyik bölcsessége:

„az ember, csakis ott nevelhető, ahol az életében tart”

A pályám elején, boldog - boldogtalannak tanácsot adtam, ha akarta, ha nem, és nem értettem, hogy miért nem értik az érveimet, miért nem fogadják meg, mikor tudtam, hogy igazam van.

Hát azért, mert ő is úgy tudta, hogy neki is igaza van!

Tehát, miért változtasson? Miért érezné fontosabbnak az én igazamat az övénél? Nem vallotta magáénak az én érveimet!

Ő így érezte jól magát!

„Senki sem szereti, ha befolyásolják” – írta Müller Péter, és milyen igaza van! Ezt nagyon nehéz volt elfogadnom, mert számtalan esetben láttam, hogy valaki „halál biztosan” a vesztébe rohan, ami később, be is igazolódott.

De akkor miért választotta ezt a megoldást?

 

És itt jön egy másik bölcsesség: „az ember csak azt fogadja el, amit a tudatalattija elfogad, vagyis ahol az életében tart”!

Hiába beszélsz neki, nem érti meg, - szokták mondani.

 A saját igazát hiszi tutinak, és az szerint akar élni, mint ahogyan te is, a te igazad szerint.

Soha nem értettem, hogy, miért mennek bele emberek megalázó szituációkba, olyanokba, hogy már az elején tudják, hogy nagy valószínűséggel átverik? Miért nem látják meg a rájuk leselkedő veszélyt? 

Miért nem akarják átlátni a szituációt?

 

Egyrészt azért, mert valóban nem látja át, vagyis az életében, még nem tart ott. Másrészt lehet, hogy már érzékeli, de valami miatt, nem akarja meglátni.

Sokan befogják a szemüket és különböző hitben ringatják magukat, sodródnak az árral.

Azért csinálják, mert abban a pillanatban: EZ JÓ NEKIK!!!!

Az már egy tudatosabb kérdés, hogy meddig lesz jó ez így nekik?

 

Hát ezt nagyon összetett dolognak érzem.

Pl: nem akar felnőni, nem akar önállóan gondolkodni, nem akar konfrontálódni, álmokat kergetni sokkal jobb, - addig is boldog, szóval, számtalan itt a lehetőség!

De egy biztos, hogy mindenki azt a megoldást választja, amit jónak ítél.

Ha a szenvedést, a lemondást, a megaláztatást, akkor ő azt tartja helyesnek, mert itt tart az életében.Lehet, hogy ezt ő, nem is így éli meg!

Ez ad neki biztonságot, ezt fogadja el és szereti ezt az érzést érezni.

 

Az ember nem látja magát kívülről, nem látja magát objektíven, ezért is érzi úgy, hogy ez az út jár neki, ebbe előbb – utóbb belenyugszik, vagy nem!

Lehet ezen viccelődni és nevetni, de így van.

Nem tudsz senkit megmenteni, megváltoztatni, ha ő nem akarja.

De miért is akarná?

Olyan érdekes, hogy a másik ember életében, bazi  jó tanácsokat tudunk adni, és pik – pak meg tudjuk mondani, hogy hol a hiba?

 

De ki vagyok én, hogy bárkinek is megmondhassam, hogy szerintem neki melyik út a helyes?

De ő szerinte, meg nem az a helyes. Ha tetszik, ha nem, bizony mindenkinek megvan a saját fejlődési útja.

 

Most sokan felhördülnek, hogy ne beszélj már Ági ilyen hülyeséget, ki az az őrült, aki örül, hogy becsapják, hogy megszégyenül egy adott helyzetben, - nyilván senki!

De mégis sokan belemennek ebbe a szituba? Miért?

Mert ő azt helyesnek tartja, akkor jól érzi magát, és ezt a látszólagos „jó érzést” miért akarná megváltoztatni?

 

Sok pszichológiai kutatás azt igazolta, hogy azért választunk, azért maradunk hosszútávon, ilyen – olyan helyzetekben, mert úgy szocializálódtunk.

Vagyis ez ismerős érzés, így nőttünk fel, ezt „szívtuk az anyatejjel” magunkba. Ez azért brutál, mert ez a gyerekkori „szívás” olyan erős, hogy bármennyire is szabadulni akarunk tőle, vagy elítéljük, sok esetben, felnőtt korban, ugyan abban a „sz…ban” tapicskolunk.

Egyszer csak rádöbbenünk, hogy: Agya Isten, pont ugyan úgy élek, mint az anyám, vagy mint az apám!

Amivel nem lenne semmi baj, ha boldog lennél!

De sok esetben nem vagy az, és mégis úgy élsz?

Talán azért, mert a közvetlen környezetünkben senkitől nem láttuk, hogy hogyan kell másképp élni, hogyan kell a kiutat meglépni?

Nehezen írom le ezt a szót, hogy „determinálva” vagyunk!

Édes Istenem, ez remek! De akkor mi a teendő, mi a megoldás?

Talán magunkra kellene húzni a szemfedelet, és átaludni az életünket, mondván, „így is – úgy is, úgy fogunk élni, mint a szüleink”

Na, ne máááár!

 

II. RÉSZ EGY HÉT MÚLVA KÖVETKEZIK!

 

 

 

Szólj hozzá!

TÖRTÉNET/ 21. Egy különleges love story,

2017. október 15. 21:18 - Barányi Ági

avagy a láthatatlan szerelmi szálak története!

Kedves Olvasó!

„Kerítőnői” megérzéseim, nem csak a társkereső irodámban működnek, hanem a privát életemben is megteszem, amit elém hoz a sors!

Ez a HITELESSÉG alapja!

Most egy nagyon különleges love storyt mesélek el, ami 2017 nyár végén, egy furfangos összehozással kezdődött. Igen, szó szerint elém hozta a sors.

Egy véletlennek köszönhetően „szállt” meg az az érzés, hogy most kell rácsapnom a kínálkozó alkalomra, vagyis, jó időben voltam, jó helyen.

Bizony, be kell vallanom, szándékosan kevertem meg a képzeletbeli kártyákat, azután semmi mást nem kellett tennem, csak a mások által még nem látott, de már az én lelki szemeim előtt lebegő szerelmi szálakat, a fejemben összerakni és „földi pályára” helyezni.

 

De kezdjük az elejéről!

A történet 2 évvel ezelőttre nyúlik vissza, mikor is Bálint, a férfi főszereplőnk, megkeresett a társkereső irodában.

Főhősünk, nagyon stramm, sportos testalkatú, önmagára igényes, diplomás, elvált férfi volt. Két felnőtt lányával, napi szintű, jó kapcsolatot ápolt.

Egy országos szervezettségű „XY” nagyvállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Munkáját mindig is szerette, kollégái ma is szívesen gondolnak rá.  Munkahelyén „kemény”, maximalista ember hírében állt és valóban, már a bemutatkozó beszélgetésünk is, szokatlanul érdekesre sikeredett.

Hogy ez pontosan mit is jelent?

Hát azt, hogy Bálint, szigorú, tökéletességre törekvő ember, akiben van valami kihívó szögletesség, vonalasság, ami végtelen nagy intelligenciával, nyitottsággal és maximális udvariassággal párosul.  

Mindezen „vegyességgel” együttvéve, élveztem a vele való társalgást.

Szóval, Bálint meg szeretett volna állapodni, tartós kapcsolatra vágyott! Megegyeztünk, hogy én is ajánlok az elvárásainak megfelelő hölgyeket, akikkel aztán felveszi a kapcsolatot.

A döntés nyilván mindig az ő kezében van/lesz.

 

Több hölgyet is kommendáltam, de valahogy nem jött el az igazi.

Mindenkivel 1 -2 randi volt, aztán vége. A látszólagos sikertelenséget nehezen viselte, és kb. fél év múlva, fel is függesztette a tagságát.

 

A rendszer erre mindenkinek lehetőséget ad, ezt bárki, bármikor megteheti, aztán ha folytatni kívánja, akkor a klubtagsága az inaktív idővel, automatikusan meghosszabbodik.

Ez egy nagyon korrekt technikai rész, amivel sokan élnek is.

 

Szóval Bálintunk, jó pasi lévén, mindig is női ideál volt, ezért élte meg rosszul, hogy hipp – hopp még nem omlott az ölébe nagy Ő.

Én hiába nyugtattam, a fejébe vette, hogy ez a társkeresési forma nem neki való. Mi tagadás, hajthatatlan volt, ezért ebben is maradtunk.

Eltelt pár hónap, néha láttam őt az utcán magányosan sétálgatni, de ennyi.

 

NO, ELJÖTT A VÁLTOZÁS IDEJE!

2017  szeptember elejét írtunk, még pazar meleg volt, mikor is a barátnőim kitalálták, hogy  péntek este menjünk táncolni.

No de hová menjen az ember lánya / fia, hogyha, nem kiöltözős + nem drága, de táncos helyet szeretne + jó zenét?

Egy másik barátnőnk feldobta, hogy menjünk „ide és ide”, mert ott tuti jó zene lesz.  Azt viszont „szemérmesen elhallgatta”, hogy ez egy hihetetlenül „egyszerű”(gagyi) kocsma, amiért majdnem megöltük őt.

 

Sajnos az ilyen szórakozó helyekből  Vácon IS, nulla kínálat van, ezért nem maradt sok választásunk.

Szóval, a barátnőim, este fél 8 – kor jöttek értem.

Ahogy beszálltam a kocsiba, a hátsó ülésen mosolygott egy ismeretlen nőci.

Ő a barátnőm, barátnője volt, aki azonnal be is mutatkozott.

Nevezzük őt Eszternek. Közben megérkeztünk a „csoda” helyre, ami már zsúfolásig megtelt, üres asztal sem volt.

Hát ez bazi jól indul, a hely is brutál, de valamit még is csak tudott, mert leülni sem lehetett.

Maradjunk egyáltalán, vagy húzzunk el innen, vetődött fel, az igen jogos kérdés?

Tanácstalanul toporogtunk, közben megszólalt a zene, nekünk pedig gyorsan döntenünk kellett, megyünk, vagy maradunk?  

 

Kvázi: 1. verzió: a körülmények miatt hazamegyünk, mert ez így „K szar”,

2. verzió: hogy a körülmények ellenére maradunk, és eldöntjük, hogy jól fogjuk érezni magunkat, ha fene, fenét eszik, akkor is!

 

Pár perc gondolkodás után és a jó kis twist hallatán a „talpunk égni kezdett ”, ezért az utóbbi verziót választottuk, vagyis: kitartás lányok, - maradunk, lesz, ami lesz!

Akkor még nem is sejtettük, hogy ezen döntésünkért, komoly jutalmat kapunk, vagyis a sors, ezt több dologban is, busásan meghálálja!  

 

Szóval iszogattuk a finom sört, mikor is szóba elegyedtem újdonsült ismerősömmel, Esztivel. Ő is elvált, két nagy fia már önálló életet él.

Hát igen, Esztinél pedig, a szokásos szituáció: keresi a párját!

És most mit csinálsz, mivel foglalkozol, - érdeklődtem, szakmai ártalomtól vezérelten?

Ő egy „XY” országos nagyvállalat igazgatói irodáján dolgozik.

No, erre kaptam fel először a fejemet, mert nekem azonnal beugrott Bálint.

Rá is kérdeztem, - te Eszti, akkor neked ismerned kell „Z” Bálintot?

 

Hát persze, hogy ismerem, vagyis személyesen nem, mert én akkor kerültem oda, mikor ő már eljött, de a híre és a vele kapcsolatos dolgok, mind átmentek a kezem alatt.

Sőt, akkor azt hitték a kollégák, hogy rokonok vagyunk, mert az ő vezetékneve, egyezik az enyémmel, én is „Z” vagyok.

Hát ez hihetetlen véletlen, mert ennek a két embernek, nem szokványos, - Kovács, Nagy, Kiss,- vezeték neve volt, de nem ám!

Nagyon sokan, pont ezért, protekciót véltek az én odahelyezésemet illetően.

 

No, erre a különös névegyezőségre másodszor is felkaptam a fejemet.

Furcsa kíváncsiság kezdett motoszkálni bennem, mert az volt a megérzésem, hogy túl sok itt a véletlen, több ez, mind, aminek látszik.

Te Eszter, - próbáltam faggatózni. - mi a véleményed a volt főnöködről, így ismeretlenül?

Hát, Kedves Olvasó, erre a kérdésemre, mintha égi csapok nyíltak volna meg, Eszti szó szerint rám zúdította az ámulatát a volt főnökéről.

Én szóhoz sem jutottam.

Dicsérte a tudását, a szakmaiságát, az emberségét, szinte istenítette, pedig nem is ismerte!

 

No, most harmadszor is felkaptam a fejemet, mert ez volt az a pont, ahol Eszti mondataiban nem szakmaiságot, hanem tudat alatti VÁGYAT fedeztem fel.

 

Ezen dicsérő szavak, még inkább alátámasztották a „belső látásomat”, és a „KERÍTŐNŐI” érzésemet, hogy ennek a két embernek közük van/volt/lesz egymáshoz, ennek a két embernek dolga van/lesz egymással!

 

Eszti, én személyesen ismerem Bálintot, és mit szólnál hozzá, ha összeismertetnélek benneteket?

Jaj, jaj, az jó lenne, lelkendezett, rengeteget hallottam róla, ezért nagyon kíváncsi vagyok rá. Tudod, én nem régen kerültem erre a területre és nehezen igazodok el, de ő, aki „100 évig” vezető volt, a tanácsaival, sokat tudna segíteni. A kisujjában van szakma.

 

Eszter lelkesedése határtalan volt, és szemmel láthatóan ez már nem csak a közös munkának, hanem Bálint egész lényének szólt! Érdeklődését és csodálatát nem lehetett, nem észrevenni, pedig akkor még NEM TUDTA, HOGY BÁLIN FÜGGETLEN, és potenciális párkereső, ugyan úgy , mint ő!

 

Alig vártam, hogy tovább szervezkedhessek, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje „társközvetítenem”, - Eszti, azt tudod - e Bálintról, hogy ő is független és keresi a párját, mint ahogyan te is?

Eszter arcát látni kellett volna, elképedve és döbbenten állt, szóhoz sem jutott.

Ez a férfi, akiről úgy áradozott, még független?

Ági, de ugye még nem találta meg nálatok a nagy Ő – t,

kérdezte bátortalanul?

De nem ám, - válaszoltam kajánul!

Akkor muszáj, hogy megismerjem, – kiáltotta!

Hát hogyne ismertetnélek meg vele, ezen agyalok egész este!

Ezek szerint, ez a „véletlenszerű, káoszos” szituáció azért sodort össze minket, hogy az én segítségemmel, ti ketten találkozhassatok?  

Hát megáll az ész, ez elképesztő!

 

Jaj, Ági mesélj még róla: Bálint 2 évvel ezelőtt járt nálam, a társkereső irodában, azóta ismerem, sokat beszélgettünk, én is nagyon rendes, de elég „nehéz” embernek tartom.

Jelenleg felfüggesztette a tagságát, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, de szerintem nyitott egy újabb kapcsolatra.

Bízz bennem, én mindent megpróbálok, a többi úgysem rajtam múlik!

Hát, Kedves Olvasó, jól éreztem és jól szövögettem én ezeket a szálakat.

 

Na, most lássuk a másik oldalt, mert az eddigi manőverezés, Bálint háta mögött történt, amiről ő az égvilágon semmit sem tud.

Úgyhogy, a nagy „beszervezés” még hátra volt, ez pedig az én házi feladatom lesz. Megígértem és eldöntöttem, hogy másnap reggel felhívom és felcsigázom az érdeklődését, vagyis kivetem rá, ama bizonyos hálót!

 

No, de ne szaladjunk annyira előre, térjünk vissza a szörnyű helyen lévő táncos bulinkhoz. Hát kedves olvasó, a sors nem csak egy jó kis kapcsolat összehozásával, hanem a jókedvünkkel is megjutalmazta a döntésünket!

Én többször voltam „puccos” helyen, ahol bizony, sokszor igen feszengősen éreztem magam.

Azon az estén viszont, abban a kocsmai „förmedvényben”, olyan jó hangulat volt, olyan fergetegeset táncoltunk, számunkra ismeretlen férfiakkal, sőt, huszonéves srácokkal is, hogy szinte hihetetlen.

Azt kaptuk, amiért mentünk, egy vidám, táncos estét.

A pasik részéről kulturált, tisztelettudó magatartást tapasztaltunk, amely bármilyen elit helyen megállta volna a helyét.

Bátran merem állítani, hogy régen nem éreztem/tük olyan jól magunkat, mint akkor.

Én még ma is szívesen gondolok az ott eltöltött néhány órára és mesélem is fűnek – fának, hogy mekkora bazi nagy buli volt!

 

Hát ennyit jelent, hogy mit döntesz el a fejedben?

Hagyod - e magad lehúzni a körülményektől, és áldozattá válsz, vagy megcsinálod a saját örömödet!

Mi megcsináltuk, és megérte!

 

Most térjünk vissza a másnap délelőtthöz, mikor is, ígéretemhez híven felhívtam „Z” Bálintot!

 

Tudtam, hogy nagy menet lesz, mert Bálint nem egyszerű eset.

Szóval csörgetem a telefonját, és ő, ahogy szokta, „Kezét csókolom Kedves Ágnes” lendülettel üdvözölt és azonnal bele is kezdett a nyakkitekerős szövegébe.

Hát Ágika, ez azért nem jól van így, én fel is adtam ezt a próbálkozást. Találkoztam néhány hölggyel, de nem tetszettek.

Én vártam, reménykedtem, hogy küldi a vagány csajokat, akikben van spiritusz, de látom, hiába.

Meg kell, hogy mondjam, csalódott vagyok, többet vártam öntől!

 

No, Bálint, azért ne adjuk fel olyan gyorsan, mert most beváltom az ígéretemet. Olyan dolog történt, amitől, teljesen el fog ámulni!

Jaj, jaj, Ágnes, ezt hogy értsem?

Hát úgy értse, hogy tegnap este, egy furcsa táncos buliban, egy „angyalka”, idevarázsolta elém, a pont az „ön esete” hölgyet.

A szituáció azért izgalmas, sőt misztikus, mert önök, mint a mesében:

egy helyen is dolgoztak, - meg nem is,

találkoztak is, - meg nem is,

ismerik egymást,- meg nem is!.

Egy biztos, hogy a hölgy szívesen beszélgetne önnel, mert nagyra becsüli!

No, és hab a tortán, hogy még a vezetéknevük is egyezik,

mind a kettőjüket „Z” – nek hívják!

 

Hát bizony nagy ámulatba ejthettem Bálintunkat, mert tőle szokatlan módon, pár másodperces, mély csend fogadott a vonal túlsó végén.

Nézze uram, - folytattam, nem titkolt vágyam felcsigázni az érdeklődését és összehozni kettőjük között egy megismerkedő beszélgetést.

Ezt ugye bevállalja?

Még egyszer csend!

Hát Ágika, szóhoz sem jutok, valóban meglepett, mert már feladtam a reményt, de ezzel nagyon kíváncsivá tett, köszönöm szépen!

Naná, hogy bevállalom, már alig várom, hogy hívhassam a hölgyet, aztán, lesz, ami lesz!

Igen, én is erre gondoltam, kezdjék egy telefonnal, a többi majd alakul. Megadtam a számot és ugyan azzal a mozdulattal már hívtam is Esztit:

No, „Kedves Hölgyem”, a gépezet beindult, Bálint hívni fog, a „labdát feldobtam”!

 

Ezen szervezkedés után Kedves Olvasó, őszinte elégedettséget éreztem, mert megtettem, amit meglehetett és részemről sínen vannak a dolgok.

A többi az „égiek rendezésére”vár! 

 

Szóval, akkor most úgy állunk, hogy:

Bálintot olyan jól sikerült felcsigázni, hogy már aznap délután hívta Esztert.

Az első mondata így hangzott: Kezét csókolom „Z” Bálint vagyok.

A vonal túlsó végén a válasz: Üdvözlöm, én pedig „Z” Eszter vagyok.

Erre hatalmas nevetés tört ki, mind kettőjükből, ami belépőnek nagyon szupi volt.

Ezután már, mint a régi ismerősök között, akadálytalanul folyt a több óráig tartó beszélgetés, munkáról, feladatokról,  kollégákról és minden földi jóról.  

Azonnal lefixáltak egy másnap délelőtti találkát, ami olyan jól sikerült, hogy délután újra találkoztak.

 Aztán már minden nap, és ez így van második hónapja.

Sokat utaznak, nevetnek, vidámkodnak, azt kapják egymástól, ami eddig hiányzott az életükből.

 

Igen, tudom, bárki megkérdezhetné, hogy ugyan meddig fog tartani ez a fene nagy, most kezdődött szerelem?

Ez a kérdés, pontosan olyan gonoszkodó, mintha a jegyes pártól valaki ugyan ezt kérdezné, mert minden kapcsolatban benne van

10 perc, - 10 év, - és akár 100 év lehetősége is.

Mindent mi építünk föl, és mi is rombolunk le, ezt kívülről soha nem lehet előre megjósolni.

 

De egy biztos, a love story életünk különleges ajándéka, amit meg kell élni és nagyon, de nagyon meg kell becsülni, akár 20, akár 120 évesek vagyunk!

 

AZ IGAZI TÁRSAT NEM TALÁLJUK, hanem JÖN!

(Müller Péter)

 

Én köszönöm a lehetőséget hogy részese lehettem ennek a történetnek IS!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Kicsit térjünk vissza az online társkereséséhez! 

Szólj hozzá!