II.RÉSZ

Szóval ott tartottunk, hogy az emberi élet/lélek hatalmas nagy bugyrában, mindenki tart valahol, mégpedig a saját útján, és a szerint gondolkodik, dönt és cselekszik.

És ekkor „főszereplő/1.” beregisztrál egy online társkeresőbe, ahol bizony

 „szabad a gazda”!

verzió/1.: Emberünk teljesen korrekt, és függetlenként keresi, kedves, rendes, aranyos, független párját. No, ez lenne az ideális!

verzió/2.: Emberünk nem „igazán ideális”, vagyis házasként úgy gondolja, hogy szeretne körülnézni, hódítani, szerelmi szálakat szövögetni, kvázi tudatosan átverni másokat.

Nyilván egyáltalán nem izgatja őt, hogy ezzel megszégyeníti saját szeretteit is, majd pedig hipp - hopp eltűnik, mert esze ágában sincs feladni a jól bevált környezetét.

Tehát ez a „drága jó fej férfi/nő” szemrebbenés nélkül szélhámoskodik.

Itt még „csak”érzelmi átverés van!

verzió/3.: Emberünk megjátszott udvarlással, hölgyek esetén csábítással,  különböző ürüggyel, kisebb – nagyobb összegeket akar kicsalni.

Itt már anyagi átverés van!

Tapasztalataim szerint, sajnos ezek a „rossz típusú emberek”, egyszerre több szálon is futtatják az „eseményeket”, az áldozatok pedig nem tudnak egymásról!

Szerintetek bármelyikük, érez valamiféle lelkiismeret furdalást?

Megnyugtatok mindenkit NEM!

Nem akarom felmenteni, de a „pici kis agyukkal”, itt tartanak!

Ez okoz nekik boldogságot, ami szörnyű!

Egy tudatosan „átverő ember”, lelketlen, és megkockáztatom, hogy gonosz és aljas! Nem érdekli, hogy a másik szenvedni fog, hogy a másikat lelkileg, vagy anyagilag is szétzúzza. NEKI LEGYEN JÓ!

Ugye azt mondtuk, hogy mindenki azt teszi, amit jónak ítél, hát ez a szerencsétlen, ezt jónak ítélte, no, azért lehet, hogy lelke mélyén érezte, hogy ez nem teljesen oké, de a vágy erősebb volt.

 Nyilván, a „pici agy” nem mentség a viselkedésére, de sajnos így van, ő még a fejlődésében ilyen mélyen tart.

Megkockáztatom, hogy ez a „főszereplő/1.” is egy szánalmas áldozat!

No, a világért sem akarom felmenteni, - sőt!

Most nézzük, hogy ki van a másik oldalon, vagyis „főszereplő/2.”

Elvileg ő/ők, lesz/lesznek átverve!

No, hogyan is történik ez?

Átverni, mint írtam, több dologgal is lehet pl: szerelmi ígéretekkel, ajánlatokkal, van, aki itt megáll, mert neki ennyi „mámor” elég.

Ez is iszonyúan gusztustalan, de van, aki ezt a „szerelmi mámort” csak eszköznek használja és megtoldja „tündéri” pénzlenyúlással.

Igen, kedves olvasó, a következőkben írok olyan sztorit, ami pár hónapja a szemem előtt zajlik. Konkrétan nem velem, de sajnos, egy ici - pici közöm, nekem is van hozzá! Vérlázító történet lesz!

Szóval a másik oldal a befogadó:  

Ahhoz, hogy egy tudatosan „átverő hiéna” lecsaphasson, kell egy befogadó is, egy „áldozat”, a szó jelentése: romboló hatást elszenvedő személy, aki nem képes kivédeni az őt ért, rá nézve bajt okozó behatást (wikipédia)

Magyarul, egy olyan lélek, aki bizonytalan, és elhiszi pl. néhány telefonbeszélgetésből, e-mailből, hogy ő látatlanban is szerelmi gerjesztő, de olyannyira, hogy néhány „csintalan” beszélgetés után, tuti, hogy egy házassági ajánlat is beficcen a dologba.

A szép szavaktól elájul és nem képes felmérni a valódi veszélyt!

Kedves Olvasó, ilyenről szól két korábbi blogbejegyzés:

Kész átverés show, és a Csábító fotók története, – nagyon tanulságos.

Egy külföldön élő szélhámos pasi, akivel hetek óta levelezett a hölgy és már – már tervezték is a jövőt, becsapta őt. Függetlenként bemutatkozva, külföldi otthonában álom életet biztosít majdan, leendő szerelmének. 

Lebukott, mert feleség és 2 gyereke volt kint.(valahogy ez kiderült)

Mikor a nő számon kérte, a szélhámos pasi nem hogy megszégyenülve eltűnt volna, hanem otrombán kinevette, megalázta őt!

Idézem: „élveztem és szórakoztatott ez a kihívó szituáció” - gyönyörű, nem!

Bárki jogosan kérdezhetné, a hölgy miért hitte ezt el?

Mert „főszereplő/2.” is olyan lélekkel rendelkezett, hogy hinni akart, ki volt éhezve a szeretetre.

Végre valahára, abban a fél/1 órában „valakinek érezhette magát”. Ő is csak azt tette, amit jónak látott és igaznak gondolt. Sok esetben, azért jelez a belső hang, hogy ”vigyázz”, de azt is elnyomja a „na, ugye, hogy én is fontos vagyok, és a „boldog akarok lenni” érzése.

Nyilván, ez nem azt jelenti, hogy jogod van átverni, ha valaki hisz neked, szó sincs róla! De sajnos ők, könnyű prédák a gátlástalan emberek számára.

„Főszereplő/1.”, pedig erre dögkeselyűként ráérez, kvázi lesi az alkalmat.

Néhány gyakorlati tanács: mi lehet gyanús, mire kell figyelni?

·        ha ilyen – olyan okokra hivatkozva, mindig csak a másik fél hívhat

·        ha mindig meghatározott időben tudtok csak beszélgetni

·        ha ez az idő, különös módon, csak éjjel van

·        nem beszél/ír, sem magáról, sem a családjáról

·        ha pár nap után,- ismeretlenül - imád, ömleng, és csak te vagy a világon

·        ha rövid időn belül, „bolondultan szerelmes lesz beléd”

·        ha rövid időn belül házassági ajánlatot kapsz

·        ha „véletlenül” soha nem jön össze a találkozó

·        ha netán találkoztok, de a saját otthonába soha nem visz el

·        ha elkezd bármilyen ürüggyel, kisebb összegeket kérni

·        ha soha nem ismerheted meg a barátait, rokonait

·        ha összevissza ígér és a megvalósításkor vele mindig történik valami

pl.: baleset, leesik, eltörik, kórházba kerül, rosszul lesz, vki meghal, vagy történik vmi, és neki sürgősen oda kell mennie, stb.

Kedves Olvasó!

Ha állandóan ilyeneket tapasztalsz, és egyre többször vannak rossz érzéseid, akkor bizony bazira átvertek!

Az ember boldogságra vágyik és ezt a (látszólagos) érzést, sokszor még hazugságok árán is fent akarja tartani. Aztán, ha nem vigyázunk, szép lassan áldozattá válhatunk, ami hosszú távon, nagyon, de nagyon személyiség romboló tud lenni.

Mit tegyünk? - Javaslat

·        Ha már beleestünk ilyen – olyan dolgokba, átvertek, megszívattak, - lépj ki, zárd le a történetet, volt, ami volt! Tévedtél, hibáztál, ennyi! Nem kell magadat keresztre feszíteni, hanem, felállni és lépni kell! Mással is történtek már rossz dolgok, az élet megy tovább!

·        Ha már képes vagy, NEM csak a másikat okolni a történtekért, akkor már jó úton jársz, ugyanis létezik olyan, hogy SAJÁT FELELŐSSÉG!

Af enti példában említett hölgy, olyannyira elhárította ezt, hogy a társkereső hálózat működtetőjén kérte számon, hogy miért nem szűri ki a csalókat?

·        DE, legyél képes belátni, hogy TE HIBÁZTÁL, NEKED KELL EZUTÁN VÁLTOZTATNOD! (ha nem akarsz legközelebb is átverve lenni)  A másik ember szemétségével ne foglalkozz, mert nem tudsz mit kezdeni vele, nincs rá hatásod! (a sors neki is be fogja nyújtani a számlát) Nem kell magadat szadizni, de nyugodt, őszinte pillanatodban gondold végig, hogy hol csúszott el a dolog? Lásd meg azokat a pontokat, amikor már érezted, hogy baj van, de még mindig mentséget kerestél!

·        Önmagunkban is, nyíltan és konkrétan fogalmazzuk meg, mondjuk ki: igen ezt elb…tam, mert, itt és itt, már gyanakodnom kellett volna. Igen, ezt és ezt, és ezt, már nem szabadott volna elhinnem.

·        Müller Péter: „A változtatás mindig belűről fakad, megoldani a problémáját, mindenki csak önmaga tudja”

Tanácsokat adunk – kapunk, ez a világ rendje, de a döntés mindig az egyén kezében van, mert mindenki maga tehet, a saját sorsáért!

Nem vagy rossz ember, azért mert hibáztál, mindenki hibázik, sőt, hiba nélkül nincs élet.

Csak indulj el és lépj tovább!

Akkor győztél, ha minden porcikád elfogadta és akarja ezt az érzést.

Képes vagy rá, menni fog!

Kedves Olvasó!

Egy dán gondolkodó, Soren Kierkegaard bölcsességét osztom meg veletek:

„az életet csak visszamenőleg értjük meg, de előrefelé kell élnünk!”

Ha ezt az egyensúlyt megtalálod, tiéd a világ!

A hiénák garantáltan nem találnak rád többé!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

Folytatás pár nap múlva:

Kinek a kudarca, avagy meddig legyünk bilincsben? 

Kedves Olvasó!

I.RÉSZ

Erről a kérdésről akár „6 millió évig” is lehetne beszélgetni, gondolatokat cserélni, érveket - ellenérveket ütköztetni.                        online társkeresés = tuti kicseszés!?

Bizony, mindenki  röhögésre gerjedve tudná mesélni, az aktuálisan átélt, vagy másoktól hallott sztorijait.

Szerintem a világon mindenkinek van ilyen története, ez már amolyan sikk!

Miért jó és miért rossz az online társkeresés? Ha nem jó, még is, miért csináljuk? Miért akarunk belehalni olyan dologba, amiről tudjuk, hogy rossz nekünk? Miért verünk át másokat, miért hagyjuk, hogy minket átverjenek?

No, és ami a legkülönlegesebb,

miért verjük át saját magunkat is? 

Ugye milyen érdekes kérdések? 

Egy biztos, hogy mindenki a LEGJOBBAT AKARJA SAJÁT MAGÁNAK,

amivel az égvilágon, semmi baj sincsen.

Akár észrevesszük, akár nem, cselekedeteinkben mindig tükrözzük az aktuális érzelemvilágunkat. Már a csapból is ezek az okosságok folynak, és mégis, miért nem vesszük észre, ha rossz úton járunk?

De mi az, hogy rossz?

Sokan arra várnak, hogy valaki megmondja, de ki mondja meg ezt nekünk? Azért ezt baromi fontos lenne tudni, nem?

Sajnos, a mai világban rengeteg ember jár rossz úton. De miért?

Vagy lehet, hogy azt hiszik, hogy az övék a jó út?

De mi is azt hisszük, hogy miénk a jó út! Akkor most kinek van igaza?

Egy jó út van, vagy több?

Egyáltalán, ki mondja meg azt, hogy mi a jó, és mi a rossz?

No, ezzel el is érkeztünk az emberi létünk egyik legfontosabb kérdéséhez! Nyilván évszázadokkal ezelőtt is voltak „jó és rossz utak”, csak akkor nem volt ennyire nyilvános és tudományoskodó az élet.

200 éve, senki sem tudta az ország másik végén, hogy Röcsögefalván,

Béla bácsi, vagy Mari néni, éppen a jó, vagy a rossz úton jár?

Amúgy, a kutyát sem érdekelte, de őket sem!

Szóval, online társkeresés!

Amiért jó:

baromi nagy lehetőség (felhozatal); szabadságérzés;  személytelen;

kimozdít a mindennapokból;  gyors, bármit írhatok;  nincs kontroll; 

azonnali gyógyír;  bizsergető érzés; kipróbálhatom magam;  fontos vagyok;

én is kellek valakinek;  hasonló problémái vannak másoknak is;  „sorstársérzés”;  ha várok valamit – jobban érzem magam;  nincs benne kudarc (azt hisszük);  

teszek is valamit, -  meg nem is;  bármikor, következmények nélkül  kiléphetek;

Amiért rossz:

személytelen;  bármit írhatok; nincs kontroll;  bátran átverhetek mást;

bármikor, következmények nélkül  kiléphetek; itt csak a „maradék” emberek vannak;…..

Ugye milyen érdekes, szinte mindegyik vélemény állhat a jó és a rossz oldalon is, (sok) minden nézőpont kérdése!

(Kedves Olvasó, én ennyit tudtam összeszedni, szívesen fogadom, ha írsz még!)

Szóval, az emberek többsége pontosan ismeri, az online társkeresés veszélyeit, és mégis belemegy, - miért?

Természetesen, nem akarom azt állítani, hogy  ezen forma nem lehet sikeres, hogy ott csak rossz emberek vannak, mert ez nem igaz.

Bizony, nagyon sokan, ezeken az oldalakon találták meg a szerelmet, és életük párját. Mégis, amikor azt halljuk, hogy online társkereső,

mindenki sunyin mosolyog.

De nézzük a kezdeteket! Mi a motivációja annak, aki ide felregisztrál?

1.     Egyedül vagyok, mert még nincs párom.

2.     Egyedül vagyok, mert volt ugyan párom, de elhagytak, elváltam, meghalt.

3.     Egyedül vagyok, még nem tudom, hogy akarok- e változtatni, próbálkozom.

4.     Nem vagyok egyedül, akivel vagyok, az nem rossz, de kíváncsi vagyok, ki   akarom magam próbálni

5.     Nem vagyok egyedül, de akivel vagyok, az már rossz, ezért akarom kipróbálni. (még nem akar lépni)

6.     Nem vagyok egyedül, de akivel vagyok, az már rossz és lépni akarok.

7.     Nem akarok senkit, csak másokat pofátlanul átverni, lelkileg és anyagilag.

Kedves Olvasó, számtalan a variáció, számtalan az ok – okozat.

Itt, kevés pénzért mindenki elindulhat és csak az Isten tudja, hogy hol áll meg,

„kit, hogyan talál meg? De, akkor mi a baj?

Mint korábban írtam, az emberi lélek legfontosabb motivációja, hogy mindig jót akar magának, vagyis jól akarod érezni magad.

Vannak átmeneti hullámvölgyek, mélypontok, de abba azért mész bele, mert tudod, hogy megéri. (pontosan így van, amikor fogorvoshoz mész,

ahol „K - ra”szenvedsz, de tudod, hogy utána jó lesz.)

Müller Péter egyik bölcsessége:

„az ember, csakis ott nevelhető, ahol az életében tart”

A pályám elején, boldog - boldogtalannak tanácsot adtam, ha akarta, ha nem, és nem értettem, hogy miért nem értik az érveimet, miért nem fogadják meg, mikor tudtam, hogy igazam van.

Hát azért, mert ő is úgy tudta, hogy neki is igaza van!

Tehát, miért változtasson? Miért érezné fontosabbnak az én igazamat az övénél? Nem vallotta magáénak az én érveimet!

Ő így érezte jól magát!

„Senki sem szereti, ha befolyásolják” – írta Müller Péter, és milyen igaza van! Ezt nagyon nehéz volt elfogadnom, mert számtalan esetben láttam, hogy valaki „halál biztosan” a vesztébe rohan, ami később, be is igazolódott.

De akkor miért választotta ezt a megoldást?

És itt jön egy másik bölcsesség: „az ember csak azt fogadja el, amit a tudatalattija elfogad, vagyis ahol az életében tart”!

Hiába beszélsz neki, nem érti meg, - szokták mondani.

 A saját igazát hiszi tutinak, és az szerint akar élni, mint ahogyan te is, a te igazad szerint.

Soha nem értettem, hogy, miért mennek bele emberek megalázó szituációkba, olyanokba, hogy már az elején tudják, hogy nagy valószínűséggel átverik? Miért nem látják meg a rájuk leselkedő veszélyt? 

Miért nem akarják átlátni a szituációt?

Egyrészt azért, mert valóban nem látja át, vagyis az életében, még nem tart ott. Másrészt lehet, hogy már érzékeli, de valami miatt, nem akarja meglátni.

Sokan befogják a szemüket és különböző hitben ringatják magukat, sodródnak az árral.

Azért csinálják, mert abban a pillanatban: EZ JÓ NEKIK!!!!

Az már egy tudatosabb kérdés, hogy meddig lesz jó ez így nekik?

Hát ezt nagyon összetett dolognak érzem.

Pl: nem akar felnőni, nem akar önállóan gondolkodni, nem akar konfrontálódni, álmokat kergetni sokkal jobb, - addig is boldog, szóval, számtalan itt a lehetőség!

De egy biztos, hogy mindenki azt a megoldást választja, amit jónak ítél.

Ha a szenvedést, a lemondást, a megaláztatást, akkor ő azt tartja helyesnek, mert itt tart az életében.Lehet, hogy ezt ő, nem is így éli meg!

Ez ad neki biztonságot, ezt fogadja el és szereti ezt az érzést érezni.

Az ember nem látja magát kívülről, nem látja magát objektíven, ezért is érzi úgy, hogy ez az út jár neki, ebbe előbb – utóbb belenyugszik, vagy nem!

Lehet ezen viccelődni és nevetni, de így van.

Nem tudsz senkit megmenteni, megváltoztatni, ha ő nem akarja.

De miért is akarná?

Olyan érdekes, hogy a másik ember életében, bazi  jó tanácsokat tudunk adni, és pik – pak meg tudjuk mondani, hogy hol a hiba?

De ki vagyok én, hogy bárkinek is megmondhassam, hogy szerintem neki melyik út a helyes?

De ő szerinte, meg nem az a helyes. Ha tetszik, ha nem, bizony mindenkinek megvan a saját fejlődési útja.

Most sokan felhördülnek, hogy ne beszélj már Ági ilyen hülyeséget, ki az az őrült, aki örül, hogy becsapják, hogy megszégyenül egy adott helyzetben, - nyilván senki!

De mégis sokan belemennek ebbe a szituba? Miért?

Mert ő azt helyesnek tartja, akkor jól érzi magát, és ezt a látszólagos „jó érzést” miért akarná megváltoztatni?

Sok pszichológiai kutatás azt igazolta, hogy azért választunk, azért maradunk hosszútávon, ilyen – olyan helyzetekben, mert úgy szocializálódtunk.

Vagyis ez ismerős érzés, így nőttünk fel, ezt „szívtuk az anyatejjel” magunkba. Ez azért brutál, mert ez a gyerekkori „szívás” olyan erős, hogy bármennyire is szabadulni akarunk tőle, vagy elítéljük, sok esetben, felnőtt korban, ugyan abban a „sz…ban” tapicskolunk.

Egyszer csak rádöbbenünk, hogy: Agya Isten, pont ugyan úgy élek, mint az anyám, vagy mint az apám!

Amivel nem lenne semmi baj, ha boldog lennél!

De sok esetben nem vagy az, és mégis úgy élsz?

Talán azért, mert a közvetlen környezetünkben senkitől nem láttuk, hogy hogyan kell másképp élni, hogyan kell a kiutat meglépni?

Nehezen írom le ezt a szót, hogy „determinálva” vagyunk!

Édes Istenem, ez remek! De akkor mi a teendő, mi a megoldás?

Talán magunkra kellene húzni a szemfedelet, és átaludni az életünket, mondván, „így is – úgy is, úgy fogunk élni, mint a szüleink”

Na, ne máááár!

II. RÉSZ EGY HÉT MÚLVA KÖVETKEZIK!

Kedves Olvasó!

„Kerítőnői” megérzéseim, nem csak a társkereső irodámban működnek, hanem a privát életemben is megteszem, amit elém hoz a sors!

Ez a HITELESSÉG alapja!

Most egy nagyon különleges love storyt mesélek el, ami 2017 nyár végén, egy furfangos összehozással kezdődött. Igen, szó szerint elém hozta a sors.

Egy véletlennek köszönhetően „szállt” meg az az érzés, hogy most kell rácsapnom a kínálkozó alkalomra, vagyis, jó időben voltam, jó helyen.

Bizony, be kell vallanom, szándékosan kevertem meg a képzeletbeli kártyákat, azután semmi mást nem kellett tennem, csak a mások által még nem látott, de már az én lelki szemeim előtt lebegő szerelmi szálakat, a fejemben összerakni és „földi pályára” helyezni.

De kezdjük az elejéről!

A történet 2 évvel ezelőttre nyúlik vissza, mikor is Bálint, a férfi főszereplőnk, megkeresett a társkereső irodában.

Főhősünk, nagyon stramm, sportos testalkatú, önmagára igényes, diplomás, elvált férfi volt. Két felnőtt lányával, napi szintű, jó kapcsolatot ápolt.

Egy országos szervezettségű „XY” nagyvállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Munkáját mindig is szerette, kollégái ma is szívesen gondolnak rá.  Munkahelyén „kemény”, maximalista ember hírében állt és valóban, már a bemutatkozó beszélgetésünk is, szokatlanul érdekesre sikeredett.

Hogy ez pontosan mit is jelent?

Hát azt, hogy Bálint, szigorú, tökéletességre törekvő ember, akiben van valami kihívó szögletesség, vonalasság, ami végtelen nagy intelligenciával, nyitottsággal és maximális udvariassággal párosul.  

Mindezen „vegyességgel” együttvéve, élveztem a vele való társalgást.

Szóval, Bálint meg szeretett volna állapodni, tartós kapcsolatra vágyott! Megegyeztünk, hogy én is ajánlok az elvárásainak megfelelő hölgyeket, akikkel aztán felveszi a kapcsolatot.

A döntés nyilván mindig az ő kezében van/lesz.

Több hölgyet is kommendáltam, de valahogy nem jött el az igazi.

Mindenkivel 1 -2 randi volt, aztán vége. A látszólagos sikertelenséget nehezen viselte, és kb. fél év múlva, fel is függesztette a tagságát.

A rendszer erre mindenkinek lehetőséget ad, ezt bárki, bármikor megteheti, aztán ha folytatni kívánja, akkor a klubtagsága az inaktív idővel, automatikusan meghosszabbodik.

Ez egy nagyon korrekt technikai rész, amivel sokan élnek is.

Szóval Bálintunk, jó pasi lévén, mindig is női ideál volt, ezért élte meg rosszul, hogy hipp – hopp még nem omlott az ölébe nagy Ő.

Én hiába nyugtattam, a fejébe vette, hogy ez a társkeresési forma nem neki való. Mi tagadás, hajthatatlan volt, ezért ebben is maradtunk.

Eltelt pár hónap, néha láttam őt az utcán magányosan sétálgatni, de ennyi.

NO, ELJÖTT A VÁLTOZÁS IDEJE!

2017  szeptember elejét írtunk, még pazar meleg volt, mikor is a barátnőim kitalálták, hogy  péntek este menjünk táncolni.

No de hová menjen az ember lánya / fia, hogyha, nem kiöltözős + nem drága, de táncos helyet szeretne + jó zenét?

Egy másik barátnőnk feldobta, hogy menjünk „ide és ide”, mert ott tuti jó zene lesz.  Azt viszont „szemérmesen elhallgatta”, hogy ez egy hihetetlenül „egyszerű”(gagyi) kocsma, amiért majdnem megöltük őt.

Sajnos az ilyen szórakozó helyekből  Vácon IS, nulla kínálat van, ezért nem maradt sok választásunk.

Szóval, a barátnőim, este fél 8 – kor jöttek értem.

Ahogy beszálltam a kocsiba, a hátsó ülésen mosolygott egy ismeretlen nőci.

Ő a barátnőm, barátnője volt, aki azonnal be is mutatkozott.

Nevezzük őt Eszternek. Közben megérkeztünk a „csoda” helyre, ami már zsúfolásig megtelt, üres asztal sem volt.

Hát ez bazi jól indul, a hely is brutál, de valamit még is csak tudott, mert leülni sem lehetett.

Maradjunk egyáltalán, vagy húzzunk el innen, vetődött fel, az igen jogos kérdés?

Tanácstalanul toporogtunk, közben megszólalt a zene, nekünk pedig gyorsan döntenünk kellett, megyünk, vagy maradunk?  

Kvázi: 1. verzió: a körülmények miatt hazamegyünk, mert ez így „K szar”,

2. verzió: hogy a körülmények ellenére maradunk, és eldöntjük, hogy jól fogjuk érezni magunkat, ha fene, fenét eszik, akkor is!

Pár perc gondolkodás után és a jó kis twist hallatán a „talpunk égni kezdett ”, ezért az utóbbi verziót választottuk, vagyis: kitartás lányok, - maradunk, lesz, ami lesz!

Akkor még nem is sejtettük, hogy ezen döntésünkért, komoly jutalmat kapunk, vagyis a sors, ezt több dologban is, busásan meghálálja!  

Szóval iszogattuk a finom sört, mikor is szóba elegyedtem újdonsült ismerősömmel, Esztivel. Ő is elvált, két nagy fia már önálló életet él.

Hát igen, Esztinél pedig, a szokásos szituáció: keresi a párját!

És most mit csinálsz, mivel foglalkozol, - érdeklődtem, szakmai ártalomtól vezérelten?

Ő egy „XY” országos nagyvállalat igazgatói irodáján dolgozik.

No, erre kaptam fel először a fejemet, mert nekem azonnal beugrott Bálint.

Rá is kérdeztem, - te Eszti, akkor neked ismerned kell „Z” Bálintot?

Hát persze, hogy ismerem, vagyis személyesen nem, mert én akkor kerültem oda, mikor ő már eljött, de a híre és a vele kapcsolatos dolgok, mind átmentek a kezem alatt.

Sőt, akkor azt hitték a kollégák, hogy rokonok vagyunk, mert az ő vezetékneve, egyezik az enyémmel, én is „Z” vagyok.

Hát ez hihetetlen véletlen, mert ennek a két embernek, nem szokványos, - Kovács, Nagy, Kiss,- vezeték neve volt, de nem ám!

Nagyon sokan, pont ezért, protekciót véltek az én odahelyezésemet illetően.

No, erre a különös névegyezőségre másodszor is felkaptam a fejemet.

Furcsa kíváncsiság kezdett motoszkálni bennem, mert az volt a megérzésem, hogy túl sok itt a véletlen, több ez, mind, aminek látszik.

Te Eszter, - próbáltam faggatózni. - mi a véleményed a volt főnöködről, így ismeretlenül?

Hát, Kedves Olvasó, erre a kérdésemre, mintha égi csapok nyíltak volna meg, Eszti szó szerint rám zúdította az ámulatát a volt főnökéről.

Én szóhoz sem jutottam.

Dicsérte a tudását, a szakmaiságát, az emberségét, szinte istenítette, pedig nem is ismerte!

No, most harmadszor is felkaptam a fejemet, mert ez volt az a pont, ahol Eszti mondataiban nem szakmaiságot, hanem tudat alatti VÁGYAT fedeztem fel.

Ezen dicsérő szavak, még inkább alátámasztották a „belső látásomat”, és a „KERÍTŐNŐI” érzésemet, hogy ennek a két embernek közük van/volt/lesz egymáshoz, ennek a két embernek dolga van/lesz egymással!

Eszti, én személyesen ismerem Bálintot, és mit szólnál hozzá, ha összeismertetnélek benneteket?

Jaj, jaj, az jó lenne, lelkendezett, rengeteget hallottam róla, ezért nagyon kíváncsi vagyok rá. Tudod, én nem régen kerültem erre a területre és nehezen igazodok el, de ő, aki „100 évig” vezető volt, a tanácsaival, sokat tudna segíteni. A kisujjában van szakma.

Eszter lelkesedése határtalan volt, és szemmel láthatóan ez már nem csak a közös munkának, hanem Bálint egész lényének szólt! Érdeklődését és csodálatát nem lehetett, nem észrevenni, pedig akkor még NEM TUDTA, HOGY BÁLIN FÜGGETLEN, és potenciális párkereső, ugyan úgy , mint ő!

Alig vártam, hogy tovább szervezkedhessek, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje „társközvetítenem”, - Eszti, azt tudod - e Bálintról, hogy ő is független és keresi a párját, mint ahogyan te is?

Eszter arcát látni kellett volna, elképedve és döbbenten állt, szóhoz sem jutott.

Ez a férfi, akiről úgy áradozott, még független?

Ági, de ugye még nem találta meg nálatok a nagy Ő – t,

– kérdezte bátortalanul?

De nem ám, - válaszoltam kajánul!

Akkor muszáj, hogy megismerjem, – kiáltotta!

Hát hogyne ismertetnélek meg vele, ezen agyalok egész este!

Ezek szerint, ez a „véletlenszerű, káoszos” szituáció azért sodort össze minket, hogy az én segítségemmel, ti ketten találkozhassatok?  

Hát megáll az ész, ez elképesztő!

Jaj, Ági mesélj még róla: Bálint 2 évvel ezelőtt járt nálam, a társkereső irodában, azóta ismerem, sokat beszélgettünk, én is nagyon rendes, de elég „nehéz” embernek tartom.

Jelenleg felfüggesztette a tagságát, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, de szerintem nyitott egy újabb kapcsolatra.

Bízz bennem, én mindent megpróbálok, a többi úgysem rajtam múlik!

Hát, Kedves Olvasó, jól éreztem és jól szövögettem én ezeket a szálakat.

Na, most lássuk a másik oldalt, mert az eddigi manőverezés, Bálint háta mögött történt, amiről ő az égvilágon semmit sem tud.

Úgyhogy, a nagy „beszervezés” még hátra volt, ez pedig az én házi feladatom lesz. Megígértem és eldöntöttem, hogy másnap reggel felhívom és felcsigázom az érdeklődését, vagyis kivetem rá, ama bizonyos hálót!

No, de ne szaladjunk annyira előre, térjünk vissza a szörnyű helyen lévő táncos bulinkhoz. Hát kedves olvasó, a sors nem csak egy jó kis kapcsolat összehozásával, hanem a jókedvünkkel is megjutalmazta a döntésünket!

Én többször voltam „puccos” helyen, ahol bizony, sokszor igen feszengősen éreztem magam.

Azon az estén viszont, abban a kocsmai „förmedvényben”, olyan jó hangulat volt, olyan fergetegeset táncoltunk, számunkra ismeretlen férfiakkal, sőt, huszonéves srácokkal is, hogy szinte hihetetlen.

Azt kaptuk, amiért mentünk, egy vidám, táncos estét.

A pasik részéről kulturált, tisztelettudó magatartást tapasztaltunk, amely bármilyen elit helyen megállta volna a helyét.

Bátran merem állítani, hogy régen nem éreztem/tük olyan jól magunkat, mint akkor.

Én még ma is szívesen gondolok az ott eltöltött néhány órára és mesélem is fűnek – fának, hogy mekkora bazi nagy buli volt!

Hát ennyit jelent, hogy mit döntesz el a fejedben?

Hagyod - e magad lehúzni a körülményektől, és áldozattá válsz, vagy megcsinálod a saját örömödet!

Mi megcsináltuk, és megérte!

Most térjünk vissza a másnap délelőtthöz, mikor is, ígéretemhez híven felhívtam „Z” Bálintot!

Tudtam, hogy nagy menet lesz, mert Bálint nem egyszerű eset.

Szóval csörgetem a telefonját, és ő, ahogy szokta, „Kezét csókolom Kedves Ágnes” lendülettel üdvözölt és azonnal bele is kezdett a nyakkitekerős szövegébe.

Hát Ágika, ez azért nem jól van így, én fel is adtam ezt a próbálkozást. Találkoztam néhány hölggyel, de nem tetszettek.

Én vártam, reménykedtem, hogy küldi a vagány csajokat, akikben van spiritusz, de látom, hiába.

Meg kell, hogy mondjam, csalódott vagyok, többet vártam öntől!

No, Bálint, azért ne adjuk fel olyan gyorsan, mert most beváltom az ígéretemet. Olyan dolog történt, amitől, teljesen el fog ámulni!

Jaj, jaj, Ágnes, ezt hogy értsem?

Hát úgy értse, hogy tegnap este, egy furcsa táncos buliban, egy „angyalka”, idevarázsolta elém, a pont az „ön esete” hölgyet.

A szituáció azért izgalmas, sőt misztikus, mert önök, mint a mesében:

egy helyen is dolgoztak, - meg nem is,

találkoztak is, - meg nem is,

ismerik egymást,- meg nem is!.

Egy biztos, hogy a hölgy szívesen beszélgetne önnel, mert nagyra becsüli!

No, és hab a tortán, hogy még a vezetéknevük is egyezik,

mind a kettőjüket „Z” – nek hívják!

Hát bizony nagy ámulatba ejthettem Bálintunkat, mert tőle szokatlan módon, pár másodperces, mély csend fogadott a vonal túlsó végén.

Nézze uram, - folytattam, nem titkolt vágyam felcsigázni az érdeklődését és összehozni kettőjük között egy megismerkedő beszélgetést.

Ezt ugye bevállalja?

Még egyszer csend!

Hát Ágika, szóhoz sem jutok, valóban meglepett, mert már feladtam a reményt, de ezzel nagyon kíváncsivá tett, köszönöm szépen!

Naná, hogy bevállalom, már alig várom, hogy hívhassam a hölgyet, aztán, lesz, ami lesz!

Igen, én is erre gondoltam, kezdjék egy telefonnal, a többi majd alakul. Megadtam a számot és ugyan azzal a mozdulattal már hívtam is Esztit:

No, „Kedves Hölgyem”, a gépezet beindult, Bálint hívni fog, a „labdát feldobtam”!

Ezen szervezkedés után Kedves Olvasó, őszinte elégedettséget éreztem, mert megtettem, amit meglehetett és részemről sínen vannak a dolgok.

A többi az „égiek rendezésére”vár! 

Szóval, akkor most úgy állunk, hogy:

Bálintot olyan jól sikerült felcsigázni, hogy már aznap délután hívta Esztert.

Az első mondata így hangzott: Kezét csókolom „Z” Bálint vagyok.

A vonal túlsó végén a válasz: Üdvözlöm, én pedig „Z” Eszter vagyok.

Erre hatalmas nevetés tört ki, mind kettőjükből, ami belépőnek nagyon szupi volt.

Ezután már, mint a régi ismerősök között, akadálytalanul folyt a több óráig tartó beszélgetés, munkáról, feladatokról,  kollégákról és minden földi jóról.  

Azonnal lefixáltak egy másnap délelőtti találkát, ami olyan jól sikerült, hogy délután újra találkoztak.

 Aztán már minden nap, és ez így van második hónapja.

Sokat utaznak, nevetnek, vidámkodnak, azt kapják egymástól, ami eddig hiányzott az életükből.

Igen, tudom, bárki megkérdezhetné, hogy ugyan meddig fog tartani ez a fene nagy, most kezdődött szerelem?

Ez a kérdés, pontosan olyan gonoszkodó, mintha a jegyes pártól valaki ugyan ezt kérdezné, mert minden kapcsolatban benne van

10 perc, - 10 év, - és akár 100 év lehetősége is.

Mindent mi építünk föl, és mi is rombolunk le, ezt kívülről soha nem lehet előre megjósolni.

De egy biztos, a love story életünk különleges ajándéka, amit meg kell élni és nagyon, de nagyon meg kell becsülni, akár 20, akár 120 évesek vagyunk!

AZ IGAZI TÁRSAT NEM TALÁLJUK, hanem JÖN!

(Müller Péter)

Én köszönöm a lehetőséget hogy részese lehettem ennek a történetnek IS!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

Folytatás pár nap múlva:

Kicsit térjünk vissza az online társkereséséhez! 

Kedves Olvasó!

Társkereső irodánknak legnagyobb öröme, ha két, nálunk regisztrált ember talál egymásra,

de a siker, akkor is siker, ha a regisztráció ideje alatt, olyan feltöltődésre, nyitottságra, tapasztalatokra tesz szert, amely képessé teszi a

tovább lépésre!

2015 augusztusában telefonon felhívott egy bánatos férfihang.

Időpontot egyeztettünk és én kíváncsian vártam a hanghoz illő személyt.

Percre pontosan megjelent az ajtóban egy fekete inges, fekete nadrágos férfi. Nagyon meglepődtem, túlságosan is elegáns volt.

Nyár lévén, kb. 40 fok, ezért azonnal beugrott, hogy itt többről lehet szó, mint elegáns öltözékről. Nem tévedtem!

X Tibor vagyok - mondta, hát kedves olvasó, előttem állt egy 190 cm – es, határozott kézfogású, széles vállú, erős, izmos testű pasi, akin egy gramm súlyfelesleg sem volt, de nem a konditeremtől, hanem az munkájától.

Azt hittem leülök a látványtól. Ez a férfi nem a „jó pasi” kategória volt, ez annál jóval több, ez a markáns kategória. Ami nagyon, de nagyon ritka!

Szóval, miután helyet foglalt a kényelmes fotelban, szép csendesen elmondta az ő nagy bánatát, amit az öltözéke tökéletesen tükrözött.

Nem vagyok a szavak embere és nagyon nehéz nekem erről beszélni.

10 hónapja temettem el a feleségemet, akit nagyon szerettem.

Ápoltam, a legjobb kórházba, a legjobb orvosokhoz vittem, de nem tudtam megmenteni, nem tudtak rajta segíteni.

Tibor mesterember volt, jelenleg is sokat dolgozott, mert csak így bírta ki lelke fájdalmát. Korábban alapított egy vállalkozást, amit a 2 fiuk visz tovább, mert ő már 67 éves, és át szeretné adni a stafétabotot.

Ez volt a következő ámulatom, mert ez a férfi tíz évvel fiatalabbnak nézett ki!

Tibor, mit szeretne, miért jött ide, ha még ennyire friss ez a seb, - kérdeztem?

Ágika, megígértette velem a feleségem a halálos ágyán, hogy nem maradok egyedül, mert nem fogok tudni boldogulni az életben, és én ezért jöttem ide.

45 év házasság után, jóban – rosszban együtt voltunk, ön mit tenne?

Együtt kezdtük nagy szegénységben, szinte semmink sem volt. Én egyszerű munkásemberként kezdtem, reggeltől estig, látástól vakulásig dolgoztam, a feleségem nevelte a 2 fiunkat. A gyerekek tanultak, magasabb iskolákat végeztek. Később kitaláltuk, hogy fogjunk össze és csináljunk egy nagyobb vállalkozást. Közben én is képeztem magam, szóval nehéz volt, de innentől kezdve jobban éltünk. Szép házat építettem magunknak, a gyerekeknek és már nem kellett kuporgatni.

Én valóban csak ehhez értek, az élet többi dolgához nem. 

De Tibor, ön még nem kész egy új kapcsolatra, - mondtam.

Tudom, és nem is akarok ismerkedni, csak meg akarom tartani a szavam.

Azt is tudom, hogy ennek semmi értelme, de a lelki nyugalmamért ezt meg kell tennem. Én egész életemben becsületes voltam, most sem hazudhatok, főleg a feleségemnek nem!

A beszélgetésünk elején elhatároztam, hogy lebeszélem ezt a férfit a regisztrációról, mert számomra sem lenne etikus, hogy egy gyászolót, akinek a gondolkodását nem a józan ész, hanem a fájdalom irányítja és még egyáltalán nem is akar társat, beregisztráljak  egy ilyen rendszerbe, aztán töröljem a telefonszámát, hogy ne is tudják hívogatni.

Ez teljesen értelmetlen dolog lenne. 

Ezt a gondolatmenetet el is mondtam, mire ő közölte, értsem meg őt, a pénz nem számít, ő szeretne tag lenni. Neki ezt muszáj megtennie!

Tudomásul vettem. Elmondtam a dolgok menetét, ha netán mégis később kedvet kapna a keresgéléshez.

Itt következett a második gubanc, Tibor, van önnek internete? Nincs és nem is lesz! Vágta rá igen határozott hangon.

Azt is megfogadtam, hogy ebben a házban soha nem lesz számítógép.

Miért ilyen ellenséges ezzel szemben? Mert ez a sok szenny és szörnyűség és ez, meg az. Hát itt már én is kezdtem magam kicsit furán érezni, mi is ez a sok keménység, meg fogadalom?

Igen fura dolgok ezek, de a veszteség, a gyász megélése mindenkinél nehéz folyamat. De ha valaki ezt szeretné, mit lehet tenni?

Azért próbáltam az internet előnyeire is kitérni, mekkora lehetőségek rejlenek benne, akár a munkájában is hatalmas plusz információhoz jutna, de Tiborom, hajthatatlan volt.

Abban azért meg tudtunk állapodni, hogy fogom őt ajánlani a hölgyeknek és kértem, hogy ne zárkózzon el 1 – 1 randi elől sem.

Így is történt. 2 – 3 alkalommal felhívtam, hogy az általam kiszemelt hölgyek telefonszámát elmondjam, aztán ha úgy érzi, lehet randizni.

Tibor megköszönte a lehetőségeket és elment. Hónapokig teljesen kikerült a látószögemből, csak az utcán intettünk egymásnak.

Egyszer aztán gondoltam egy merészet és ajánlottam egy hölgynek, aki szívesen megismerkedett volna vele. Hívtam is Tiborunkat, lelkesen elmondtam a lehetőséget, ő sajnos kevésbé lelkesen reagálta le.

Még 1 – 2 alkalommal próbálkoztam, de mindig azt éreztem, hogy még nem jött el az ideje, még várni kell.

A sebek gyógyulását nem szabad siettetni!

Teltek, múltak a hónapok, és beköszöntött 2016 tavasza.

Az utcán összefutottam Tiborunkkal, akinek a mozgásán és az arcán, már messziről, derűs változást észleltem.

Hű – ha, nyilallt belém, itt bizony valami van! Most nem menekülsz, - gondoltam és azonnal leszólítottam: mi újság önnel, meséljen, mert nekem van egy hölgy a „tarsolyomban”, akivel szívesen megismertetném!

Ez a kérdés mind a kettőnknek telitalálat volt, lépni sem tudtam a meglepetéstől!

Ágika, köszönöm, de már VAN PÁROM!

Ritkán akad el a hangom, de most elakadt!

Tibor azonnal meséljen! Nagyon sietek, csak pár szóban – mondta.

Ágika, igaza volt önnek és az én feleségemnek is.

Ahogy múlt az idő, én egyre jobban éreztem, hogy tartozni szeretnék valakihez. Nem csak azért, mert megígértem, hanem magam miatt is.

Ezt volt a legnagyobb változás a lelkemben. A korábbi találkozásaim kötelességből voltak, szegény hölgyek érezték is rajtam.

Pár hónapja megadott egy telefonszámot, ekkor már nem kötelességet éreztem, hanem kíváncsiságot, ami egy teljesen új érzés volt.

Felhívtam a hölgyet, Budapesten találkoztunk.

Kedves, aranyos nő volt, de nem igazán az én esetem. Próbálkoztunk egymással, talán jó lesz, talán működni fog, mert már nagyon vágytam a kedvességre.

Többször is találkoztunk, de be kellett látnunk, hogy nem megy, valami nem kerek. Szépen el is búcsúztunk. Kicsit nehéz volt a lelkem, de már koncentráltam a következő feladatomra.

Be kellene ugranom egy bevásárlóközpontba, mert nagyon kiürült a hűtőm, gondoltam itt az idő, vennem kell ezt, azt.

Ahogy a parkolóban a bevásárló kocsiból pakoltam át a kocsim csomagtartójába, észrevettem, hogy a mellettem álló autóba is pakol egy hölgy, aki láthatóan nem vette észre, hogy a pénztárcája a földön hever.

Atya ég, gondoltam, azonnal fölvettem és próbáltam megszólítani.

A hölgy annyira el volt mélyülve a rakosgatásba, hogy először nem is értette a helyzetet, nem tudta, hogy miről beszélek.

Mikor meglátta a pénztárcáját a kezemben, borzasztóan hálálkodott, mert minden irata benne volt, sőt még a hitelkártyája is.

Beszélgetni kezdtünk és ma már együtt vagyunk, jövő héten utazunk egy hétre Londonba!

Igen, tudom Ágika, az életnek mennie kell tovább!  Köszönöm!

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

Folytatás pár nap múlva:

Egy különleges love storyt, avagy a láthatatlan szerelmi szálak története!