Kedves Olvasó!
Ezzel az epizóddal a mai napon, dec. 13 – án, a történet főszereplőnőjét szeretném köszönteni a 46. születésnapján. ISTEN ÉLTESSEN JUDIT!
(Ezért nem a szokott időben jelent meg)
Szóval, Judit barátnőm 2017.08.21 – én férjhez ment!
Én voltam a tanúja.
Ez lehetne egy szokványos sikertörténet, de bizony nem az.
Annál sokkal, de sokkal több!
Judit próbálkozásairól több fejezetet is írtam, mert göröngyös utat járt be a boldogságig. Az ő élete hozta az összes olyan példát, amit akár önismereti előadásokon is bemutathatnánk, mint hihetetlen, de mégis igaz, életutat. Iskolapéldája lehetne annak a lelki fejlődésnek, hogy egy teljesen kilátástalan önmarcangolásból hogyan lehet felállni, vagyis „Ági, most kéne meghalnom” című drámából, hogyan alakult ki, egy angyali szerelem!
Ha valaki azt hiszi, hogy ilyen csak a mesékben van, no, akkor nagyon téved!
· Ő volt az, akiről a könyv elején azt a sztorit írtam, hogy 10 évvel ezelőtt elküldte a baromi jól kereső férjét, mert a számítógépes munkája révén, éjszakánként „cicamicákat” hajtott a neten és alkalomadtán „ki is próbálta őket”.
· Ő volt az, aki törékeny nőként ezután, 33 évesen ott maradt 2 kicsi fiával, akiknek a nevelése nem volt fáklyásmenet!
· Ő volt az, aki nagyon nagy unszolásomra regisztrált be a társkeresőbe, mert nem akarta „árulni” magát!
· Ő volt az, aki „ajándékba” kapta az élettől Marcikát, a látássérült férfit, akivel ebben a társkeresőben ismerkedett meg, és életre szóló barátságot kötöttek.
· Ő volt az, akit egy ismerkedés alkalmával a második randin, a színházból hazajövet egy „kedves férfi” egyszerűen kitett az autójából, mivel nem akart vele hetyegni.
· Ő volt az, aki azt mondata, hogy neki már biztosan „nem jár” a boldogság!
AZTÁN FORDULT A KOCKA!
Judit évek óta tagja volt a társkereső rendszernek, mert komoly elszántsággal kereste a párját. A privát életében is nyitott szemmel járt és próbálkozott. Nagyon sokszor levonta azt a tanulságot, hogy a férfiak keresik a határozott, jó nőt, aztán ha ott van, nem bírják elviselni.
Akkor tulajdonképpen kit is keresnek?
Legelső próbálkozásai, szárnycsapásai évekkel ezelőtt kezdődtek, mikor is a társkereső rendszerünkben, egy hazánkban praktizáló külföldi orvossal ismerkedett meg. Kedves, rendes ember, 3 kicsi gyerekkel, akiket majd ide akart hozni, mert Magyarországon szeretné nevelni őket
Ez a férfi is a gyors cselekedetek embere volt, mert azonnal nősülni és költözni is akart. No, itt már Juditunk is úgy gondolta, hogy ez egy kicsit sok(k), ő is gyorsan döntött: NEM!
Következett egy közeli településen élő, mérnök srác, akivel többször is találkoztak, aztán úgy eltűnt, mint a kámfor. Nem volt valami etikus dolog, de így oldotta meg. Hát mit mondjak…?
Ezek a mozgalmasnak tűnő párkeresési akciók, hosszú évek gyümölcsei.
Mikor az ember a gondok mélyén csücsükél, és keresi a fogódzót, akkor bizony, nem lát reálisan, sőt!
Szóval, 2016 januárját írtunk, és az én teljesen elkeseredett barátnőm, hála Istennek, újra nagy elszántsággal dobta be magát a társkeresésbe.
Ez az érzés mindig hullámvasút jellegű volt, egyszer fent, egyszer lent.
Akkor éppen a mélyben volt.
„Ági látod, én már nem kellek senkinek, most már feladom” című nyüglődését végighallgatva, újfent erőt öntöttem belé.
Ne aggódj, eljön a te párod is, csak ne add fel, szavakkal próbáltam lelkesíteni.
Az egyik este viszont történt valami, ami gyökerestől megváltoztatott mindent! Megcsörrent a telefonom, látom Judit hív.
Már készültem a „jaj, Istenem meg ne halj már megint” szövegemmel, mikor is tőle teljesen szokatlan, lelkes hangon szólt bele: Ági, TALÁLTAM VALAKIT! Nézd meg nekem gyorsan ezt a férfit! Már nyitottam is a laptopot és láss csodát, egy „k” jó pasi nézett le rám a fotóról.
Sikítva közöltem vele, azonnal írjál rá, egy percet se késlekedj!
Igen, kedves olvasó, ez az a Judit, aki korábban azon veszekedett velem, hogy ő bizony nem fog egy férfit sem megszólítani, és most mintha egy varázspálcával kólintották volna fejbe, azonnal írt a fotón mosolygó Andrásnak!
És ekkor elkezdődött, egy varázslatos történet:
Andris 45 éves, 189 cm magas, normál testalkatú, független, angolul kiválóan beszélő, távközlési műszaki területen dolgozó, Budapesten élő agglegény. „Bingó”!
Ez kezdetnek nem is rossz! Idős édesapját pátyolgatta, és nagyon szoros, szeretetteljes kapcsolatot ápolt, Gödön élő nővérével és annak családjával.
Ez a pasi, a nők álma és bálványa lehetett, mert ilyen testi adottságok mellett, még sármos és intelligens is. Szóval, Judit ráírt, ő válaszolt és elkezdtek levelezni.
Én szorgalmaztam a találkozót, mert az egy fontos momentum.
Kedvenc helyemet ajánlva, a West End egyik kávézóját. Tudod, bármi baj van, felugrasz, és már pattansz is fel a vonatra. Ez egy jól bevált stratégia.
Egy szép februári napon megtörtént az első találkozó, ahol bizony kettőjük között, kipattant az a bizonyos isteni, mesebeli szikra! Az első csók sem váratott sokáig magára.
Juditunkat pedig teljesen kicserélték! Vidám és nevetős lett, egyre szexisebb cuccokat kezdett hordani, dudorászott, és olyan könnyen vette az élet dolgait, amibe eddig majdnem beledöglött, mintha, valamilyen elvarázsolt kastélyban élne!
A munkatársai meg is állapították: no, csak, no, csak, ez már szerelem a javából!
De hát, miért is lenne már minden kerek? Hát most mi a problémád megint, drága Juditom? Szóval Ági, minden nagyon szép és jó, szeretjük egymást, csak az én Andrisomnak állandóan mehetnéke van, vagyis 1 – 2 napnál többet nem akar, nem bír nálam tölteni.
Állítása szerint nem tudja lefoglalni magát és ilyenkor feszengőssé válik. Megbántani nem akar, ő is érzi, hogy ez a dolog nekem nem esik jól, de az elköteleződés még nem megy neki.
Mit gondolsz erről – kérdezte egyik nap tőlem?
Nézd Judit, szerintem várj, ne sürgess semmit, ez a dolog meg fog érni.
Ez a pasi 45 évig rohangált, csapongott, cikázott a csajok között, nyilván a helyzet neki is új.
Várj, az idő eldönti. Így is lett!
Andrisunk szép lassan kezdte megszokni azt az érzést, hogy CSALÁD. Judit 8. osztályos fiával egyre jobb kapcsolatot alakított ki, férfias dolgokról beszélgettek, együtt mentek ide – oda, és napról - napra kezdett beérni az a bizonyos gyümölcs. A fiúk között, a korábbi komoly rivalizálásból, pasis cinkosság alakult ki.
Andrisunk egyre többször kereste az alkalmat, hogy Juditnál maradhasson, és láthatóan a kezdeti tartózkodás, egyre erősebb ragaszkodássá vált.
Ezzel el is telt fél év, 2016 karácsonyát írunk.
Egyik este újból csengett a telefonom: Judit! Nagy vidáman veszem fel, no, mi újság?
Ági, Ági képzeld el mi történt? Jézus Máriám, ijedtem meg én is, szépen sorjában meséld: tudod, karácsony másnapján Gödre mentünk Andrisom tesójáékhoz. Már ott éreztem, hogy valami titokzatosság van a levegőben. Ajándékosztás következett, szépen mindenki bontogatta a saját csomagját. Amikor én kerültem sorra, megállt a levegő, hirtelen néma csend lett, és minden szempár rám meredt.
Jézusom, mit rontottam el?
Judit, ne csigázz, mond már mi történt, mert felrobban a fülemen a telefon!
Képzeld Ági, bontok ki egy bazi nagy csomagot, benne egy még kisebb és benne egy GYŰRŰ! Én ott elájultam!
Andrisom összekapart az ájulásból és azt mondta, hogy ezt tekintsem a kezdetnek, mert ez még nem karikagyűrű, hanem SZERELEM-GYŰRŰ!
A család puszilgatott örömében, én pedig a gyönyörűségtől elsírtam magam!
Mi tagadás, én is!
Andris nagyon romantikus alkat és valóban kezdett beérni az a bizonyos gyümölcs!
A „fiatalok” egyre több időt töltöttek egymással, és valódi „szerelmes szövetséget” alkottak.
Újabb 3 hónap telt el, és egy szép tavaszi estén, egy komoly beszélgetés alkalmával Andris hihetetlen határozottsággal, feldobta nekem a házasság gondolatát.
Elmondása szerint, ilyen érzéseket, még senki iránt nem táplált.
Mivel ő még nem volt házas, ezért higgyem el, hogy tudatában van a felelősségének.
Nagyon átgondolta az érzéseit és a mondatait: SZÁNDÉKA KOMOLY! Barátnőm másodszor is elájulni készült!
Mikor újfent magához tért és az aktuális sírásától meg tudott szólalni, próbálta Andrist a realitások talajára visszarángatni.
No, jó szívem, de a fiaim ezt már biztos, hogy nem fogják, olyan könnyen megemészti.
Ez igaz, de szerintem kérdezzük meg tőle, ill. tőlük! Barátnőm harmadszor is elájulni készült!
Hogyan képzeled ezt? Juditom, kivárjuk a legjobb alkalmat, te ne csinálj semmit, csak figyelj!
És egy szép májusi este, elhozta, azt a” bizonyos legjobb alkalmat”.
Ekkor jött az, amire sem én, sem az én kamasz gyerekem, egyáltalán nem számított:
Ádám, mint férfi a férfivel, szeretnék veled egy fontos dolgot megbeszélni, mert számít a véleményed!
A fiacskám szeme kezdett kikerekedni, érezte a helyzet emelkedett hangulatát. Tudod és látod, hogy édesanyád fontos nekem, szeretem őt.
Szeretném, ha engem befogadnátok, szívesen tartoznék ehhez a szerető családhoz, ezért most, mint a család, egyetlen jelen lévő férfi tagjától, MEGKÉREM ÉDESANYÁD KEZÉT!
A fiamnak tátva maradat a szája, nem kapott levegőt, még szerencse, hogy ült. Erre végképp nem számított.
Nézd, folytatta Andris, nem kell most válaszolni, hirtelen ért ez a lánykérés téged, aludj rá, és gondold át.
Ádámom hosszasan, először az Andris, aztán az én szemembe nézett, láthatóan ösztönösen tudatában volt a helyzet súlyával.
Csak annyit mondott: jóóó, hát IGEN!
Kedves Olvasó!
Ez volt az a pillanat, amikor Andris megfordította a világot, megszelídítette az oroszlánt.
Miért is, mert ezzel a hadicsellel megnyerte az évszázad csatáját!
Hölgyeim és uraim, ezt a bölcs huszárvágást tanítani kellene!
Ugye mindenki érti, hogy mi történt?
Azt történt kérem szépen, hogy egy pedagógiát nem tanult, egyszerű, józan gondolkodású ember rájött arra, amire milliónyi okos tojás nem, hogy
1. Egy gyereket, főleg kamasz gyereket, úgy lehet megnyerni, ha fontosnak tartod, vagyis adsz a véleményére. Sőt jelen esetben a család rangidős férfitagjává emelve, ő dönthetett az anyukája és a saját jövőjéről, vagyis döntés helyzetben került, és ez, lássuk be, baromira imponált neki! (kinek nem?)
2. Egy anyát a gyerekén keresztül lehet legjobban megnyerni, ha látja, érzi, hogy az a férfi, aki őt szereti, elfogadja a gyerekét is, sőt, a gyereke is viszont elfogadja a szeretett férfit. Ha ez megvan, minden megvan!
Természetesen, butaság lenne azt hinni, hogy ha Ádám nemet mond, akkor ez megváltoztatja Andris elszántságát, de ugye, hogy így, mennyivel emberibben oldódott meg a dolog?
Ádám, még aznap este neten tájékoztatta a Hollandiában élő bátyját, hogy „Képzeld Attila, Andris megkérte tőlem az anyu kezét, és én beleegyeztem, ugye, jól tettem?”
Andrisunk ezen lovagias cselekedete volt az, amitől Juditunk újfent elájult, de most már a gyönyörűségtő!
Ez az este kinyitotta a szívek kapuit, és elkezdődhetett, az „újkori családalapítás”
Andris egyre jobban élvezte az „apaságot”és teljesen beilleszkedett.
Judit nagynénije (egyetlen élő felmenője) is nagyon megszerette az új családfőt. Lassan szervezni kezdték az esküvőt, közben Ádám középiskolai felvételijén segédkezett, ballagásán pedig, büszke „pótapukai státuszban” feszített.
Pontosan úgy ketyegtek a mindennapjaik, ahogyan az, egy normális családban szokott, amire Judit mindig is vágyott.
Olyan gyönyörű most az élete, hogy néha már azon kapja magát, hogy ezt a boldogságot, már el sem bírja!
No, ekkor mondom én neki azt, hogy erre az érzésre mindig emlékezz, mert az élet még nagyon sok kihívást és megpróbáltatást fog elétek gördíteni.
És ennek a boldogságnak életetek végéig ki kell tartania!
Kedves olvasó, nekem ez a történet a sikerek sikere, mert én pontosan tudom, hogy honnan indultunk, mennyit próbálkoztunk és kínlódtunk, mennyit sírtunk és nevettünk!
És íme, egy esküvői fotó, ahová, 2017. 08.21 -én megérkeztünk!
Legyen ez a történet mindenkinek példa arra, hogy:
„várj reám s és megjövök, hogyha vársz, nagyon”
Ezzel a bloggal kívánok mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT és egy
álombeteljesítő 2018 – as esztendőt!
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu)
Folytatás: 2018 január első hetében.
1.
