(Tisztázzuk, NEM egy konkrét társkereső hálózatról beszélek)
Mi a feladata egy társkereső irodának?
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a társkereső irodák elsőrendű, vagyis alap feladata, hogy a beregisztrált tagok számára az adatbázisból, elvárásaiknak megfelelően, ismerkedési, párkapcsolat felvételi lehetőséget biztosítson! Nem több és nem kevesebb!
Vagyis a keresgélő AKTÍV részese legyen az életének.
Tudjon élni a rendszer adta lehetőséggel: levelet írhasson, telefonálhasson, tehát elkezdjen egyfajta ismerkedést, ami legyünk őszinték egy nagyon izgalmas, bizsergető folyamat.
Itt az ügyfél a rendszerbe való bekerülést fizeti meg és ezzel korlátlanul ismerkedhet.
Azt is tudniuk kell az érdeklődőnek, hogy az iroda a kapcsolatfelvétel eredményességét, a megbízó által keresett társ megtalálását nem garantálja, és nem is garantálhatja!
Ezt én minden érdeklődőnek elmondom.
Ez az alap csomag. Ezután jönnek a „finomítások” mikor már az irodavezetők is beszállnak a keresésbe és az ajánlásba.
Ezek a csomagok drágábbak, ezeknek is vannak különböző mértékei.
Itt már értelemszerűen a mi konkrét munkánkat is meg kell fizetni,
mert gondoskodunk az ügyfelekről, ha szükséges, átbeszéljük a tapasztalatokat.
Mivel mi ismerjük a nálunk regisztrált hölgyeket/urakat+ 10 év tapasztalatával+ ráérzéssel nagyon sikeres kommendálásokat végzünk.
Elgondolkodtató
Ilyen is van! Nagyon sok ügyfelemtől kapok ilyen, és ehhez hasonló észrevételeket
Ágika, sokszor tapasztalom, hogy az itt lévő nők/férfiak közül sokan hülyék, mit csináljak, nem erre számítottam, mert:
1. nem írnak vissza a levelemre
2. nem veszik fel a telefont
3. ha felveszik, nyeglék, szemtelenek, tiszteletlenek
4. ha találkozunk, szörnyűek, buták, bunkók
Kedves hölgyek és urak, EZ IS A TÁRSADALOM! Sajnos, vagy nem sajnos, de ilyenek is vagyunk!
Mi nem tudjuk és nem is akarhatjuk a társadalmat megváltoztatni. Mi egy szolgáltatás részeként dolgozunk.
Ez egy mindenki számára nyitott rendszer, egy fórum, ahol a szolgáltatás elindításakor egyetlen kiválasztó tényező van, az anyagiak. (nyilván vannak extrém esetek, ilyenkor nem lesz tag az illető, pl. ittas, más nevében akar regisztrálni, stb.)
Aki ezt befizeti, elfogadja és aláírja a feltételeket, az a rendszer tagja lesz, ill. irodai taggá válik. (vannak letiltások, de erről nem beszélnék)
Kedves olvasó, mi, irodavezetők a regisztrálásnál nem rakhatunk fel egy képzeletbeli mércét, hogy aki ezt „átugorja” az megfelel, aki nem, az nem lehet a klubtagunk. Ugye ezt senki nem gondolja komolyan!
Aztán ez a mérce, kinek a mércéje, az enyém, vagy a főnökömé, vagy egy központi etikai kódexé, de azt is ki írta?
Szóval nagyon sok itt a kérdés.
Ki vagyok én, hogy megmondjam valakiről, hogy ő rossz, ő pedig jó ember,
ő jó fej, ő rossz fej? Ha valaki pénzt áldoz valamire, akkor biztosan komolyan akar valamit, tehát társat keres, de hogy milyen ember, milyen hibái vannak, azt nem lehet tudni.
Aztán, ha két ember találkozik, nem tudhatjuk, hogy egyik a másikból mit vált ki? Ki,hogy reagál ilyen – olyan helyzetekre?
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy fogadjuk el, ha valaki bunkó és szemtelen velünk, igenis azt rakjuk helyre és zárjuk rövidre dolgot.
Nagyon fontos: mindenkinek van egy élettere és oda azt enged be, akit akar!
Ez mindig az egyén döntése!
A próbálkozások pedig férjenek be a pártalálás folyamatába. Ne vegyünk mindent véresen komolyan, nem tudjuk megváltoztatni a világot, ezért a mi hozzáállásunkat kell módosítani. Ezt senki nem ússza meg.
A rendszer adta beállítási lehetőségekkel próbáljuk meg szelektálni az ismerkedéseket és összehangolni az igényeinket.
Sajnos sokszor a leírtak és a valóság között, fényévnyi különbség van, amik csak a személyes találkozáskor kezdenek kiderülni.
Jajaj, erre a mondatomra sokan felsikíthatnak, mert mindig azt állítottam, hogy az irodai ügyfelek egyik nagy előnye, hogy „úgymond ismerjük” őket, vagyis személyes regisztrálással valós adatok kerülnek a rendszerbe.
No, ez bizony igaz is!
De akkor most ismerem, vagy nem ismerem az ügyfelet?
Ez úgy néz ki, mintha ellentmondanék önmagamnak!
Most figyelj kedves olvasó: kb. egy órás beszélgetésből mi kihozzuk a lehető legtöbbet, vagyis nagyon sok minden „lejön” egy emberről, ami továbbiakban, az ismerkedésének alapját képezi.
Ez mind a kettőnk érdeke és baromi fontos az elinduláshoz.
Az adatlapra valós dolgok kerülnek ki, az tuti.
De senki ne kívánja meg egy irodavezetőtől sem, hogy belelásson a másik agyába, lelkébe és ebből ilyen – olyan további következtetéseket levonva ajánljuk őt a másik félnek.
Ez szigorúan tilos! !
Nagyon szövevényes az emberi lélek. Ami nekem szimpi, vagy nem szimpi, az nem biztos, hogy a másik félnek is az lesz.
Az érdeklődést felkeltve, roppant tárgyilagosan kell ajánlanom a társkeresőket egymásnak, a többi úgyis rajtuk múlik!
Hosszú évek tapasztalata, + erős intuitív készség kell ahhoz, hogy ráérezzen egy irodavezető, X – nél, hogy hívja fel Y – t, mert ők összeillenek.
Ez szerencsére nálam igen sokszor működik, és nagy örömömre,
EGYBE IS KELNEK A PÁROK! No, erre viszont nincs receptem!
Jogos felvetés, akkor inkább megpróbálom a „diplomás társkeresőben”, vagy „ilyen – olyan” elittebb/nevesebb társkeresőben, ahol már eleve, a nevéből ítélve is, ki vannak szűrve a bunkók! Ha ez valóban így lenne, az nagyon szép lenne, de lássuk a valóságot!
Beszéljünk általánosságban az elit(nek hitt) társkeresésről,
avagy mitől elit az elit?
Nézzük először az elit szó valódi jelentését:
„Válogatott csoport, előkelő társaság, egy közösség színe java.
Magasabb szintű vagy rangú kisebb csoport, jellemzői miatt kiemelve a többi közül, pl: szakmai, társadalmi vagy képzettségi szintje miatt” (WikiSzótár)
Én még hozzátennék + 1 szintet: az anyagiakat
No, ezen kritériumok egyvelege adja az elit társkeresés alapjait. (egyfelől)
Mindenkinek van egy igényszintje és mindenki olyan társat keres, aki ennek a szintnek megfelel. (Ez így baromi szépnek és egyszerűnek hangzik.)
Természetes, hogy a társkereső hölgy/úr az általa leírt igényeknek megfelelően szeretne keresgélni, ismerkedni és az általa leírt elvárásoknak megfelelő partnerek jelentkezését várja.
Sem én, sem más nem szeretne „harcolni” az elvárásainak nem megfelelő személyekkel.
Az is természetes, hogy senki nem akar „rangon alul” randizni. Az is teljesen érthető, hogy sokan már azt sem szeretnék, ha telefonon hívogatnák a számukra nem megfelelő személyek.
Most a saját hálózatunkon belüli, magasabb, elit szolgáltatásról beszélek.
Szóval van egy színt, amit „belövünk” magunknak. És itt jön az irodavezetők nagy – nagy szerepe.
A magasabb kategóriát választóknak, akik értelem szerűen anyagilag is többet áldoznak az ügyért, mi irodavezetők is segítünk a pártalálásban.
Őket nem fogják zargatni nem kívánt érdeklődők.
A „papírforma” szerint, az igényesség jegyében, igényességet kapnak.
Elit szolgáltatásban részesülnek.
Mit jelent ez pontosan? (az elit másfelől)
Ez azt jelenti, hogy kizárólag a személyességen alapulva, a mi kommendálásunkkal történik az ismerkedés. Őket a rendszerben nem láthatja mindenki, de a teljes inkognitó is lehetséges.
Ezt a részét garantálni tudjuk, de, hogy valójában mit takar az elit, az már egy másik, izgalmas és meglepő történet.
Most következzen az a bizonyos „másik, izgalmas történet”, ami meglepő lesz, vagy talán mégsem?
Három hónapja keresett meg egy magas egzisztenciájú, kimondottan gazdag, nagyon jól szituált, sármos, magas, 58 éves vállalkozó férfi, aki elvált és kereste következő párját.
Beszélgettünk, elmondta, hogy milyen hölgyet képzel el, hát igen! Most már nem szeretne mellé fogni, ebben kéri a segítségünket.
Ajánlottam egy volt ügyfelemet, aki egy 10-sel fiatalabb, mint ő, csinos, vékony szintén vállalkozó hölgy.
Pár hónapig működött is a dolog, de aztán vége lett a kapcsolatnak.
Az, hogy két ember teljesen passzoljon, az bizony maga a csoda!
Én akkor azt éreztem, hogy ők megfelelnek egymásnak, közös az érdeklődés, hasonló az értelmi és igényszint, lesz miről beszélgetniük.
Ilona valóban csinos, nőies nő volt, de ezek szerint tévedtem.
A mélyebb rezdüléseket, érzelmi finomságokat, szösszeneteket nem sikerült átlátnom.
Hogy mégis mi volt a baj?
László azt gondolta, hogy nem tudja elbűvölni, nem tudja lenyűgözni Ilonát, ami neki nagyon fontos lett volna, mert ő ettől érezte magát igazi férfinak!
Sok volt neki ez a hölgy, vagyis túl önálló, túl magabiztos, és határozott, úgy érezte, nem tudja boldoggá tenni.
Ilona ugyan soha nem mondta ki, de valóban nem ájult el László vagyonától, attól, hogy napi szinten milliós döntéseket hoz, mert ő is nagyon jó volt a saját szakmájában.
A hölgy egyenlő szellemi társat és partnert keresett minden értelemben, a férfi az erejét akarta mutatni és ámulatba ejteni a másikat.
Ez a két igény nem találkozott és nem is fog soha találkozni, ezért történt a szakítás.
László kérte, hogy egy „egyszerűbb kis hölgyet” keressek, akit elvarázsolhat és hagyja is magát elvarázsolni, vagyis nem igazán „egyenlő társra” vágyott…! Akkor ő most „elit” társkereső volt?
Van, aki csak akkor érzi magát valakinek, ha folyamatosan visszajelzéseket kap és van olyan, aki tisztában van az értékeivel csodálat nélkül is!
Ha mindig papírforma szerint működnének ezek a dolgok, akkor nagyon kiszámítható lenne a világ, de, mint tudjuk, az ember ettől sokkal bonyolultabb lélek!
Egy másik történetben szintén, az elitnek gondolt diplomás, „kő gazdag” férfi volt a legbunkóbb, ami sajnos egyre gyakoribb.
Egy tanárnő ügyfelemnek teljesen ismeretlenül azt mondta az elit mérnök pasi a telefonba, „ha kibírtuk egymás nélkül húsz évig, akkor a következő húszat is kibírjuk” és letette a telefont. – gyönyörű, nem?
Természetesen most sem szeretnék általánosítani. Az, hogy ki milyen ember valójában, az csak a személyes találkozásnál dől el.
Ugyanis a pénz, a vagyon, a beosztás, az egzisztencia mind – mind külcsín, a belsőnk, a lelkünk bugyrai, csak négyszemközt bontogathatók.
Sem sok – sok pénzzel, sem diplomával nem vehetünk kedvességet, szeretetet, megbecsülést, odafigyelést, bizalmat, hűséget és folytathatnám a könyv végéig ezeket az annyiszor emlegetett értékeket.
Mindenki mást keres, mindenkinek más a fontos, mindenkinek más az érték, de amit keresünk, csak nyitott szemmel találhatjuk meg!
Egyetlen megoldás van, ismerkedni, lazán venni, és ha nem oké, korrektül tovább lépni!
Az irodavezetői ajánlásoknál sokszor belefutunk” ilyen – olyan” hölgyekbe/ urakba, de az igényesebb társkeresőknél az előzetes egyeztetések alkalmával, már tudjuk „finomítani” a dolgokat.
A bunkók, velünk is bunkók és az ügyfélhez már csak egy megszűrt réteg kerül. Természetesen garantálni, akkor sem tudunk mindent. A következő lépéseket már mindenki saját maga teszi meg.
Saját tanulságaim, egy életre!
Ha az ügyfeleim kérdeznek valakiről, nekem nagyon finoman kell fogalmaznom, mert a véleményem meghatározó lehet.
Nem tehetem meg, hogy bárkit előre minősítsek ilyen – olyan hallott információk alapján, aztán ez a két ember mégis összejön, én pedig maradok a slamasztikába.
Irodavezetői pályafutásom elején történt meg velem, az irodában a laptopomról keresgéltem egy férfi ügyfelemnek, tapasztalatlan voltam, és elkezdtem a pasi szemével, de mégis női megitéléssel nézve minősíteni a hölgyeket:
ez a csaj vékony, kövér, csúnya, slampos, ronda, egyszer csak rám meredt a férfi és közölte:
hogy ez a hölgy igenis szép, ne mondjak ilyent, neki tetszik és ő azonnal fel szeretné venni vele a kapcsolatot.
Én azt hittem, hogy a szégyentől ott helyben elsüllyedek!
Hogy lehettem ilyen ostoba! Levontam a tanulságot, és azóta sem tettem és nem is teszek ilyent!
Egy életre megtanultam, a tetszés nagyon szubjektív!
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
(Társkereső irodámat itt megtalálod: http://vac.ctk.hu)
Folytatás pár nap múlva:
