A "szakma, minden helyzetben, szakma"
Kedves olvasó, most olyan történetet osztok meg önökkel, ami egy társkereső irodavezetőjének a siker csúcsa!
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény Pisti, aki cipész volt. Nagyon ügyes kezű, szorgalmas mester hírében állt.
Komplikált ortopéd és kényelmi cipőket készített. Ez a szakma kihaló félben van, pedig egyre nagyobb szükség lenne rá.
A jó cipészek egyre keresettebbek lesznek.
Akkoriban az irodám mellett volt a műhelyük. Pisti egyedül élt egy bérelt szobácskában. Munkája végeztével a kíváncsiság áthozta beszélgetni, és én is átjártam isteni cipőket nézegetni és vásárolni.
Szóval az elejéről kezdem a sztorit: Megismerkedésünk után, szakmai ártalomtól vezérelve, kezdtem őt „kikérdezni”
Már itt nagyot dobban a szívem! Pisti Zala megyéből származott, méghozzá egy pici kis faluból Gyűrűsről.
Hát itt, akadt el a szavam, mert az én anyai nagyszüleim is ebből a faluból származtak. Valószínűleg ismerhették is egymást anno, mert kb. 100 lelkes pici helységről van szó.
Kicsi a világ, de ilyen véletlenek nem lehetnek! A nagyobb fizetés reményében költözött el otthonról. Pisti akkor már 40 év felé közeledett, meg szeretett volna állapodni.
Egyből késztetést éreztem a segítésre. Nem kellett sokáig beszélnem a társkereső iroda előnyeiről, mert már korábban eldöntötte, hogy beregisztrál. Bőszen keresgélt, találkozgatott, én is ajánlottam a csajszikat, de csak nem érkezett meg az igazi.
A randik után megkeresett, átbeszéltük a dolgait, én is éreztem, hogy valami még hiányzik.
Pisti egyre inkább komótosan, lustábban kezelte az egészet, láthatóan kezdett belefáradni. Sürgettem és piszkáltam őt, hogy ne adja fel, mert lassan letelik az egy év.
Nagyon sajnáltam az egészet, mert valóban segíteni akartam neki.
Irodánk más tevékenységgel is foglalkozott, különböző felnőtt tanfolyamokat is szervezünk
Ekkor éppen babysitter tanfolyam beiratkozására és indítására gyülekeztek a lányok. Egy rövid bemutatkozással kezdtünk. A szó, egy kedves, mosolygós, csendes lányhoz ért: X Lívia vagyok, 35 éves, a szomszéd faluban lakom a szüleimmel.
Saját családom még nincs, keresem a párom és az unokahúgom ikrein fogom gyakorolni a tanfolyamon tanultakat.
A „keresem a párom” mondat nagyon megragadta a figyelmemet, mert bizony azonnal beugrott az agyamba, a társkereső Pisti!
Hát ez az, - gondoltam, ezt a két embert én összehozom!
Mivel Pisti nyilvánvalóan ismerkedni akart, gyorsan tisztáztam vele, hogy találtam egy lányt, akit személyesen bemutatnék neki, mert az elvárásainak megfelel és szerintem is hozzá való!
Mondanom sem kell, hogy hihetetlenül meglepődött, hogy így a semmiből előbukkan valaki, de szívesen állt a dolgok elébe.
No, ez az oldala rendben volt.
A következő kör Lívia volt, mivel őt kevésbé ismertem, nála kellett inkább tapogatóznom. Már alig vártam a következő találkozást, hogy feltegyem neki a kérdést:
Lívi, mit szólnál hozzá, ha bemutatnék neked egy nagyon rendes fiatalembert? Tudom, hogy te nem ezért jöttél ide, de lehet, hogy pontosan ezért hozott ide a sors. Pisti, kedves, dolgos, jó ember, szerintem, ti összeilletek!
Mondanom sem kell, hogy Lívia levegőt sem kapott erre a mondatomra, de szívesen vette az "égből pottyant férfi" szándékát.
Márpedig, kedves olvasó a csoda bennünk van!
Ezt a két fiatal megismerkedett, és a szemünk láttára olyan szépen fejlődött a kapcsolatuk, hogy öröm volt rájuk nézni.
Egy év múlva összeházasodtak, ahová én is meghívást kaptam és örömmel el is mentem.
Ebbe a lagziba, olyan boldogságot tapasztaltam az ifjú pár és a szülök részéről, amilyent kevés helyen lehet látni.
Örültem, hogy nem volt titkolózás megismerkedésükkel kapcsolatban és bizony jól esett a bemutatkozásomnál az a mondat: hogy tudjátok:
Ági hozott össze minket.
A fiatalok később lakást béreltek Vácon és ma is boldogan élnek, hiszen 2016 márciusában megszületett várva várt tündéri babájuk: Regina
Kedves olvasó, nekem ők a csúcssiker!
(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu)
Folytatás pár nap múlva:
Kitől óvakodj legközelebb, avagy nyolc év igaz története
