Barányi Ági blogja

Hogyan NE dögölj bele a párkeresésbe? - avagy egy társkeresőiroda - vezető 10 évnyi tapasztalata

MÁTÓL ÚJ MEGJELENÉS: www.valakikell,hu

2018. március 08. 21:29 - Barányi Ági

Kedves Olvasóim!

Társkeresős blogom, a mai naptól, 2018-03-08, megújult formában jelentkezik.

Az új címe:  www.valakikell.hu  

Szerkezetében egyszerűbb, áttekinthetőbb, és olvasmányosabb lett.

www.valakikell.hu   kukkants bele!

 

Az írások a mai naptól, az új felületen láthatók, idekattintva átvezetődsz! 

Ezt a régi felületet "kinőttük", ezért volt szükséges a megújulás. 

 

 

komment

TÖRTÉNET/30. Egy FÉRFI és egy NŐ, akik szimplán, MEGTALÁLTÁK EGYMÁST!

2018. február 25. 19:48 - Barányi Ági

Kedves Olvasóim!

 

Ez a siker történet a LÁNCHÍD RÁDIÓ, BOSZORKÁNYSZOMBAT című, - rendszeresen jelentkező, életmód magazinjával kezdődött,

ahol én voltam a riportalany!

2017 augusztusát írtunk, mikor felhívott a Lánchíd Rádióból egy kedves hang, Pfliegel Dóra, aki egy korábbi ajánlásra elolvasta a blogomat, ami olyannyira megtetszett neki, hogy meghívott, egy „gondolatébresztő” beszélgetésre.

Ebben az egy órában, 10 éves társkereső irodavezetői tapasztalataimról a párkeresésről a kapcsolatok útvesztőiről és az egyéni felelősségünkről beszélgettünk.

(Ezt a riportot, 2017. aug. 12.- i bejegyzésben megtalálod).

 

Ugye el tudjátok képzelni azt a szitut, amikor egy döglesztő nyári napon, otthon sütöd a családnak 871. palacsintát, már baromira unod, majd teljesen váratlanul megcsörren a telefon, lekváros ujjakkal  felveszed: igen, tessék, B. Ági vagyok, és BAMM, téged keresnek a rádióból?

Jézus Máriám!

Hát igen, nehezen fogtam fel, hogy tuti nekem szól a meghívás.

Sikítva „ugrottam ki a bőrömből”, azonnal az egész család tudtára adtam, hogy kész, „rádiós híresség leszek, ezért több palacsintát nem sütök”,

szóval egyszerre voltam boldog és iszonyúan izgatott.

 

Az adás, a beszélgetést követő szombaton ment élesbe. Hát bizony a felvételnél, bazira szorongtam, izzadtam, mint az állat, kapaszkodtam a szék karfájába, mintha katapultülés lenne,

mert a pici helyiség hangulata, a hatalmas mikrofonok,

az üvegfal mögötti fülhallgatós emberek,

no, meg az érzés, hogy ezt elvileg, ország – világ hallgathatja, igen csak próbára tettek.

Dóri profi módon kezelte a helyzetet, visszahallgatva is, nagyon jól sikerült. Ezúton is köszönet érte!

 

Hogy ez miért fontos, mert bármennyire is hihetetlen, ez a riport volt ennek a fantasztikus történetnek az elindítója.

Ezen adás után, nagyon sokan kerestek, hogy a sikeres társkeresésük érdekében, nálam szeretnének regisztrálni, ami felemelő volt számomra.

 

Így tett főszereplőnk, Júlia is, aki pár nappal később, egy szép nyári napon, szerény, kicsit félős hangon, a riportra hivatkozván találkozót kért.

Heuréka, gondoltam, de meglepetésemre a hölgy Dunaújvárosban lakott, én pedig Vácon.

Ez a fizikai távolság két jó nőnek, nem jelenthetett akadályt, azonnal találtunk közös helyszínt, ami nem is lehetne más, mint a jól bevált West End egyik kávézója.

 

Kint 200 fok, bent hűvösebb idő, teljesen ideális a beszélgetésre.

Mint mondtam, Júlia félénk, de okos hölgy lévén, „biztonsági játékos” volt, mert nem egyedül jött ám, vagyis egyedül is, meg nem is.

Egyik barátnője kísérte el, aki a fogorvostól, bármelyik pillanatban betoppanhatott.

Ismertem ezt az érzést, teljesen érthető játszma, én is csináltam ilyent, amikor az ismeretlen helyzet feszültségét, egy ismerős jelenlétével akartam levezetni.

 

 

Szóval, megérkezett Júlia, egy bájos, kedves, csinos pedagógus hölgy, aki nagyon izgult, izzadt, feszengett, de határozottan változást akart.

Ez már egy hatalmas piros pont a sors szemében!

Tudtam, ha lazán elkezdünk mindenféléről beszélgetni, szépen megnyugszik. Így is történt.

Személyében, egy olyan tündéri csajszit ismertem meg, aki szeretne véget vetni a gyászának, aki lépni akar és ezért tenni is képes.

 

A férje, élete teljében, 3 éve halt meg, szívbeteg volt, kezelés alatt állt.

Tudták, hogy baj van, de nem gondolták, hogy ennyire, ezért váratlan és hirtelen volt a halála.

Két felnőtt, családos gyermeke van, unokák, akik élik a maguk életét. Szokványos história.

Júlia a férjét istenítette, hiányát most is, nagyon nehezen viselte.

Ilyenkor jön a „lélekszaggató” furcsa kettősség, a visszahozhatatlan szerelmes évtizedek, vs., a tovább lépés vágya. 

A - „hogy fog ő elfogadni egy másik, idegen férfit” – gondolat, feszítő érzése. Igen, igen, ezt csak az tudja elképzelni, aki benne van.

Az egyik oldalon, a változtatás reménye, a másik oldalon a magány, irtóztató terhe. Ez a két dolog viaskodik, mardossa mindenki lelkét.

 

Ági, én tisztességgel meggyászoltam a férjemet, de szeretnék még egy kicsit élni. Nem ülhetek a gyerekeim és a kamasz unokáim nyakán.

Júlia, ne mentegetőzz, teljességgel megértelek!

 

Megbeszéltük a tárkereső hálózat működését és minden fontos dolgot, mikor betoppant a beinjekciózott, feldagadt ajkú barátnő, aki ugyan elgyötörten, de annál nagyobb elszántsággal huppant le a mellettünk lévő székre, gondolván, tuti, most gyilkolásszák szegény barátnőjét, akit ő most azonnal meg fog menteni.

 

Bemutatkoztunk és Júlia azonnal jelezte, kardokat vissza, minden oké!

A barátnő megkönnyebbült, mert a fogorvosnál már „megharcolta a napi adagját”, és tamponnal a szájában, nem vágyott újabb háborúra.

Szóval, béke, öröm és nyugalom fogadta őt.

A barátnő természetesen mindenben beavatott volt, ő is pontosan tudta, hogy Júliának szüksége van a változásra, mert az egyedüllét kikezdi az egészségét.

 

Volt itt még egy bökkenő, nem értett a számítógéphez.

Hát, sebaj, majd elnavigálom őt valahogyan.

Miután mindent megbeszéltünk, fotózkodtunk, majd szépen elbúcsúztunk, mindenki ment a dolgára.

Ígéretemhez híven, este felhívtam, hogy segítsem megnyitni az adatlapját, ill. átbeszéljük a keresési lehetőségeket.

 

Júlia az elején nehezen boldogult a számítógéppel, de egyre jobban beleszokott. Rengeteg levelet írt, sokan válaszra sem méltatták, sok férfit elküldött volna helyesírási tanfolyamra, szóval volt itt minden.

Esténként panaszkodott, ilyenkor pszichológiai kiselőadást tartottunk, biztattam, ne add fel, hidd el, a kitartás meghozza a gyümölcsét!

 

Akkor lássuk azt a bizonyos gyümölcsöt!

Szóval, egyszer volt, hol nem volt, 2017. november elejét írunk, mikor Júlia felhívott egy érdekesnek ígérkező dologgal!

Hát képzeld Ági, hogy mekkora hülyét találtam!

Úgy látom, szórakozik velem egy pasi!

No, MESÉLJ, - kiáltottam fel!

 

Bejelöltem egy fénykép nélküli fickót, aki Székesfehérváron lakott.

Kértem, hogy küldjön magáról egy fotót, mert ugye neki nem volt, miért is lenne, az én adatlapomon van, tehát ő láthat engem, de én őt, nem.

Ez eddig oké? – Oké!

 

Ez a jó ember küldött egy fotót, egy virágcsokrot ábrázoló, amúgy gyönyörű festményről. Hát ez igen, - gondoltam. Mire ő megjegyezte, hogy ez egy híres festmény.

Uram, én nem képzőművészeti csodát szeretnék, hanem az Ön arcát, amit ebben a festményben, nem vélek felfedezni! 

Kértem, hogy ne talányokba burkolózzon, hanem saját magáról készült fényképet szeretnék.

A második körben kaptam egy „tű toronyról” készült fotót.

Ez a „tű”, már – „kitűzte” - nálam biztosítékot, no, tudod, kivel szórakozz faszikám? 

Erre már olyan mérges levelet írtam, hogy micsoda dolog az, hogy egy normális kérésre megint „abnormális” választ küld.

Ekkor egy hang, azt súgta a fülembe: Júlia, téged provokálnak, amire még jobban „felkúrtam” az agyamat.

No, majd adok én neked, tudod, kit fogsz te heccelni!

 

Újfent megnyitottam az adatlapját, hogy jobban szemügyre vegyem, de meglepetten láttam, hogy nem láttam semmit, vagyis nem adott információt se magáról, se az elvárásairól. Csak egy mondatot írt:

„Próbáljunk bekerülni a sikertörténetekbe!”

Hát bizony, leesett tőle az állam! Nehéz volt, de be kellett ismernem, hogy ez egy mindent elsöprő, frappáns  mondat!

Lehet, hogy egy Quasimodo vagy, - gondoltam, de legalább van agyad, ami nekem, nem egy hátrány!

 

Csak furdalt a kíváncsiság, ezért elkezdtünk levelezni, ami egyre csodálatosabb lett.

Nevezzük a férfit Rómeónak, akinek nem volt szüksége helyesírási tanfolyamra!

Természetesen küldött fotót is, amiről egy végtelenül szimpatikus, szinte már ismerős férfi mosolygott rám.

Hogyan lehet ez, azt én sem tudom, de nov.19 – től, dec.23 – ig csak leveleztünk és telefonon beszélgettünk.

Beszélgettünk mi vásárlás közben, sétálás közben, főzés közben, takarítás közben, szóval minden közben.

Állandóan a fülemen volt a telefon, kérdeztük egymást, mit szeretsz, mit nem szeretsz, mit főzöl, milyen ízű, elég sűrű, meg kell-e sózni, szóval fantáziáltunk és egyre jobban éreztük magunkat ebben a szituációban.

Kérdezte is a családom: anya mi van veled, te mindig foglalt vagy?

Ez alatt az ismerkedős időszak alatt, mindent megtudtunk egymásról!  

 

Az én Rómeóm, türelmes, értelmes, érzékeny, okos férfi volt.

Tetszettek a levelei, a szavai, teljesen a lelkembe látott.

Később nevetve konstatáltuk, hogy az elején, ő szándékosan provokált, amivel engem jól felhúzott, netán élveztem is, neki pedig nagyon bejött az én harciasságom.

 

Telefonon szerelmeskedtünk, amiről soha nem hittem volna, hogy ilyen létezik.

Ismeretlenül órákig beszélgettünk!

Vágytam is, meg nem is a találkozóra, mert a személyesség már nagyon izgatott, de féltettem is a köztünk kialakult varázslatot.

 

Júliának a Balatonnál volt egy nyaralója, ezért úgy döntöttek,

ott lesz a NAGY TALÁLKOZÁS.

Ő ért először a vasútállomásra, mikor kis idő múlva begördült a férfi vonata.

Az bizony shakespeare-i jelenet lehetett, amikor

Rómeó és Júlia először, élőben megpillantották egymást.

 

Júlia csak annyit mondott, Ági, jó és természetes érzés volt meglátni őt, mert ott folytattuk a személyes beszélgetést, ahol ezt telefonon abbahagytuk. Egyszerűen tovább éltünk – kell ennél több!

Dec. 23 – tól, január 4-ig tartottuk a mézes heteket, életembe először voltam együtt, egy ismeretlen ismerőssel, amit nem bántam meg!

 

Jelenleg, minden 2. hétvégén csütörtöktől hétfőig találkozunk, a többi idő a családé, barátoké és a munkáé.

Mindenről tudunk beszélgetni, rengeteget nevetünk, viccelünk, érezzük egymáson, hogy mi jó, és mit szeretne a másik.

Úgy bánik velem, mint egy Istennővel!

Őszinte, nyílt, egyenes és komoly ember, az első perctől kezdve hiteles volt, ja és egyáltalán nem Quasimodo, sőt!

Ja, és lehet, hogy SZERELMES VAGYOK!

Úr Isten, ezt az érzést még szoknom kell!

 

Kedves Rómeó és Júlia, ha ezt Shakespeare, tudta volna, az ő meséjét is, másképp írta volna!  LEGYETEK NAGYON BOLDOGOK!

UI.:

Kedves Olvasóim! Nekem ezek fantasztikus dolgok, mert én hiszek abban, amit csinálok!

„Próbáljunk bekerülni a sikertörténetekbe” ŐK, BEKERÜLTEK!

 

 Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

 (Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

 Folytatás pár nap múlva

 

komment

TÖRTÉNET/29. ÖSSZEGZÉS, - A XXI. szd. társkeresős átverései,

2018. február 18. 19:57 - Barányi Ági

avagy, ők se hitték volna! IV. RÉSZ

Összefoglalva!

Hát, lássuk!

 

Kedves Olvasóim!

Columbo hadnagy nyomozásai, kutya füle volt a miénkhez képest, mert a megsértett, becsapott hölgyek, úgy „csiripelték” a sérelmeiket,

hogy az csak, na!

Ja, hogy ők, mind, miért nem tettek feljelentést, arról is lesz szó.

Mily meglepő, de ez a könyves story is, mint minden más, egy hatalmas hazugság kupac volt.

 

Bálint, alias, Alfonz, mindenkit, mindenütt átvert!

Hihetetlen szemétség, hogy ugyan arra a nem létező pályázatra a barátnőmtől 19 ezer Ft – ot, majd pár nappal később Évától 50 ezret kért és kapott, nyomatékként lobogtatva az ellopott könyvet!

Aztán, még ki tudja, hogy hány, számunkra ismeretlen emberrel játszotta ugyanezt el.

A versikés könyv írójának, pedig, esze ágában sem volt lemondani a munkájáról, sőt, Katival együtt türelmetlenül várták, a „nem létező pályázat, nem létező eredményét”.

 

A barátnőmmel további tervei is voltak, amik szerencsére az „elhidegüléssel” meghiúsultak.

A drága ember készségesen segített volna kölcsönt felvenni az üzlethelyiség megvételére, amiben jelenleg dolgozik, továbbá közös, két hetes bulgár tengerparti nyaralásuk árát is el akarta kérni!

Sajnos ezt a szitut, ilyen „K” okosan, csak most, utólag látjuk át.

Szóval, a pályázatok és a szponzorok is a show részei voltak, vagyis mind egytől egyig, egy hatalmas nagy átverés!

 

Csak két dolog volt igaz, a könyv,

no, és „Alfonz-Bálint” gusztustalan, szar élete!

 

Akkor kapirgáljunk tovább!

Most már tudni szerettük volna, hogy ki is ez az ember valójában?

Amit találtunk, egyáltalán nem volt szívderítő.

·        Bálint neve mellett, jelenleg is, egy szabadalom van bejegyezve egy „képzőművészeti dolog”, amit nem neveznék meg, mert egy festőművész barátjával együtt készítették és adtak be. A művész úr elmondta, hogy 10 év óta tartozik a munka díjával, nyilván ez az ember, már nem a barátja.

További részletekről itt nem beszélnék…!

·        Z Alfonzról pedig a neten találtunk 2016 – os fotókat, ahol egy pesti templomban, egy hatalmas Krisztus szobor előtti pulpituson, történelmi előadásokat tart. Szóval, ki ez a férfi tulajdonképpen?

Mi, Z Alfonz néven kerestünk rá, de aki X Bálintként ismeri, nyilván nem tudja beazonosítani.  

 

Még egy furcsaság, hátha ráismersz!

Bálint egyik érdekes jellemzője volt, hogy minden áldozatának reggel és este telefonon, bugyuta integető, jó éjt, jó reggelt, matricákat küldözgetett. hónapokon át, ilyent kapott a barátnőm + fia + én (B. Ágika) + az ellopott könyv tulajdonosa és még sokan mások!

 

Mi volt Bálint titka?

Sokat gondolkodtam ezen, hiszen évtizedek óta, embertömegeket szédít és ver át. Aztán a saját társkeresős könyvemmel kapcsolatban rájöttem:

-         Mindig abban „segít”, amire vágysz!  

-         Mindenkit olyan „vonzó világba röpít” el, amiben teljesen járatlan! (média, pályázat)

-         Egyszerre nem nagy összegeket kér!

-         Soha nem magának kéri a pénzt, hanem egy „pályázatírónak”, aki majd a TE HASZNODAT, sokszorosan fogja meghozni!  Ki ne vágyna erre?

-         Az üzlet menete teljesen szokásos, reális, logikus, gyanakvás kizárva!

-         Elhiteti, hogy az ő haszna, teljesen jogszerűen, a majdani nyereségből lesz, ezáltal, úgymond az áldozataiban „kikapcsolta” a vészjelzőt!

(amúgy, a pályázatíró cégek is így működnek, mármint a nyereményből kap a megrendelő)

-         A megállapodások szóbeliek a kicsalt pénznek NINCS NYOMA,  a lebukás előtt szépen kisétál a sztoryból!

-        

Egyetlen ember sem akar kellemetlen rendőrségi procedúrát azért, mert érzelmeiben rászedték, vagy kisebb összeget, sajnos bizonyíthatatlan módon, csaltak ki tőle. Nem beszélve arról, hogy így, saját szerencsétlenségét is be kell ismernie!

 

-         Az áldozatok nem tudtak egymásról, ami még inkább bizonytalanná tette őket és fokozta a szégyenérzést! Hát, ezért nem tettek feljelentést!

 

Bálint/Alfonz, zseniálisan szemét!

Logikus kérdés, miért pont pályázati dumákkal csapta be az embereket, ami előbb – utóbb úgy is kiderül, ha a várt nyeremény elmarad?

Egyrészt: Mert direktbe, senkitől nem lehet lóvét kérni! Köztudottan a pályázat, egy átláthatatlan, hosszú folyamat, aminek hetek múlva lesz eredménye, addig is fűt – fát lehet ígérgetni.

Más részt: lássuk be, nagyon jó érzékkel megtalálta azokat az értelmes, intelligens hölgyeket, akik sokat dolgoznak, nem érnek rá „mojolni”a neten, 

viszont fejlődni és gyarapodni akarnak, ezért a XXI. szd. „cumijával” csalta ki a pénzüket.

Harmadrészt: Bálint éles eszével, jó modorával, kapcsolataival, rugalmas életvitelével, hatalmas lexikális tudásával lehengerlő tudott lenni, nyilván a hölgyek, ilyen sokoldalú, segítőkész férfira, szívesen rábízzák magukat!

 

Hogyan oldotta meg, a nem létező pályázat, nem létező nyereségét?

Egyszerűen:

1.     lenyomja a „mindenkori Katalinok” torkán, hogy nem nyertünk, sajna van ilyen, így a befektetett pénz is elúszott.

2.     Egyszerűen, lelép!

 

Hidd el, kedves olvasó, hogy senki nem akar átverve, megkopasztva, lelkileg kisemmizve lenni, de ezek már nagyon kifinomult módszerek.

Én is lépre mentem, pedig millió ember átvert életét hallgattam már végig és a kétkedés mégsem szólalt meg bennem, hittem neki.

Tőlem a reményeimet az álmaimat csalta ki, vagyis teljesen hülyére vett, de később a könyvemet lopta volna el

Bálint, avagy Alfonz, nem „kispályás” gonosztevő, életvitel szerűen, évtizedek óta űzi ezt a tevékenységet.

 

Jogos kérdés: miért nincs még ez az ember börtönben?

Egy ismerőse szerint, egy alkalommal keresték a rendőrök, de rossz cím volt megadva, így akkor megúszta. Ez vicc, ugye? 

 

Remélem, ezzel a bloggal elősegítem a jó cím megtalálását!

Kedves Olvasóim, addig is nagyon vigyázzatok magatokra, mert igaz az a mondás.

MINDENT MEGESZÜNK, HA ÉHES A LÉLEK!

Ui.:

 

Ne szórakozz a nőkkel, mert nem felejtenek és a haragjuk mindig utolér!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás pár nap múlva:

Egy FÉRFI és egy NŐ, akik szimplán, MEGTALÁLTÁK EGYMÁST! 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

TÖRTÉNET/ 28. A XXI. szd. társkeresős átverései,

2018. február 11. 21:42 - Barányi Ági

avagy, ők se hitték volna! III. RÉSZ

Kedves Olvasóim!

 

Soha nem kértem megosztást, mert én is utálom, ha befolyásolnak, de ez a HAZUG EMBER, MÉG MOST IS KÖZTÜNK ÉL és gátlástalanul szedi az áldozatait. Tudja meg mindenki, járja körbe az országot ez az igaz történet!

Fogjunk össze, hogy soha többé, ne csaphasson be senkit!

Aki érintetnek érzi magát, és elmesélné, csak nekem, privátban várom!  

 

Ebből a szappanoperából, már nem volt kiszállás, ezért eldöntöttük, hogy nem hátrálunk meg, sőt „felvesszük Columbo hadnagy ballonkabátját” és elkezdjük a MAGÁNNYOMOZÁST!

Hajtott minket a tehetetlen düh, mert éreztünk valamit, amit szerettünk volna, nem érezni.

Ez olyan volt, mint a filmekben, mikor a főszereplő agya már veszi a jeleket, de a lelke még „topog, hezitál”, aztán egyszer csak, pofán csapja a felismerés – ÁTVERTEK!

 

Viharfelhők!

Az első bombát, teljesen akaratlanul, a 4 gyermekes lakatos „robbantotta”fel, aki folyamatosan érdeklődött a szórólapjai iránt, de mind hiába!

Ez volt az a pillanat, amikor Katalin is „szagot”kapott, mert ő is ugyan így járt, és az ő 20 ezer Ft – ja is Bálintnál landolt.

Hívogatta is a „drága embert” akinek egyre gyakrabban romlott el a telefonja, vagy éppen tárgyalt és véletlenül, lehalkítva maradt…!

Szóval, jöttek a gusztustalan, átlátszó, gagyi kifogások, amik egyre nyilvánvalóvá tették az átb…s tényét!

 

Katalin kötődött a férfihoz, magyarázatot várt, még hinni akart neki, titkon remélte, hogy a férfi szerelme tiszta és minden félreértés megoldódik.

Menteni akarta a menthetőt, de már hajtotta a bizonyosság vágya!

Szegény feje, még nem tudta, hogy mi vár rá!

 

Amikor Bálint méltóztatott felvenni a telefont, egyre hűvösebb, tartózkodóbb, kimértebb hangon beszélt, nyöszörgött, magyarázkodott, érezhetően „táncolt” kifelé a történetből.

Felháborítóan szemét módon kezdte „szívatni”őt.

 

Nézd Kati, - mondta, rájöttem, hogy nekem nem való a párkapcsolat, mert te, nem bízol bennem. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan te elképzeled, akkor „összeesküvés” elméletet gyártasz, és nem hiszel nekem.

Te nem a való világban élsz, így én nem tudok ebben a kapcsolatban megmaradni!  

Ugye milyen szuper duma?

Szóval még a „kedves embernek” állt feljebb, próbálta „visszadobni a labdát”, és csavarni a lelkét!

De hála Istennek Kati kezdett visszatalálni régi önmagához, és egyre erősödött benne, a „no, én ezt nem hagyom annyiban érzés”.

Nyilvánvaló volt, hogy ez már nem a kettőjük szerelméről, hanem sokkal, de sokkal többről szól.

 

Hát, jöjjön, aminek jönnie kell, - mondta Kati, akkor NYOMOZZUNK! 

 

Íme, a viperafészek!

Ez a kapcsolat, 2017. április végétől – júliusáig tartott, vagyis alig 3 hónap alatt kopasztott meg mindenkit. Amikor kezdett kivilágosodni az elménk, szerencsére még forró nyomon voltunk és segített az „átkozott”vagy inkább „áldott” internet!

LÁSSUK!

1.     Bálint a barátnőmtől még júniusban 25 ezer Ft –ot kért el, az augusztusi

 SZIGET fesztiválon lévő árusítási lehetőségért, „amit valaki éppen visszamondott”. Budapestről szóló prospektusokat árultak volna.

Kati a neten megtalálta a szervezőket.

Telefonált ide – oda, legalább 100 helyre, ilyenről nem is hallottak!

2.     Egy másik pályázat, amiért 17 ezer Ft – ot kért, szintén kiadványok árusítására, egy helyi közintézmény támogatásával. Felhívta a hivatalt, ahol nem is hallottak róla!

3.     Újabb keresgélés, újabb találat a neten: egy sportegyesület honlapján emberünk neve mellett ez a meghökkentő kérdés állt:

 

X Bálint, azt a pénzt, amivel 2015 augusztusa óta tartozol, mikor adod meg?

 

Te szentséges ég, ugye ilyen véletlenek nincsenek, ez a férfi mindenkinek tartozik, mindenkit átvert!

Kapirgálásunk egyre beljebb vitt a rejtelmekbe.

A szerencsétlen lakatos, aki több mint egy hónapja várt a szórólapjaira, újra érdeklődött, Katalin pedig egyre kínosabban érezte magát.

Bálint, ugyan nem mondta ki, de tuti, hogy egyetlen egy darabot sem nyomtattatott, vagyis az egész, kamu volt!

A 4 gyerekes családapától is volt pofája elvenni a 20 ezer Ft – ját, úgy, hogy már akkor tudta, hogy átveri, mikor elvette a pénzt!

Mellesleg Katalinnak is tartozott a beígért és kifizetett szórólapjaival.

 

Az elkeseredett barátnőmnek, semmilyen más fegyver nem volt a kezében, mint rendszeresen hívogatni, amit nyilvánvaló piszkálásnak szánt.

Amikor Bálint nagy kegyesen felvette a telefont, Kati felszólította, hogy adja már meg legalább ennek a szerencsétlen embernek a pénzét, továbbá, számon kérte a róla szóló, neten talált bejegyzést is.

Válasz: ja, ez nem anyagi, hanem szerelmi ügy volt, a csaj, így akar bosszút állni.

Bálint, ez akár hihető is lehetne, ha most nem tartoznál fűnek – fának! 

 

A dolgok addig fajultak, hogy Katalin feljelentéssel fenyegette meg, ha nem adja vissza a közel 200 ezer Ft – ját.

A férfi látszólag megijedt, hajlott rá, de újból az évszázad cumijával etette meg, mégpedig, a „biztonság kedvéért” a pénzt, letétbe helyezné egy ügyvédnél!

No, ez az időhúzás magasiskolája volt, mert csinált is valamit, meg nem is, el is ismerte a tartozását, meg nem is, kvázi lenyugtatta a kedélyeket, úgy, hogy érdemben semmi nem haladt előre.  

Az ő általa kitűzött időpontban pedig, soha nem jelent meg az ügyvédnél, amivel szemét módon tovább heccelte Katalint. 

 

A facebook lett a hurok a nyakán!

Tovább nyomoztunk az interneten, ahol Bálintunk neve kapcsán, egy ház eladásba ütköztünk, csakhogy a telefonszám nem az övé volt.

NŐ/1.

Katalin azonnal felhívta a számot, kicsöngött, - felvette egy női hang!

Igen tessék! – Egy szélhámost keresek! BUMMM!

A személyleírás után kiderült, hogy ez a gazember 10 éve, a házat áruló hölgy férje!

Hát ez fasza, mert mi úgy tudtuk, hogy Bálint nőtlen! Ja, és a ház a hölgy tulajdona, ő árulta!

Katalin elmondta, hogy kb. 3 hónapja tart a kapcsolatuk és mennyi pénzt zsarolt ki tőle. A feleség, ezen dolgok ismeretében, úgy döntött, hogy kidobja! (látszólag)

 

Tovább nyomoztunk, a facebook ismerősei közül, találomra 3 nőt választottunk ki, majd megszólítottuk őket: milyen a kapcsolatuk, mit tudnak X Bálintról?

No, most figyelj!

A brutális felismerések!

NŐ/2.

Nevezzük Aliznak, aki hivatalos helyről ismerte, ezért azonnal felvilágosított minket, hogy nem X Bálintnak, hanem Z Alfonznak hívják, Bálint csak az írói neve. Beszarás!

Aliz korábban munkát keresett Bécsben, emberünk lánya, elvileg ott élt, ezért segítséget ígért, (mondta ő), de a közvetítésért 30 ezer Ft – ot kért el.

Közben a hölgy talált magának másik munkát, ezért tárgytalan lett a közvetítés, de a díját nem kérte vissza, mondván, Bálint nem tehetett róla, nem az ő hibájából hiúsult meg az üzlet. EZT MEGÚSZTA!

Csak szegény hölgy azt nem tudta, hogy Bálint ugyan a pénzt elvette, de átb..ós múltjából ítélve, a kisujját sem mozdította meg az állásért, vagyis, őt is átverte, csak nem derült ki!

NŐ/3.

Nevezzük Manyikának, Z Alfonz, alias, X Bálint, anno iskolatársam volt,

Egy szép napon rám írt a facebookon, hogy te annyi sok jót cselekedtél velem, ezért szeretnélek megajándékozni egy izraeli úttal.

Emlékszem, hogy mindig ide vágytál, tartozom neked annyival, hogy hozzájuttassalak, egy elszalaszthatatlan lehetőséghez.

Meg kell a szívnek szakadni, vagyis, arra akarta rávenni, hogy adjon neki 100 ezer Ft – ot, ő mindent lerendez, és sutty, már repülhetnek is Jeruzsálembe!

 

Manyika nem fogadta el az ajánlatát, valószínűleg ösztönből.

Békében váltak el, mert ő egyáltalán nem tudott az átverős múltjáról.

NŐ/4.

Nevezzük Évának, barátnőm felvette vele a kapcsolatot, aki szintén facebook  „ismerőse” volt.

Kedves Éva, nem véletlenül hívom, van egy közös ismerősünk, X Bálint, aki engem nagyon csúnyán átvert.

Ön tudja - e, hogy ez a férfi, nem az a férfi?

Vagyis ezt a férfit tulajdonképpen, Z Alfonznak hívják?

A hölgy sokáig hallgatott, nem akart Katalinnal beszélni, aztán a kíváncsiság erősebb volt és visszahívta.

Elmondta, hogy nem tudott mit kezdeni a szavaival, a döbbenettől, szó szerint sokkot kapott, mert ezzel a férfivel több hónapja megosztja az életét, az intim dolgait, vagyis hónapok óta nála lakik.

 

Éva teljesen elképedt a dolgok hallatán, majd megkérdezte, hogy ki ez a férfi egyáltalán? Barátnőm nem kertelt, belevágott a sűrűjébe, mert tökéletesen meg volt győződve róla, hogy őt is átvágta, de nem is akár, hogyan!

Egyeztették, hogy mind a ketten ezen a társkeresőn ismerkedtek meg vele, egyeztették, hogy „kajakra” ugyan azokat a szerelmes, szavakat írta mindkettőjüknek, majd ugyan azt hazudta, hogy elvált, és a felesége kidobta. 

 

Az a bizonyos könyv!

Éva elmondta, hogy elkért tőle 50 ezer Ft – ot, egy könyvkiadói pályázatra, mondván, segítsen ebben, mert ezzel 400 ezret lehet nyerni úgy, hogy a Megdonals még ad hozzá 350 ezret. Neki azt adta elő, hogy a könyv írója óvónő, aki már életvitel szerűen Bécsben él, és őt kérte meg, hogy egyengesse ennek a könyvecskének az útját, mert a szerzőjét már nem érdekli a dolog, lemondott róla.

 

Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy az irományt, nem megkapta, hanem lenyúlta.

Katalin a könyvet illetően teljesen képben volt, így hitelesen tudta tájékoztatni Évát, aki ezek szerint, egy lopott szellemi termékhez adta a pénzét.

Évát, úgy felkavarta és kiborította a dolog, hogy egyik este a lányával, „tetemre hívták” Bálintot.

Összecsomagolt cuccal várták, amikor megérkezett, azonnal számon kérték tőle az igazságot, látni akarták a személyi okmányait, amin bizony Z Alfonz volt. Lefotózták és megfenyegették, hogy feljelentik.

A férfi próbálta menteni, ami menthető, ”de ha ezekben hazudtál, mindenben hazudni fogsz” címszóval KIDOBTÁK!

Az már csak hab volt a tortán, hogy Éva rokonának is ajánlott 100 Euróért állást Bécsbe, amit ki is fizettek neki. A hitegetés megvalósult, a közvetítés nem.

 

Vissza az ellopott könyvhöz!

Barátnőmnek volt egy régi ismerőse, aki évek óta gyerek verseket írt.

Mikor ezt Bálint meghallotta, erre is héja módszerrel repült rá és azonnal talált, egy milliós nyereményt hozó, Benedek Elek pályázatot - micsoda véletlen! Ebben a könyvecskében, rendkívül humoros illusztrációk is voltak. 

Szerzője, már korábban, saját erőből, néhány példányt megjelentetett, de a további sokszorosítás, pénz híján befulladt.

Bálint ebben, nagyon nagy fantáziát látott, ezért, fel akarta karolni.

Úgyhogy, azonnal megcélozta a nagy haszonnal járó lehetőséget. Katalint is bevonta ebbe, ne szalasszuk el ezt a remek pályázatot, azonnal vágjunk bele, szerencsére egy jó barátom ezt is megírja, ezért most 19 ezer Ft – ot kérek tőled.

És barátnőm a siker reményében, újfent fizetett.

 

A rafinált Bálint, egy példányt a könyvecskéből eltett, mondván így könnyebb szponzorokat találni, szóval ezt a könyvet, pár nap múlva, már Pesten egy újabb hölgynek mutogatta, akit véletlenül pont Évának hívtak.

 

Itt kapcsolódik egymáshoz a két történet mert ez a könyv, ugyan az a könyv!

 

 

A következő, befejező részben jön a java!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva: IV./ összegző RÉSZ

A XXI. szd. társkeresős átverései, avagy ők se hitték volna!

 

 

komment

TÖRTÉNET/ 27. A XXI. szd. társkeresős átverései,

2018. február 04. 19:47 - Barányi Ági

avagy ők se hitték volna! II.RÉSZ

Kedves Olvasóim!

Készüljetek, mert folytatom az egyre elképesztőbb storyt!

Ott tartottunk, hogy elérkezett az a pillanat, amikor Barányi Ágit, vagyis engem, mint kiváló célpontot, elkezdtek módszeresen „etetni”!

Hogy, hogyan?

Hát olyan ügyes pszichológiai csellel, amit tanítani kéne!

Ugyan is Bálint, a „két lábon járó Félisten”, mindig arra tudott megoldást, amire éppen igény volt.

Már hallom is az olvasó kérdését, Ágika, ha te olyan bazi okosnak tartod magad, ezt miért nem időben vetted észre?

Igen, jogos, de olvass tovább! 

Igen, sajnos, későn jöttem rá, hogy Bálintnak mi a taktikája, mivel szédíti az embereket?

Igen, igen, mindenkit pontosan azzal, amire vágyik!  No, és én miről álmodoztam: a sikerről és a hírnévről! 

És ezt mi hozhatja el számomra?

Az én első KÖNYVEM!

Amiben, 10 éves társkereső irodavezetői tapasztalataimat, + egyéb „nyalánkságokat” osztok meg az olvasóval.

Ezzel a vágyammal eddig, zsákutcába futottam, de lám, megérkezett az én „megmentőm”!

 

Korábban rengeteg kiadónak írtam, akik nem kertelve, közel 1 milliós költségről beszéltek + a reklám! Nekem ettől felakadtak a szemeim, mert a horror összegen felül a siker, vagyis a megtérülés, mindig attól függ, hogy  még mennyi plusz lóvét nyomsz a reklámba.

Te „jó szagú Úristen”, hát ez egy vagyon! Szóval Ágika, te ezt baromira benézted.

De, mi lesz az álmommal? Hát, mi tagadás, nagyot koppantam és kezdtem feladni, kész, ennyi volt!

 

Kaptam viszont egy mentő ötletet, hogy ezen könyv kiadását, feltétlenül előzze meg egy bolg, amivel felkelthetem az olvasók érdeklődését.

Ez a tipp annyira bejött, hogy azóta is imádok blogot írni, és a semmiből,

már 10 ezer embernek, és remélem egyre többnek, keltegetem az érdeklődését.

De a dédelgetett álmom, akkor is a KÖNYV maradt!

 

„Etetőgép” beélesítve!

Bálint, erre az álmomra, héjaként csapott le, no, nem a két szép szememért! Semmi okom nem volt kételkedni benne, miért is lett volna, hiszen az eddigi „tényállás” szerint, hihetetlen lehetőségeket hozott Katalinék életébe.

Magamról pedig, továbbra is azt képzeltem, hogy egy „K” fasza csaj vagyok, akit semmitől nem kell félteni!

 

Azon a bizonyos, bemutatkozós nyári napon, Bálint már „készült” belőlem. Katalintól megtudta könyvkiadási szándékomat, és már, kész tervekkel érkezett. 

Ágikám, ez az ötlet kiváló, ne törődj semmivel, te csak írj, és én a szerkesztési munkában, és a költségek előteremtésében is segítek!

 

Köpni - nyelni nem tudtam, majdnem leestem a székről, mert a legnagyobb álmomat teljesítette volna.

Tapasztalatlan és tudatlan elmémet, olyan ötletekkel bombázta, amitől bizony, tátva maradt a szám!

Csak a hitelesség és megbízhatóság kedvéért, emlékeztetőül írom, hogy Bálint marketing tanácsadóként dolgozott, könyvet is írt, újságírói berkekben hatalmas kapcsolatokkal rendelkezett, továbbá több történelmi társaság tagja is volt. (amit a netről bárki láthatott)

 

Nyeltem, mint „kacsa a nokedlit”

No, figyelj Ágikám! A kiadók szerinti közel egy milla, valóban hatalmas nagy lóvé, de sajnos, valós nyomdai költségek, ezért az ügyes emberek szponzorokat keresnek, amiből fedezik a kiadásokat.

No, jó Bálint, de nekem, nulla ismeretségem van ebben a világban.

Drága Ági, mint mondtam, te csak írj, és ne törődj semmivel.

Ez kurva jó könyv lesz, és bízz bennem. keresek én neked ilyen adakozó cégeket.

A szerkesztést pedig bízd rám, nekem ebben van gyakorlatom.

A vágyam óriási volt, de megmondom őszintén, először kiröhögtem Bálintot. Egy ideig!

 

Pár nap múlva megcsörrent a telefonom és Kati örömmel újságolta, hogy már van 4 db szponzorom:  Megdonals, Zwack unikum, Coca cola és a Győri keksz!

Az én drágám ismeri mindegyik cég vezérét, és egyenként 450 ezret kért és kapott! No, nem nagy összeg, de ez is valami!

 

El tudjátok képzelni azt az érzést, hogy a teljes semmiből, varázsütésre van, majdnem 2 millió forintod, amire vágytál?

Belőlem, ott helyben kitört a sikítás a boldogságtól.

Pár nap múlva újra megjelent Bálint és közölte, hogy még szerzett újabb 2 db támogatót, a Vodafonet és a Borsodi sört.

No, akkor már teljesen elvarázsolódtam, mert egyfelől az volt az érzésem, hogy megfogtam az Isten lábát, másfelől, a MIÉRTEKEN gondolkodtam!

Tudtam, hogy „szép és okos” vagyok,

de ne legyek már ennyire naív hülye pi…a!

Mit adok én ezért cserébe?

 

 

Azonnal rárontottam a kérdéseimmel!

1.     Bálint, miért segítesz nekem?

2.     Ezek a szponzorok, miért akarnak, pont a  Barányi Ágikának pénzt adni?

Erre olyan logikus és frappáns magyarázatot kaptam, hogy abban bizony még a legfőbb ügyész sem kételkedett volna!

Szóval a „Félisten” elmondta, hogy nyugi, ő sem ingyen dolgozik, hanem minden felajánlás 15% - át kéri, + a könyv szerkesztését ajándékba kapom, amiért összehoztam Katalinnal, az ő szerelmével.

A végén, majd meghívom egy pezsgős vacsorára! Hát, ezen nem múlhat a karrierem!

A  szponzorok miatt  se izguljak, van erre keretük és azért kért viszonylag keveset, hogy tutira adjanak.

A cégek egyetlen feltétele, hogy a logójuk szerepeljen a könyv elején!

Naná, hogy fog!

Hát, vaze, erre mit mondanál, ugye te is elhinnéd? Hát, én is elhittem!

Közben Bálint újabb 2 céget szerzett, így már nyolcan voltak.

Bele sem mertem gondolni, hogy 8 x 450 ezer = 3,6 milliót utalnak majd át nekem. Ez haláli!

 

Újabb „nokedlik” következtek!

Bálint még azt is kitalálta, hogy a siker csúcsa az lenne, ha ismert embereket nyernénk meg az előszó írására.

Ő erre, fel szeretné kérni Liptai Klaudiát és Szellő Istvánt!

Képzelhetitek, hogy én erre már komolyan azt hittem, hogy valahonnan előugrik egy „kandi kamera” és közlik velem, hogy ébredjek már fel, mert ez a „kész átverés show”!

Bálint láthatóan „fürdött” a lelkesedésembe és láss csodát, a „Félisten”, saját kapcsolat rendszerére hivatkozva, ingyen és bérmentve „megszerezte” őket.

 

No, ez már nekem is sok(k) volt! Bálint, ezek a híres emberek, miért éreznek olthatatlan vágyat arra, hogy Barányi Ágika könyvébe, ingyen előszót írjanak? Ez nem lehet igaz!

 

Válasz: Ági, ebben a világban így  mennek a dolgok, ők szívességgel tartoznak valakinek, aki pedig nekem, amúgy ez nekik is reklám. 

Ez egy teljesen új megvilágítású, nagyon jó könyv lesz, már meg is mutattam a blogot mind a két celebnek, és nagyon tetszett nekik!

Szellő Istvánnak, annyira bejött ez egyik rész:

a „Tükröm, tükröm, mond meg nékem, mit baszok el minden héten” mondat, hogy kitette az öltöző tükrére.

Ezek hallatán, már az ájulás környékezett, teljesen lefehéredtem, mert igen is hihetetlennek tartottam, hogy a semmiből, ekkora sikerem legyen, és a nagy RTL híradós, pont Ágika könyvével foglalkozzon.

Higgy már magadban, az Isten áldjon meg!

Különben is, már lekértem a leendő könyved IBSN számát, amit minden Mo – on megjelent könyv kap!

No, erre mit kellett volna mondanom? Csak ámultam és bámultam és lebegtem a boldogságtól!

 

A családomon kívül, fű, fa, bokornak elmeséltem, az én hatalmas szerencsémet, hogy milyen emberrel hozott össze a sors?

Még a társkeresős pesti főnökömnek is újságoltam, hogy lám – lám a hírnév kapujában állok! Minden álomszerű, szép és sima volt.

Ígéretet kaptam, pénzt még nem adtam, az egyenleg jó, de mi lesz ebből?

 

Az első jel, az első BUMMM!

Bálint egyre tudatosabban „tupírozta” az egómat és a „mézesmadzagot, igen célzottan pörgette előttem”. Olyan magabiztos volt, hogy nem is sejtette, de egy pillanatra bizony, túllőtt a célon!

Állandó módszere a sürgetés volt: jaj, siessünk már…, jaj, pont most tudtam meg…, jaj, azonnal  kell a pénz…,jaj,le ne maradjunk…, stb. szavakkal tömte az agyunkat.

Ezzel, olyan iramot diktált, hogy képtelenség volt átlátni a dolgokat, sokszor csak kapkodtuk a fejünket, - no, ez sem volt véletlen!

 

Ennek, viszont pont az ellenkezőjét tapasztaltam a cégekkel történő előszerződés megkötésénél.

Én lelkesen sürgettem, ő pedig folyamatosan nyugtatott, ne izgulj, te olyan jó nő vagy, hogyha a cégvezetők meglátnak, teljesen elájulnak és pikk – pakk meglesz minden, sőt majd bemutatlak Szellő Istvánnak is, akit szintén leveszel a lábáról!!

Ez a beszélgetés szerencsére telefonon zajlott, mert én olyan haragra gerjedtem, hogy ott helyben, elharaptam volna a torkát!

 

Bálint, te most teljesen hülyének nézel engem?

A homlokomra az van írva, hogy: hülye picsa!

Szerinted én ezt a süket dumát beveszem, hogy ezek a pasik csak rám várnak?

Nekem ez kőkemény üzlet, és nem „dugi – bugi” klub.

Ha te engem nem veszel komolyan, vagy ezt így gondolod, akkor Isten áldjon, nekem itt van vége!  

 

Bálintunk ugyan bepróbálkozott, de azonnal vette az adást és pillanatok alatt javított, jaj, jaj, ő nem így gondolta, félreértettem, ez vicc volt!

Természetesen megyünk majd szerződést kötni!

Az én lelkemben viszont, itt volt az első jel, az első  BUMMM!

Itt éreztem először a sunyi férfi oldalát, aki engem, egy agy nélküli, hírnévre áhítozó, megvezethető, hülye kis pincsikutyaként kezelt.

Félreértés ne essék, nem vagyok egy „16 éves, mitológiai Vesta szűz”, de éreztem, hogy itt valami nem stimmel!

Bálint elnézést kért, én is átgondoltam a dolgokat, oké, rendben, lapozzunk, ezzel tovább is lendültünk, de a bumm, megmaradt

Az agyam közben folyamatosan járt és állandóan azt sugallta, hogy ilyen „önzetlen faszi” nincs a világon. Itt valahogy,  „túl szép a menyasszony”!

 

A második jel, a második BUMMM!

Kati és Bálint szervezték első közös hétvégés kiruccanásukat.

Bálint egyre hajtogatta, szerelmem, ennek a három napnak, szeretném megadni a módját. Kati is lázasan készülődött, vásárolt is néhány jó cuccot, mikor is, csütörtök este csörgött a telefon – Bálint!

Jaj, Katikám, nagy baj történt, hirtelen meghalt a nászom, és nekem kell intézkedni.

Tudod, a lányomék a férjével Bécsben élnek, de most Spanyolba nyaralnak, legkorábban is, csak pár nap múlva tudnak hazajönni.

Addig nekem kell a dolgokat intézni, mert szegény nászasszony teljesen össze van omolva.

Jézus Máriám – mondta a barátnőm, hát ez teljesen érthető, nyilván ott a helyed.

 

Közben Bálint, továbbra is szerelmes szavakkal ostromolta Katalint.

A kiruccanást áttették a következő hétre, de sajnos, egy újabb „malőr” történt . Akkor azért nem tudtak elmenni, mert Bálint rosszul lett és hétvégén, egy pesti magánklinikán kivizsgálták.

Bevallom, ez volt a második jel, és a második BUMMM!

Mind a ketten éreztük, hogy ilyen véletlen nincsen.

A bizalom MEGRENDÜLT, itt valami más van!

 

Közben a barátaim, ismerőseim, állandóan érdeklődtek, no, mi újság, mikor olvashatjuk a könyvedet? Hát azt én is szeretném tudni!

Pár nap múlva, mintha semmi nem történt volna, egészségben előkerült Bálint, és boldogan újságolta, hogy a könyv projektem nagyon jó úton halad, csak szeretné megkapni az egész kéziratot, harmadik BUMMM

 

Ez volt a harmadik jel, a harmadik BUMMM!

Óriásit dobbant a szívem, ÁGI VIGYÁZZ! Itt valami nincs rendjén. Itt csak ígéretek vannak, de megvalósítás nincs! Lépj ki addig, amíg csak a lelkeddel és nem a pénzeddel vagy a könyveddel manipulálnak!

Isteni sugallattól vezérelve azt mondtam: NEM! A kéziratot, nem adom ki a kezemből, olvasd a blogot, az nagyvonalakban ugyan az.

Bálint nem ellenkezett, látszólag elfogadta, és elment, csak akkor még nem tudtuk, hogy VÉGLEG!

 

Ott még nem tudtam, hogy ez volt a legjobb dolog, ami velem történhetett.

Teltek múltak a napok, a barátnőmet és a fiát, már furdalta a pályázati kíváncsiság.

Próbálta hívni Bálintot, aki, tőle teljesen szokatlanul, csak a sokadik hívásra vette fel a telefont. Jaj, nagyon sok a munkám, majd jelentkezem – mondta.

 

Az első pofáncsapás!

Emlékeztek még a lakatosra, akinek Bálint szórólap nyomtatást ígért és látatlanban ki is fizette a 20 ezer Ft - ot?

No, ő jelent meg egyik nap a barátnőm üzletében, érdeklődve a dolgai iránt, mert Bálint a telefont nem veszi fel, és az e - mailre sem válaszol.

Katalin alig kapott levegőt, azonnal hívta a „drága embert”, de neki sem vette fel. Mint utóbb kiderült, a lakatosnak 4 gyermeke van…!

 

A barátnőm azonnal engem is hívott, -  Ági, szerintem nagy baj van, mert Bálint eltűnt, Ági, rosszat sejtek!

No, ekkor kezdtük meg a MAGÁNNYOMOZÁST!

Ez a történet még nagyon sok új szereplővel bővül, amit a következő izgalmas részből megtudhatsz!

Érdemes várni!

 

Kedves Olvasóim! Soha nem kértem megosztást, mert én is utálom, ha befolyásolnak,

de ez a HAZUG EMBER, MÉG MOST IS KÖZTÜNK ÉL és gátlástalanul szedi az áldozatait.

Tudja meg mindenki, járja körbe az országot ez az igaz történet!

Fogjunk össze, hogy soha többé, ne csaphasson be senkit!

Ha valaki érintetnek érzi magát, és szívesen elmesélné, csak nekem, privátban várom!  

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva: III. RÉSZ

A XXI. szd. társkeresős átverései, avagy ők se hitték volna!

 

 

 

 

komment

TÖRTÉNET/26. A XXI. szd. társkeresős átverései,

2018. január 28. 18:52 - Barányi Ági

avagy ők se hitték volna! I.RÉSZ

Kedves Olvasóim!

Az évszázad átveréseit akarom veletek megosztani, ami nem olyan

RTL - es „cicaharc”, piti kis szerelmi pénzlehúzással, hanem előre kitervelt, városokon átívelő, életvitel szerűen űzött

„szemétség, magyarul, profi átb….ás”!

A főszereplő, akit innen is „üdvözlök”,

egy embertípus, egy gonosz, romlott lélek!

 

Kedves Olvasóim! Kezdődjék a hihetetlen és tanulságos játszma!

Figyelmesen olvasd végig, mert megéri!

Megéri, mert erre azt fogod mondani: kisanyám, tudod, kinek magyarázz?

Velem ezt soha, senki nem etetheti meg, mert csak a hülyéket lehet átverni!

Igen, igen, igen, most pedig álljunk meg egy szóra, mert ebben a storyban:

 

Pont én voltam az egyik HÜLYE!

 

Én, a megfontolt(nak), tapasztalt(nak), bazi okos(nak) hitt Barányi Ági!

Én, aki örökké azt pofáztam, hogy engem aztán soha, de soha, senki…!

Igen én - aki emberek százainak kudarcát, átkúrt életét hallgattam már végig.

Igen, én is érintett vagyok!

Magyarul, és finoman szólva, több eszem is lehetett volna!

Eddig óhatatlanul megmosolyogtam másokat, most aztán visszakaptam, mert megérdemlem, hogy rajtam röhögjön a 10 ezres olvasótáborom!

Nagy lecke ez nekem!

 

A téma bonyolult és szövevényes, csak a lényeget fogom kiemelni.

Fél évvel ezelőtt, 2017 nyarán kezdődött és még ma is tart! Szerencsére már nem velem/velünk, de a szálak, jelenleg is, rengeteg ismeretlen, megvezetett ember lelkében göngyölődnek.

Erre mondják azt, hogyha ez nem a szemem előtt zajlik, tuti, hogy nem hiszem el, ráadásul, értelmes és intelligens emberekkel történt!

 

Kedves Olvasóim!

A hitelesség kedvéért fontos tudnotok, hogy csak utólag lettem/lettünk okosak, mert az általam levont tanulságok, összefüggések, „háttér” információk, az „események” után, 1-2 hónap elteltével, és igen intenzív „magánnyomozás” után derültek ki, és még most sem teljesen tiszták!

Lehet, hogy itt már a hatóságoknak is dolga lesz, mert rajtunk kívül is, rengeteg, a lelkileg és anyagilag érintett személy!

Bizony, ha az egyik fél tudatosan/számítóan hülyít, az „áldozatoknak” egy ideig, fogalma sincs semmiről!

 

Akkor következzék, az úgy is „ÁTVERLEK”, nagybetűs története!

Szóval, 2017 áprilisát írunk.

Kedves barátnőm, aki egy 7 éves kapcsolatán volt túl, állandó unszolásomra, végre, újra párkeresésbe kezdett.

Kati, ne maradj egyedül – mondogattam, itt a tavasz, biztosan találunk a klubtagok között, egy neked megfelelő, klassz férfit!

Édes Istenem, bár, ne találtunk volna!

 

Kati szépen el is indult a maga útján, levelek jöttek – mentek, ismerkedett. Egyszer csak felbukkant egy kifejezetten jó pasi, aki online regisztrált volt, nevezzük Bálintnak. 

Ez a férfi Pesten élt, marketing tanácsadóként dolgozott, könyvet is írt, újságírói berkekben hatalmas kapcsolatokkal rendelkezett, + rendkívül nyitott, jó humorú pasinak hirdette magát.

Vaúú, Katikám, örvendeztem, sőt biztattam, no, ő jó lesz neked!

El is indult az ismerkedés, beszélgettek, találkozgattak, ahogy az lenni szokott. Kati egyre boldogabb volt, kivirult, és én is örömmel néztem fejlődő románcukat.

 

Bálint „szuper kis taktikája”  (amit akkor még nem láttunk át)

Kati kereskedő – vállalkozóként dolgozott, imádta/imádja a családját, van két kicsi unokája.

Emberünk első taktikus lépései: jó benyomást kelteni + kiismerni a másikat.

No, szerintetek, mi a legfontosabb az én Kati barátnőm életében?

Hát a családja és a munkája.

 

Nyilván ez lett a célpont: vagyis, már az első találkozásnál ajándékot küldött az akkor születésnapos, 3 éves unokámnak.

Bazi jó fogás, ettől az „úriember gesztustól” Kati is, én is, teljesen lehidaltunk. Az első családi beszélgetések is nagyon jól sikerültek és ezzel a kis „belépővel”, Bálint nem csak a nagyit, de a fiatalokat is levette a lábáról. Állandóan zsongott körülötte az élet, telefonált, szervezett, tevékenykedett, ami a barátnőmnek baromira imponált. 

 

Az „önzetlenség” kezdeti lépései:

Katalin folyamatosan növelni akarta a forgalmát, ezért kitalálta, hogy  jelentős mennyiségű szórólappal teríti a várost, kvázi, jobban felhívja magára a figyelmet.

Természetesen, most már Bálintot is beavatta, aki azonnal a segítés mezejére lépett.

Drága Katikám, látod, hogy én mennyi embernek segítek, és szerzek jobbnál jobb lehetőséget, miért pont az én „kedvesemet” hagynám ki ebből? Természetesen számíthatsz rám! Jelenleg is három cégnél vagyok marketing tanácsadó, van ismerős nyomda, ahol a könyvemet is kinyomtattam, egyértelmű, hogy elintézem ezt neked! Már meg is beszéltem a nyomdász barátommal, hogy jutányosan, 10 ezer db.-ot , csak nekem, csak most, 20 ezer Ft – ért megcsinálja. Most ezt az összeget kérném el tőled.

Kati ettől, a valóban szuper ajánlattól olyan boldog lett, hogy gondolkodás nélkül odaadta a pénzt!

 

Közben Bálint lelkesen udvarolt, már hajnalban küldözgette a gyönyörű gondolatokat, verseket, „drága egyetlen szerelmem” mondatokat, ami Katalin szívét egyre inkább elvarázsolta.

Higgyétek el, hogy a lelkem megtelt boldogsággal, mert végre találtam egy olyan férfit, akinek jó munkája van, nincsenek anyagi gondjai, aki gyengéd, okos értelmes, számíthatok rá és ő segít nekem, nem pedig fordítva!

Már terveztünk is egy közös nyaralást, amire még visszatérek.

 

Alig telt el pár nap, Bálint újabb ötlettel állt elő. Ez a vállalkozásommal kapcsolatos pályázati lehetőség volt, amit vétek lenne kihagyni.

Pont most jutott a tudomására és mit szólnék hozzá, ha megpróbálnánk? Tudod Katikám, én a kapcsolataim révén, járatos vagyok ezekben a berkekben, nagy valószínűséggel, meg is nyernénk, ezzel több 100 ezer Ft - ot kaszálhatnál!

A barátnőmet teljesen lenyűgözte ez a határozottság, önzetlenség, és egyre szerencsésebbnek érezte magát, hogy Bálintra rátalált!

Az csak természetes, hogy segítek neked, mindenben számíthatsz rám!

Most már nem vagy egyedül, én melletted állok, - a férfi, ezekkel a szavakkal biztosította őt, az odaadásáról!

 

És láss csodát, pont, „akadt egy újabb barát”, aki pont ilyen pályázatokat írt, tehát ezzel semmi gond nem lesz, kizárólag a regisztrációs díjat kérném el tőled, ami 17 ezer Ft.

Tuti, hogy nyerünk, és ezt te akkor kamatostul visszakapod.

Kati belement, örömmel odaadta a pénzt!

Kedves Olvasó, Te mit tettél volna?

 

Bálint lendülete, szavai, pozitív hozzáállása, magával ragadó volt. Ezek a projektek köztudottan, hosszabb lefolyású dolgok, ezért teljesen természetesnek tűnt a várakozási idő is. A gyanakvásnak, még csak a szele sem érintett meg senkit!

 

Pár nap múlva, újabb érdekesség történt, bevetődött az üzletembe egy lakatos szakmájú férfi, aki szintén szórólapot szeretett volna nyomtattatni.

Nálam érdeklődött, hogy 2 - 3 ezer példányban, vállalok – e ilyen megrendelést, ill. tudok – e valakit?

Én ezzel nem foglalkozom, de mekkora szerencse, hogy pont hozzám tért be? Épp az én Bálintommal beszéltem telefonon, mikor is a vonal végén meghallotta ezt a kérést, hát azonnal segítő üzemmódba kapcsolt, és biztatott, hogy nyugodtan vegyem fel a rendelést, mert majd ő, az enyémmel együtt, megoldja a dolgot. 

Az illető 20 ezer Ft –ot szánt rá, amit előre ki is fizetett.

Elmondása szerint, sem a városban, de még a környéken sem talált erre lehetőséget, úgyhogy nagyon örült ennek a véletlennek.

Hát ugye, milyen nagyszerű párom van nekem?

 

Közben az én Bálintommal rendszeresen jártunk a fiamékhoz is, aki épp akkortájt „nagyot alkotott”, mert a kis unokám számára, nagyméretű fa játékokat, padokat készített a saját udvarukba.

Ezt meglátta az én drágám, azonnal lefotózta és azt mondta: no, ez olyan eredeti, hogy ő ebből üzletet csinál!

 

Szintén, pár nap múlva már újságolta is, hogy megmutatta a pesti barátainak, akik azonnal rácsaptak és mindjárt rendeltek is 8 db – ot.  

Az árban is megegyeztek.

Biztatott minket, ha ilyen nagy az érdeklődés, „pörgessük” a dolgot, kérte is a fiamat, hogy a faanyag árát előlegezze meg, aztán ő majd szépen, fokozatosan, az elkészülés ütemében, szedi be a pénzt.

A fiamat annyira belelkesítette az érdeklődés, hogy a munkája mellet, azonnal neki is látott.

Ehhez viszont 60 ezer Ft - ra volt szüksége, amiben én is besegítettem.

A cél érdekében és a haszon reményében, ez nem is volt kérdés!

 

Bálintom, látva a fiam hatalmas felbuzdulását, tovább ötletelt és egy „asztalos szerszámokra” való pályázati lehetőséget is talált, amivel 750 ezer Ft –ot lehetett nyerni. Hát ez Isteni – gondoltam.

Ennek a pályázati díja 15 ezer Ft, amit szintén, gyorsan el is kért, nehogy lemaradjunk róla.

Kérdeztem is, hogy miért olyan rohanósan intézi ezeket a nagy pénzt hozó dolgokat? Mikor is elmondta, hogy ezekkel a pályázatokkal nagyon szemfülesnek kell lenni, mert van olyan, hogy csak pár napig, egy szűk körnek lehet rá jelentkezni.

Bizony, bizony, én csak kapkodtam a fejem, mert 3 hónap alatt, ez már a sokadik segítség volt. De az én drága páromnak mindig helyén az esze és még az utolsó pillanatban is, be tudja „súvasztani” a mi jelentkezésünket!

 

Bálint, az önzetlenségével, a gyors intézkedéseivel, teljesen elvarázsolta Kati barátnőmet, aki egyre önfeledtebben áradozott, hogy mennyire örül, hogy végre sikerült egy ilyen, kreatív férfit találnia, aki őt is, és a családját is segíti.

Ő mindig arra tudott megoldást, amire éppen igény volt, csak akkor még ezt mi, erénynek tartottuk!

 

2017 júliusát írtunk, és bevallom, már baromira kíváncsi voltam erre a két lábon járó „Félistenre”, mikor, egy szikrázó nyári napon végre megismerhettem Bálintot, a nagy „Ő” - t!

Egy magas, barna, szakállas férfi állt előttem, aki valóban megnyerő modorral, széles mosollyal és kellő önbizalommal szorította meg a kezem. 

X Bálint vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetem!

 

Pillanatok alatt heves beszélgetésbe kezdtünk, az életről, a munkájáról, no, és az „örök” témáról a társkeresésről.

Valóban egy vidám, jó kedélyű, széles látókörű, segítőkész embernek bizonyult. Azonnal rátért a lényegre, amivel már az első pillanatban felkeltette az érdeklődésemet, ami rólam szólt, és ami zene volt füleimnek,

csak akkor még nem sejtettem, hogy ÉN LESZEK, az újabb célpont,

hogy én leszek ÁTVERVE!

 

No, azt, ami ezután történt, a következő izgalmas részből megtudhatod!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva: II. rész

A XXI. szd. társkeresős átverései, avagy ők se hitték volna!

 

 

 

 

 

komment

GONDOLATOK/18. Milyen társkereső az, ahol nem találom meg a páromat?

2018. január 21. 16:45 - Barányi Ági

avagy, Miért is nem találom meg az igazi páromat?

Kedves Olvasó!

Üdvözlök mindenkit! Új év - új lehetőségek!

 

Az új év elején természetesen én is számot vetettem az eddigi dolgaimmal, írásaimmal és bizony, a statisztikák alapján azt láttam, hogy legsikeresebb blogom a :

„Velem biztosan valami baj lehet, ha nem találom a páromat”

téma volt.

Törtem a fejem a MIÉRTEKEN?

 

Hát azért az baromi nyilvánvaló, hogy legjobban az foglalkoztatja  az embereket, ami leginkább megérinti, ami leginkább húsbavágó, ami az ő pici kis életükben a legaktuálisabb!

Ezen nincs is mit tovább feszegetni.

 

Aztán megint elgondolkodtam, hogy életünket hiába szövi át teljesen a technika, a milliónyi önismereti és ismerkedési fórum/csatorna, mégis ott tartunk, hogy a legolvasottabb, a „…nem találom a páromat” c. fejezet.

Azért ez nagyon elszomorító, nem?

 

A karácsonyi, újévi forgatagban, de jelenleg is, mindegyikünk rengeteg jókívánságot, bölcs üzenetet kap.

Gépiesen küldözgetjük a bazi nagy igazságokat:

„ha ezt meg azt teszed, és így és úgy élsz, akkor ez meg az lesz és akkor te ilyen, meg olyan fasza gyerek vagy/leszel.”

Ezeket elolvassuk, aztán megállapítjuk: ó, mi is pont ilyen fasza gyerekek vagyunk, aztán továbbküldjük.

 

No, és akkor mi van, mi változik?

Ennek tudatában, talán jobbak leszünk? Jobban élünk, jobbak lesznek a kapcsolataink, jobban fogjuk szeretni a gyerekeinket vagy a szüleinket?

Egy nagy frászt!

Olyan „ropogós” bölcsességek száguldoznak az éterben, hogy az csak, na!

 

Ha ezeknek az igazmondásoknak, csak 10% -át fogadnánk meg, már kiürülnének az orvosi rendelők, a pszichológusok várótermei, és a társkereső irodák honlapjaira kitehetnénk a táblát:

MEGTELT A SZÍVÜNK BOLDOGSÁGGAL

Bocsi, elfogyott a társra váró, társra vágyó klubtag, mert

MINDENKI ELKELT! MINDENKI MEGTALÁLTA A PÁRJÁT!

Vagyis, aki ide bejön, sitty – sutty boldogan, szerelmi mámorban repkedve kilibben az ablakon…!

 

Szóval akkor, hol is van a kutya elásva?

Miért nem találjuk meg a párunkat, vagyis „milyen társkereső az, ahol nem találom meg a páromat?”

Igen, ez egy teljesen jogos felvetés, én magam is feltenném ezt a kérdést!

Eddig rengeteg sikertörténetet, rengeteg boldogságot írtam le, de azért lássuk meg az érem másik oldalát is!

 

Ezen témát 2 okból hoztam elő.

Egyrészt a „sikertelen” ügyfeleimmel kapcsolatban, akik a nálam regisztrált időszak alatt, nem találták meg a párjukat,

A másik apropó, egy híres színész vallomása.

 

Akkor vegyük sorban: szóval, jelenleg is nagyon sok „pártában”/egyedül maradt társkereső ügyfelemmel találkozom jövet – menet az utcán és bizony többük arcáról leolvasható a kudarc, a boldogtalanság és az általuk hangoztatott elégedetlenség is.

Ez nekem nyilván sem emberileg, sem „reklámügyileg” nem jó.

 Hogy miért írok magam ellen, erről a kínos témáról?

a.     Mert ha nem írok, akkor is van, akkor is létezik, akkor is suttogják!

b.     Mert a világon senki nem fogja nekem elhinni, hogy az én irodámban, csak boldogság és az angyali mámor repked.

 

Tehát ezzel a ténnyel foglalkoznom kell, ezért két dolgot tehetek:

1.     lehet erről tudomást SEM venni és úgy tenni, mint akit nem érdekel!

2.     lehet ezzel IGEN csak foglalkozni!

Mivel emberből vagyok, bevallom először az elsőt választottam, vagyis nem érdekelt, nem én vagyok a hibás. Én mindent megtettem, de ez az ő élete és nem az enyém! Ebben bizony nagy igazság van.

 

Aztán ahogy teltek az évek, egyre inkább presztízskérdést csináltam a sikerességemből. Főként azért, mert egyre több általam összehozott pár, összeházasodott!

Ezt a „munkát”csak élvezettel lehet csinálni és én szeretem az embereket összeboronálni. Jól működnek az intuícióim, és szép lassan azt vettem észre, hogy  a velem szemben ülő társkereső férfiről/nőről, már az első, megismerkedő beszélgetés után nagy valószínűséggel, meg tudtam tippelni, hogy mekkora valódi eséllyel regisztrál be a rendszerünkbe, magyarul, ezen idő alatt rátalál - e a párjára, vagy sem!

 

Ezen én is nagyon elcsodálkoztam, mert ez az én kommendálásomtól teljesen függetlenül működött.

Később már tudatosan figyeltem az embertípusokat, a történéseket és az összefüggéseket.

Lehet, hogy pár száz évvel ezelőtt, boszorkányként a máglyán végeztem volna, de akkor is így van! (200 éve nem vállaltam volna be!)

Természetesen voltak/vannak kivételek, de bizony,

FÉLREÉRTHETETLEN JELEK IS!

Ezekre a jelekre, majd szentelek egy egész blogot!

Érdekes lesz!

 

Szóval, miért nem találjuk meg a párunkat a privát életben és/vagy a társkeresőn sem? Miért olyan „K” nehéz ez?

 

Ezen téma felvetésének másik oka, egy facebookon olvasható hír volt, mégpedig: Hölgyeim és Uraim, a pasik pasija, a csupa nagybetűs FÉRFI megdöbbentő vallomása!

Vagyis: Alain Delon, akit a 40 – től fölfelé senkinek sem kell bemutatni, aki korának egyik legvonzóbb, legnagyobb sex szimbóluma, most 83 éves. Megszámlálhatatlan szerelmi partnere, barátnője, jó néhány felesége volt, egyikük a csodálatos, Sissy királynét alakító, Romy Schneider.

Szóval, hogy miért fontos az ő véleménye nekünk?

Hát azért mert Alain Delon a két lábon járó ikon = életöröm + tapasztalat!

Ha valaki tudja, hogy mitől „döglik a légy”, akkor ő, igen!

Az ő szavára érdemes odafigyelni!

 

No, a minap azt nyilatkozta egy TV – nek /újságnak:

hogy MÉG MINDIG KERESI AZ IGAZI PÁRJÁT!

Jelentkezők ugyan szép számmal vannak, de a lelke mélyén, még nem találta meg az IGAZIT!

Hát vaze, ettől én teljesen beájultam!

Megmondom őszintén, nem erre számítottam, csalódtam!

Ugyan is, a sima hír mögött azonnal a tudatalattimra zuhant a társkeresés minden nagybetűs, színfalak mögötti ÜZENETE!

 

Lehet ezen viccelődni, röhögni, rálegyinteni, de ennek számomra, mint társkereső iroda vezetőnek, hatalmas tapasztalati értéke, hatalmas kulissza titka van!

Nyilván, senki nem gondolhatja komolyan, hogy én konkrétan a színész szerelmi életéért aggódom, itt egészen másról van szó!

Szóval, hölgyeim és uraim, gondoljuk csak bele magunkat!

Ha ez a férfi nem találta/találja az igazit, aki egész életében a „tutiban fürdött”, aki hihetetlen fizikai adottságokkal van megáldva, aki jobbnál jobb szerepeket, nőket, hatalmas elismeréseket kapott?

Akinek az egész élete a lehetőségek tárháza volt, akinek a lábai előtt a világ női részlege hevert?

Aki évtizedeken át csillogott, villogott, jött, ment, ismerkedett, utazott, filmezett, falta a nőket, akkor bizony, ehhez képest, mekkora eséllyel keresheti az egyszerű ember fia, lánya,

a „Józsik, Bélák, Jánosok…Katik és Marcsikák az igazit”?

 

Nyilván minden személyiség más, de az egyszerű emberek élik a maguk kis életét és nincs sem anyagi, sem más módjuk „kipróbálni a lehetőségek tárházát”, vagyis megismerkedni egy csomó „nem igazival” ahhoz, hogy rátaláljanak az igazira!

 

Tudom, tudom, hogy ez nyilván nem csak ettől, meg nem csak attól függ, és ezt a „tragédiát” ő is és mi is, túl fogjuk élni, de ez a hír több okból is „pofáncsapósan” elgondolkodtató.

 

Miért is? Mit szűrjek le ebből? Az én irodavezetői életemre mi ennek a tanulsága?

Hát az, hogy én eddig, minden hozzám forduló társkereső ügyfelet nyitottságra, próbálkozásra, merész keresgélésre inspiráltam, vagyis egy

„merj élni, ismerkedni” életvitelre! (most is azt teszem)

És akkor lám – lám, betoppan az évszázad egyik” sármőr” színésze, aki bizony„mert élni”! Akit mindenki irigyelt, aki híres, sikeres, gazdag, vonzó,

csilli – villi életet élt, akire a sors két kézzel öntötte az élet örömeit, aki egész életében nyitott és merész volt.

És egyszer csak nyolcvan egynéhány évesen azt nyilatkozza, hogy: ő bizony MÉG NEM TALÁLTA MEG AZ IGAZIT!  

Kvázi, hiányzik az életéből valaki/valami!

 

Akkor Alain Delonra is érvényes az az állítás, hogy: „Vele is biztosan valami baj lehet, ha nem találja a párját?”

No, erre mondanám azt, hogy „beszarás”, hát ki, ha ő nem?

 

Szóval, akkor hol kell keresni az igazit?

 

A nagybetűs ÉLET tapasztalata alapján, meg kell állapítanunk,

 

hogy nem kívül, hanem BELÜL (is)!

 

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Bekukkantás a modernkori átverések tárházába, avagy ők se hitték volna! 

 

 

                                                                                                                                                 

komment

TÖRTÉNET/25. „Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon”

2017. december 13. 20:00 - Barányi Ági

avagy, Judit barátnőm révbe ért!

Kedves Olvasó!

 

Ezzel az epizóddal a mai napon, dec. 13 – án, a történet főszereplőnőjét szeretném köszönteni a 46. születésnapján. ISTEN ÉLTESSEN JUDIT!

(Ezért nem a szokott időben jelent meg)

 

Szóval, Judit barátnőm 2017.08.21 – én férjhez ment!

Én voltam a tanúja.

Ez lehetne egy szokványos sikertörténet, de bizony nem az.  

Annál sokkal, de sokkal több!

 

Judit próbálkozásairól több fejezetet is írtam, mert göröngyös utat járt be a boldogságig. Az ő élete hozta az összes olyan példát, amit akár önismereti előadásokon is bemutathatnánk, mint hihetetlen, de mégis igaz, életutat. Iskolapéldája lehetne annak a lelki fejlődésnek, hogy egy teljesen kilátástalan önmarcangolásból hogyan lehet felállni, vagyis „Ági, most kéne meghalnom” című drámából, hogyan alakult ki, egy angyali szerelem!

Ha valaki azt hiszi, hogy ilyen csak a mesékben van, no, akkor nagyon téved! 

 

·        Ő volt az, akiről a könyv elején azt a sztorit írtam, hogy 10 évvel ezelőtt elküldte a baromi jól kereső férjét, mert a számítógépes munkája révén, éjszakánként „cicamicákat”  hajtott a neten és alkalomadtán „ki is próbálta őket”.

·        Ő volt az, aki törékeny nőként ezután, 33 évesen ott maradt 2 kicsi fiával, akiknek a nevelése nem volt fáklyásmenet!

·        Ő volt az, aki nagyon nagy unszolásomra regisztrált be a társkeresőbe, mert nem akarta „árulni” magát!

·        Ő volt az, aki „ajándékba” kapta az élettől Marcikát, a látássérült férfit, akivel ebben a társkeresőben ismerkedett meg, és életre szóló barátságot kötöttek.

·        Ő volt az, akit egy ismerkedés alkalmával a második randin, a színházból hazajövet egy „kedves férfi” egyszerűen kitett az autójából, mivel nem akart vele hetyegni.

·        Ő volt az, aki azt mondata, hogy neki már biztosan „nem jár” a boldogság!

 

 

AZTÁN FORDULT A KOCKA!

 

Judit évek óta tagja volt a társkereső rendszernek, mert komoly elszántsággal kereste a párját. A privát életében is nyitott szemmel járt és próbálkozott. Nagyon sokszor levonta azt a tanulságot, hogy a férfiak keresik a határozott, jó nőt, aztán ha ott van, nem bírják elviselni.

Akkor tulajdonképpen kit is keresnek?

 

Legelső próbálkozásai, szárnycsapásai évekkel ezelőtt kezdődtek, mikor is a társkereső rendszerünkben, egy hazánkban praktizáló külföldi orvossal ismerkedett meg. Kedves, rendes ember, 3 kicsi gyerekkel, akiket majd ide akart  hozni, mert Magyarországon szeretné nevelni őket

Ez a férfi is a gyors cselekedetek embere volt, mert azonnal nősülni és költözni is akart. No, itt már Juditunk is úgy gondolta, hogy ez egy kicsit sok(k), ő is gyorsan döntött: NEM!

 

Következett egy közeli településen élő, mérnök srác, akivel többször is találkoztak, aztán úgy eltűnt, mint a kámfor. Nem volt valami etikus dolog, de így oldotta meg. Hát mit mondjak…?

 

Ezek a mozgalmasnak tűnő párkeresési akciók, hosszú évek gyümölcsei.

Mikor az ember a gondok mélyén csücsükél, és keresi a fogódzót, akkor bizony, nem lát  reálisan, sőt!

 

Szóval, 2016 januárját írtunk, és az én teljesen elkeseredett barátnőm, hála Istennek, újra nagy elszántsággal dobta be magát a társkeresésbe.

Ez az érzés mindig hullámvasút jellegű volt, egyszer fent, egyszer lent.

Akkor éppen a mélyben volt.

„Ági látod, én már nem kellek senkinek, most már feladom” című nyüglődését végighallgatva, újfent erőt öntöttem belé.

Ne aggódj, eljön a te párod is, csak ne add fel, szavakkal próbáltam lelkesíteni.

 

Az egyik este viszont történt valami, ami gyökerestől megváltoztatott mindent! Megcsörrent a telefonom, látom Judit hív.

Már készültem a „jaj, Istenem meg ne halj már megint” szövegemmel, mikor is tőle teljesen szokatlan, lelkes hangon szólt bele: Ági, TALÁLTAM VALAKIT! Nézd meg nekem gyorsan ezt a férfit! Már nyitottam is a laptopot és láss csodát, egy „k” jó pasi nézett le rám a fotóról.

Sikítva közöltem vele, azonnal írjál rá, egy percet se késlekedj!

Igen, kedves olvasó, ez az a Judit, aki korábban azon veszekedett velem, hogy ő bizony nem fog egy férfit sem megszólítani, és most mintha egy varázspálcával kólintották volna fejbe, azonnal írt a fotón mosolygó Andrásnak!

 

És ekkor elkezdődött, egy varázslatos történet:

Andris 45 éves, 189 cm magas, normál testalkatú, független, angolul kiválóan beszélő, távközlési műszaki területen dolgozó, Budapesten élő agglegény. „Bingó”!

Ez kezdetnek nem is rossz! Idős édesapját pátyolgatta, és nagyon szoros, szeretetteljes kapcsolatot ápolt, Gödön élő nővérével és annak családjával.

Ez a pasi, a nők álma és bálványa lehetett, mert ilyen testi adottságok mellett, még sármos és intelligens is. Szóval, Judit ráírt, ő válaszolt és elkezdtek levelezni.

 

Én szorgalmaztam a találkozót, mert az egy fontos momentum.

Kedvenc helyemet ajánlva, a West End egyik kávézóját. Tudod, bármi baj van, felugrasz, és már pattansz is fel a vonatra. Ez egy jól bevált stratégia.

 

Egy szép februári napon megtörtént az első találkozó, ahol bizony kettőjük között, kipattant az a bizonyos isteni, mesebeli szikra! Az első csók sem váratott sokáig magára.

Juditunkat pedig teljesen kicserélték! Vidám és nevetős lett, egyre szexisebb cuccokat kezdett hordani, dudorászott, és olyan könnyen vette az élet dolgait, amibe eddig majdnem beledöglött, mintha, valamilyen elvarázsolt kastélyban élne!

A munkatársai meg is állapították: no, csak, no, csak, ez már szerelem a javából!

 

De hát, miért is lenne már minden kerek? Hát most mi a problémád megint, drága Juditom? Szóval Ági, minden nagyon szép és jó, szeretjük egymást, csak az én Andrisomnak állandóan mehetnéke van, vagyis 1 – 2 napnál többet nem akar, nem bír nálam tölteni.

Állítása szerint nem tudja lefoglalni magát és ilyenkor feszengőssé válik. Megbántani nem akar, ő is érzi, hogy ez a dolog nekem nem esik jól, de az elköteleződés még nem megy neki.

Mit gondolsz erről – kérdezte egyik nap tőlem?

Nézd Judit, szerintem várj, ne sürgess semmit, ez a dolog meg fog érni.

Ez a pasi 45 évig rohangált, csapongott, cikázott a csajok között, nyilván a helyzet neki is új.

Várj, az idő eldönti. Így is lett!

 

Andrisunk szép lassan kezdte megszokni azt az érzést, hogy CSALÁD. Judit 8. osztályos fiával egyre jobb kapcsolatot alakított ki, férfias dolgokról beszélgettek, együtt mentek ide – oda, és napról - napra kezdett beérni az a bizonyos gyümölcs. A fiúk között, a korábbi komoly rivalizálásból, pasis cinkosság alakult ki.

Andrisunk egyre többször kereste az alkalmat, hogy Juditnál maradhasson, és láthatóan a kezdeti tartózkodás, egyre erősebb ragaszkodássá vált.

Ezzel el is telt fél év, 2016 karácsonyát írunk.

 

Egyik este újból csengett a telefonom: Judit! Nagy vidáman veszem fel, no, mi újság?

Ági, Ági képzeld el mi történt? Jézus Máriám, ijedtem meg én is, szépen sorjában meséld: tudod, karácsony másnapján Gödre mentünk Andrisom tesójáékhoz. Már ott éreztem, hogy valami titokzatosság van a levegőben. Ajándékosztás következett, szépen mindenki bontogatta a saját csomagját.  Amikor én kerültem sorra, megállt a levegő, hirtelen néma csend lett, és minden szempár rám meredt.

Jézusom, mit rontottam el?

Judit, ne csigázz, mond már mi történt, mert felrobban a fülemen a telefon!

Képzeld Ági, bontok ki egy bazi nagy csomagot, benne egy még kisebb és benne egy GYŰRŰ! Én ott elájultam!

 

Andrisom összekapart az ájulásból és azt mondta, hogy ezt tekintsem a kezdetnek, mert ez még nem karikagyűrű, hanem SZERELEM-GYŰRŰ!

A család puszilgatott örömében, én pedig a gyönyörűségtől elsírtam magam!

Mi tagadás, én is!

Andris nagyon romantikus alkat és valóban kezdett beérni az a bizonyos gyümölcs!

A „fiatalok” egyre több időt töltöttek egymással, és valódi „szerelmes szövetséget” alkottak.

 

Újabb 3 hónap telt el, és egy szép tavaszi estén, egy komoly beszélgetés alkalmával Andris hihetetlen határozottsággal, feldobta nekem a házasság gondolatát.

Elmondása szerint, ilyen érzéseket, még senki iránt nem táplált.

Mivel ő még nem volt házas, ezért higgyem el, hogy tudatában van a felelősségének.

Nagyon átgondolta az érzéseit és a mondatait: SZÁNDÉKA KOMOLY! Barátnőm másodszor is elájulni készült!

Mikor újfent magához tért és az aktuális sírásától meg tudott szólalni, próbálta Andrist a realitások talajára visszarángatni.

No, jó szívem, de a fiaim ezt már biztos, hogy nem fogják, olyan könnyen megemészti.

Ez igaz, de szerintem kérdezzük meg tőle, ill. tőlük! Barátnőm harmadszor is elájulni készült!

 

Hogyan képzeled ezt? Juditom, kivárjuk a legjobb alkalmat, te ne csinálj semmit, csak figyelj!

És egy szép májusi este, elhozta, azt a” bizonyos legjobb alkalmat”.

Ekkor jött az, amire sem én, sem az én kamasz gyerekem, egyáltalán nem számított:

Ádám, mint férfi a férfivel, szeretnék veled egy fontos dolgot megbeszélni, mert számít a véleményed!

A fiacskám szeme kezdett kikerekedni, érezte a helyzet emelkedett hangulatát. Tudod és látod, hogy édesanyád fontos nekem, szeretem őt.

Szeretném, ha engem befogadnátok, szívesen tartoznék ehhez a szerető családhoz, ezért most, mint a család, egyetlen jelen lévő férfi tagjától,  MEGKÉREM ÉDESANYÁD KEZÉT!

 

A fiamnak tátva maradat a szája, nem kapott levegőt, még szerencse, hogy ült. Erre végképp nem számított.

Nézd, folytatta Andris, nem kell most válaszolni, hirtelen ért ez a lánykérés téged, aludj rá, és gondold át.

Ádámom hosszasan, először az Andris, aztán az én szemembe nézett, láthatóan ösztönösen tudatában volt a helyzet súlyával.

Csak annyit mondott: jóóó, hát IGEN!

 

Kedves Olvasó!

Ez volt az a pillanat, amikor Andris megfordította a világot, megszelídítette az oroszlánt.

Miért is, mert ezzel a hadicsellel megnyerte az évszázad csatáját!

Hölgyeim és uraim, ezt a bölcs huszárvágást tanítani kellene!

Ugye mindenki érti, hogy mi történt?

Azt történt kérem szépen, hogy egy pedagógiát nem tanult, egyszerű, józan gondolkodású ember rájött arra, amire milliónyi okos tojás nem, hogy

 

1.     Egy gyereket, főleg kamasz gyereket, úgy lehet megnyerni, ha fontosnak tartod, vagyis adsz a véleményére. Sőt jelen esetben a család rangidős férfitagjává emelve, ő dönthetett az anyukája és a saját jövőjéről, vagyis döntés helyzetben került, és ez, lássuk be, baromira imponált neki! (kinek nem?)

 

2.     Egy anyát a gyerekén keresztül lehet legjobban megnyerni, ha látja, érzi, hogy az a férfi, aki őt szereti, elfogadja a gyerekét is, sőt, a gyereke is viszont elfogadja a szeretett férfit. Ha ez megvan, minden megvan! 

Természetesen, butaság lenne azt hinni, hogy ha Ádám nemet mond, akkor ez megváltoztatja Andris elszántságát, de ugye, hogy így, mennyivel emberibben oldódott meg a dolog?

Ádám, még aznap este neten tájékoztatta a Hollandiában élő bátyját, hogy „Képzeld Attila, Andris megkérte tőlem az anyu kezét, és én beleegyeztem, ugye, jól tettem?”

Andrisunk ezen lovagias cselekedete volt az, amitől Juditunk újfent elájult, de most már a gyönyörűségtő!

Ez az este kinyitotta a szívek kapuit, és elkezdődhetett, az „újkori családalapítás”

 

Andris egyre jobban élvezte az „apaságot”és teljesen beilleszkedett.

Judit nagynénije (egyetlen élő felmenője) is nagyon megszerette az új családfőt. Lassan szervezni kezdték az esküvőt, közben Ádám középiskolai felvételijén segédkezett, ballagásán pedig, büszke „pótapukai státuszban” feszített.

Pontosan úgy ketyegtek a mindennapjaik, ahogyan az, egy normális családban szokott, amire Judit mindig is vágyott.

 

Olyan gyönyörű most az élete, hogy néha már azon kapja magát, hogy ezt a boldogságot, már el sem bírja!

No, ekkor mondom én neki azt, hogy erre az érzésre mindig emlékezz, mert az élet még nagyon sok kihívást és megpróbáltatást fog elétek gördíteni.

És ennek a boldogságnak életetek végéig ki kell tartania!

 

Kedves olvasó, nekem ez a történet a sikerek sikere, mert én pontosan tudom, hogy honnan indultunk, mennyit próbálkoztunk és kínlódtunk, mennyit sírtunk és nevettünk!

 

És íme, egy esküvői fotó, ahová, 2017. 08.21 -én megérkeztünk!

Legyen ez a történet mindenkinek példa arra, hogy:

„várj reám s és megjövök, hogyha vársz, nagyon”

 

Ezzel a bloggal kívánok mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT és egy

álombeteljesítő 2018 – as  esztendőt!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

 

Folytatás: 2018 január első hetében. 

 

 

 

 

 

 

 

1.  

 

 

 

komment

GONDOLATOK/17. ÖNSZERETET-- hol vagy?

2017. december 03. 19:33 - Barányi Ági

avagy, ébresztő már emberek!

Kedves Olvasó! JÁTÉKRA HÍVLAK - izgi lesz!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy EMBER, (nő/férfi), aki nagyon magányosnak érezte magát.

Szeretett volna változtatni, párt találni, boldogan élni, ezért ismerkedett, kapcsolatokat alakított ki, de sajnos mindig:

      rászedték, becsapták, átverték, kihasználták!

 

Egyszer csak rátalált egy fantasztikus megoldásra, vagyis bement egy társkereső irodába, például hozzám!  

 

De most, képzeletben cseréljünk helyet! TE legyél ÉN!

Üdvözlöm, Kedves XY!

Jó napot kívánok, Ágnes!

 

Ágika, én most már olyan társat szeretnék, aki nem gazember és nem fog,

átverni, becsapni, rászedni és kihasználni!

Tud ebben nekem segíteni, van ilyen nő/férfi, az önök rendszerében, mert én olyan szerencsétlen vagyok!  Ugye, segít nekem!

 

Nem fogjátok elhinni, ilyen és ehhez hasonló mondatok, végzettségtől, beosztástól, kortól, nemtől, függetlenül, a társkeresők 80% - tól, napi szinten elhangzik.

 

Kedves Olvasó!

Egy társkereső iroda falára legszívesebben ezt írnám fel, bazi nagy  betűkkel

ÖNSZERETET kell!

Sokan azt hinnék, megőrültem, mert az emberek nem saját maguk szeretetéért, hanem mások szeretetéért/szerelméért keresnek meg minket.

Egy olyan elvarázsolt, gyönyörű állapotért, ahonnan együtt mennek majd tovább az élet kanyargós útján! (pontosabban, ennek a lehetőségéért)

 

Mindenki úgy gondolja, hogy az ÖNSZERETET – ÖNELFOGADÁS érzésének semmi köze MÁS SZERELMÉHEZ, vagyis a párunk megtalálásához, egy boldog élethez.

Tovább megyek: mindenki úgy gondolja, hogy az

ÖNSZERETET– ÖNELFOGADÁS érzésének semmi köze ahhoz, hogy a kapcsolataidban becsapnak, kihasználnak, átvernek.

Pedig nagyon is VAN!

 

Tapasztalataim szerint, ez a párkeresés Alfája és Omegája,

vagyis a kezdete és a vége! (most nem a mámorító, észveszejtő szerelemről beszélek)

MIÉRT is MONDOM EZT?  -  ITT MEGTUDOD!

 

Akkor néhány percre, cseréljünk helyet! TE leszel ÉN!

Elmondom az alapszitut:

Egy hölgy telefonon bejelentkezett, időpontot egyeztettünk, ez oké!

A találkozónk előtti napon felhív, hogy ő mégis lemondaná ezt a lehetőséget, mert átgondolta/átértékelte a dolgot és másképpen döntött, ez is oké, semmi gond!

A lemondásában viszont érződött a kétség, és a velem való beszélgetés szándéka.

Azt mindig megérzem, ha valaki, be szeretne avatni az életébe, úgymond „meg akarja magyarázni” a döntését. (én nyilván, ezt soha nem kérem) Ilyenkor a magyarázkodásra, nem másnak, hanem mindig az egyénnek van szüksége, vagyis ezzel próbálja felmenteni saját magát, saját maga előtt!

Micsoda tudat alatti játszmák! Fura, mi?

 

Szóval, akkor te most egy társkereső iroda vezetője vagy, csörög a telefonod,

felveszed!

 

Üdvözlöm Ágika, én Juliska vagyok. Azért mondanám le a találkozót, mert mégsem szeretnék új társat.

A helyzet az, hogy most van egy párom, Jancsi, hát az igaz, hogy nagyon nehéz vele, de hát kinek kellenék én?

Már nem vagyok fiatal, néha beteges is vagyok, meg az alakom is megváltozott és egyáltalában nem vagyok már szép. Jancsival elvagyuk, akkor meg minek változtassak?”

 

KÉRDÉS: Milyen ember ez a Jancsi, mit lehet tudni róla?

Jancsi, hát ő egy narcisztikus ember.

 

KÉRDÉS: Ezt, hogy érti Juliska?

Ezt úgy értem, hogy ő csak magát szereti, nem becsül engem, nem is érdeklem őt, szerintem nem szeret, csak megszokott. Mindig neki van igaza, ő mindent jobban tud! Így aztán elvagyunk.

 

KÉRDÉS: Juliska, jó ez, elég ez önnek?

Jaj dehogy elég, de hát mit csináljak, és ha nem találok mást?

 

KÉRDÉS: Juliska, ezt a gondját elmondta már a párjának, tud róla?

Persze, igen, ezen sokat veszekszünk, néha változik valami, aztán visszaállnak a régi dolgok.

 

KÉRDÉS: Ha ön csúnyának/rossznak ítéli önmagát, és a Jancsi annyira szuper, akkor gondolom, hogy ő legalább egy Brad Pitt!

Jaj – jaj dehogy is, nevetett! Hát ő sem szép, mindig fáj valamije, veszekedős, állandóan morog, de hát már pár éve együtt vagyunk, megszoktuk egymást.

 

KÉRDÉS: Juliska, ön szereti Jancsit?

Hááát nem nagyon, de ha nincs jobb? Nem akarok egyedül maradni!

 

KÉRDÉS: Juliska, akkor most ön még így akar élni kb. 20 – 30 évig?

Hát nem is tudom, azért jó lenne megpróbálni mással, mert sokszor már nagyon elegem van. Ezért is akartam elmenni önökhöz, de hát olyan bizonytalan vagyok, nem tudom, mit kellene tennem?

 

KÉRDÉS: Juliska, ön szereti saját magát?

 

JAJ, UGYAN MÁR, MI SZERETNI VALÓ LENNE RAJTAM?

 

Mit gondolsz erről? Mit mondanál Juliskának? Te hogyan folytatnád ezt a beszélgetést?

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

Ezt nem fogod elhinni! 

 

 

komment

GONDOLATOK/16. Miért mész szembe önmagaddal,

2017. november 26. 18:09 - Barányi Ági

avagy „miért hagytuk, hogy így legyen” margójára

Kedves Olvasó!

 

Az elmúlt 2 részes blogom, hatalmas érdeklődést váltott ki, jöttek a levelek,

sőt, még a telefonok is. Én ennek nagyon örültem, pedig kaptam hideget, meleget egyaránt.

Legtöbben  hitetlenkedtek és baromira felfoghatatlannak tartották az egészet, sokan megvédték és sokan hülyének gondolták Andort.

Vallom, hogy amiről beszélni kell, arról beszélni kell.

Igen, igen, lányok – fiúk, hölgyek – urak, ez a történet, szinte HIHETETLEN!

 

Célom pontosan a figyelem felkeltés, a meghökkentés és az elgondolkodtatás volt!

Nem véletlenül, mert ez a sztori jóval túlmutat Andoron, ez egy jelenség,

ami  két ember közötti nagyon komoly elferdülésről szól.

Igen, azért is örültem, a rengeteg kérdésnek, észrevételnek, mert akkor talán az olvasó is elgondolkodik a saját helyzetén is.

Mondjuk így: én jobban élek, vagy pontosan ilyen szarul.

Nyilván, minden élet más, de a kaptafa hasonló, és mindenki pontosan érzi, hogy melyik oldalon áll.

 

Szóval, MIÉRT, MEGYÜNK SZEMBE SAJÁT MAGUNKKAL?

MIÉRT HAGYJUK, HOGY  ÍGY LEGYEN?

 

Talán azért, mert nem ismerjük saját értékeinket? Hát az bizony meglehet!

Van – e kapcsolat az önismeret és a párválasztás között?

Szerintetek?

Az életünk mozgatórúgói:

ÖNISMERET – ÖNÉRTÉKELÉS – ÖNBIZALOM = LELKI EGYENSÚLY

 

Nézzük meg nagyon leegyszerűsítve ezeket a fogalmakat!

 

Önismeret = önmegértés, vagyis ki vagyok én, és milyen vagyok?

Önértékelés = önmagunk kritikai megítélése és minősítése.

Önbizalom = hit saját magunkban!

 

Miért van egyik embernek több önbizalma, mint a másiknak?

Miért tűr az egyik, és miért hagyja, hogy kihasználja a másik, no, és a másik miért használja ki?

Mitől függ, hogy az emberekben hogyan működnek ezek a dolgok?

 

Induljunk ki abból, hogy ez a történet, valóban megdöbbentő és szinte hihetetlen.

De gondoljunk csak bele, hogy a dolgokat, más megélni, más elmesélni, más meghallgatni és más olvasni róluk.

Amikor benne vagyunk az események lendületében, amikor szeretnénk, hogy jól menjenek a dolgaink, amikor szerelmesek vagyunk, vagy kötődünk, vonzódunk valakihez, amikor vágyunk a simogatásra, a kedvességre, akkor sokszor megteszünk olyant, amiket különben soha nem tennénk meg.

Szükségünk van a szeretetre és ezért őrült dolgokra is képesek vagyunk.

 

 

Kedves Olvasó, ugye te is csináltál már ilyent?

Nyugi, én is, és szerintem mindenki.

A szeretet adása és kapása  egy normális emberi vágy. Az, hogy két felnőtt, szabad akaratából, az együttlétük/együttélésük során, hogyan érzi jól magát és hogyan élik meg a mindennapjaikat, az csak rájuk tartozik!

És ezek kulcsfontosságú szavak, hogy a „két felnőtt ember”. Mert ha bármelyikük nem érzi ezt megfelelőnek, akkor bizony a felismerés után, előbb vagy utóbb, de CSELEKEDNI FOG!

 

Biztos, hogy sokan voltunk, vagyunk, leszünk, olyan helyzetben, hogy valami nem stimmel, valami baj van a kapcsolatunkkal.

Ha ehhez még jön egy család, gyerekek, anyagiak, akkor bizony az ember nehezen borít. Nagyon nehezen. Megpróbál mindent, ami csak elképzelhető, mert az  együtt töltött  éveket, évtizedeket nem lehet, csak úgy kidobni az ablakon.

Azt, hogy valaki mennyit és mit tűr el, mikor lesz ELÉG, az is teljesen emberfüggő. Kívülről minden másképpen látszik, mint belülről.

Más szövegelni róla és más megélni.

 

Adhatunk és kaphatunk tanácsot, de két ember dolgában nem dönthet senki más, csak ők. Lehet benne maradni a langyos szarba, de ha nagyon felborul valami, akkor bizony LÉPNI KELL, mert mindannyian belehalunk.

Amúgy, a „belehalás” is EGY LÉPÉS, egy döntés!

 

Szóval, miért tűrt Andor, miért alakulnak ki ilyen és ehhez hasonló viszonyok, miért nem érezte, hogy itt csak a pénzét akarják, és valami K..ra eltolódott?

 

Egyáltalán, egy férfi/nő önérzete, miért nem „kiabál”, hogy ÁLLJ, ebből ELÉG?

 

Mert szeretetre, szerelemre vágyunk és azt gondoljuk, hogy ez még belefér.

Bizony,nagyon nehéz meghúzni azt a bizonyos határvonalat, mert kis naivan mindig azt gondoljuk, hogy ez az utolsó „pofon”, amit el kell viselnünk és ezután a másik tuti, hogy belátja a hibáját és javul a helyzet.

Hát, egy nagy frászt javul, a másik századszorra sem látja be!  

Ez után joggal kérdezhetnénk, hogy az „ez még belefér” állapotnak, mekkora az ára?

Hát óriási, és mindig, mindenki busásan megfizeti, nem csak pénzben, hanem lélekben is.

Korábban beszéltünk arról, hogy objektíven nézve, az ember,mindig a saját útját járja, ezért a saját mércéje szerint, mindig helyesen dönt, kvázi a saját szempontjából igaza van, azért is cselekszik úgy, ahogy!  

Én soha életemben nem halottam és nem láttam olyan embert, aki azt mondta volna: én most szándékosan ártani akarok magamnak és rosszul akarok cselekedni!

 

Ez baromság! Az lehet, hogy legbelül már érzed, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb döntés, de valamiért mégis ezt választottad, vagyis  ez a

TE DÖNTÉSED.

Abban a pillanatban, ezt tartottad a legjobbnak.

Az egy másik kérdés, hogy időtálló volt - e, vagy sem, vagy netán hagytad – e magad befolyásolni másoktól, vagyis, hagytad, hogy döntsenek helyetted. Félreértés ne essék, az sem baj, ha mások véleményét meghallgatod, de ha 100 – ból, 100 – szor más mondja meg, hogy mit akarjál, és te ezt felnőtt emberként hagyod, hát az már nem is TE VAGY!

De a NEM te vagy, is TE VAGY!

No, miért is hagyod?

 

Én is átéltem ilyen érzéseket, de akkor még nem tudtam megfogalmazni. Amiért én hagytam magam, annak a legfőbb oka a FÉLELEM volt.

Nagyobb biztonságot éreztem, ha benne maradok a „langyosba”, mint ha változtatok.

Reszkettem a változástól. Igen, féltem a rám zúduló felelősségtől, hogy innentől mindent egyedül kell megoldanom. Másrészt, fontos volt mások véleménye, vagyis, hogy ki mit szól hozzá?

Ezekkel a feszültségekkel „labdáztam” a lelkemben, és próbáltam magamnak bemesélni, hogy a rossz, nem is olyan rossz, sőt, néha már egészen jó volt, mert az ember egy idő után képes megszokni a szart is, kvázi természetes lett a „nekem ez jutott”, vagyis egy megfonnyadt lelkiállapot.

Állandóan mérlegeltem magamban a lehetőségeket és észre sem vettem, hogy közben ketyegett az életem

 

Aztán jött a latolgatás, a „mások, hogy csinálják” időszaka:

1.     „X” borított és jobb neki

2.     „Y” is borított, és rosszabb neki

3.      „Z” nem borított és egészen jó elvannak

4.      „W” sem borított és beledöglött!

No, most akkor én hova álljak?

 

Aztán rájöttem, hogy az élet nem ennyire sarkos, nem ennyire fekete – fehér. Nagy bajunk az, hogy nem látjuk magunkat kívülről, pedig kéne!

 

Kedves Olvasó!

Azért sem szeretnék pálcát törni senki felett, mert egyrészt nincs jogom, másrészt, mint írtam, a saját bőrömön tapasztaltam ennek az életformának a nyomorát, harmadrészt, nem olyan egyszerű dolgok ezek.

Egy viszont nagyon fontos, hogy még azelőtt lépj, mielőtt visszafordíthatatlan károsodások nem történnek.

 

Szóval!

Mielőtt szétcincálnánk ezt a jó embert, akinek már nem is a személye lényeges, hanem maga a jelenség, nevezzük, „Andor effektusnak” akit egyáltalán nem kívánok felmenteni, - sajnos nincs egyedül a világban.

 

Hadd elevenítsek fel, két, „nagyon is igaz sztorit”!

Szerintetek a tragikus sorsú, világhírű,  Whitney Houston, miért nem lépett, miért nem hagyta ott az idióta férjét, aki a hírek szerint belevitte a narkóba, az alkoholba, verte, rendszeresen megalázta, vagyis tönkretette, amibe aztán szépen bele is halt?

No, miért nem?

Egy Ilyen híresség, millió helyre elmehetett volna és állítólag el is ment kezeltetni magát, akkor miért nem tudott KILÉPNI?

Nagy igazság, hogy lépni még időben kell, mert utána eljön a minden mindegy állapot és a vég.

De mondhatnám a rock nagyit, Tina Turnert, akit évekig vert a férje, és ő ezt hagyta, nem lépett.

Miért?

Aztán szerencsére mégis eljött a pillanat, amikor elege lett.

Miért tűrte egyáltalán? Most csak őket említeném, de sajnos az utca embere is kapásból tudna mondani számtalan példát.

Gondolom, abban senki sem kételkedik, hogy egyik esetben sem az anyagiak hiánya volt a probléma, de akkor mi volt a hiba, mi volt az a kötelék, az a húzóerő, ami miatt nem tudtak új életet kezdeni?

 

Mi egyszerű halandók azt gondolnánk, hogy ezek a híres emberek vesznek egy másik házat, (van is nekik), elköltöznek, megrázzák magukat, slussz – passz, és megy az életük tovább!

Aztán még sem rázzák meg magukat, még sem jön el a slussz – passz és mégsem megy az életük tovább!

De miért?

 

Mert a lélek nem egyszerű „találmány”!

A gyerekkori tapasztalataink, de sokan azt állítják, hogy még az előző életünkből szerzett tapasztalatok is befolyásolják cselekedeteinket.

A szeretve levés, pedig a legfontosabb dolog a világon.

Szóval akkor, hol is van a baj?

 

Lehet, hogy viselkedésünkért nem is vagyunk felelősek, lehet, hogy nem is tehetünk róla?

Szép is lenne, ha a bíróság előtt a bűnözők is azt mondanák,

bocsi Bíró Úr, én nem tehetek semmiről, mert előre el volt rendeltetve, ez törvényszerű cselekedet volt tőlem!

Hát ez ugye VICC!

 

Ha tetszik, ha nem, az (ép értelmű) embernek bizony van FELELŐSSÉGE!

Lehet azt mondani, hogy az öröklés + a karma + az otthoni példa + ez + az!

Igen – igen, ezek valóban sarkalatos pontok, de bizony van szabad akaratunk és a cselekedeteinkért vállalni kell a FELELŐSSÉGET, mert az élet minden percét megélni és a dolgainkban döntenünk, itt és most kell!

 

Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!

 

(Társkereső irodám elérhetősége:06/20/566-50-47 http://vac.ctk.hu) 

 

Folytatás pár nap múlva:

 

Önszeretet, hol vagy?

 

 

 

komment
süti beállítások módosítása