Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

Velem biztosan „valami baj” lehet, ha nem találom a páromat?

2017. április 20. 16:59 - Barányi Ági

GONDOLATOK/1. a „valami baj lehet velem” téveszméről

(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)

Már gyakorló irodavezetőként:

NEM, nincsen semmi baj!

Nagyon sokszor és sokan felteszik nekem ezt a kérdést. Ez a blog ugyan a pártalálásról szól, de szeretném már a legelején leszögezni,és felmenteni azokat az embertársainkat, akár nő/ férfi,hogy semmilyen baj, és probléma nincs azzal, aki egyedül él! Ha ő így érzi jól magát, akkor éljen egyedül. Ha ezen változtatni szeretne, vagy már nem érzi magát annyira jól egyedül, úgy is elkezdi keresni a párját. Azokkal az embertársainkkal sincs semmilyen baj, miért is lenne, akik már hosszú idő óta keresik a párjukat, de egyelőre eredménytelenül. Sajnos, még sokunkat frusztrál, szorít ez az érzés, de véssük jól az agyunkba: nem azért vagy jó, okos, sikeres, klassz, stb., mert van párod és nem attól vagy kevesebb, ha nincs! Igen, sajnos szeretünk „kedves” véleményeket, ítéleteket mondani másokról: „hát persze Mancinak senki sem jó, azért van egyedül, …biztos van ott Bözsinél valami probléma, amit még nem tudunk, azért van egyedül,…nem is értem Józsit, pedig Kati olyan csinos, rendes csaj,…” (mi mindig kivételek vagyunk)! A szülők részéről az is teljesen természetes igény és hatalmas megnyugvás, hogy felnőtt gyermekük minél előbb „révbe érjen”, úgymond megházasodjon, családot alapítson. Ekkor megkönnyebbülve hátradőlnek, és azt gondolják: oké, ez kipipálva.

Ha szerencséjük van, 100 évre, ha nincs, akkor kezdődik minden elölről. No, csak az nem mindegy, hogy hogyan?  A mai társadalomban nagyon jó dolog, hogy mindenki elvileg úgy élhet, ahogy akar. Ilyen szempontból már nincsenek merev társadalmi elvárások.

Nem kell megindokolni, hogy mit, miért teszünk. Ez egy óriási szabadság, aminek természetesen van egy felelősség oldala is, de ebbe most nem szeretnék belemenni.

Az emberi élet egyetlen elvárása, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert vidáman és boldogan minőségi életet tudsz élni. Az, hogy közben nyitott vagy egy társra, az egy plusz jó dolog, de ne dögölj bele!

Igen, az ember, társas lény, és az a legideálisabb, ha ennek megfelelően is él. De nem mindegy, hogy hogyan? Boldog vagyok egy társsal, vagy szenvedek, megpusztulok egy társtól.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://valakikell.blog.hu/api/trackback/id/tr8512440613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Méra 2017.04.22. 10:42:59

Szerintem meg téves az elképzelés, hogy mindenkienk van egy tuti párja, akit meg fog találni.
Olyan e, mintha lenne mindenkinek egy neki szánt állása, kocsija, lakása stb.
Ha valaki akar magának egy párt (vagy állást stb) akkor előbb-utóbb meg kell hozni az egészséges kompromisszumot.
Azt látom, hogy normális embereket hagynak ott, amint felfedeznek benne valami hibát, mondván "nem ő volt az igazi".
Miközben az illető maga sem volt tökéletes.
Szerintem azért nincsen valakinek (ha közben akarna magának) párja, mert irreális elvárásai vannak a másikkal szemben, miközben magát is túlértékeli.
Vagy nem is akar párkapcsolatot.
Lehet választani.

Barányi Ági 2017.04.24. 23:51:46

@Méra: Kedves Méra!
Nagyon sok igazságot írtál ám a hozzászólásában. Szerintem mindenkinek megvan az a testre szabott foglalkozása is, amiben kiteljesülhet és élvezi azt és ez így van a lakással és sok minden mással.
De nézzük csak meg azt, hogy mi az, hogy "párja"?No, itt jön az igazi nehézség. Az ember bonyolult lélek és bizony fejlődni kell mindenkinek az élete során. A párja szó, az embernél nem jelentheti azt, mint egy cipőnél. 100% egyezés nincs, talán még az ikreknél sem.Ezt ne is várjuk el az élettől! Bizony, ahogy írtad, meg kell hozni egy egészséges kompromisszumot, ami nem baj. De az már igenis baj, ha ez egyre inkább elcsúszik valamelyik fél irányába. Az egészséges egyensúly megtartása, no az igen nagy művészet! Ha ezt 2 ember meg tudja egy emberöltőn keresztül tenni, akkor ők egymásnak párjai. Azt, hogy valakit otthagynak és hibát találnak benne, ahogy írtad, ez nem biztos, hogy akkora baj. Nyilván abban a pillanatban összeomlik az ember, de lehet, hogy ha egymás mellett maradnának, akkor tuti, hogy beledöglenének a kapcsolatba. Erről is fogok valóságos történeteket írni. Aztán, mi az, hogy tökéletes? Olyan nincs!!! 25-30 évig nevelődünk, élünk a családunkkal aztán egyedül, ezután hip-hop kellene passzolnunk valakihez, szerindet ez lehetséges? Nyilván nem! csak akkor passzolunk, ha vannak a szerelmen kívül közös értékek, értékrendek, ami szerint élünk, ha nincs, akkor lehet megszokni más dolgot, de ha ez zsigerből nem megy, akkor előbb utóbb megbetegszünk és meghalunk. Szerintem mindenki legbelül pontosan érzi, hogy a másik hozzávaló, vagy sem. Az sem árt, ha egy picikét elkezdjük megismerni magunkat, őszinte visszajelzéseket kérni másoktól, hogy ők milyennek látnak bennünket. Én is sértődtem már meg ilyen véleményeken, aztán sokáig rágódtam rajta és bizony el kellett ismernem, hogy igaza volt. Írtad, hogy irreális elvárások: ez attól függ, hogy ezalatt, ki mit ért. Ugyan is, ha ez így van, ezt meg kell beszélni, ha nem tudsz megegyezésre jutni, no ott már bizony értékrendi különbség van. Ha ez egyre mélyül, ott valaki nagyon sérül és előbb utóbb elbukik, vagyis megbetegszik. Ezt kell megelőzni a szakítással. Nem vagyok válás párti, mindent meg kell próbálni azért, hogy a család együtt maradjon, de bizonyára mind a 2 félnek változtatnia kell, az tuti!
Kedves Méra, nincs örök érvényű igazság, de van párod, az biztos!!!!!