Kedves Olvasó!
„Kerítőnői” megérzéseim, nem csak a társkereső irodámban működnek, hanem a privát életemben is megteszem, amit elém hoz a sors!
Ez a HITELESSÉG alapja!
Most egy nagyon különleges love storyt mesélek el, ami 2017 nyár végén, egy furfangos összehozással kezdődött. Igen, szó szerint elém hozta a sors.
Egy véletlennek köszönhetően „szállt” meg az az érzés, hogy most kell rácsapnom a kínálkozó alkalomra, vagyis, jó időben voltam, jó helyen.
Bizony, be kell vallanom, szándékosan kevertem meg a képzeletbeli kártyákat, azután semmi mást nem kellett tennem, csak a mások által még nem látott, de már az én lelki szemeim előtt lebegő szerelmi szálakat, a fejemben összerakni és „földi pályára” helyezni.
De kezdjük az elejéről!
A történet 2 évvel ezelőttre nyúlik vissza, mikor is Bálint, a férfi főszereplőnk, megkeresett a társkereső irodában.
Főhősünk, nagyon stramm, sportos testalkatú, önmagára igényes, diplomás, elvált férfi volt. Két felnőtt lányával, napi szintű, jó kapcsolatot ápolt.
Egy országos szervezettségű „XY” nagyvállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Munkáját mindig is szerette, kollégái ma is szívesen gondolnak rá. Munkahelyén „kemény”, maximalista ember hírében állt és valóban, már a bemutatkozó beszélgetésünk is, szokatlanul érdekesre sikeredett.
Hogy ez pontosan mit is jelent?
Hát azt, hogy Bálint, szigorú, tökéletességre törekvő ember, akiben van valami kihívó szögletesség, vonalasság, ami végtelen nagy intelligenciával, nyitottsággal és maximális udvariassággal párosul.
Mindezen „vegyességgel” együttvéve, élveztem a vele való társalgást.
Szóval, Bálint meg szeretett volna állapodni, tartós kapcsolatra vágyott! Megegyeztünk, hogy én is ajánlok az elvárásainak megfelelő hölgyeket, akikkel aztán felveszi a kapcsolatot.
A döntés nyilván mindig az ő kezében van/lesz.
Több hölgyet is kommendáltam, de valahogy nem jött el az igazi.
Mindenkivel 1 -2 randi volt, aztán vége. A látszólagos sikertelenséget nehezen viselte, és kb. fél év múlva, fel is függesztette a tagságát.
A rendszer erre mindenkinek lehetőséget ad, ezt bárki, bármikor megteheti, aztán ha folytatni kívánja, akkor a klubtagsága az inaktív idővel, automatikusan meghosszabbodik.
Ez egy nagyon korrekt technikai rész, amivel sokan élnek is.
Szóval Bálintunk, jó pasi lévén, mindig is női ideál volt, ezért élte meg rosszul, hogy hipp – hopp még nem omlott az ölébe nagy Ő.
Én hiába nyugtattam, a fejébe vette, hogy ez a társkeresési forma nem neki való. Mi tagadás, hajthatatlan volt, ezért ebben is maradtunk.
Eltelt pár hónap, néha láttam őt az utcán magányosan sétálgatni, de ennyi.
NO, ELJÖTT A VÁLTOZÁS IDEJE!
2017 szeptember elejét írtunk, még pazar meleg volt, mikor is a barátnőim kitalálták, hogy péntek este menjünk táncolni.
No de hová menjen az ember
Egy másik barátnőnk feldobta, hogy menjünk „ide és ide”, mert ott tuti jó zene lesz. Azt viszont „szemérmesen elhallgatta”, hogy ez egy hihetetlenül „egyszerű”(gagyi) kocsma, amiért majdnem megöltük őt.
Sajnos az ilyen szórakozó helyekből Vácon IS, nulla kínálat van, ezért nem maradt sok választásunk.
Szóval, a barátnőim, este fél 8 – kor jöttek értem.
Ahogy beszálltam a kocsiba, a hátsó ülésen mosolygott egy ismeretlen nőci.
Ő a barátnőm, barátnője volt, aki azonnal be is mutatkozott.
Nevezzük őt Eszternek. Közben megérkeztünk a „csoda” helyre, ami már zsúfolásig megtelt, üres asztal sem volt.
Hát ez bazi jól indul, a hely is brutál, de valamit még is csak tudott, mert leülni sem lehetett.
Maradjunk egyáltalán, vagy húzzunk el innen, vetődött fel, az igen jogos kérdés?
Tanácstalanul toporogtunk, közben megszólalt a zene, nekünk pedig gyorsan döntenünk kellett, megyünk, vagy maradunk?
Kvázi: 1. verzió: a körülmények miatt hazamegyünk, mert ez így „K szar”,
2. verzió: hogy a körülmények ellenére maradunk, és eldöntjük, hogy jól fogjuk érezni magunkat, ha fene, fenét eszik, akkor is!
Pár perc gondolkodás után és a jó kis twist hallatán a „talpunk égni kezdett ”, ezért az utóbbi verziót választottuk, vagyis: kitartás lányok, - maradunk, lesz, ami lesz!
Akkor még nem is sejtettük, hogy ezen döntésünkért, komoly jutalmat kapunk, vagyis a sors, ezt több dologban is, busásan meghálálja!
Szóval iszogattuk a finom sört, mikor is szóba elegyedtem újdonsült ismerősömmel, Esztivel. Ő is elvált, két nagy fia már önálló életet él.
Hát igen, Esztinél pedig, a szokásos szituáció: keresi a párját!
És most mit csinálsz, mivel foglalkozol, - érdeklődtem, szakmai ártalomtól vezérelten?
Ő egy „XY” országos nagyvállalat igazgatói irodáján dolgozik.
No, erre kaptam fel először a fejemet, mert nekem azonnal beugrott Bálint.
Rá is kérdeztem, - te Eszti, akkor neked ismerned kell „Z” Bálintot?
Hát persze, hogy ismerem, vagyis személyesen nem, mert én akkor kerültem oda, mikor ő már eljött, de a híre és a vele kapcsolatos dolgok, mind átmentek a kezem alatt.
Sőt, akkor azt hitték a kollégák, hogy rokonok vagyunk, mert az ő vezetékneve, egyezik az enyémmel, én is „Z” vagyok.
Hát ez hihetetlen véletlen, mert ennek a két embernek, nem szokványos, - Kovács, Nagy, Kiss,- vezeték neve volt, de nem ám!
Nagyon sokan, pont ezért, protekciót véltek az én odahelyezésemet illetően.
No, erre a különös névegyezőségre másodszor is felkaptam a fejemet.
Furcsa kíváncsiság kezdett motoszkálni bennem, mert az volt a megérzésem, hogy túl sok itt a véletlen, több ez, mind, aminek látszik.
Te Eszter, - próbáltam faggatózni. - mi a véleményed a volt főnöködről, így ismeretlenül?
Hát, Kedves Olvasó, erre a kérdésemre, mintha égi csapok nyíltak volna meg, Eszti szó szerint rám zúdította az ámulatát a volt főnökéről.
Én szóhoz sem jutottam.
Dicsérte a tudását, a szakmaiságát, az emberségét, szinte istenítette, pedig nem is ismerte!
No, most harmadszor is felkaptam a fejemet, mert ez volt az a pont, ahol Eszti mondataiban nem szakmaiságot, hanem tudat alatti VÁGYAT fedeztem fel.
Ezen dicsérő szavak, még inkább alátámasztották a „belső látásomat”, és a „KERÍTŐNŐI” érzésemet, hogy ennek a két embernek közük van/volt/lesz egymáshoz, ennek a két embernek dolga van/lesz egymással!
Eszti, én személyesen ismerem Bálintot, és mit szólnál hozzá, ha összeismertetnélek benneteket?
Jaj, jaj, az jó lenne, lelkendezett, rengeteget hallottam róla, ezért nagyon kíváncsi vagyok rá. Tudod, én nem régen kerültem erre a területre és nehezen igazodok el, de ő, aki „100 évig” vezető volt, a tanácsaival, sokat tudna segíteni. A kisujjában van szakma.
Eszter lelkesedése határtalan volt, és szemmel láthatóan ez már nem csak a közös munkának, hanem Bálint egész lényének szólt! Érdeklődését és csodálatát nem lehetett, nem észrevenni, pedig akkor még NEM TUDTA, HOGY BÁLIN FÜGGETLEN, és potenciális párkereső, ugyan úgy , mint ő!
Alig vártam, hogy tovább szervezkedhessek, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje „társközvetítenem”, - Eszti, azt tudod - e Bálintról, hogy ő is független és keresi a párját, mint ahogyan te is?
Eszter arcát látni kellett volna, elképedve és döbbenten állt, szóhoz sem jutott.
Ez a férfi, akiről úgy áradozott, még független?
Ági, de ugye még nem találta meg nálatok a nagy Ő – t,
– kérdezte bátortalanul?
De nem ám, - válaszoltam kajánul!
Akkor muszáj, hogy megismerjem, – kiáltotta!
Hát hogyne ismertetnélek meg vele, ezen agyalok egész este!
Ezek szerint, ez a „véletlenszerű, káoszos” szituáció azért sodort össze minket, hogy az én segítségemmel, ti ketten találkozhassatok?
Hát megáll az ész, ez elképesztő!
Jaj, Ági mesélj még róla: Bálint 2 évvel ezelőtt járt nálam, a társkereső irodában, azóta ismerem, sokat beszélgettünk, én is nagyon rendes, de elég „nehéz” embernek tartom.
Jelenleg felfüggesztette a tagságát, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, de szerintem nyitott egy újabb kapcsolatra.
Bízz bennem, én mindent megpróbálok, a többi úgysem rajtam múlik!
Hát, Kedves Olvasó, jól éreztem és jól szövögettem én ezeket a szálakat.
Na, most lássuk a másik oldalt, mert az eddigi manőverezés, Bálint háta mögött történt, amiről ő az égvilágon semmit sem tud.
Úgyhogy, a nagy „beszervezés” még hátra volt, ez pedig az én házi feladatom lesz. Megígértem és eldöntöttem, hogy másnap reggel felhívom és felcsigázom az érdeklődését, vagyis kivetem rá, ama bizonyos hálót!
No, de ne szaladjunk annyira előre, térjünk vissza a szörnyű helyen lévő táncos bulinkhoz. Hát kedves olvasó, a sors nem csak egy jó kis kapcsolat összehozásával, hanem a jókedvünkkel is megjutalmazta a döntésünket!
Én többször voltam „puccos” helyen, ahol bizony, sokszor igen feszengősen éreztem magam.
Azon az estén viszont, abban a kocsmai „förmedvényben”, olyan jó hangulat volt, olyan fergetegeset táncoltunk, számunkra ismeretlen férfiakkal, sőt, huszonéves srácokkal is, hogy szinte hihetetlen.
Azt kaptuk, amiért mentünk, egy vidám, táncos estét.
A pasik részéről kulturált, tisztelettudó magatartást tapasztaltunk, amely bármilyen elit helyen megállta volna a helyét.
Bátran merem állítani, hogy régen nem éreztem/tük olyan jól magunkat, mint akkor.
Én még ma is szívesen gondolok az ott eltöltött néhány órára és mesélem is fűnek – fának, hogy mekkora bazi nagy buli volt!
Hát ennyit jelent, hogy mit döntesz el a fejedben?
Hagyod - e magad lehúzni a körülményektől, és áldozattá válsz, vagy megcsinálod a saját örömödet!
Mi megcsináltuk, és megérte!
Most térjünk vissza a másnap délelőtthöz, mikor is, ígéretemhez híven felhívtam „Z” Bálintot!
Tudtam, hogy nagy menet lesz, mert Bálint nem egyszerű eset.
Szóval csörgetem a telefonját, és ő, ahogy szokta, „Kezét csókolom Kedves Ágnes” lendülettel üdvözölt és azonnal bele is kezdett a nyakkitekerős szövegébe.
Hát Ágika, ez azért nem jól van így, én fel is adtam ezt a próbálkozást. Találkoztam néhány hölggyel, de nem tetszettek.
Én vártam, reménykedtem, hogy küldi a vagány csajokat, akikben van spiritusz, de látom, hiába.
Meg kell, hogy mondjam, csalódott vagyok, többet vártam öntől!
No, Bálint, azért ne adjuk fel olyan gyorsan, mert most beváltom az ígéretemet. Olyan dolog történt, amitől, teljesen el fog ámulni!
Jaj, jaj, Ágnes, ezt hogy értsem?
Hát úgy értse, hogy tegnap este, egy furcsa táncos buliban, egy „angyalka”, idevarázsolta elém, a pont az „ön esete” hölgyet.
A szituáció azért izgalmas, sőt misztikus, mert önök, mint a mesében:
egy helyen is dolgoztak, - meg nem is,
találkoztak is, - meg nem is,
ismerik egymást,- meg nem is!.
Egy biztos, hogy a hölgy szívesen beszélgetne önnel, mert nagyra becsüli!
No, és hab a tortán, hogy még a vezetéknevük is egyezik,
mind a kettőjüket „Z” – nek hívják!
Hát bizony nagy ámulatba ejthettem Bálintunkat, mert tőle szokatlan módon, pár másodperces, mély csend fogadott a vonal túlsó végén.
Nézze uram, - folytattam, nem titkolt vágyam felcsigázni az érdeklődését és összehozni kettőjük között egy megismerkedő beszélgetést.
Ezt ugye bevállalja?
Még egyszer csend!
Hát Ágika, szóhoz sem jutok, valóban meglepett, mert már feladtam a reményt, de ezzel nagyon kíváncsivá tett, köszönöm szépen!
Naná, hogy bevállalom, már alig várom, hogy hívhassam a hölgyet, aztán, lesz, ami lesz!
Igen, én is erre gondoltam, kezdjék egy telefonnal, a többi majd alakul. Megadtam a számot és ugyan azzal a mozdulattal már hívtam is Esztit:
No, „Kedves Hölgyem”, a gépezet beindult, Bálint hívni fog, a „labdát feldobtam”!
Ezen szervezkedés után Kedves Olvasó, őszinte elégedettséget éreztem, mert megtettem, amit meglehetett és részemről sínen vannak a dolgok.
A többi az
Szóval, akkor most úgy állunk, hogy:
Bálintot olyan jól sikerült felcsigázni, hogy már aznap délután hívta Esztert.
Az első mondata így hangzott: Kezét csókolom „Z” Bálint vagyok.
A vonal túlsó végén a válasz: Üdvözlöm, én pedig „Z” Eszter vagyok.
Erre hatalmas nevetés tört ki, mind kettőjükből, ami belépőnek nagyon szupi volt.
Ezután már, mint a régi ismerősök között, akadálytalanul folyt a több óráig tartó beszélgetés, munkáról, feladatokról, kollégákról és minden földi jóról.
Azonnal lefixáltak egy másnap délelőtti találkát, ami olyan jól sikerült, hogy délután újra találkoztak.
Aztán már minden nap, és ez így van második hónapja.
Sokat utaznak, nevetnek, vidámkodnak, azt kapják egymástól, ami eddig hiányzott az életükből.
Igen, tudom, bárki megkérdezhetné, hogy ugyan meddig fog tartani ez a fene nagy, most kezdődött szerelem?
Ez a kérdés, pontosan olyan gonoszkodó, mintha a jegyes pártól valaki ugyan ezt kérdezné, mert minden kapcsolatban benne van
10 perc, - 10 év, - és akár 100 év lehetősége is.
Mindent mi építünk föl, és mi is rombolunk le, ezt kívülről soha nem lehet előre megjósolni.
De egy biztos, a love story életünk különleges ajándéka, amit meg kell élni és nagyon, de nagyon meg kell becsülni, akár 20, akár 120 évesek vagyunk!
AZ IGAZI TÁRSAT NEM TALÁLJUK, hanem JÖN!
(Müller Péter)
Én köszönöm a lehetőséget hogy részese lehettem ennek a történetnek IS!
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu)
Folytatás pár nap múlva:
Kicsit térjünk vissza az online társkereséséhez!
