Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

TÖRTÉNET/1: A múltba ragadt „macskabácsi”

2017. április 30. 18:59 - Barányi Ági

avagy,a nagy „Ő”- nek hitt, kis „ő” története!

GONDOLATOK a nagy „Ő” előtt

(még nem voltam irodavezető) 

 

Életünk egyik legfontosabb része a társkeresés és a párkapcsolat. Mégis ezt a fontos dolgot a világon sehol nem tanítják az iskolákban, sehol nincs tankönyvbe leírva! Ugye milyen érdekes? 

Már hallom is a teljesen kézenfekvő választ: erre azért nincs tananyag, mert minden ember, minden lélek, minden kapcsolat, minden szerelem más. No, ez hatalmas igazság! De akkor mit akarunk, miért nyavalygunk, miért szenvedünk, és miért mondogatjuk, „ha ezt tudtam volna”? 

Hol akad el a józan gondolkodásunk, hol veszítjük el az eszünket?

Pedig ha párkapcsolatunk rossz, minden rossz, ha jó, minden jó!

Bizony nem mindegy, mikor, hogyan lépünk, kell-e egyáltalán, vagy még várjunk? Mit vesztünk és mit kaphatunk, mit adunk föl és mi várható helyette, nem fogjuk - e megbánni, és még számtalan a megválaszolatlan kérdés.

Sokan ismerik Henry Ford mondását, amit imádok, mert mindig, minden helyzetben aktuális:

"Akár azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk rá, akár azt, hogy nem, igazunk lesz”.

Az ember megbeszéli önmagával, vagyis igazolja önmagát a döntéseiben, hiszen azért cselekedett úgy, ahogy. De egy rossz életbe, egy változtatni kéne helyzetbe, egy önsajnálatba, ha hosszú ideig beleragadunk, abból nagy baj lesz. Mindenkinek el kell döntenie, hogy az előtte álló 10,20, …50, 60…évben ÉLNI akar, vagy csak éldegélni. Én élni akartam!

Következzen a nagy „Ő”- nek hitt, kis „ő”

rém – TÖRTÉNET/1., ahol én voltam a főszereplő!

 

Bemelegítésnek, saját kalandozásaimból, az évekkel ezelőtt velem történt esetekből:

Kedves Olvasó, én sem vagyok különb ám senkitől! Én is ugyan olyan esendő, és meggondolatlan tudok lenni, mint bárki más.

Olvassátok el, az általam átélt, hihetetlen történetet. Ekkor még nem voltam irodavezető, csak egy társra vágyó, tini lányát egyedül nevelő anyuka.

 

Első „rémtörténet”, Ágika föszereplésével!

Mint korábban említettem, egyedül maradtam, és már nagyon elegem lett ebből az érzésből. A lányom is kapacitált, anya ne maradj egyedül, klassz csaj vagy, igenis lépjél!  Megfogadtam a tanácsát.  Szép és vonzó akartam lenni, fontos akartam lenni és szeretve akartam lenni!

Első alapelv: csak hozzám illő, független pasi jöhet szóba és lehetőleg ne az ország másik felébe lakjon. Második alapelv: mindenről be kell számolnom a barátnőimnek!

(rém) Randi 1.

Sokadik próbálkozás után, végre rám talált egy számomra megfelelőnek gondolt férfi az interneten!

Talán én is fontos lehetek valakinek, lelkendeztem! Gyermektelen, korban hozzám illő, özvegy pasi, Budapesten lakik, autók egyedi fejlesztésével foglalkozik, szóval rendelésre ilyen-olyan plusz kütyüket tesznek drága autókba. Küldtem magamról fotót, láttam az övét is, elment… Ági ne legyél hülye, ez lesz az első randid, indulj el! Július volt, kb. 40 fok.

Csini voltam, kikenve-kifenve, ahogy az a nagy könyvbe írva vagyon és nagyon izgultam! Pesten találkoztunk, Vácról a Nyugatiba érkeztem. Az első pillanatban kiszúrtam, várt a nagy Ő, kezében egy csokor virággal, amitől én irtóra meghatódtam, pont, mint a filmekben. Ő is megismert, bár ne tette volna, mert már a második pillanatban félig meghaltam.

Szóval a látvány: az édesapám korabeli műszálas trevíra pulcsiban, iszonyúan bő, bokalengő, barna szövetnadrágban, nadrágtartóval és úgy izzadt a szerencsétlen, hogy azt rossz volt nézni!

Én feszülős fehér vászonnadrágban, színes pántos blúzban. Azt mindenki el tudja képzelni, hogy mit éreztem! Egy bácsi állt előttem, akinek én sajnos nagyon tetszettem.

Mivel nem volt gyakorlatom, nem tudtam pontosan mit kellene tennem, de éreztem: vagy elájulok, vagy folytatom.  

Ugye mindenkinek ismerős ez a szitu? Az életet választottam, így hát jöjjön, aminek jönnie kell! Legyen ez a bácsi Károly, javasolta, menjünk a Margit szigetre. Én közben azt sem tudtam, hova nézzek, mit mondjak, legszívesebben otthagytam volna. Ági ezt nem teheted, mondta egy hang, becsület is van a világon! A szigetre érve leültünk egy padra, dög voltam, mert egy naposat választottam, én bírom a meleget, Károly meg csak izzadjon, akkor gyorsabban szabadulok.

Mesélj magadról, biztattam,(kár volt) hát elkezdte: egy órán keresztül a meghalt feleségét méltatta, aki sokkal idősebb volt, mit ő, mindent megcsinált neki, hogy vele maradjon. Így éltek 15 évig, amikor is beteg lett és meghalt.

Ezután fotókat vett elő, amin egyenként megmutatta a 9 macskáját, akiket most ő gondoz. Istenem segíts, de ekkor már a sikítás határán voltam, csak azért nem szaladtam el, mert kínomban nem tudtam pontosan, hogy hol vagyok, merre kell kimenni a szigetről.

Károlyom még ezt is tudta fokozni, elővett egy megsárgult, 20-25 évvel ezelőtti másik fotót, amin egy csinos, fiatal lány mosolygott, akkori divat szerinti ruha – és hajviselettel. Elérzékenyülve mutatta, hogy ez az ő első szerelme és ilyesmi lányt keres.

Hát ez volt a hab a tortán, én azt hittem, hogy ott a helyszínen meghalok…! Felugrottam, mi nem egymást keressük, kiáltottam és elszaladtam. Lesz, ami lesz, de valahogy megtalálom a Nyugatit. Ha ez nem velem történik, nem hiszem el. Szingli életem első randija! Gratulálok magamnak, ha ettől nem megy el a kedvem, akkor semmitől!

 

Tanulság

Próbáltam megfejteni, hogy miért történhetett ez, hiszen egy világ választott el minket! Tapasztalatlan voltam, Károly is csak ismerkedni akart, és a maga módján kezdte az életét elmesélni.

Én is hibáztam, mert voltak jelek, csak figyelmen kívül hagytam. A vágy, hogy randizhassak és történjen már valami, erősebb volt. A netes levelezésünket visszaolvasva örökké a nejéről és a macskáiról beszélt, az első szerelme csak grátisz volt.

Mi tagadás, nagy tanulság volt számomra, remélem a számára is!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

Folytatás pár nap múlva:A pillanat, amikor észrevettem, hogy meglátom a láthatatlant!

 (Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

Szólj hozzá!

ESETEK/1. Kész átverés show!

2017. április 27. 18:56 - Barányi Ági

avagy, hulla jó!

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

 

Már gyakorló irodavezetőként:

 

Megvallom én is, mint sokan mások, a párkeresésemet legelőször a könnyedebb online rendszerben kezdeném, és anno, kezdtem is.

Nem szeretnék pálcát törni, ezen társkeresési forma fölött, de nagyon nagy óvatosságra intek mindenkit!

Én naivan azt hittem, hogy erre már senkit sem kell figyelmeztetni, de sajnos még sokan, 2017 – ben is „önként és dalolva mennek bele a csőbe”! Természetesen itt is vannak korrekt, rendes társkeresők és a nagy számok törvénye alapján sokan meg is találják a párjukat. Ez egy könnyedebb, saját magunk által vezérelt forma, és ami a fontos, nem kell elköteleződni. Viszonylag kevés pénzért ismerkedhetsz, azt írsz magadról, amit akarsz, olyan fotót teszel fel, amilyent akarsz, és akkor hagyod ott a dolgokat, amikor csak akarod.

De bizony ez az előny, egyben a hátránya is. Nagyon sokan kalandot keresnek, és eszük ágában sincs a valóság talaján maradni.

Bemutatok egy tanulságos esetet, ami az online rendszerünkben, 2017 első hónapjaiban történt.

Hölgy ügyfelünk felháborodott levelet írt nekem, mint irodavezetőnek, ugyanis  

ÁTVERTÉK!

Teljesen szokványos az alap szituáció:

40-es értelmiségi hölgy, 45 - 55 év közötti, független, józan életű, belső értékekkel rendelkező férfit keresett.  (Hát kapott is!)

Az átverés lényege:

Egy külföldön élő szélhámos pasi, akivel hetek óta levelezett és már – már tervezték is a jövőt, becsapta őt. Mint kiderült több hölgy is a horgára akadt, azzal a hazugsággal, hogy a pasi jelenleg függetlenként bemutatkozva kereste a párját és külföldi otthonában álom életet biztosít majdan, leendő szerelmének.

Lebukott, mert feleség és 2 gyereke volt kint.(valahogy ez kiderült)

Mikor a nő számon kérte, a szélhámos pasi nem hogy megszégyenülve eltűnt volna, hanem otrombán kinevette, megalázta őt!

Idézem: „élvezte és szórakoztatta ez a kihívó szituáció” - gyönyörű, nem!

Ezután ügyfelünk felháborodott: miért nem szűri ezt ki a társkereső rendszer, miért nem ellenőrizzük az adatokat, vagy nézzük át a leveleket? Ez rontja a mi hitelességünket, mivel mások is bekerültek ebbe a csapdába.

Igen kedves olvasó, ez bizony nagyon elgondolkodtató, itt mindenkinek van egy kicsi igazsága, egyedül a férfi viselkedése volt egyértelműen undorító.

 

Tanulság:

Én maximálisan megértem a hölgyet, ő tiszta lapokkal játszott, és ezt várta a másiktól is. De tessék már komolyan belegondolni abba, hogy meddig mehet el egy online társkereső hálózat üzemeltetőjének kompetenciája? Ez egy fórum. A tagok közé bárki otthonról felregisztrálhat, beírja az adatait, elutalja az összeget és ismerkedik, mert erre fizetett. Ilyen fórumokon összegyűlnek az ismerkedni vágyó hölgyek/urak, akár jó, akár rossz emberek. A többi mindig rajtunk múlik!  A rendszernek nem az a dolga, hogy vizslassa és mérlegre tegye az embereket, hanem az, hogy technikailag szuper oldalt biztosítson.

A kevésbé szuper emberekről pedig nem tehetünk! (van ugyan moderálás,de az az „illetlen” fotókat és szövegeket szűri ki)

Sem joga, sem lehetősége sincs senkinek nyomozgatni az adatok valódiságáért, nem is beszélve a levelezésekről. Nagyon furcsa lenne, ha több százezres ügyfélkörünk után detektívesdit játszanánk, és napra készen figyelnénk az óriási levelezgetés igazság tartalmát.

Például ilyen módon, számon kérnénk valakit:

"Jancsi, maga huncut fiú, mert hazudott az adatlapjában, nem független, felesége és két gyereke van és különben is, nem 53 éves, hanem 60.

Nem 80 kg, hanem 100, nem is egészséges, mert veseköve van.

Maga csúnya-csúnya férfi, ne csapja be Juliskát, mert azt nem szabad"….!  Ugye ez teljesen abszurd lenne!

A hölgy csupán szeretetre, szerelemre vágyott, de sajnos, ilyenek is vagyunk! Hiszünk, mert hinni akarunk, de a kulcs mindig a mi kezünkben van. Tudom, hogy nehéz közeledni, ha már az elején bizalmatlannak kell lennünk és fenntartásokkal kell fogadnunk a másik szavait.  Sajnos ez társadalmi probléma, ami természetes hatással van a társkeresők világára is.

A legfontosabb: Meg kell tanulnunk odafigyelni az életünkre és megvédeni magunkat!  És ezt soha ne mástól várjuk!

 

Adok egy MEGOLDÁSI TIPPET!

·        Igen, lassú léptekkel kell közelednünk egy ismeretlen ember felé.

·        Nem szabad azonnal kitárulkozni és figyelni kell minden jelre.

·        A másik fél is írjon, beszéljen (viber, skype) a körülményeiről, munkájáról, családjáról, de komoly érzelmeket személyes találkozás nélkül ne szövögessünk!

·        Minél előbb kezdeményezzünk személyes találkozást!

Ezek aranyszabályok!

Természetesen az említett „urat” semmi nem menti fel becstelen viselkedésétől!  A hölgy pedig ne csüggedjen, és örüljön annak, hogy ilyen emberrel nem keveredett semmilyen viszonyba, mert az az élet sem lehet „piskóta”, amit ez a férfi nyújthat a saját családjának…..!

 

Ezért szorgalmazom én a komoly társkeresőknek az irodai, vagyis személyességen alapuló, hagyományos társkeresést.

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed! 

 

folytatás pár nap múlva: a nagy „Ő”- nek hitt, kis „ő”!)

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/3. az „idáig süllyedtem” téveszméről!

2017. április 24. 20:04 - Barányi Ági

 

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu) 

 

Már gyakorló irodavezetőként:

 

A társkereső ügyfél megbeszélt időpontra megérkezik. Láthatóan izgul, feszeng, mivel ilyen szituációban még nem volt. Ezek az érzések természetesek, pár perc után teljesen elmúlnak. Az ajtóban udvariasan bemutatkozunk, mikor is nagyot sóhajtva elhangzik az első mondata:

Ágika nagyon szégyellem magam, mert idáig süllyedtem, hogy társkereső irodába kell jönnöm!

No, szerinted én erre, hogy érzem magam?

Akkor én itt egy „elsüllyedt tyúk” vagyok?

Természetesen ez a vicc oldala, itt nem én vagyok a főszereplő, és ez nem kritika, hanem igen mély elkeseredettség.

Ez az a pillanat, amikor a lelkileg összetört nővel/férfival meg kell értetni, hogy ez nem az élete vége, hanem pontosan a kezdete lehet. Nem egyszerű! Nagyon tiszteletre méltónak tartom, ha valaki veszi a bátorságot, pénzt és fáradságot nem kímélve eljön hozzánk. Eljön, mert esélyt akar adni magának, hogy változtasson! Ez a legnagyobb dolog. Ez az ember, már tett egy lépés saját magáért.

De nézzük csak meg, hogy miért is gondolják úgy sokan, hogy ez lesüllyedés?

Hát azért, mert a pártalálás természetes folyamat, és ha valaki ezt nem tudja saját maga, „normális” úton megoldani, akkor vele bizony baj lehet!

A társkereső iroda pedig egy „mesterséges” közeg, ahol már nincs meg a „véletlen bizsergés izgalma”. Aztán, az ember életébe úgy is jön, akinek jönnie kell. Lássuk be, ezek teljesen reális gondolatok.  De akkor hol a baj?

A baj ott van, ha mégsem jön, akinek jönnie kell, pedig szeretnéd! Vagy olyan emberekbe botlasz, akitől kiráz a hideg, vagy átvernek.

Miért is kezd valaki online keresésbe, vagy megy társkereső irodába?

(társkereső iroda = hagyományos, személyességen alapuló társkeresés)

Mert: NINCS ELÉG LEHETŐSÉG  ÉS  IDŐ A HÉTKÖZNAPI  ISMERKEDÉSRE!

Ami sajnos nagyon is igaz!

De kérdem én, MIÉRT nincs, amikor tele vagyunk mindenféle „kütyükkel”?

Tablet, telefon, sms, víber, messenger, skype, e-mail. Az ember mindig mindent fel akar gyorsítani, nem akar lemaradni semmiről, mindent meg akar oldani, siessünk, siessünk, siessünk!  De hová???

Egyet viszont elfelejtünk, a lelkünk nem képes erre, a lelkünk nem gyorsítható!

Szerencsére a média is „ráharapott” a társkeresés bizniszére, ami az emberek szemérmességét nagymértékben csökkentette. Szívesebben indulunk el azon az úton, ahol látjuk, hogy ez már nem ciki, sőt egyre inkább terndivé válik.

Ha ilyen – olyan celebek, híres emberek nyíltan vállalják, bemutatják a társkeresőben megismert párjukat, és az ismeretségi körünkből Jucika is ott talált rá arra a baromi jó pasira, és Peti is, arra a jó kis csajszira, akivel legutóbb láttuk őket, hát ez bizony óriási löketet ad nekünk is az elindulásra!

Akkor pedig, hajrá!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed! 

 

folytatás pár nap múlva: ESETEK/1. Kész átverés show!

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/2. Velem biztosan „valami baj” lehet, ha nem találom a páromat? II. RÉSZ

2017. április 23. 20:56 - Barányi Ági

. „valami baj lehet velem” téveszméről

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)

 Már gyakorló irodavezetőként:

II. rész

Nézzük meg egy kicsit az egyedüllét kérdését!

(nem a szingliségről akarok beszélni)

Minden kapcsolat egyedülléttel kezdődik. Ezt az érzést mindenki átélte, de sokan valami miatt rettegnek tőle. Miért akarunk ebből az állapotból azonnal, rohanva megszabadulni? Olyan ez, mintha borzasztó helyen lennénk, ami félelmet, pánikot okoz bennünk, miért is van ez így?

Azért, mert nem érezzük jól magunkat benne! Miért nem? Mert az egyedüllét könnyen átcsaphat magányba, ami már nem fizikai, hanem lelki sík.

(Most nem beszélnék a társas magányról, amire a blogban visszatérek.) Ekkor kezdenek ránk telepedni a különböző szörnyű érzések: nincs szüksége rám senkinek, nem tudok mit csinálni, nem tudok kihez szólni, beszűkül az életem, nem vagyok fontos, szörnyű gondolatok jutnak eszembe, mit kezdjek magammal….stb? Igen, tudom, ez egy nagyon nehéz lelki állapot, én is átmentem ilyen gyötrődéseken. Megsúgom nektek, szerintem mindenkinek megvan a maga gyötrődése, aki azt mondja, hogy nem, az hazudik! Nem rég olvastam Hosszú Katinka könyvét, no, ő évekkel ezelőtt milyen mélypontról állt fel? Már hallom is a választ, neki könnyű, mert hihetetlen tehetség. Az igaz, de neked nem olimpiát kell nyerni, hanem az egyszerű, pici kis életedet kell örömtelivé tenni! Ez a te bajnokságod lesz!

Én nem szeretnék, és nem akarok „tudományoskodni”. A társkereső irodában 10 év alatt, több száz emberrel beszélgettem erről is, és bizony levontam a szomorú konklúziót: a hosszabb egyedüllét nagyon sok ember számára rossz érzés, feszültséget, szorongást okoz, amit enyhíteni kell! Bizony sokan úgy vélik, hogy valami baj lehet vele és azzal, aki hosszútávon egyedül van! 

Pedig nincs az egyedülléttel semmi baj!

Én, arra inspirállak, hogy az egyedüllétet fordítsd arra, amire való, amiért kaptad az élettől! Mert nem véletlenül vagy ebben az állapotban! Próbáld nyugodtan átgondolni a dolgaidat, átnézni az életedet és hasznot húzni belőle. IGEN HASZNOT ÉS NEM SAJNÁLATOT! Érezd úgy, hogy végre eljött a te időd! Érezd úgy, hogy most saját magaddal kell foglalkoznod! Ne légy áldozata az életednek, mert ki akarna egy áldozattal megismerkedni? No, ki, hát egy másik áldozat! Gyönyörű páros, nem?

Miért kellene átgondolnod?

Mert a pánikolt egyedüllét idióta pótcselekvésekre késztet, pl. eszeveszetten belerohansz ócska, méltatlan kapcsolatokba, csak azért, hogy legyen már valakinek szüksége rád, és elmondhasd magadnak és másoknak, hogy „kapcsolatban vagyok”. Egy nagy frászt, nem kapcsolatban, hanem hülyeségben vagy! Az ilyen „önnyomorító” életmód után keres meg minket rengeteg ember a társkereső irodában, hogy segítsünk, mert őt mindenki átveri és ebben a világban nem lehet normális  párt találni. Hát így nehéz is!

Én személyesen rengeteg kapcsolatot hoztam össze, melynek igaz sztoriját itt fogom megosztani veletek.

Hiszem és vallom, hogy mindenkinek eljön a nagy Ő, de ehhez tenni is kell valamit! De akkor sem vagy bűnös, ha ez másképpen alakul, csak érezd jól magad a bőrödben és találd meg a helyed a világban!

"Jobb egyedül menni, mint másokkal olyan úton, amely nem a miénk és méltatlan hozzánk."
/Müller Péter/

 

(folytatás: GONDOLATOK/2. „idáig süllyedtem” téveszméről)

 

 

 

 

Szólj hozzá!

GONDOLATOK/1. Velem biztosan „valami baj” lehet, ha nem találom a páromat?I.RÉSZ

2017. április 20. 16:59 - Barányi Ági

a „valami baj lehet velem” téveszméről

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)

Már gyakorló irodavezetőként:

NEM, nincsen semmi baj!

Nagyon sokszor és sokan felteszik nekem ezt a kérdést. Ez a blog ugyan a pártalálásról szól, de szeretném már a legelején leszögezni,és felmenteni azokat az embertársainkat, akár nő/ férfi,hogy semmilyen baj, és probléma nincs azzal, aki egyedül él! Ha ő így érzi jól magát, akkor éljen egyedül. Ha ezen változtatni szeretne, vagy már nem érzi magát annyira jól egyedül, úgy is elkezdi keresni a párját. Azokkal az embertársainkkal sincs semmilyen baj, miért is lenne, akik már hosszú idő óta keresik a párjukat, de egyelőre eredménytelenül. Sajnos, még sokunkat frusztrál, szorít ez az érzés, de véssük jól az agyunkba: nem azért vagy jó, okos, sikeres, klassz, stb., mert van párod és nem attól vagy kevesebb, ha nincs! Igen, sajnos szeretünk „kedves” véleményeket, ítéleteket mondani másokról: „hát persze Mancinak senki sem jó, azért van egyedül, …biztos van ott Bözsinél valami probléma, amit még nem tudunk, azért van egyedül,…nem is értem Józsit, pedig Kati olyan csinos, rendes csaj,…” (mi mindig kivételek vagyunk)! A szülők részéről az is teljesen természetes igény és hatalmas megnyugvás, hogy felnőtt gyermekük minél előbb „révbe érjen”, úgymond megházasodjon, családot alapítson. Ekkor megkönnyebbülve hátradőlnek, és azt gondolják: oké, ez kipipálva.

Ha szerencséjük van, 100 évre, ha nincs, akkor kezdődik minden elölről. No, csak az nem mindegy, hogy hogyan?  A mai társadalomban nagyon jó dolog, hogy mindenki elvileg úgy élhet, ahogy akar. Ilyen szempontból már nincsenek merev társadalmi elvárások.

Nem kell megindokolni, hogy mit, miért teszünk. Ez egy óriási szabadság, aminek természetesen van egy felelősség oldala is, de ebbe most nem szeretnék belemenni.

Az emberi élet egyetlen elvárása, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert vidáman és boldogan minőségi életet tudsz élni. Az, hogy közben nyitott vagy egy társra, az egy plusz jó dolog, de ne dögölj bele!

Igen, az ember, társas lény, és az a legideálisabb, ha ennek megfelelően is él. De nem mindegy, hogy hogyan? Boldog vagyok egy társsal, vagy szenvedek, megpusztulok egy társtól.

2 komment

Kár lenne kihagyni!

2017. április 17. 19:41 - Barányi Ági

Kedves Olvasó!

Egy évtizednyi irodavezetői tapasztalattal állok neki e blog írásának, melyben valós történeteken alapuló tanulságokat, gondolatokat és konkrét javaslataimat kívánom megosztani, hogy eloszlassam a társkeresés körüli tévhiteket, félreértéseket, mítoszokat. Segíteni és biztatni szeretnék, megmutatni, hogy nem vagy egyedül és egyben szórakoztatni egy vidám és tanulságos olvasmánnyal, az elindulásról, az újrakezdésről, az elbukásról és a beteljesült boldogságról.

Kár lenne kihagyni!

Miért is lennél kíváncsi egy sokadik társkeresős blogra, és ez mitől különb, mint a többi?

  • Mert ki más mondhatna neked újat, mint egy irodavezető?
  • Mert végre, hiteles szemszögből fogsz hallani, számodra tuti érdekes és fontos dolgokról.
  • MERT EZT MÉG SENKI NEM MERTE ÍGY LEÍRNI!

MAGAMRÓL: Barányi Ági vagyok, végzettségem pedagógus,

10 ÉVE vezetek egy társkereső irodát.

2007-től, országos hálózat részeként működünk, a Dunakanyar egyik gyönyörű városában. Rendszerünk az ország egyetlen olyan társkeresője, ahol online és irodai (prémium) szolgáltatás is van.
Félreértés ne essék:
NEM akarom a társkereső hálózatot REKLÁMOZNI!
NEM akarok, és nem tudok elképesztő gyorsaságú ókusz - pókuszt mondani a csábításra, pártalálásra, mert abban NEM HISZEK! Az mind kamu.
MIT AKAROK? Gyakorló irodavezetőként beavatni téged az „arculcsapós valóságba”, a műhelytitkokba, a praktikákba. Megosztani veled
rém – izgalmas – valóságos – tanulságos történeteket, tapasztalatokat, amire álmodban sem gondoltál, pedig nagy szükséged lenne rá! Ez kortól és nemtől függetlenül, a javadra fog válni.

Akkor is élményt adó olvasmány lesz, ha nem vagy társkereső, mert majd elmondod annak, aki az. Szórakoztatni és gondolkodtatni szeretnék.  

Szeretném leszögezni, hogy szándékom a segítés és nem a kibeszélés!

Aki megtisztel a bizalmával, eddig is és ezután is diszkréciót kap!

Ezzel a bloggal párhuzamosan készül a könyvem, amit nem csak én írok, hanem néhány ügyfelem is bevállalta saját történetét.

 KIKNEK SZÓL?

  • Akik már kezdik kapizsgálni, hogy ez élet nem mindig „habostorta”.
  • Akik szívesen olvasnak egy vidám, humorosan valóságos blogot,(könyvet) az érzelmi furfangokról.
  • Akik elhatározták, hogy először, másodszor, akár századszor is újra nekiindulva, meg szeretnék találni IGAZI párjukat, mert ez az élet legnagyobb kihívása.

 

Konkrétan, mit fogsz megtudni?

Online társkeresés vs irodai/hagyományos társkeresés – MIÉRT?

Valóban ciki - e társkereső irodába menni, és az tényleg csak a balfékeknek való?  Itt csak a „leértékelt áru” van?

Mikor jó egy kívülálló irodavezető segítsége, vagy egyedül is boldogulsz?

Hogyan működik ez technikailag?   Mit kapsz a pénzedért? Mire vigyázz, honnan tudod, hogy kiben bízhatsz? Biztos, hogy megtalálom a páromat? Istenem, lehet, hogy „baj” van velem? Milyen egy „elitnek”mondott társkereső, és valóban elit? Hogyan randizz, mi illik az első randin és mit tegyél, ha nem szimpatikus valaki? Mitől jó és mitől szörnyű egy fotó? Miért borzasztó egy regisztrációs név, vagy egy adatlap? No, és mi az a „titkos recept”? stb…stb…

Vagy netán, nekünk is egy ici – picit magunkba kellene nézni…hát?

Igen, tudom, téged aztán soha, senki nem fog ” bepalizni”, neked aztán senki ne mondja meg a tuti - frankót.

No, azt nem is akarom!

Kedves olvasó, nem fogsz csalódni, sem unatkozni, mert nem csak a

csilli – villiről, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” tanmeséjéről írok, hanem arról, hogy ez az út küzdelmes, de megéri és ebben én segíteni tudok.

Arról, hogy a „nem tetszek egy csomó embernek” érzése NEM KUDARC!

Miért, neked talán mindenki tetszik?

Arról, hogy a kísérletezés a próbálkozás NEM KUDARC!

Arról, hogy ezek mind – mind a társkeresés természetes velejárói, ezektől nem kell félni!

Egy biztos, nincs siker, ha nem állunk bele abba a dologba, amit el akarunk érni!

Ezekre, és sok más kérdésre a választ:

gondolatokba, esetekbe, rém - valóságos történetekbe” szedve írtam meg, ami segíteni fog eligazodni ebben az izgalmas világban!

Jogos kérdés: miért vártam 10 évet arra, hogy irodám mozgalmas mindennapjait megosszam a külvilággal? Hát pontosan azért, mert ez óriási felelősség! Azért, mert ez egy érzékeny, bizalmas, intim világ, amivel nem lehet és nem is szeretnék szórakozni.  Azért, mert ehhez a témához úgyis mindenki ért, mindenkinek van véleménye, de a valódi, értékes, mások számára is megszívlelendő tapasztalatokat, csak hosszú évek tanulságával szabad(na) közreadni. Az is visszatartott, hogy millió szám jelentek meg tuti tippek, trendi okosságok és már a csapból is ez folyik.  De valami mindig kimaradt!  No, ekkor éreztem, hogy eljött az én időm!

„Kerítőnőként”, 10 év alatt rengeteg minden történt velem, és a hozzám forduló társkeresőkkel, aminek hatalmas tanulságai vannak. Ezért ajánlok hitelességet a közösen átélt nehézségekkel és sikerekkel együtt!

KÁR LENNE KIHAGYNI!

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása