(Társkereső irodámat itt megtalálod: http/vac.ctk.hu)
Már gyakorló irodavezetőként:
NEM, nincsen semmi baj!
Nagyon sokszor és sokan felteszik nekem ezt a kérdést. Ez a blog ugyan a pártalálásról szól, de szeretném már a legelején leszögezni,és felmenteni azokat az embertársainkat, akár nő/ férfi,hogy semmilyen baj, és probléma nincs azzal, aki egyedül él! Ha ő így érzi jól magát, akkor éljen egyedül. Ha ezen változtatni szeretne, vagy már nem érzi magát annyira jól egyedül, úgy is elkezdi keresni a párját. Azokkal az embertársainkkal sincs semmilyen baj, miért is lenne, akik már hosszú idő óta keresik a párjukat, de egyelőre eredménytelenül. Sajnos, még sokunkat frusztrál, szorít ez az érzés, de véssük jól az agyunkba: nem azért vagy jó, okos, sikeres, klassz, stb., mert van párod és nem attól vagy kevesebb, ha nincs! Igen, sajnos szeretünk „kedves” véleményeket, ítéleteket mondani másokról: „hát persze Mancinak senki sem jó, azért van egyedül, …biztos van ott Bözsinél valami probléma, amit még nem tudunk, azért van egyedül,…nem is értem Józsit, pedig Kati olyan csinos, rendes csaj,…” (mi mindig kivételek vagyunk)! A szülők részéről az is teljesen természetes igény és hatalmas megnyugvás, hogy felnőtt gyermekük minél előbb „révbe érjen”, úgymond megházasodjon, családot alapítson. Ekkor megkönnyebbülve hátradőlnek, és azt gondolják: oké, ez kipipálva.
Ha szerencséjük van, 100 évre, ha nincs, akkor kezdődik minden elölről. No, csak az nem mindegy, hogy hogyan? A mai társadalomban nagyon jó dolog, hogy mindenki elvileg úgy élhet, ahogy akar. Ilyen szempontból már nincsenek merev társadalmi elvárások.
Nem kell megindokolni, hogy mit, miért teszünk. Ez egy óriási szabadság, aminek természetesen van egy felelősség oldala is, de ebbe most nem szeretnék belemenni.
Az emberi élet egyetlen elvárása, hogy jól érezd magad a bőrödben, mert vidáman és boldogan minőségi életet tudsz élni. Az, hogy közben nyitott vagy egy társra, az egy plusz jó dolog, de ne dögölj bele!
Igen, az ember, társas lény, és az a legideálisabb, ha ennek megfelelően is él. De nem mindegy, hogy hogyan? Boldog vagyok egy társsal, vagy szenvedek, megpusztulok egy társtól.
